Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
1982. június 19., szombat ESZAK-MAGYARQRSZAG 7 Boldogság.. Talán még emlékeznek [néhányan az idősebbek kö- jzül, hogy 19G7-ben ebben a lapban kis cikkecske jelent meg, amelyben volt jegy nagy adag megillető- jdöttség, hiszen iker kislányaim születtek. Az aggódás oka, lesz-e idő a negyvenen felüli szülőknek felinevelni a két kislányt. Sok (levelet kaptam, amelyek- fben hasonló sorsot megélt .idős szülők példákkal vigasztaltak, hogy ők is így I ltak vele, de ma már érmékéi k elvégezték az colét, férjhez mentek, isz idő őket felnevelni, a rs is úgy intézi a dolgot, ■gy legyen hozzá erő, észség. Bizony, a két: kicsi felnevelése sok munkát igényelt, [nem is volt rá idő, hogy a [szülőpár magával törődjék. ?A múlt napokban a mi kislányaink is sikerrel befejezték az általános iskolát, [ősszel gimnáziumba men-' [nek, ahová, ma már asz- «zonr leányunk, az ikrek [testvére is járt. Még cse- icsemők voltak, amikor hu- jmorosan egy alkalommal [megjegyeztem az igazgató- fnőnek: hozom ám hamarosan a másik két lányt is ... {Humornak szántam, és íme, tomoly lett a dolog. Szinte hihetetlen! Hej, pedig, amikor járni tanítottam őket, [már erősen őszbe borult a hajam, kicsit szégyenkezve hallgattam a kedvesnek szánt megjegyzéseket: sétáltatja a nagyapa az unokákat. (Unokából is azóta van már három.) Eleinte még kikértem magamnak, mondván, én vagyok az apjuk, de aztán ráhagytam a járókelőkre a dolgot. Az emberi boldogság legszebb, legküzdelmesebb éveit sikerült megélni feleségemmel. A második költés fiókái is szárnyra kelnek. Nagyon vártuk ezt a napot, mert közben az egyik tizenkét éves csöppséget újra kellett teremteni egy sikeres szívműtét árán. Négy gyermek egy családban ma már sajnos, ósdi „divatnak” számít, pedig felnevelésükkel szereztünk magunknak akkora boldogságot, hogy most hatvanéves fejjel ennek elviseléséhez is erő kell. Kell bizony, amikor a nyolcadikosok ballagásakor a felnőtt báty1 virágcsokorral köszöntötte iker húgait, a kibuggyanó könnycseppek minden erőfeszítés ellenére utat törtek maguknak. Négy gyermekem van, ezenkívül semmi más vagyonőrei nincsen, mégis én vagyok a leggazdagabb, a legszerencsésebb, a legboldogabb ember a világon! Boda István MADAR JÁNOS: Néma egek Uoztnflcus csönd. Megszerkesztem magamban a horizontális jövőt Szeretlek, mert kezem a kezedet kitalálja. Bolygóközi egymáshozsimulás. Tolmács nélkül is megértjük a hallgatás télelcnyi szívverését A szótlanság nyelvén vívunk forradalmat. ti m« ’V'; ¥ A Mákvölgyi Bányaüzem [ Egyesített Művelődési Intézményeinek híradója pél- í daként állít néhány szocialista brigádot kulturális vállalásainak teljesítéséért. Például a rudolftelepi Sző- nyi Márton szocialista brigád már teljesítette egész éves vállalásait, önállóan kezdeményezte és hajtotta végre a gyermeknappal kapcsolatos elképzeléseket. Rajzversenyt szerveztek a gyerekek részére, ahol minden eszközt a brigád szer- i zett be és a dijakat is a ; megtakarított brigádpénz- í bői fizették ki. A program [befejezéseképpen kiállítást : rendeztek a gyerekek raj- | zaiból a művelődési ház- i ban. Ez a rendezvény is i szép példája a brigád és a | művelődési ház jó kapcso- í tatának, egyiittműködésé- Inek. Egyébként