Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
«9 ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. június 16., szerda Kályha, kánikula, közművelődés A mi kertünk is zöldül Töprengés a miskolci nyári műveszeti programról Évtizedek óta kicsit irigykedve figyelt a miskolci állampolgár Szegedre, Gyulára, Szentendrére, Egerre, Pécsre, sőt olyan kisebb helyekre is újabban, mint Kis- várda, Nyírbátor és még néhány más városra, amelyeknek nevét nyaranként szemébe lökte az országosan terjesztett plakát, napi kulturális programját hirdette a rádió, a televízió, a nyomtatott sajtó. Igen, irigykedve néztük ezeket a városokat, mert ott volt nagymúltú nyári színház, szabadtéri játéksorozat, volt várszínház, utcaszínház, templomkoncert stb. A más kertje mintha mindig zöldebbnek tűnne, s nem vettük észre a magunk nyári programjait, amelyek első ízben tavaly álltak össze koncepciózus, több hónapot átölelő, sokszínű műsorrá, s most 1982 nyarának kezdetén talán tovább szélesednek, új hajtásokat sarjasztanak, színesednek, gazdagodnak, vonzóbbakká lesznek. Igen, tavaly már elkezdett a mi kertünk is tervszerűbben zöldellni, s az idei nyári programunk már a tavalyi kezdetekre épülhet. Miskolc 1982-es nyári programjáról beszéltünk igen hosszasan és sokoldalúan azon a megbeszélésen, amit a minap a Miskolc városi Művelődési Központ hívott össze, eredetileg sajtótájékoztatónak szántan, de több órás, baráti hangulatú, a város művelődési életét sokoldalúan körüljáró beszélgetéssé terebélyesedve. A városi tanács és a művelődési központ irányította nyári programot Halmai László, a művelődési központ igazgatója ismertette, s részleteiben kiegészítették a tájékoztatást a rendezvények művészeti vezetői, irányítói. A Miskolci nyár 1982 sorozat részletes programját naptárszerűen ismertetni talán szükségtelen jóelőre, idejében felhívjuk majd az értékekre a figyelmet, most csak néhány jobb vonulatát jelezzük. Alapvető tulajdonsága a miskolci nyári programnak, hogy elsősorban a szabadtéri, idegenforgalmi, lakótelepi lehetőségekre épül; sokszínű, többrétű, hogy a miskolciak, .az itt üdülők, az ide látogatók, vagy éppen a műsorok kedvéért ide utazók válogathassanak, tervezhessenek, tudatosan éljék át a nyári programot. Kiemelkedő eseménynek számít mindenképpen a diósgyőri várra épülő nemzetközi Kaláka folknapok megrendezése július 3—4-én, amelyen több külföldi folk- együttes vesz részt az NSZK- ból, Ausztriából, Romániából és természetesért a hazaiak. Ehhez színes gyermekünnep is kapcsolódik. Negyven-öt- ven vásáros sátor kínál portékákat, lesz a kicsik szórakoztatására cirkusz, kaszka- dőrbemutató, egyéb. Merőben más jellegű a július 12- re tervezett, ugyancsak Diósgyőrött létrehozandó lézerbemutató, amelyen Csáji Attila mutatja be e modem technika művészeti alkalmazásának lehetőségeit. Háromnapos országos fafaragókiállítás és -konferencia lesz július 30-a és augusztus elseje között, s ennek keretében a Műhibán felállítandó emlékmű ügyében helyszíni tárgyalást tartanak. A diósgyőri várban lép fel augusztus első napjaiban több előadásban Köllö Miklós Dominó pantomimegyüttese; augusztus közepén country- találkozó lesz a Gárdonyiparkban, az augusztus 19— 20—21-i rockszínházi bemutatók a tavalyi Sztárcsinálók című rockoperát ismétlik, de 22-én új darabot is láthatunk, Lázadók, széniek, sérültek és mi magunk címmel. Szeptemberben a Csa- nyikban rendeznek rocknapot. Változatlanul gazdag a zenei program. A Muzsikáló udvar most elsősorban kamaraegyütteseket szerepeltet, a Collegium Musicum sorozatban tíz hangverseny lesz az avasi templomban, három