Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-20 / 143. szám
1982. Június 20., rasámap ÉSZAK-MAG YARQRSZAG 3 Csak a sárga irigység? Vízrendezés Az örcíog nem alszik Leleményes ötlete támadt a nagyvállalat karbantartó brigádjának. Történt, hogy több hónapos megfeszített munka árán olyan újítást tettek az elbírálók asztalára, ami tetemes energiamegtakarítással kecsegtetett. Mindenki örült, agyba-íőbe dicsérték az alkotókészséggel megáldott csapatot, velük példálóztak a termelési tanácskozásokon, csak éppen húzták- halogatták a döntést, hogy mekkora összeg üsse mindezért a brigádtagok markát. Akik végül is megunták a szembekötősdit, és visszavonták az újítási javaslatot. Korántsem mondtak le a megvalósításról, hanem részeire bontva, egyenként jelentkeztek vele az újítási előadónál. Így már nem okozott fejtörést a pénz kifizetése. Apránként, névre szólóan megkapták ugyanazt az összeget, ami közösen is megillette őket. Nem kellett azonban az elbírálóknak attól tartani, hogy bárkinek szemet szúr a szokatlanul magas díj. Általános tapasztalat, hogy a sok-sok apró, kis értékű agyszüleménnyel sosincs baj. Ezeket, kiötlőikkel együtt, mindenütt szívesen fogadjak, hiszen — amellett, hogy hasznot hajtanak —, javítják a statisztikát. Kimutatható lesz, hogy a bázishoz képest emelkedett az újítások darabszánna, egyre többen részesültek a díjazásra jutó pénzből is, ami minden szónál ékesebben igazolja, hogy terebélyesedik a mozgalom. Ráadásul pár száz forintokért senkit sem támad meg a sárga irigység, ami akár tetszik, akár nem — mindig kerékkötője a gyors elbírálásának. Vajon szellemi kincseink pazarlására elégséges magyarázat-e a szakmai féltékenység, és más emberi gyarlóságok? Miszen az elfogadott és bejegyzett találmányok népességhez viszonyított arányát tekintve csak .iugoszláviát előzzük meg a kontinensen. Az újítómozgalom megtorpanásáról pedig három-négy éve beszélünk anélkül, hogy komoly változás jelei mutatkoznának; Alighanem mélyebben kell keresni a bajok gyökerét. Az egyszemélyi felelős vezetők nem érdekeltek abban, hogy bármiféle kockázatot vállaljanak az újdonságok bevezetésekor. Az iparjogvédelem szakemberei azon munkálkodnak, hogy a gyakorta mondva csinált feladattervek létjogosultságát legalább kifelé igazolhassák. Noha tudják, hogy az alkotás belső kényszerét lehet ugyan serkenteni, de programpontokkal irányítani sohasem. Mégis így kell tenniük, mert tőlük ezt kérik számon minden fórumon. Az újítók, feltalálók pedig nem ritkán olyan eszmei díjakat kapnak, hogy egyszer és mindenkorra elmegy a kedvük saját ötleteik megvalósításától. Mégis, a felsoroltak ellenére, évente mintegy nyolcmi lliárd forint hasznot hajtanak az országnak az újítások, találmányok. Számuk sem csekély, csak éppen belegondolni is nehéz, mennyi kincset érő ötlet, elképzelés hamvába holt, mielőtt kiderült volna, hogy mekkora értéket hordoz. Ma önmagunkhoz viszonyítunk, és a statisztikákat böngésszük. nem is olyan vészes a helyzet. Ám, amint kitekintünk a világba — akár Keletre, akár Nyugatra —, azt kell tapasztalnunk, hogy nehezen álljuk az összehasonlítást. Pedig a végeredményt, különösen néhány világhódító útra induló magyar szabadalmat tekintve, okkal lehetünk