Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1*982. május 25., kedd A képernyő előtt Hétvégen A nemrégen zárult miskolci tévéfesztivál bizony alaposan elvont a napi műsorok megismerésének lehetőségétől, s még napokkal a sorozat zárása után sem tudtam teljes figye­lemmel a „hétköznapi” képernyőre koncentrálni. A hét utol­só napjait azonban már a megszokott képernyő előtt tölthet­tem, heti megjegyzéseim hát erre az időre szorítkoznak. * A Szombat esti filmkoktélt mindig érdeklődve várom, hátha hoz valami jobbat a korábbiaknál. Nos, a minapi műsorígéret biztató volt: Humor Harold és Menő Manó ked­venceim közé tartoznak, a Muppet-show, azaz Breki és a többiek is mindig felderít, ha meg olyan vendéget ígér, mint most Danny Kayt, hát igazán erdemes megnézni. Nem is csalódtam ezekben semmit. Breki és a többiek azt csi­nálták, ami tőlük várható, de Danny Kay vendégszereplése hagyott nemi hiányérzetet: e kiváló show-müvésztől többet is elnézegethettünk volna. Menő Manó. a vonalemberke öt­perces kalandjai mindig megnevetteitnek. A rajztechnikai bravúron, az egyetlen vonallal való mozgásábrázoláson túl, ezeknek a kis villanásoknak mindig van valami kis gon­dolati tartalmuk — hogy ne mondjam: filozófiájuk, —, s nemcsak megmosolyogtat Menő Manó immár százhúszon fe­lüli kalandja, hanem itt-ott tanulságok levonására is serkent. Harold Lloyd rövid kalandjai immár csaknem hatvan esz­tendősek, humoruknak mégsem lehet ellenállni. Eleinte azt hittem, valami némafilm iránti ifjonti vonzódás, időskori nosztalgia derít nevetésre Harold Lloyd kalandjai láttán, ami­kor folyton szalad, mindig üldözik, mindig póruljár, de a mindig kétbalkezes kisember tulajdonképpen diadalmaskodik minden mozzanatban a jómódú polgárok es az erőszakot kép­viselő rendőrök felett. Én még a némafilm korszakából isme­rem ezeket a burleszkeket, de hasonlóan hahotázik műsor közben a tízéves unokám és harminc év körüli környezetem is. Ügy tűnik, klasszikus értékké, ma is ható művészi erővé érett Harold Lloyd humora. Pedig akárhogy is nézem, nin­csen „megideologizólva”. Nem úgy, mint az ugyancsak az esti összeállításban látott Starsky és Hutch krimisorozat A gyilkos szélhámos című darabja, amelyben két — a sorozat­ban állandóan visszatérő — nyomozó akaratlanul segíti a hadseregbőd visszatért közös barátját egy sor gyilkosság el­követésében, s a sokszoros bérgyilkos barát, amikor végül ártalmatlanná teszik, nem tud mást felhozni mentségére, mint azt, hogy a háborúban tanult meg ölni, s hát minden­kinek azt kell csinálnia, amihez ért. íme, ideológia a pri­mitív krimiben! Tagadhatatlanul súlyos társadalmi kérdés a vietnami és más gyilkos háborúkból visszatérő zsoldosok „ölésből jól megélni” viszonyokhoz szokott emberek és a konszolidáltabb társadalom találkozása, ezt már jó néhány elmélyültebb dráma fel is dolgozta, de odavetett félmon­datban, ilyen játékkömyezeitben ez bizony demagóg modem és hamisan cseng. (Egyébként a héten nem ez volt az egyetlen nagyon primitív krimi, a csütörtöki Célpont soro­zatból A bankügylet sem kényeztetett el.) Kellemesen szó­rakoztatott David Copperfield bűvész látványos műsora, s közben csak az jutott eszembe, vajon a műsorszerkesztés­nek nem tünt-e fel, hogy négy