nagyobb koncert a diósgyőri várban; nosztalgia- gálaműsort terveznek a nyár zárásaként. A nyári program nagy attrakciójának kell tekintenünk a Muzsikáló udvarban tavaly kezdett operák folytatását. A tavaly bemutatott Cimarosa-vígoperát, A titkos házasságot még öt alkalommal mutatják be; új bemutató lesz Mozart Don Jüanja és a sorrendben először látható Ökör a háztetőn, Darius Milhaud és Jean Cocteau közös alkotása, a balettre épülő, a húszas évek párizsi kávéházi hangulatát idéző játék. Ezek bizonyára országos érdeklődést keltenek. S persze lesz még sokféle rendezvény az ifjúsági parkban, lesznek különböző — fafaragó, nyelvi, olvasó, képzőművészeti, honismereti, természetvédelmi, régészeti — táborok, elsősorban tanulók részére. Ez a miskolci nyári program talán ma még nem rendelkezik olyan országos hírnévvel, mint korábban élet- rekelt társai. Jellegében is más, mint Szeged, vagy Szentendre, de néhány darabja, elsősorban a Muzsikáló udvar vígoperái, a lézerest, a nemzetközi Kaláka folknapok, a rockszínház bemutatói sokakat vonzhatnak nemcsak a városból és a megyéből, hanem távolabbi helyekről is. Ha nem eleve lebecsülő tekintettel vizsgáljuk Miskolc nyári tervét, úgy meg kell állapítanunk, nemcsak a szomszéd kertje zöld, a mienk is zöldül és virágzik. Talán még bátortalanabbul, kicsit el is késve. De vannak benne idegenforgalmi vonzerőt is jelentő színek. Ám le kell kflzdenünk rossz vélekedéseket, előítéleteket, tudatosítanunk kell magunkban és mások között, hogy Miskolcnak ipara mellett művészeti élete is van, s ősi gimnáziuma, 159 éves színháza, múzeumai, fél évezrednél öregebb műemléki temploma és egyéb értékei mellett, a nyári idényben — hosszan, egész nyáron át — olyan művészeti programot is kínál, amelyért érdemes itthon maradni, s amelyért érdemes idejönni. És propagandánkban sem kellene talán annyira tartózkodónak lennünk. Nem válik őszig Miskolc Szeged versenytársává. Ez nem is ítél. De az adott lehetőségekkel- jól sáfárkodva messze előbbre léphet. Bizalommal nézünk elébe ... (benedek) Akik jártak tánciskolába, tudják jól, mit jelent az a kifejezés: a „kályhától indulni"; vagy a „menjünk vissza a kályhához”. Amíg az ember megtanul egy táncot, jó tudnia, honnan kell kezdeni (s melyik lábbal), mi az a biztos pont, ami nem téveszthető el. Hát akkor induljunk el a kályhától... * Minap „kedves” sorok jelentek meg lapunk hasábjain úttörők tollából. Arról számoltak be, hogy miskolci művelődési házaktól és könyvtártól milyen és mennyi segítséget kaptak szabadidejük eltöltéséhez, hasznos felhasználásához. Jól időzítették „felszólításukat”, ajánlották társaik figyelmébe unalom helyett az említett intézmények programjait, hiszen e héttől igazán van szabadidejük az iskolásoknak, itt a vakáció. A szünidei gyermekfoglalkoztatásokról mi magunk is szoktunk szólni, lényegesebbnek persze azt tartjuk, ami miatt a gyerekek is tollat fogtak; a rendszeres, folyamatos kapcsolattartás eseményeit; azt, hogy az iskolák és a közművelődési intézmények mennyire tudják érvényesíteni kölcsönösen adott lehetőségeiket. S nem csupán Miskolcról lehetne e tekintetben jó példát hozni. Többnyire persze úgy van, hogy a pozitív jelenségek kapnak nyilvánosságot. És ez olykor azt sejtetheti, hogy rendben vagyunk ez ügyben. Pedig ez még nincs így. A Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Tanács elmúlt év végi ülése elé került (a korábbi öt évet összefoglaló) tájékoztató írásos anyagában ez fogalmazódott meg: „Fejlődött a közoktatási és közművelődési intézmények együttműködése, azonban még további feladatok vannak e