Észak-Magyarország, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
• ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 / 1982. június 15., kedd A képernyő előtt Tiszta idegbaj! - és mások Vasárnap este sugározta az első műsor a labdarúgó-világbajnokság megnyitóját, meg az első mérkőzést. Ugyanabban az időpontban a második műsoron •— feltehetően azoknak, r kik nem futballrajongók — egy francia film pergett, ami úgy 198') körül a hazai mozikban nagy siker volt, részben Két főszereplője — Jean Gabin és az akkor igen népszerű Nicole Courcel — részben akkori divatos témája miatt. A címe: Fájdalom nélkül A VB megnyitójával párhuzamosan ezt láthattuk: Fájdalom nélkül. Tendencia nélkül? * A tanszék című. szovjet alapműre épülő tévéjáték címe láttán igen sokaknak Grekova azonos című, a tavalyi könyvhétén megjelent nagy sikerű regénye jutott eszébe, de csak a cím egybeeséséről volt szó. A szovjet-ukrán Valerija Vrubl- jcvszkajjnak, illetve művének semmi köze az említett regényhez Ebben a nyolcvanperces játékban egy főiskolai tan- zék dolgozói mezteleníttetnek le pőrére. Rendkívül hosszú, helyenker.t igen mdulatos beszélgetések során mindenkiről kiderül minden, régi és új sérelmek nyomán újabb és újabb jellemanalizálás kerül a tanszéki asztalra, elfeledett és frissebb emlékű emberi gyengék és jellemtelenségek, hibák és megtépázott erények röpködnek az eredeti téma, egy disszertáció analizálása helyett fellázadnak a tanszékvezető ellen, drámák tárulnak fel, emberek alakulnak át. Mindez meglehetősen unjlmasav. Nemere László korrekt rendezése sem tehette vonzóbbá a puccsszerűen fellázadó tanszéki ülést, a különböző karakterű színészek alakításai a játék egyenetlenségét erősítették jel. * Befejeződött a 25 éves a Magyar Televízió című, ötrészes emlékező és emlékeztető sorozat, a negyedszázados MTV önünneplő műsorainak leghosszabbika. (Az első részt nem láttam egészében, mert akkor éppen a huszonöt éves az MTV jegyében rendezett 22. miskolci tévéfesztivál eseményei kötöttek le, de a többi ismeretében következtetni lehet a sorozat egészére.; Tulajdonképpen reménytelen feladatra vállalkozott Árvái Jolán, Fekete Katalin és Tóth Erika, a három szerkesztő, meg a rendező Horváth Ádám, amikor huszonöt évet akart nem tudni, hány mozaikszemcsében tükröztetni. Nincs az az ötesztendős időszakasz, amelynek bemutatott jellemző jelenetei között ne lett volna több olyan, amelyre azt mondjuk, ezéil kár volt, lehetett volna helyette, ebből az időből másolta., válogatni. A bőség zavarával kellett az alkotóknak n.egküzdemük, s többségben szerencsésnek mondható a részecskék kiválasztása. A nézők nagy hányada bizonnyal örömmel fogadta egy-egy már elfelejtett tévéélményének felvillantását, ha csak igen töredékesen is, a másik hányad ugyanakkor bosszús volt, mást kívánt, akárcsak a műsorsugárzások idején mindig. Jó volt a műsorvezető kiválasztása; nemcsak azért, mert nyiladozó szemű gyermek volt a televízió születéseken: és eszmélése, felnőtté, kiemelkedő tévészemélyiséggé válása egybeesett az MTV negyedszázadával, hanem mert sajátos, kicsit tartózkodó előadásmódjával igen szerencsésen sikerült egymás után kötnie a sokszor nagyon elütő -villanatokat. Nem volt érdektelen megfigyelni, hogy több évtizedes gyakorlattal rendelkező tévészemélyiségek sokasága milyen eljogódottan válaszolgatott, helyenként lec- keszerűen mondta fel „spontán emlékezését”, többségük mennyire játszott, akárcsak a vezetők egyike-másika a kamera előtt Keveset lehetett a negyedszázadból felmutatni, ez előrelátható volt. Ezért volt sok is az öt folytatás. Baló György műsorvezető olyasmivel búcsúzott, hogy 25 év múlva, az ötvenéves jubileumom újra találkozunk. Ebben maradunk. De akkorra valamivel tömörebbre szerkesztett emlék műsorral készüljön