Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-20 / 143. szám
1982. június 20., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hat pontból az egész ABC... Az ujjbegyek érzékelik a sajátos rendszerben levő kitüremkedéseket a papíron. Furcsa érzés. Szokatlan. Ismeretlen. Végigfutnak az uj- jaim a sorokon, ahol hírek, bel- és külpolitikai tájékoztatók domborodnak a fehér oldalon, fehéren. — A pesti központi szövetségtől kapjuk a tájékoztatókat, könyveket is lehet kérni és elküldik annak, aki tud Braille-írást olvasni a szövetség tagjai közül — mondja Mmya János, miközben szakszerűen ismerteti a két pont szélességű, három pont magasságú Braille-típia használatát. A hat pontból gyakorlatilag az egész ABC-t ki lehet írni, pontírással. A Vakok és Gyengénlátók megyei szövetségének elmúlt évi beszámolójában tűnt fel az adat, miszerint „Minya János tagtársunk évente 5—6 taggal sajátíttatja el a pontírást.” Kevés-e ez a néhány érdeklődő? — Valóban nem sok, de itt javarészt felnőttek vannak a szövetségben, a gyerekeknek a speciális iskolájukban nemcsak a Braille- írást — kézzel és speciális géppel is —, hanem a látók írógépének a kezelését is megtanítják. Kedvtől is függ, na és három dolog kell hozzá : akarat, kézügyesség, türelem. Páran vannak most a szövetség helyiségeiben, s hogy beszélgetünk a vakok írásáról, szóba kerül: bizony nem is mindenki tudja elsajátítani. mert visszafogja az izgalom, az esetleg halmozott hibák, elmegy a kedv ... — Amikor bekerültem a szövetségbe, 1971-ben három hónap alatt tanultam meg, persze voltak napok, amikor csak ezt csináltam. Meg akartam tanulni. Három éve pedig tanítom is — emlékezik Minya János, akit 1967- ben százalékoltak le sérülés miatt. Bányász volt, most meós a DIGÉP-ben. — 1970- től vagyok tagja a szövetségnek, elhelyezkedtem, nem jó a tétlenség. Itt, a Kossuth utcai helyünkön délután elég sokan összegyűlünk, körülbelül akkorra végeznek a műszakosok, legtöbb telefonközpontban dolgozik, vagy valami hasonló munkán. Elfoglaltság mindig akad ... Az irodában levő Braillé- írógépen befűzött, vastag hófehér lap, félig jelekkel. Hét billentyűjével sajátos játékhoz hasonlít. Mellette az asztalon a havi tájékoztatók. — Az nagy könnyebbség, hogy központilag kazettás szöveget is kapunk, mert aki nem tud Braille-t olvasni, legalább meghallgathatja. K.R Miről írnak az üzemi lapok? DIÓSGYŐRT MUNKÁS. Az LKM Pattantyús szocialista brigádja a miskolci 11. számú Általános Iskola I. b osztályával tart szoros kapcsolatot. Ez alkalommal a kisdobosok látogattak el a tervezőirodába, a brigád munkahelyére. Erről a látogatásról számol be Fegyvernek! Zoltán riportja. Az idén alakult a Diósgyőri Gépgyár Ifjú Gárda tűzoltó-szakal- egysége. Azóta több versenyen szerepeltek szép sikerrel, legutóbb az országos bajnokságot is megnyerték. Róluk szól az' Országos versenyt nyertek című írás. Telt ház van az üdülőkben. A tudósító egy cikkben vizsgálja a Diósgyőri Gépgyár és a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottságának üdültetési gyakorlatát. BORSODI BÁNYÁSZ. A létszám-átcsoportosítás gyakori beszédtéma napjainkban a borsodi bányászok között. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket részletezi bővebben riportjában Fónagy István. A lapnak e heti száma több olyan témával is foglalkozik, amely nemcsak a termelést, hanem a lakó- környezetet érinti. Interjút közölnek Éliás Józsefnéval, az edelényi járás vöröskeresztes titkárával. Mi újság az Alkotmány Tsz-ben? — teszik fel a kérdést Hartman Bálintnak, az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet elnökének, aki tájékoztatja a bányász olvasókat a tsz eredményeiről, jelenlegi ki- sebb-nagyobb gondjairól. Tamás Tibor cikkében a ru- dabányai múzeumot mutatja be. Kurityánban a lakosság döntő többsége bányász, tehát érdekli az olvasókat, mi épül, fejlődik a jövő években a községben. Az újságíró kérdéseire Zelena Fe- rencné. a tanács vb-titkára válaszol. BORSODI VEGYÉSZ, öszszegezték a pártoktatási év tapasztalatait a TVK-ban. A tömegpolitikai oktatásban az elmúlt évben 486-an vettek részt — írja a lap.. — Fejlődött a propaganda