büszkék alkotó tehetségű honfitársainkra. A feltalálók java része nehéz ember. Nem ért az üzlet hét, eltéved a hivatali útvesztőkben, kedvét szegi, ha érdektelenségbe ütközik. Nálunk nem menedzselik kellőképpen az alkotókat., Alig száz a szabadalmi ügyvivők száma, és néhány ígéretes, de gyerekcipőben járó szervezet létezik csupán, amely összehozza a feleket, pénzt ad ahhoz, hogy legalább egy mintadarab elkészülhessen. Meglehetősen magukra liagyatot- tak az újítók, feltalálók. Mostanában kedvező változás jelei mutatkoznak. Mindenekelőtt a szabályozásban, ami lehetővé 1eszi, hogy szabadabb, ezáltal gazdagabb díjforróssal gazdálkodjanak a vállalatok. Rendelet született a díjak adómentességi határának fölemelésére. A közreműködők anyagi érdekeltségének megteremtésével nődig csökkenhet a ,.buliba” kényszerűségből bevettek száma. Mindez azonban eseti kezelés. Szemléletbeli fordulatra van szükség, amit elsősorban az érdekeltség rugói mozgatnak, «. L F. Nagy nyári csapadékok, illetve hóolvadás idején többször előfordult árvízi elöntés Ózd belterületén. Utoljára 1979 január végén, amikor gyorean elolvadt a hó, s közben 30 millimétert meghaladó csapadék is hullott, az úgynevezett Velence városrészt elöntötte a Hangony patak. Ekkor a Hangony vízrendezésének a beruházási programja már készen volt, s ennek alapján még ebben az esztendőben megkezdték a vízrendezési munkálatokat. A Hangony és a Hódos patak teljes hosszában, összesen 31 kilométer hosszúságban, nekiláttak a tereiőtölté- sek építésének, a mellékvöl- gyekben is az árvízcsúcsok idején a lefolyás csökkentésére a szeriIsimoni es a bor- sods zen t györgyi völ gyek ben. Ez idáig a teljes vízrendezés elkészült a Hangony torkolatától Szentsimonig, Ózdon, a városi szakaszon burkolt keresztszelvény kialakításával. Jelenleg hasunk» módon rendezik a Hódos városi szakaszát. 1984 végéig mintegy 63 millió forint értékben befejezik a munkálatokat. Hátra van még a Hangony rendezése a Saentsimon fölötti szakaszon, valamint a terelő- töítések építése. ói gázcserelslep Gfázcfieceteiepef építenek K«- rityanban. A községi tanács egy 1500 négyzetméteres területet alakított ki erre a céb-a, a TIGÁZ ez év második felében kezdi meg a munkát. A megyei keretből épülő propán-bután cseretelephez a helyi tanács 100 000 forinttal járult hozaá, de jelentős támogatást nyújtottak a lakók is. A kivitelezési munkát a Kazincbarcikai Költségvetési üzem végzi, a leiepet még ebben az évben tervezik átadni. Ami az embert élteti Mintákért a A víz felől hűs szellő érkezik. Kellemes, lágy selymű. Valósággal medicinaként hat az egész nap ránk rakódott kánikula után. Jólesik elüldögélni itt a mogyoróbokrok árnyékában, a lekaszált gyepen, miközben „felfrissült” szemünket a patak fölé hajló ágak között manőverező, kék, kecses szitakötőn pihentetjük. Persze a szempihentetésre e kertben számos más lehetőség is akad! Itt van mindjárt az út, amelyen ide a kert végébe lejöttünk. Csodálkozom is, miért építenél, majd minden kertben masz- szívabbnál masszívabb betonjárdákat. Itt élő növény, a fű a lejáró anyaga, a selymével. hűsével nem vetekszik semmilyen be- tonlótesítmény praktikussága. De visszatérve a szem többi kellemére . .: tetszik a