órával korábban Arkus József egyszemélyessé szegényedett Paraboláját is jórészt idegenből vett bűvészműsor töltötte ki, s a jóból is megárt a sok. A bunda című angol „meghökkentő mese” nem hökkentett meg, de jól szórakoztatott * Vasárnap késő este ötven percre a Bárdi Györgyé volt a képernyő. Kisded játékaim címmel, önmagát bekonferálva — Bitskey Tibor, Ruttkay Éva, Harsányi Gábor és Nyertes Zsuzsa főiskolai hallgató közreműködésével — Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Vészi Endre, Szép Ernő, Friedrich Schiller és Karinthy Frigyes írásainak tolmácsolásával mu­tatott fel egy szinte másik Bárdit, mint akit megszoktunk. Szerencsére a szűk évtized előtti Gugyerák már régen el­tűnt repertoárjából, azt nem is vártuk, de nem volt jelen e műsorban az állandó intrikus sem. Egy más, egy kiegyen­súlyozott figurákat életre keltő Bárdi állt, ült előttünk, aki talán ott van mindig Bárdi György játékaiban, csak vala­hogy nem vettük észre. E kisded játékok hívták elő és vetítették ki a képernyőre. Benedek Mikléa Demeter István emlékkiállítása Szorgalom Fotó: Fojtón László Hazakerüli az Ómagyar Mária-siralom Unalomszülte , veszélyek Ifjúságvédelem a Demeter István festőmű­vész emlékkiállítása május 23-án, vasárnap nyűt meg Sajóládon, Feiedy Gyula Kossuth-díjas grafikusművész bevezetőjével, a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény rendezésében. Feiedy Gyula — többek kö­zött — a következőket mond­ja Demeter művészetéről, il­letve a kiállításról. — ... Halála óta az első, szerény, de tisztelgő kapu­nyitás robbanó szenvedélyek­től fűtött művészetének vi­lágára. Alkalom tehát, hogy munkásságának ismerői is, immár a szerző megejtő sze­mélyes varázsának befolyása nélkül barangolhassanak e látomásos, festészet tájain. Jó alkalom ~ persze — min­denekelőtt arra, hogy egy rangos életmű kivételes él­ményeit ajándékozza az ér­deklődők bízvást növekvő tá­borának. E művek alkotója pap volt Tanúsíthatom: a legigazabbak közül való. Fes­tőként autodidakta, az ön­művelők legigényesebb faj­tájából. Képei nem őrzik akadémiák stílusjegyeit. Azonban, ha a sematikus be­sorolásokhoz, iskolás minősí­tésekhez szoktatott művészet­szemléletünk elfogultságait félretesszük, e művekben meg fogjuk érezni zaklatott századunk művészetének ösz- szefoglalt tapasztalatait. Mindezt egy rendkívül szug- gesztív egyéniség mindent ötvöző személyiségjegyeiben— Pieter de Somer, a leuveni katolikus egyetem rektora hétfőn átadta Zircz Péternek, az Országos Széchényi Könyv­tár főigazgató-helyettesének azt a XIII. századi pergamen­kódexet, amely az egyik leg­régibb írásos emlékünket, az Ömagyar Mária-siralmat tar­talmazza. A két intézmény vezetői aláírásukkal hitelesí­tették a megállapodást, mely­nek értelmében a leuveni egyetem flamand vonatkozá­sú tudomány-, könyv- és mű­velődéstörténeti dokumentu­mokat kap cserébe a szá­munkra felbecsülhetetlen ér­tékű kódexért A 132 szóból álló, ömagyar Mária-siralom a Halotti be­széd mellett a másik olyan szövegemlékünk, amely igé­nyes megfOrmánságával, tel­Az országos vidéki színházi találkozó keretében ma ke­rül sor Budapesten a Mis­kolci Nemzeti Színház bemu­tatkozására, A Fővárosi Ope­rettszínház színpadán este 7 órai kezdettel — a korábbi