színvonala, gazdagodott tartalma, jók voltak az előadások és igen aktívak a hallgatók. Közeledik az első fél év vége. A vállalatoknál ilyenkor szokás bizonyos számvetést készíteni az eltelt időszakról, s meghatározni, hogyan tovább. A TVK műanyaggyárának vezetője, Simon Péter összegzi az első öt hónap eredményét. Sokat tettek a gyárban a takarékosabb anyag- és energiafelhasználás érdekében. Beszámol a lap a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál keletkezett tűzről, megszólaltatva azokat, akik hősiesen részt vettek a tűz megfékezésében. ÓZDI VASAS. Az MSZMP Ózd városi-járási Bizottsága az elmúlt héten nagyszabású ifjúsági aktívaértekezletet tartott. A lap tudósítója részletesen beszámol az aktíváról, az ott elhangzott vitáról. Az ötnapos munkahét tapasztalatait gyűjtötte össze Darab Gyula, megszólaltalva benzinkútkezelőt, bölcsődevezetőt, darukezelőt. A vélemények megegyeznek abban, hogy az ötnapos munkahét bevált, bár a végrehajtás során helyenként még van javítanivaló. Játék az élettel? címen érdekes, tanulságos riportot készített Tóth Gyula. Az keltette fel a figyelmét, hogy amíg az üzemi balesetek száma csökkent az elmúlt fél évben, ezen belül a halálos balesetek száma öt hónap alatt elérte a tavalyit, a csonkulásos esetek száma pedig megközelítette. A riport ennek okát kutatja. A golopiak szeretnek levelezni - a kézbesítő, Szabó Károlyné, naponta ötven-hatvan levelet kézbesít Golopi hétköznapok Golop krónikáját a hetvenes években készítette el Sándor Endre református lelkész, aki azóta már elköltözött a faluból, ám gyűjtőszenvedélye eredményét, a golopi krónikát a község lakóira hagyományozta. Ebből — egyebek között — a következőket tudhatjuk meg: „Golop kisközség Zemplén vármegyében, a szerencsi járásban. 765 magyar lakja. A községben épített kastélyt néhai Vay Miklós báró koronaőr és főrendházi elnök. A község határában pogány sírokra bukkantak — a temetkezési hely részbeni feltárása során igen szép, mintás agyagedényeket találtak. A leleteket a Nemzeti Múzeumban őrzik. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a község eredeti lakói avarok ós bolgár-szlá- vok voltak.” Röviden ennyit a múltról. A krónikából az is kiderül. hogy a golopiak részt vettek valamennyi nevezetes történelmi eseményben, a krónika statisztikai pontossággal számol be a golopi változásokról, amelyek az ott lakók életét időről időre megszabták. És milyen most Golopon az élet? Végigjárjuk a fa- 'ut, amely a négy hegy — a Somos, a Szentes, az Ör- egy és a Szőlőshegy —által határolt völgyben terül ?1. Mindenütt rendezett portát találunk, a falu két nagy utcáját, a Kossuth utcát és a Fő utcát meggyfasor övezi. A tanács épületében csak a hivatalsegédet, Tőzsér Lásziónét találjuk. Szabadkozik: ő itt csak takarít, nem tud semmiről semmi okosat mondani nekünk, keressük csak meg Monokon a kirendeltségvezetőt. Mert hogy immár tíz esztendeje a golopiak házasságot kötöttek Monokkal, közigazgatásilag azóta odatartoznak, itt már csak meghatározott napokon tartanak fogadóórákat. Monokon, a tanácson találkoztunk Fehér Miidós vb-titkárral és Szoták Ist- vánnéval, a golopi tanácstagi csoport vezetőjével. Tőlük az információ: jelenleg nyolcszáznegyvennyolcan lakják a községet. Ä munkaképes golopi lakosolc többsége eljár dolgozni a faluból, helyben munkalehetősége nincs, leszámítva a harmincnégy asszonynak munkát adó tsz-mellék- üzemágat. A faluban kétszázhetvenegy ház van, kevés újat építenek. Évente átlagosan öt-hat új lakóépület kialakításához kérnek a tanácstól építési engedélyt. Az utóbbi időben viszont sok régi házat újítottak fel, így aztán Hornos, gondozatlan épület csak három van a faluban. Az is amiatt, hogy elhaltak onnan az öregek, az örökösök pedig — résztulajdonosak lévén — nem tudnak egymással egyezségre jutni. Szorgalmasak a golopi emberek, szívesen vesznek részt a községi építkezésekben, társadalmi munkára mindig mozgósíthatók. Munkájukat dicséri a faluban az aszfaltút, az utcákat kísérő gyümölcsös, a nemrégiben elkészült új ravatalozó, és a felújított ifjúsági ház is. Ott sokat dolgoztak társadalmi munkában a KISZ-esek, a