fel a Magyar Televízió. * Tiszta idegbaj! — hirdette „klinikai kabarénak" minősített, szombat esti műsorát a Telepódium. Nem sokkal előtte olvastam Körmendi János színművész könyvét ,— Levelek az urológiáról címmel a könyvhéten jelent meg —, amelyben egyebek között arról ír, miként lehet a néző elismerését a komikusnak mindenképpen kicsikarni, a nevetőizmokat mi- lyen fogásokkal lehet működésbe hozni, s azt is megírja, mik az illetlen túlzások. Nos, Körmendi szerepelt ebben a műsorban, nem is keveset, s mintha könyvbeli tanításait kívánta volna nem kevés buzgalommal demonstrálni. Elmekórházi keretben játszódott a nem kevés „korszerűsített” panelt is felhasználó összeállítás, néhány örökzöld hajtást is újralocsolgatva. Tetszett benne a bábjáték-ötlet, elnyúlt a do- kumentun.film az elmeosztályon jelenet, bántóan korszerűtlen volt a parasztcsúfoló Balázs Péter—Máté Erzsi jelenet. Hámori Ildikó sanzonjai — mint mindig — értékes, ám a környezettől elütő színfoltjai e műsornak. Benedek Miklós Egyesületi nap 140 éves intézet Borászképzés Moldáviában Évadzáró bemutató Ion (a rock-musical) A Magyar Népművelők B.-A.-Z. megyei szervezetének tagjai ma, június 15-én, kedden délután 5 órától egyesületi nap keretében találkoznak Miskolcon. A találkozónak a Tokaj vendéglátóház ad helyet, a program pedig két, érdeklődésre számot tartó témát foglal magába. Szó lesz az országgyűlés tavaszi ülésszakának arról a vitájáról, mely a közművelődési törvény végrehajtásának tapasztalatairól folyt; s ugyancsak aktuális megbeszélni valót kínál az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos köz- művelődési tapasztalatok összegzése, a további teendők számbavétele. Az egyesületi nap vendége — előadóként is — Midy Péter, a Művelődéskutató Intézet igazgatóhelyettese lesz. Borok — futószalagon A Szovjetunió délnyugati részén fekszik a napsütéses Moldávia, ahol az ország szőlőskertjeinek a negyedrésze található. Minden harmadik üveg szovjet boron ott a moldáviai borászok emblémája: fehér gólya, csőrében szőlőfürttel. A köztársaság fővárosában, Kisinyovban van a Szovjetunió legrégibb bo- rászképző intézete, ahol már 140 éve folyik a szakember- képzés. Az intézet épületeit szőlőteraszok veszik körül. Nem messze van a borfeldolgozó, minden egy helyen, amivel a leendő borászok dolgozni fognak. Valamennyien a házimúzeumban kezdik az ismerkedést a szakmával. A kiállításon ott van az a rézcsengettyű is, mely 1842. június 2-án az első diákokat szólította a tanterembe. A tanulók akkor mindössze nyolcán voltak, s nemcsak borászatot, de kertészetet, méhészetet, dohánytermesztést és gyümölcsszárítást is tanultak. A végzett mezőgazdászok aztán valamelyik nagy- birtokoshoz szegődtek szolAz elmúlt hét végén — szombaton és vasárnap — Diósgyőrben rendezték meg a vasas vegyeskarok fesztiválját. A Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága előtt tisztelgő találkozót és hangversenyt szombaton este 6 órakor Nagt/ Zoltán, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, ezt követően Bartók-feldolgozásokat énekeltek összkari számként a résztvevők, majd a diósgyőri, a trineci és Budapestről a telefongyári dalosok mutatták be műsorukat. Az első napi program, késő este a Hámor étteremben fejeződött be baráti találkozóval, ismerkedéssel. A vasárnap délelőtt folytatódott bemutatók programjában a Magyar Gördülőcsapágy Művek és az Özdi Népművelési Intézmények vegyeskara mellett színpadra álltak az utánpótlás képviselői is, Özdról gyermek- kórus, Miskolcról pedig a 114. ez. Ipari • Szakmunkás- képző Intézet fiűkórusa adott számot felkészültségéről. A kétnapos program befejezéseként Kodály Esti dala és Kodály—Berzsenyi: Magyagálatba. Sokan közülük tovább folytatták tanulmányaikat Bécsben, Philadelphiában, New