a Szőnyi íi Márton brigád a művelődési ház által felkínált és ajánlott rendezvényeken ■rendszeresen részt vett és további ötletekkel szolgált már a második fél évre is. ; A vállalások teljesítésének "vizsgálatánál eredményes [belső tartalomról lehet beszélni, a brigád már elért farra a fokra, amikor nem ‘ pusztán a vállalások teljesítési pontjait nézi, hanem tagjai önállóan felismerték e közösségért való cselekvés szükségességét. Hasonlóan kiemelkedő kulturális munkát lehet az falberttelepi Ságvári szocialista brigád kapcsán feljegyezni. Nemcsak rendszeresen részt vesznek a kulturális megmozdulásokon, hasnem sokat tesznek a Hunyadi János Művelődési Ház rendezvényeinek propagálásáért is. Az üzemi [majálison családtagjaikkal [együtt vettek részt és különösen jó szervező munkát fvégeztek a közelmúltban [egy sportújságíró-szurkoló találkozó sikeres lebonyolí- 1 tásában. ! i Erdőbénye. A község szélén lévő ház udvarán takaros rend honol Kassai Gyuri bácsiéknál. Dél felé jár. A szikrázó nap sugarai elől jó meghúzódni a kert udvarán lévő hatalmas lombú fák tövében. — így árnyékban egészen kellemes kint ücsörögni — mondja a ház hetvenkét éves gazdája.. — Gyakran tesszük. Én már nehezen tudok járni és a feleségemnek is jó kipihenni a házi és kerti munka fáradalmait időnként. — Bizony, nem vagyunk már húszévesek — neveti el magát Etelka néni, aki a betévedt idegeneket tüstént hellyel és harapnivalóval kínálja. — Kóstolják meg! — nyújtja felénk a szend- Vicses tálat. — Egy kis pünkösdi maradvány. Akad egy kis öblítő is. — Saját termés — büsa- kélkedik Gyuri bácsi a pohárban sárgán csillogó borával. — Sajnos, tavaly a termés nagy része lefagyott Mindössze százötven liter borunk lett. Pedig azelőtt huszonöt hektó is volt évente. Sőt, akadt olyan esztendő, amikor a duplája. Nagy szőlőnk van, hatszáz négyszögöl. Egyre több gondot jelent a művelése. Éppúgy, mint a ház körüli jószágok ellátása. A csirkéké, a malacoké meg a tehéné. No és a kis bocié: Mert amint Etelka néni mondja: — Van ftt mft csinálni hajnaltól napestig, mert az állatok etetése mellett még ott van a konyhakert rendben tartása is. A férjem nem tud már annyit segíteni, mint régen. Nyolc év-’ vei ezelőtt agyvérzést kapott. Nehezére esik minden mozdulat. így aztán többnyire rám hárul minden. Néha segítenek a lányomék, meg az unokák, akik Nyíregyházán laknak. A láDélelőtti pihenő a ház udvarán. nyűnk ugyanis oda ment férjhez. — Azelőtt gyakrabban jöttek — mondja kissé panaszos hangon Gyuri bácsi —, de mostanában egyre ritkábban. Igaz, az unokák is felnőttek már, maholnap önálló családi életet élnek. No, és ellátogatnak hozzánk a közelben élő rokonok, meg a szomszédok Is. Persze, Kassai Gyuri bácsi és felesége akkor sincsenek egyedül, ha éppen vendég nélkül van a ház Ilyenkor többnyire az emlékekkel telnek az órák. Emlékeznek, amelyekből jócskáa sikerült, gyűjtögetniük. Különösen Gyuri bácsinak, aki jószerivel az egész országot bejárta fiatal korában— Tizenöt évesen ismerkedtem meg a kádármes- terség tudományával — mondja az öreg. — Két év múlva, mikor felszabadultam, először Demecserbe, majd Kisvárdára kerültem. És hosszú ideig voltam Kaposvárott, meg sok más dunántúli városban, faluban: Jártam