zöldségeságyak rendje, az ápolt, gyomtalan talaj, az egészséges, erőteljes palánták. Palánták? Némelyikre hetekkel, hónapokkal ezelőtt lehetett elmondani. Káposztafélék, paprika, paradicsom, csemege kukorica, burgonya... hadd ne soroljam tovább! Meri: van itt minden! S ez a minden szó szerint értendő. Íme... a bejáratnál a saját készítésű, egyszerű, mégis takaros faház mellett futórózsa díszük, arrébb fenyők, tuják. lejjebb a földieper csábít pirosán, amott a zalagyöngve, saszla, érdekes, a nem annyira felkapott kármin ígér jó szüretet. Nézem a gazdát — ki túl van a hatvanon —, a feleségét, s érzem az örömüket. Valóban szép a mű! A közös művük, aminek része, s elsősorban eredménye a piros eper, a sokfürtű kármin, az áljázmin fehér, illatos „hava”, a hetvenöt dekás paradicsom, amely ugyan tavalyi mérés, de biztos az idén is meglesz ennyi. Szóval mindéin együtt, ez a háromszázhuszonhét négyszögöl, tíz év munkája, együtt a mű. S a fő eredmény: az örömük, a koruknak megfelelő, jő egészségük. Ahogy nekünk medicina most a kispatak felől érkező hűvös, nekik Ugyanúgy, sót meg inkább e kertben élés. Ók mondják. Szappanos István, kőművesszobafestő, a cementgyár nyugdíjasa, s Erzsiké néni, ez az aranykezű, gyönyörűen kézimunkázó feleség. Szóval, a gazda és a gazdasszony, a Kocsis Pál mezőgazdasági szakkör tagja. — Tetszett volna látni ezt a területet, amikor megvettük. Azt mondta volna, ingyen sem kell. Ez a kutyor-völgyi rész valóságos mocsár volt. De mégis belevágtunk, mert amikor bérházba kellett költöznünk, szükségünk volt egy parányi természetre. Az embert csak ez élteti, éneikül mi nem tudtunk volna létezni. És látja, a mocsárból ezt csináltuk. A férjem körülárlcolta, hogy a vizet levezesse. Aztán meszeltünk, mert a talaj savanyú kémhatású. És minden évben komposztt lágyával javítjuk a szerkezetét. Az eredmény meglett, azt hiszem, a kert önmagáért beszél. Itt megterem a család teljes zöldség-, gyümölcs- szükséglete. Mindez saját munkával. Csoda, hogy örülünk neki? Nem csoda. Viszont a szándékuk, az erőfeszítésük, a szorgalmuk, és nem utolsósorban a sikerük csodálnivaló. S talán ezért, nem pedig a viz felől érkező hűs miatt, sokáig üldögélünk itt ebben a minden héten bekapált kertben. Mert szemünk bármenynyit is pihen a szépen, nem tud vele betelni. S ha mindehhez hozzáteszem, hogy az egresnek, a káposztának, a rebarbarának, a szőlőnek, nem csupán esztétikai értéke van. Sőt... Szóval éppen ezért kétszeresen „»Untakért” Szappanosék .’'toka”. Páncélszekrények előjegyzésre Kooperációban exportra is? Esztétikusak ma már a legnagyobb páncélszekrények is. Többféle színnel fújják be, alkalmazzák még az óaranyt is. Takacs László most zölddel fest. _ A felszabadulás «ián sokáig nem gyártottak Magyar- országon páncélszekrényt. A háborúban sok „mackó” megsérült, később pedig egyre- másra alakultak az új vállalatok, szövetkezetek, egyszóval súlyos gondot okozott e fontos víígyonbiztonsági eszközöknek a hiánya. Végül egy „mindent gyártó” kis szövetkezet a Sátoraljaújhelyi Vas- és Fémipari Szövetkezet vállalkozott a gyártásáru. Ma már fel sem tudják sorolni, mi minden készült itt akkoriban, gyártottak kereket forgácsoltak, kötelet vertek, lovat