Yorkban. Tömeges szakemberképzés csak az utóbbi 60 évben volt: eddig 8—10 ezer szovjet szakember hagyta ei az iskolát. Ez volt az első olyan iskolatípus is, ahol az elVné- leti oktatáshoz szervesen kapcsolódik a gyakorlati munka, jelen esetben a borfeldolgozóban, . ahol több mint 30-féle bort állítanak elő. Az üzemi munkáért a diákok fizetést kapnak, a tanulási idő alatt pedig ösztöndíjat. A tangazdaság bortermelésből származó jövedelme bőségesen fedezi az intézet, kollégium, kultúrház, óvoda és bölcsőde, a sportstadion és az uszoda fenntartási költségeit. Az intézet könyvtárában több mint százezer kötet tankönyv, szak- és szépirodalom található. Az intézet legjobb termékei elismerést arattak a pozsonyi, ljubljanai, budapesti és szófiai nemzetközi kiállításokon is. rokhoz című kórusműve hangzott fel az összes résztvevő közreműködésével. A fesztiválon nem adtak ki díjakat, nem minősítették a kórusokat, ennek ellenére neves szakemberek is figyelték a bemutatókat; tapasztalataikat szakmai megbeszélésen osztották meg a karnagyokkal, az ezen elhangzott segítő szándékú tanácsok, megjegyzések tették még tartalmasabbá a vasasdalosok kétnapos, jó hangulatú diósgyőri együttlétét. A rendező és házigazda diósgyőriek emlékplakettet adtak valamennyi résztvevő kórusnak, s a vasasszakszervezettől sem maradt el az „emlékeztető”: Kodályai búmmal kedveskedtek a dalosoknak. Nedves színfoltja volt a záróprogramnak a kórusmozgalomban 50 éve jelenlevő, s ma is aktívan közreműködő dalosok köszöntése és emlékéremmel való kitüntetése: a debreceni gördülőcsapágyból és a diósgyőriek közül egyaránt hárman-hárman viselhetik büszkén és megérdemelten a fél évszázados dalos múltat tanúsító érmet. Állíts színpadra egy hőst, akinek kellően izgalmas, vagy rejtélyes az élete, tedd szerelmessé, sodorj elé magánéleti vagy társadalmi horderejű akadályokat, vesd börtönbe, de az utolsó pillanatban mentsd meg a halálos ítélettől, járasd egykent az úgynevezett felsőbb körökben és a csavargók között, szórakozzon bordélylá- nyokkal, de ne legyen rest belekeveredni valamilyen titokzatos szervezkedésbe se — nos, ha mindez együtt van, akkor már szinte semmi sem mentheti meg a darabot az érdekfeszitő, vagy épp a szóraKoztató jelzőtől. Arról nem is szólva, hogy a hős — esetünkben — nem más, mint az a Francois Villon, akinek szerfölött kalandos és homályos élete, pikáns költészete minden különösebb kitaláció nélkül, eleve érdeklődésre tarthat számot, s olyan izgalmas képzettársítási aurával rendelkezik, hogy arra nyugodtan apellálhat minden szerző, hiszen lehetetlen elképzelni olyan nézőt, akit hidegen hagyna a róla szóló színpadi mű. A hatás még tovább fokozható, ha a sztorit aktuális zenei effektusok (a rockzene népszerű kifejezési eszközei) hivatottak erősíteni, mi több, a zenére táncolni is lehet, és a mozgás, mint látványt gazdagító elem, egy újabb érzelmi impulzussal irányíthatja a nézőt a feltételezett katarzis felé. Ilyen recept szerint — elvileg — csak jó darab készíthető. Persze, sok múlik az elkészítés módján. Nem szabad például az izgalmakat és a rejtélyeket motiválatlanul, kidolgozott indoklás nélkül adagolni, a szerelemből sem kell annyi, hogy attól a szerelmes bargyúbb- nak lássék, mint azt a szerepe megkívánja; a magán-, életi és társadalmi problémák pedig attól válnak azzá, amit nevük hordoz, hogy bennük valamilyen magánélet és valamilyen társadalom felismerhetővé válik. Éppen ezért óvakodni kell a különböző kifejezésbeli sztereotípiáktól, a vaskos, de őszinte tréfákat nem szerencsés erőltetett trágálko- dással felváltani, érdemes csínján bánni a szenvedő élethelyzetek (börtönjelenetek, haldokló anya, egymástól a sors végzete szerint elválasztott szerelmesek stb.) halmozásával, mert a „fáj- dalomszérum” túladagolása érzéketlenné