két nagy nevelési rendszer egymásra- épített, tervszerű munkájának kialakításában.” Hogy jócskán akadnak bizony tennivalók, arról sok beszélgetés, tanácskozás személyes megnyilatkozása tanúskodik. A szélsőségek között hallani például iskola- igazgatók és népművelők rossz viszonyáról, szembenállásáról; a közös munka, az együttműködés emberi balgaságokból épített akadályairól. Népművelőket hallgatva úgy áll a dolog, hogy az iskolákban van ellenállás, onnan fúj a „presztízsféltés szele”, az iskolák vezetői inkább a merevebbek, a nehezebben mozdulni akarók.., PedagóguMa, szerdán délután fél 4 órakor Erwin Skeib, az NDK magyarországi Kultúrcentru- mának igazgatója nyitja meg Sajóbábonyban azt a kéthetes* kulturális programsorozatot, melyet a nagyközségi népfrontbizottság és a Déryné Művelődési Ház szervezett és rendez. A megnyitóval egyben megnyílik A pémet klasz- szicizmus emlékhelyei című irodalmi dokumentumkiállítás is a lakótelepi bemutátó- teremben. Még ugyanezen a napon, vagyis ma délután 5 órakor a vegyiművek szocialista brigád vezetőinek fóruma soktól viszont ugyancsak hallható annak felidézése, amikor még a falusi tanító egyedül volt a mindenes, s kultúraszervező erejéből mozgalmasabb élet született sokszor, mint a mai „munkamegosztásban”. Nem a mi dolgunk igazságot tenni ez ügyben, de szólni kell e helyütt is róla, mert mind több fórumon hangzik el az iskola és a közművelődési intézmények együttműködésének szükséges jobbítása. A közelmúltban közművelődési felügyelőink találkozóján is mindig visszatértek e témához: akár arról volt szó, hogy „változatlanul jelentős a tiszteletdíjas és szakképzetlen népművelők aránya”; akár azt feszegették a felszólalások, hogyan lehet a kistelepülések kulturális alapellátásán javítani; a vélemények mindig ott kötöttek ki, hogy az oktatási intézmények, az iskolák nélkül nem beszélhetünk közművelődésről; a párhuzamos „haladás” végső soron hely ben járást eredményez. Ahhoz, hogy a fellelhető hiányosságokat meg lehessen szüntetni, népművelőknek és pedagógusoknak, a helyi tanácsok vezetőinek, a járási és megyei felügyeleti szerveknek egyaránt megvan a maguk teendője. A közművelődési felügyelők maguk is javasolták a továbbképzések olyan formájának éltetését, ami alkalmat ad az oktatási emberekkel való találkozásra, véleménycserére, az egységes szemléleti és cselekvési „program” kialakítására. Ez lenne tehát az a bizonyos „kályha”, ahonnan újra el kellene indulni, a helyes lépéseket megtalálni a továbbhaladáshoz. Volt a felügyelők- emlegetett tanácskozásán olyan vélemény is, hogy vigyázni kellene az együttműködés túlhangsúlyozásával, hiszen eddig is sokan voltak, akik így dolgoztak, hiszen régen rájöttek ennek szükségességére. Valaki pedig azt is mondhatná, miért éppen most, már az iskolák szünidejében, a nyárban, a kánikulában beszélni minderről ?! * Rekkenő meleg volt akkor is, amikor a népművelők a közelmúltban (igaz, vízparton), e témáról beszélgettek. Hazafelé jövet, Miskolc egyik felforrósodott utcáján, amikor éppen szenvedtük a gép- kocsihaladozást: a szembejövő forgalomban feltűnt egy kézikocsit húzó férfi... kály- ■ hát cipelt... a kánikulában ... (t. n. j.) keretében tart előadást Erwin Skeib Munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom az NDK-ban címmel. A további program is igen gazdag lesz Sajóbábonyban: csütörtökön a felnőttklubban Goethe halálának 150. évfordulója tiszteletére irodalmi estet rendeznek; június 22-én klasszikus német zeneszerzők műveiből kamarazenei est lesz hallható; több ismeretterjesztő rendezvény és filmbemutató egészíti ki a