Ausztriában, Csehszlovákiában és Lengyelországban is. Ha szervezetem engedné, még ma is utazgatnék. — „Velem együtt!” — mondja erélyesen felesége, akivel 1936-ban esküdtek össze. Etelka néni ötéves volt, amikor szülei visszajöttek Magyarországra Amerikából. Azóta lányuk itt él Erdőbényén. S hogy miként, azt nem volt nehéz kitalálni . a békés nvugal- . mat. melegséget árasztó barátságos otthonukból, a házaspár kedvesen élcelődő szavaiból, egymás iránt tanúsított gyengéd figyelmességéből. kocsit, majd gyorsam kitépett belőle. — Mi az? Miért álltái meg? — Ne törődj vele, szállj ki te is! Pintér Karola értetlenül engedelmeskedett, és a nagy lendülettel meglóduló színész után igazította a lépteit. Kis idő múlva Perc Adorján megtorpant, a fejét csóválta. — Nem, ez így nem lesz Jó- Felismernek, és akkor az egész már nem ér semmit. — Elárulnád végre, mtt akarsz csinálni? — Ide figyelj, Karola, én most visszaülök a kocsiba, te meg keresd meg a postát, és vegyél borítékot meg egy forintos bélyeget. — Kinek akarsz most levelet írni? — Meglátod. Siess! Karola bosszú kapcsolatuk alatt (két hónapja tartott már!) megszokta, hogy lehetőleg ne vitatkozzon. Egy bicikliző gyerektől megtudakolta, hol van a posta, elment, megvette a borítékot és a bélyeget. — Itt van — adta oda a színésznek. — Megtudhatom most már, mi ez a cirkusz? — Hogyne — bólintott Perc Adorján, majd kiemeli ezer forintot a tárcájából. beletette a borítékba, leragasztotta. , — Láttad ezt, szépségem? — Láttam. — Akkor most jól nyisd ki a szemed, mert a borítékra szűkszavúan csak ennyit írok: Perc Adorján. És még annyit: Magyarország. Két nap múlva a levelet, illetve a pénzt így is kikézbesítik nekem. Mivel Perc Adorjánt ismeri az egész ország! , — Ne őtülj meg! Ez marmarhaság. Inkább elhiszem. Perc Adorján gúnyosan mosolygott. Elővette a golyóstollát és írt. — Most pedig • menj, Ophéliám, és dobd be a postaládába. — Elment az eszed! — Ezek szerint nem hiszed, hogy mindenki ismer? — Dehogynem, csak ... — Akkor ne tétovázz! Ha nem teszed meg, már mehetsz is vissza vonattal, mert nem ismerlek többé. Ha egy nő ilyen kicsinyhitű, az nem érdemli meg, hogy akár öt percet is pazaroljak rá a drága időmből. Karola nem felelt. Kikapta a levelet a színész kezéből, majd sietve tova- ringott divatos csizmáiban, és beleejtette a postaládába. Perc Adorján elégedetten nézett utána. Bizony, jó nő ez — gondolta —, de azért nem árt néha figyelmeztetni, hogy ki emelte fel magához. Még a végén túlságosan is elhízná magát. — És most kapsz egy puszit — mondta, amikor Karola visszaérkezett. — Megdolgoztál érte. Kis falu volt az, ahol a színész szeszélye megálljt parancsolt az autójának, így hát a postája sem hetett sokkal nagyobb. Egy szoba csupán abban a házban, ahol Aranka, a postamesternő lakott. Tíz éve még egy férjet ja fel tudott mutatni, de miután az a „gazember” Pestre szökött „valami ribanc” (idézetek Arankától!) kedvéért, azóta egyedül élt. És azóta minden szerelmes, vagy annak tűnő levélre allergiás. Ezért valamennyi levelet gondosan megvizsgált, mielőtt lebélyegezte, és ha gyanúsan szép címzésűre, netán illatosra bukkant, azt másnap, harmadnap, esetleg egy hét múlva küldte a vonathoz. Mivel egyebet nem tehetett, megvárakoztatta kicsit az