patkol- tak, kovácsoltak), autókarosz- szériát javítottak.., Ilyen körülmények között nehéz volt a gazdálkodás, úgy döntöttek tehát hogy hozzáfognak ennek a kurrensnek ígérkező cikknek a gyártásához. Ügyes műszakiak és ügyes lakatosok megkonstruálták és legyártották & Toldi páncélszekrényt. Nem tévedtek, valóban nagy sikere volt. — Ma már a termelési értékünk felét a páncélszekrények és a páocélkazetták, továbbá a trezorajtók és egyéb biztonsági eszközök teszik ki — mondja Majoros István, a szövetkezet műszaki vezetője. — Megszerettük) ezeknek a cikkeknek a készítését hiszen nagyon érdekes és szép munka. Biztos alapot ad szövetkezetünknek, vásárlóink sorban állnak a MÜART-nál, a forgalmazónál. Gazdaságos is a gyártása, gazdaságosabb, mint a többi termékünké. — Miből tevődik össze a termékszerkezet másik fele? — A hajógyárnak készítünk alkatrészeket több mint tízéves ez a kapcsolatunk. Dolgozunk továbbá az ÉPTEK-nek is, számukra nyomás nélküli, szögletes és hengeres tartályokat gyártunk. Ez a piacunk is él vagy 15 esztendeje. — Ügy tűnik, nyugodt, kiegyensúlyozott o szövetkezet helyzete a piacon. De vajon ideális-e ez a piao? — Ideálisnak tartjuk. Ügy érezzük, mi végrehajtottuk már azt a termékszerkezetváltást 12 évvel ezelőtt, amelyen nagyon sok vállalat és szövetkezet ma munkálkodik, JeUemezhetnéa*: kényelmesnek a ma már — az első páncélszekrény nevét félvevő — Toldi Fém- és Vasipari Szövetkezet piacpolitikáját, ha nem tudnánk, hogy a több mint egy évtizedes programot mindvégig gondos számítások kísérik. Csak és csakis azt gyártják, amely termék gazdaságos, — Kétségtelen, bogy a leggazdasagosabb termékeink a páncélszekrények és a kazetták, de nem ráfizetéses a többi sem. Arról pedig most nem is kívánok többet szólni, hogy a begyakorlott munka síáckal hatékonyabb. Régi, jó kapcsolatokat kár volna megrontani holmi bizonytalan újért. Nem akarunk x ló túlsó oldalára esni, csupán aaért, mert kísérte- tezgetünk. Ahogy én ismerem a bh kollektívánkat, képesek voínáttk bármi írért, ha az szükségeltetnék ___ — tfj termékeik Bincr*- nefc? — Hogyne volnának! — mondja a műszaki vezető. — A Toldit még nyolcfajta páncélszekrény és egy sor egyéb biztonságtechnikai eszköz követte. Mi igen sok napot és estét, sőt éjszakát töltünk él tervezéssel. Mások talán úgy mondanák, találmányok életre hívásával, mi úgy mondjuk, a kitalálásokkal ... — Miért, hiszen szabadalom is védi az újhelyi páncélszekrényeket? — Most már igen.. Ám csupán négy éve. — Addig bárki lemásolhatta volna a Toldit, a Hunyadit, a Botondot, a Kinizsit? — Lemásolhatták volna, ha tudták volna. Szerencsére nem sikerült senkinek. Lapis József, a műszaki osztály vezetője egy kicsit a műhelytitkokba is beavat. No, nem nagyon, hiszen a „mackóknak” a technológiáját hétpecsétes titok őrzi. — Három alapstílusú zárral dolgozunk, végtelen a variáció. Két egyforma nincs az országban, erre ügyelünk. Sőt, mi magunk sem tudnánk nyomon követni a variációkat. Két szakemberünk járja az országot, ok látják el a garanciális javítószolgálatot. ötéves garanciát vállalunk ugyanis a páncélszekrények zárszerkezetére, két évet a Kinizsi fali kazettákra. Ók, a javítók sem ismerik a kombinációt, más, prózaibb módon segítenek a bajba