ház azóta sem áll kihasználatlanul. Annak ellenére, hogy a községben egyre kevesebb a fiatal, hiszen az utóbbi öt évben több. mint kétszázan települtek le másutt. Szotákné, aki tősgyökeres eolopl lakos, szívesen ka lauzol minket a faluban, ö mondja: a fiatalok nem látnak perspektívát itt. Az általános iskolának már csak az alsó tagozata maradt Golopon, a nagyobbak Monokra járnak iskolába. A község közigazgatásilag Monokhoz tartozik, az egészségügyi ellátás viszont a tállyaiak feladata, míg az élelmezésüket az abaúj- szántói áfész biztosítja. Igaz, a falunak van önálló vasútállomása is, s naponta nem kevesebb, mint tizenkilenc távolsági autóbusz fordul meg a községben; ám a naponkénti utazgatás, hosszú távon mégsem vonzó sok embernek. Ebben keresendő az elvándorlás oka. A falu lakói joggal panaszkodnak arra, hogy senki nem törődik a község határában levő, műemlékké nyilvánított Vay-kastéllyal. Az épület ma vnár csak egy düledező romhalmaz, s ugyancsak jobb sorsra érdemes a kastélyparkban álló, védetté nyilvánított, Európában is ritkaságszámba menő tisza- és platánfacsoport. Azoknak a Vay báróék- nak a kastélyáról van szó, akik egykor ugyancsak megkeserítették a golopiak éleiét. Minderről sokat tud mesélni Némethy Sándor bácsi, akit természetes észjárása miatt ma is mindenki tisztel itt. Sándor bácsi — mai szóhasználattal élve: univerzális ember — feleségével együtt, ma is nyitott életet él, hozzájuk bárki, bármilyen problémával bekopogtat, szíves szóra, meghallgatásra talál. Minden felmenő rokona, akire emlékszik, ács volt, a szakmát ő sajnos, nem tudta két fiára örökíteni. A Vay bárók idejében a faluban számukra nem volt munka, a báró kiutasította a kastélyból a haladó szellemű iparoscsaládot. Munkát keresve bejárták az egész országot. Talán innen a bölcsesség, amit tisztelve, még ma is sokan kérnek tanácsot a hetvennyolc éves Sándor bácsitól. Némethy Sándor a felszabadulás óta párttag, tizenhat esztendeig volt a község tanácstagja. Tőle az érdekes adat: a községben senki nem áll perben egymással, békés, dologszerető emberek élnek itt, akik a más falvakban gyakorta előforduló birtokháborítási, fülemüle-pereket itt csak hírből ismerik, Sándor bácsi ha kell, különös vigasszal is szolgál: szeret hegedülni, n szép-szomorú nóta néhanapján messze hallik portájukról. A munkaszeretetet, a takarékosságot a falu postása is bizonyítja. Elárulta, hogy a golopiak, nem kevesebb, mint tizenkétmillió forintos takarékbetét-állománnyal dicsekedhetnek. Különösen sok a befizetés szüret után. Az idén nagyon jó termésben bíznak... A Fő utcán váltottunk szót Szabó Károlyné kézbesítővel, aki Békés megyéből szirma zott ide. Nem bánta meg soha a cserét: ma már mindenkit ismer itt A golopiak szeretnek levelezni, kapnak is sok levelet, táviratot, naponta ötven-hatvan családnak visz levelet a postás. Vidám asszonyokkal találkoztunk az ifjúsági ház mellett levő düledező épületben. Ez az egyetlen üzem a községben. A monoki tsz jó keresettel kecsegtette a kismamákat, amikor három évvel ezelőtt létrehozta a melléküzemágat. A csoportvezető, Szoták L ásziónénak egyszeriben elröppen a mosoly az ajkáról, amikor a keresetről, az egykori Ígéretről faggatjuk. Mert bizony, mindabból, amit a tsz vezetői ígértek, nem lett semmi. Most éppen demizsont fonnak, de foglalkoztak ők már sok egyéb dologgal is. Mire egy dolgot megtanulnak, más munkát kapnak a szövetkezettől. Tőlük csak a kromofágüzemben dolgozók vannak nehezebb helyzetben. Erről magunk is meggyőződtünk. Váltott műszakban hat asszony dolgozik ott, csekély összegért, robbanás- veszélyes anyagokkal — mellőzve mindenféle biztonsági intézkedést. Szabó Istvánná csupán annyit mer elárulni: úgy hallotta, a tűzoltóság szeptembertől nem engedélyezi az üzem fenntartását... A golopi hétköznapokhoz ez is hozzátartozik. Déváid Hedvig: Fotó: Laczó József Mémotfiy Sándor bácsiék portájáról gyakran haitik a szép muzsikaszó A monoki tsz három évvel ezelőtt melléküzem- ágat hozott létre, a golopi kismamák foglalkoztatására. Sok társadalmi munkával, egy régi parasztházból alakították ki a falu lakói az ifjúsági házal