egymás után epedőket. Perc Adorján levelén először felháborodott, és rögtön a papírkosárba akarta dobni. Micsoda dolog ez? Se címzés, se irányítószám? Mit képzelnek egyesek?! Aztán mégis meggondolta magát, vagy inkább győzött ingerültségén a postáslellci- ismeret, de ezzel még nem sokra ment. Végül is hová küldje? Vissza a feladóhoz? De hát az sincs rajta! Tanácstalanul forgatta, nézegette, közben meghallotta az előszobában várakozó „személyzet” köhécse- lését. Ö nevezte így magában Pali bácsit, az öreg postai kézbesítőt, aki egyedül alkotta a hivatal ösz- szes alkalmazottját. — Pali bácsi! Jöjjön csak be! Az öreg bement, és megállt az asztal előtt. Várta, hogy a főnökasszony az esti vonathoz vihető szállítmányra mutat, de nem, cswpán egy levelet lobogtatott a kezében. — A magyar postának jó Ware van, igaz-e, Pali bácsi? — Igaz, bizony.., — Még a lehetetlennel is megbirkózunk. így van? — Itt ez a levél, se cím. se irányítószám, csak a név. Na, Pali bácsi, maga híres arról, hogy mindenkit ismer a környéken. Ismer valahol egy Perc Adorján nevezetű embert? Az öreg arca felderült. — De még mennyire! Os- raeri azt errefelé mindenki. — Igen? És ki az? — -Két fgaluval arrébb. Kismogyoródon, a tüzépes. Nagy vagány az, mulatós, kártyás, gyakorta megfordul itt is. Tetszik ösmemi a Pásztorékat, ugye? — Ismerem, persze ... — Ha jól tudom, velük valami atyafiságban is van. — Lehet, hogy azok küldik neki ezt a levelet? — Lehetséges, bár küldheti neki más is. Sokan fordulnak hozzá szénért, olajért, de főleg faanyagért. Aki építkezik, az nem nélkülözheti a Perc Adorján ösmeretségét... Nagy gazember, de mindent, tud szerezni ... Csak úgy emlegetik, hogy a „báró”. — Báró? Miért nevezik annak? — A neve miatt, merthogy régen élt itt egy báró, és azt hívták Adorjánnak. Olyan hír is szárnyra kapott, hogy ez a tüzépes tőle származna balkézről... Annyi' igaz is, hogy ennek a kismogyoródi Perc Adorjánnak az anyja a bárónál szolgált... — Jó, jó, a részletekre Item vagyok kiváncsi — intett türelmetlenül Aranka. — Felőlem lehet báró, vagy tüzépes, engem csak a címe érdekel. Azt mondja, Kismogyoródon lakik? — Ott. De akár rá se tessék írni. Megkapja azt úgy is. ösmerik öt mindenfelé, talán még az egész országban is, hiszen nemcsak mifelénk építkeznek. — Pali bácsi! Mióta áll mag;: a posta alkalmazásában ? — Mióta is... ? Bizony jó ideje már annak ... — Akkor igazán megtanulhatta a szabályokat. Levél, címzés, irányítószám nélkül... ? Hogy képzeli.,.? Aranka gondosan kiegészítette a hiányos címzést, és így történhetett, hogy másnap Perc Adorján Tüzép-vezető, kismogyoródi lakos gazdagabb lett ezer forinttal. Sokat nem töprengett a dolgon, valamelyik adósa kölcsöntörlesz- tésének Vélte, majd jelentkezik az illető, vagy ha nem, az ő baja. A pénzt még aznap este elkártyázta, és aztán — ahogy ez lenni szokott — meg is feledkezett az egészről. Nem így Perc Adorján, a színész. Ö még hetek múltán is várta a levelet, és hogy az nem érkezett meg. lelkileg teljesen összetöppedt. És ha a népszerűségre, a hírnévre terelődött valahol a szó, csak bosszúsan legyintett. — Népszerűség? Ugyan! önámítás az egész, amire csak ráfizethet az ember. »Mr w<»: ’VMWMWMM«*« . • \ a'A * * VWSrtk*! IlMMWl« MMMWMMWItSfettu.v