jutottaknak. — Miben kérik a segítségüket? — Többnyire nem műszaki hibákban. A feledékenyseg okozza a legtöbb gáláját. Tegnap például el ltelített utaznia az egyik szerelőnek Pécsre, mert egy pénztáros úgy fordította el a reteszt, hogy az ellenzár kulcsa benne maradt a páncélszekrényben. Sokszoros a biztosítás a zárainkon. — Helyben, ebben a városban fejlesztette ki az El- zeit a híres mág ne szárakat. Megtalálták-e már egymást? — Hogyne! — válaszolja Majoros István. — Ezt a lehetőséget feltétlen ki kell használnunk. Vásároltunk már a mágneszárakból, szállodai széfeken alkalmazzuk az Klzett kiváló termékét. — Az Elzetvaek külpiaca « ígé lice zik. — Mi most a béres Wesfc- heim-céggel vagyunk kapcsolatban. Hozzájuk jobban illenék a mi profilunk. E* az osztrák cég exportálná a közös termékeinket Jelenleg a gazdasági számításokat végezzük, mégpedig nagy gonddal. Ha nem lesz gazdaságos az üzlet elállunk tőle. nem akarunk a látványosságok bűvöletébe betegedni. Ettől már erősebbeknek érezzük magánkat. — Kik készítik a páncélszekrényeket? v — Kétszázan dolgozunk itt összesen. Százan foglalkozunk a biztonsági berendezésekkel. Húsz éve képezünk tanulókat, ma húszon hatan tanulnak nálunk. Az utánpótlás biztosított. Többnyire jó „mackókészítők” válnak belőlük. Nemrég nyilatkozott egy rádióműsorban a legöregebb magyar „mackós”. Sokat, tapasztalt öreg ember. Elmondta, hogy a mai páncél- szekrényekhez már nem igen nyúlna, nem igen ért hozzájuk. Az újhelyiek nem árulják el a feltörési statisztikáit, csalt annyit mondanak, hogy elenyésző. És még azt fűzik hozzá, hogy kívülről, a páncélfalon behatolni meg egyszerűen lehetetlen, mert nem készülnek nálunk olyan kiváló fúrók ... Lévay Györgyi Gondoskodás a dolgozókról A Borsod! Hőerőműben fontos feladatnak, tartják a dolgozók egészségügyi, munkavédelmi, kulturális és szociális helyzetének folyamatos javítását. A biztonságosabb munkafeltételek kialakítására, az egészségesebb környezet megteremtésére az idén összesen 53,6 millió forintot szándékoznak fordítani a vállalatnál, jóval többet, mint a korábbi időkben. A legjelentősebb kiadást az elektromos pemyeleválasztó berendezések beépítése jelenti ; a program környezetvédelmi célokat szolgál, és kapcsolódik a széntüzelésű kazánok felújításához. Az üzemben korszerűsítik a világítási hálózatot, folytatják az anyagmozgatás gépesítését, s új, modem egyéni védőfelszereléseket is vásárolnak. , Szociálpolitikai eélkitűzé seltne 12,9 millió forintot irányoztak elő ez évben a hőerőműben. A dolgozók kislakás építését 500 ezer forint kamatmentes kölcsönnel támogatják, s további két. összesen 14. ideiglenes lakást biztosítanak a fiatal házasoknak. Felújítják a munkás- szálló homlokzatát és tetőszerkezetét, továbbá folytatják \a vállalati bérlakások tatarozását. Szó van az öltözők és a fürdők újrafestéséről. s új műanyag ablakokat építenek be az üzemi konyha épületébe. Változatosabbá kívánják tenni az üzemi étkeztetést, s előrendeléssel, kedvezményes akciókkal megkönnyítik a női dolgozóknak a hús, a sütemény és a zöldség beszerzését. Bővítik a családok belföldi üdülési lehetőségét, emellett megszervezik a váltóműszakos dolgozók ingyenes hétvégi pihenését a vállalati üdülőben.