tervektől eltérően — a Cse­tepaté Chioggiában című Goldoni-játékkal lesz jelen színházunk e találkozó hi­vatalos programjában. Ismeretes a korábbi hír­adásokból, hogy a színház egy másik kitűnő produkció­ja, az Angliai Erzsébet sae­jességével, a magyar iro­dalom kezdetét jelenti. A kódex sorsa a XIV. századtól a XX. század elejéig isme­retlen. A második világhábo­rú alatt a leuveni egyetemi könyvtár szinte teljesen el­pusztult. Az egyetlen épen maradt páncélszekrény azon­ban megőrizte az értékes kö­tetet. A kódex az Országos Szé­chényi Könyvtár kézirattárá­ban őrzött nyelvemlékek közé kerül, s a tudósok hamaro­san megkezdhetik feldolgozá­sát A szakértők nagy remé­nyeket fűznek a kutatásokhoz; mivel a 302 levelet tartalma­zó kötet ajlapos vizsgálatára eddig nem volt mód, most fény derülhet az Ömagyar Mária-siralom keletkezésé­nek körülményeire, részletei­re is. repelt az eredeti bemutatási tervben, de ennek a nehéz díszlete az otthont adó Fő­városi Operettszínházban nem építhető fel, ezért kellett a másik idei kiemelkedően ér­tékes produkciót, a Major Tamás rendezte Csetepaté Chioggiábant helyette bemu­tatni. Az Angliai Erzsébet így is eljut a fővárosi né­zőkhöz, ugyanis az országos találkozót követően a miskol­ci együttes június 12-én a budapesti Nemzeti Színház­ban bemutatja. Az ifjúság egy rétege sok­szor és sok vonatkozás oan kívülmarad, kívül is esik a vizsgálódások általános kö­rén. Azokra a 14—18 éves fiatalokra utalunk, akiket „középiskolások” gyűjtőnév­vel illetünk, közéj üli sorol­va ennek a korosztálynak, mintegy harmadát kitevő szakmunkás-tanulókat is. „Demográfiai súlyúira!” te­kintve, körülbelül félmillió fiút és leányt foglal magá­ban ez a négy évjárat. Ti­nédzserek? Lehet őket ezzel á divatos szóval is nevezni. Lélektanban jártas szakem­berek hosszan tudják sorol­ni a pubertás esztendeivel járó élettani változásokat, in­dulatokat, a sérülékenységet, a belső vívódásokat és a kül­sőségekben is megmutatkozó különcségeket, szertelensége­ket . . . Serdülők és a felnőtt kor küszöbét éppen csak át­lépők tábora ez a félmilliós sereg, aiig-alig különülve el még a gyermekkortól, mégis merőben más életérzésekkel, mint a gyermekeké. Városi lődörgők Szociológusok és pszicholó­gusok néhány megfigyelését, több reprezentatív rétegvizs­gálat néhány megjegyzését közreadva — e korosztály jellemzéseként: megfigyelhe­tők a veszélyeztetettség bizo­nyos mértékű jelei körükben, ha számszerűen nehéz is je­lezni ennek a mértékét. Te­lepülésszociológusok és peda­gógusok sajátos megállapítá­sa például, hogy elsősorban a városias beépítésű terüle­teken alakulnak ki idősza­konként unatkozó, lődörgő, magukkal mit kezdeni nem tudó kisebb, nagyobb csopor­tok. Az okok árnyaltak. A területek beépítése sajnálatos módon nem kedvez legtöbb helyen a fiataloknak. Nem kínálnak elegendő tartalmas szórakozást, kulturált szabad­idő-eltöltési lehetőséget, sportalkalmat A KISZ és a népfront korábbi vizsgálatai szerint a jelenleg már „üze­melő” lakótelepi klubok, sport.helyiségek és (igen-igen szórványosan) a kondicionáló, illetve barkácsszobák a valós igényeknek legfeljebb az egyhatodát képesek megfele­lő színvonalon kielégíteni. Nenn mintha a középisko­lai, illetve a szakmunkáskép­zés