teheti a nézőt, s melodrámává a tragédiát. Mindezekkel a veszélyekkel bizonyára Kardos G. György is számolt, amikor Villon és a többiek címmel szövegkönyvet írt a középkor egyik legzseniálisabb költőjének életéből — a csapdákat viszont legtöbbször nem sikerült elkerülnie. Hasonlóképpen klisészerű eszközökkel dolgozott Victor Máté, a darab zeneszerzője, aki egy dob, billentyűs hangszerek, gitár, basszusgitár összeállítású zenekarra és természetesen szólóénekre, valamint kórusra komponálta dalait. A választott műfaj: rock-musical. A műfajt említve, azonnal napirendre kerül a probléma, nevezetesen hogy a rendkívül gyors effektusváltással élő, egyik napról a másikra változó rock-műfajban elképzelhető-e, hogy az egykori zenei nyelvezet néhány év (és tucatnyi stílus) elmúltával, ma is hatással legyen a publikumra. A Miskolci Nemzeti Színház által színpadra állított produkció tehát egyben a műfaj próbája is, amely arra a kérdést-e hivatott válaszolni, vajon képes-e még ez a musical valódi élményt kelteni, vagy kifejezésmódja nem más, mint anakronizmus, ami legfeljebb egy Oscar Wilde aforizmához szolgálhat illusztrációként, hogy tudniillik „csak a divatos az, ami kimegy a divatból”. Sajnos, ebben az esetben az utóbbi igazolódott, s a dolgon még Mészöly Dezső nagyszerű versei, versfordításai sem segíthetnek, mert hiszen a villoni poénok elvesznek a rock-közhelyek es szegényes dallamfordulatok) szürke paneljei között. Szőke István, a darab rendezője nem kívánt túlságosan beleavatkozni a mű által megszabott értékrendbe, s meghagyta az eseményeket, jellemeket a színpadi vegetációnak azon a szintjén, amely valahol az érdektelenség és az itt-ott elkerülhetetlen harsányság között tenyészik. Színészvezetésének tétovasága kitűnik az egyes alakításokban, így a mondvacsinált szituációk egyébként is papírízű figuráit meglehetősen tanácstalanul próbálták életre kelteni a művészek, élükön a címszerepet alakító Bregyán Péterrel, akinek végül is azok a legérettebb pillanatai, .amikor — zenei kíséret nélkül — Villon-verseket szaval. Valódi musical-szerepköre egyedül a Vastag Margót alakító Horváth Zsuzsának adatott meg, és szerencsére az 5 jelenetei, valamint Sallós Gábor (Ser- moise kanonok), Sándor Erzsi (Isabelle), Igó Éva (Catherine), Somló István (Reg- nier) és Rudas István (Colin) egy-egy élvezetes epizódja sokszor lendíti át sikerrel a darabot az abszolút holtpontról. Tordai Hajnal jelmezei jobbára elnagyolt utalások. Kerényi József díszlete viszont egyetlen elegáns építészeti gesztus, ami ugyan jól érvényesül a zárdabelsők és templomok színfalaként, ’ viszont kevésbé segíti a többi helyszín életre keltését. A koreográfia Majoros István munkája, s bár igazán magával ragadó mozgásnak, töncjelenetnek nem lehetünk tanúi, el kell ismerni, hogy a szereplők igyekeznek „átmozgatni” a sokszor elmere- vült szituációkat. A zenét a Tandem együttes szolgáltatja (a váltókvartett a Norton lesz), s mivel túlzott zenei és színpadi lehetőségük — a zenekari árokból — nincs, hogy „beleszóljanak” a darab menetébe, ezért közreműködésük belátó volta kizárólag a hangerejükön múlik. S tulajdonképpen ezzel a hangerővel nem is volna semmi baj, elvégre rock- musicalről van szó, de a színpad kiegyensúlyozatlan mikrofonozása, a szereplők nem elsősorban énekesi intenzitású hangkezelése bizony jó néhányszor próbára teszi a hallgatóságot. D. Szabó Ede Vasas vegveskarok találkoztak BŰTORKER ajánlata! KOZULETEKNEK, KIVITELEZŐKNEK, BERUHÁZÓKNAK! ♦ irodabútorok, ^ kárpitos garnitúrák és egyéb ♦ dolgozószobák, + lakberendezési áruk! Azonnal megrendelhetők a miskolci nagykereskedelmi raktárból Nagy választéki Rövid határidő! Bútorkereskedelmi Vállalat, ÉMLK, 3527 Miskolc, Besenyői u. 14. sz. Telex: 62481 Telefon: 18-087, 37-921 P