programsorozatot, teszik azt teljessé vetélkedők, vásárok, kiállítások. NDK nemzeti bét Sapioiiyban Budapest egyik új szállodájába, a Déli pályaudvarnál épülő Buda-Penta Hotelbe készül az a nagyméretű dombormű, melyet Kiss Sándor Munkácsy-díjos szobrászművész készít zsennyei alkotóházában. A dombormű a múlt századi kávéház emlékképét idézi, anyaga cseresznyefa, mérete 12x5 méteres. Magyar művészet a XX. század másét! felében A különböző adományozásokból 1968-ban alakult sárospataki képtár nemrégiben fejlődésének új szakaszába lépett: része lett a Borsod megyei Múzeumi Szervezetnek. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy a pataki és a miskolci gyűjtemények egyesítéséből megrendezzék azt a kiállítást, amely azt tűzte ki céljául, hogy a felszabadul ás utáni magyar művészetről adjon információt. Helyszűke miatt ugyan csupán 130 művész 150 alkotása került bemutatásra, de ennyi mű is elegendőnek látszik arra, hogy az utóbbi három és fél évtized művészetének legfőbb tendenciáit jelezze. A didaktikusán felépített kiállítás az európai iskola kezdeményezéseit követő, úgynevezett szocreál korszak bemutatásával indul. Az első csoportot Kassák Lajos, Anna Margit, Hincz Gyula, Ga- dányi Jenő, Vilt Tibor, az utóbbit, Domanovszky, Ben- cze László, Burghardt Trtzső, Csabai Kálmán, Szabó Vladimir ma is értékelhető képei mellett Konecsni Györgv nem éppen sikeres műve, a Rákóczi és Esze Tamás című műve képviseli. A természetelvű törekvések jelentős alkotásokkal szerepelnek, Sző- nyi freskóterve, Bemáth Aurél pasztellportréja, Szent- iványi Lajos lírai kompozíciója az újabb magyar festészet főművei. Az idősebb szentendreiek közül Barcsay Jenő, Fónyi Géza, Miháltz Pál, Diener-Dénes Rudolf, Czóbel Béla képei kerültek bemutatásra. A nonfiguratív művészet jelentős művelői; Barth a László, Kokas Ignác, Gerzson Pál. illetve a szentendreiek közül Komiss Dezső, Bálint Endre művei láthatók. Hangsúlyosan szerepel a rendezvényen Kondor Béla, akit ma már iskolateremtő mesterként tisztelhetünk. Részletes áttekintést ad a kiállítás az őt követő vagy vele együtt feltörő magyar grafika mestereiről. Szalay Lajos két rajzát Feledy Gyula, Reich Károly, Würtz Adám, Kass János, Csohány Kálmán művei követik. Az utánuk következő nagy grafikai fellendülés minden fontosabb személyisége megtalálható itt a narratív jellegű Pető Jánostól és Somogyi Győzőtől, a fantasztikumot művelő, groteszk felfogású Banga Ferencen át Szabados Árpádig vagy Hencze Tamásig. Ugyanígy a festészeti anyag a hagyományos törekvéseket felújító vásárhelyiektől (Ivu- rucz, Szurcsik, Patay) abszurd látomásokat megörökítő fiatalokig (Dienes Gábor, Nagy Gábor, Máger Agnes, Kár- páty Tamás) került bemutatásra. Továbbá a* szerkesztő racionális Nódler Istvántól és Óvári Lászlótól a művészet lényegén elmélkedő Bir- kás Ákosig mindenféle felfogás tanulmányozható itt. A fotó képzőművészeti alkalmazására Baranyai András és Pincehelyi Sándor müvei adnak jelzést. A kiállítást mintegy 40 szobor és érem egészíti ki Kisfalud! Stróbl Zsigmondiéi a legújabb törekvésekig. Ez a kiállítás azért sem érdektelen, mert az ország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi helyén, a sárospataki várban került bemutatásra. 90 000 személy, tehát sok ember találkozhat itt a mai magyar művészet értékeivel és megismerheti annak problémáit is. Végvári Lajos Felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét, hogy az I. fél évben utalványra vásárolt ét az illetékes téglagyárakból kisméretű TÉGLÁT i™üs 3Ö'™ »Miért elszálltai! Július 1-től ezekre az utalványokra nem szolgálnak ki téglát