ne foglalna el kellő idő­hányadot az iskolások hét­köznapjaiból. A szervezett oktatásban résztvevők — te­hát ennek a korosztálynak mintegy 80 százaléka — na­ponta legfeljebb két-három óra szabad idővel rendelkez­nek. Nem lehet azonban szá­mításon kívül hagyni azt a húsz százaléknyi, tekintélyes ifjúsági réteget, amelynek tagjai — kimaradva legtöbb­ször már az általános isko­lákból is, és sokszor évekig kereset, munkahelyi elfog­laltság nélkül „lógva” a csa­ládban, vagy a család pere­mén, máskor pedig munkás- szálláson élve — a szabad időt elképesztő semmittevés­középis^olákban sei tölti, vagy törvénybe üt­köző, az erkölcsi morált sér­tő dolgokra használják lei. Keveset Olvasnak Több megyében is egymás­tól függetlenül próbálták mérni a pedagógus munka- csoportok a fiatalok olvasott­ságát, illetve olvasási ked­vét, szokásait. Éppen ebnen a korosztályban gyűjthették a leginkább elszomorító ta­pasztalatokat. A megkérde­zett 15—17 évesek fele alig, illetve egyáltalán nem olvas szépirodalmat... A klasszi­kusokból egyet, kettőt, azo­kat is jobbára akkor, ha előzőleg tv-sorozatot láttak belőlük. Olvasási „kultúrá­juk” legfeljebb esetenként képeslapok böngészését, a sportláp, illetve a szórakoz­tató, magazin jellegű újságok átnézését jelenti. Mint kifej­tették, legtöbbjüket „untat­ja” a betű. (Nem tanultak meg szisztematikusan olvas­ni, erre érzékelhetően nem adott kellő segítséget sem az iskolai, sem a családi mód­szer.) Más megfigyelések a fiata­lok egy részének rossz élet­érzéseit említik meg — a csa­lád kapcsán. Az unatkozó fiatalok között sok a rende­zetlen családban élő, s itt nem elsősorban az elvált szü­lővel maradt, vagy a félárva fiatalokról lenne szó. Rosz- szabbak ennél a tapasztalatok a negatív életvitelű családok­nál, illetve — sajnálatosan — a túlzottan elfoglalt, túl so­kat vállaló és dolgozó szülők serdülő gyerekeinél. A 14—18 évesek korosztályában az em­lített réteg, csoport nem is­meri az idő értékét, körükben a munka értéke nem tuda­tos, inkább devalválódott. Szervezett hét végi programokat! Lehet eltöprengeni azon: milyen mértékű ezeknek a fiataloknak a körében a ve­szélyeztetettség? Ha tekintet­be vesszük, hogy — a bűn­üldöző szervek kimutatása szerint — az elmúlt tíz év­ben kis mértékben (de saj­nos az utóbbi másfél évoen jobban) kúszik felfelé a fia­talkorú bűnelkövetők grafi­konvonala, akkor a veszé­lyeztetettséget komolyan kell vennünk. *• Tény: anyagi korlátok épp úgy nehezítik a nevelés és a családvédelem dolgát, mint az esetenként tapasztalt kö­zömbösség. Nagyon sok he­lyen lenne ugyanis mód lakó­helyi szórakozási, sportalkal­mak teremtésére. Az ötna­pos tanítási hét bevezetésével az oktatási intézmények KlSZ-szervezeteinek is fel­adata kell, hogy legyen a hét végi programok szervezése. Az állandó és folyamatos ténykedés, a mainál sokkal változatosabb munka segíte­né az unalom és a nevelési, családi hátrányok elűzését, mérséklését ebben az ifjúsági korosztályban. V. M. Ma Budapesten vendégszerepel színlsázunk >.V Május 24-tól június 5-ig egyes szekrénysorok és kárpitozott garnitúrák 20-30 százalékos árengedménnyel (csak 2 bélig) a Borsod Domus Lakberendezési Áruházban (Miskolc, Nagyváthy utca 2.)

Next

/
Thumbnails
Contents