Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
1982. május 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ,.Csak hitegetnek bennünket!" Ki fakaszt vizei Haisányb Gyomirtás Az izsófalvi Aranykalász Mgtsz traktorosa, Veréb István, Zubogy határában egy 30 hektáros területen a tavaszi árpa vegyszerezését végzi. Fotó: Laczó József Gyerme^stlíezfelés Kazincbarcikái Nincs bizony irigylésre méltó helyzetben Darab Ernő, a harsányi vízház kezelője. a megyei vízmű hálózati ellenőre. Azt mondja, ha bemegy valamilyen nyilvános helyre, a boltba, vagy > a presszóba, biztos, hogy nekiesnek. „Miért nem adsz nekünk vizet, Ernő?” — kérdezik az ismerősök félig tréfásan, félig komolyan, de legtöbbször bosszúsan. Ilyenkor húzza a nyakát, s ismétli akár ezerszer is, hogy nem Mózes ő itt a faluban, hagyjanak neki békét Vicc ide, vicc oda — az indulatok feszítésében élő harsá- nyiak érletlenek. Mintegy kétezer értetlen ember él ebben a csodálatos fekvésű faluban. S ha már Darab Ernő sem tud vizet fakasztani, akkor ott nagy bajok lehetnek ... * A harsányiak bosszúságát tápláló történet évekkel ezelőtt kezdődött. A hetvenes évek elején vízműtársulat alakult Harsányban. A társulatba a község lakóinak 68 százaléka lépett be, s a ma- kacskodóktól közadó címén vonták le a közművesítéshez szükséges hatezer forintot. ^Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a település valamennyi lakása — valamilyen módon — hat-hatezer forintot jelentett a társulásnak; estik a hetvenöt éven felülieket nem lehetett kötelezni a fizetésre. Nos, a részleteken túlmenően annakidején a községbéliek többségének egy vágya volt: legyen a faluban egészséges, tiszta ivóvíz, legyen hálózat, hiszen ez előfeltétele az élet- körülmények javulásának, a megnövekedett igények kielégítésének, azonban már a kezdet kezdetén kezdődtek a bajok. Sokan ugyanis megdöbbenve vették tudomásul, hogy a régi, óriási hozamú Baksa-kutat lezárták, s attól körülbelül húsz méterre egy új kutat építenek. Kállai József vb-titkár: — A régi kút adott volt. Ma sem értjük, miért kellett újat építeni. Arról nem is beszélve, hogy annakidején olyan terv alapján épült meg Harsány vízhálózata, amelyben csak közkifolyók szerepeltek, s nem vették figyelembe a fürdőszobákat, a lakások vízbekötési igényeit. Ha jól tudom, azok a tervek valamikor az ötvenes években készültek. Hogy a tervek évtizedesek, mindenki tudta. Igaz, talán ez így takarékosabb volt, dé ez a takarékosság sokáig rányomja bélyegét a községre. De nézzük a mai helyzetet. Amióta megépült az új kút, a régi nem működik. Pedig az eltelt évek alatt az igények ugrásszerűen megnőttek. Bernáth László tanácstag : — Három, vagy négy éve jelentkezett az első vízhiány. Hét évvel ezelőtt a község napi vízigénye 15 köbméter körül ingadozott Ma — tudomásom szerint — a 90—100 köbméter sem nagyon elég. És csak egy kútról kapunk vizet. Ha van még egy, szerintem jóval nagyobb hozamú kutunk, miért nem kaphatunk arról is? Talán még csak annyit, hogy évente húsz-harminc lakás épül a községben: valamennyi fürdőszobával, hiszen másra nem is adhatnak engedélyt az építési hatóságok. Hogy azonkívül egyre többen építenek a régi lakáshoz is fürdőszobát —természetes. Igen ám, csakhogy a fürdőszoba ma körülbelül 40 ezer forint beruházást igényel, úgy, hogy a tulajdonos maga végzi el az építési munkálatokat. De mi értelme van, ha nyaranta, — bár mostanában már télen is — nincs víznyomás, nem lehet használni? A Hazafias Népfront községi szervezetének titkára Bencsik Lászlóné: — Csak hitegetnek bennünket — jegyzi meg indulatosan. — Jelenleg a községnek mintegy fele küzd ezzel a gonddal. Nincs víznyomás a Major, a Béke, a Táncsics, a Rákóczi, Zrínyi, Ady Endre és Kun Béla utcákban. A falu magasabb területein úgy lehet csak egy kis vizet venni, ha az ember este fennmarad, és éjféltől kinyitja a csapot. Vagy akkor van víz, ha a régi, ásott kutakra járunk le, de ezeknek a vize nagyon vasas, s többnyire ihatatlan. Mondja már meg nekünk végre valaki, miért nem lehet a régi Baksa-kutat is üzembe helyezni?.. * Néhány, a község jelenét és jövőjét meghatározó adat. Jelenleg a település mintegy 630 lakása közül 160-ba van bevezetve a víz. Figyelembe véve a harsányiak építkezési kedvét, évente nő az új lakások száma. A település a megyeszékhely agglomerációs tervének részét képezi; az elképzelések szerint itt pár éven belül száz új lakás épül, amelyek tulajdonosai — többnyire fiatal házasok — Miskolcról jönnek ide lakni. 1985-re egy 50 férőhelyes óvodát, egy napközi otthont és egy négytantermes iskolát építenek fel a községben. Ez a biztató perspektíva azonban' már ma fejtörésre késztet mindenkit. — Többször felkerestük a vízműveket — mondja Kállai József —, s az igazgató nagyon megértő volt. ígéretet kaptunk arra, hogy ösz- szekötik a kutakat, s hamarosan két kútról látják el a települést. A vízház udvarán a két kút között földhányás jelzi, hogy megkezdődtek a munkák. Igaz, ahogy Bencsikné mondta, öt ember ásta az árkot, pár napja, ám azóta semmi sem történt. Feléjük, sem néznek, de — ha nehezen is — elkezdődött valami: Ami azonban a jövőt illeti, nem megnyugtató a helyzet. Pár év múlva ugyanis a község napi vízigényét ez a két kút nem oldja meg. Üj víznyerőhelyet kell feltárni, ám a kutatófúrások és az esetleges új beruházások nem tízezrekbe kerülnek majd. Ezt, és a jelenlegi állapotokat figyelembe véve valóban nem lehet irigyelni a harsányiakat... Pusztafalvi Tivadar Befejezték a szőlőoltványok iskolázását a mátraaljai történelmi borvidéken: az oltványkészítő termelő- szövetkezetekben az idén nem kevesebb, mint 12 millió vadalanyt párosítottak nemes vesszőveL Az oltványokat előhajtatták, kiültették a szabadba, hogy ott meggyökeresedjenek és egy év múlva alkalmasak legyenek a telepítésre. Ebben a többszáz embernek elfoglaltságot adó munkában — az oltványok iskolázásában —a legnagyobb szerepet a Nagy- rédei Szőlőskert, az ahasá- ri Rákóczi, valamint a mar- kazi Mátravölgye Tsz .vállalta. A későn érő szőlőket gyakran súlyosan károsítja a szélsőséges időjárás, ezért elsősorban az íz- és zamatanyagban gazdag, korai és középérésű fehér szőlőfajtákat szaporítják. Az idén minden korábbi évnél nagyobb mennyiségű szaporítóanyag készül az egri telepítésekhez a Mátraal- ján. Eljutnak innen az olt- vánVok az ország valameny- nyi borvidékére és több szomszédos országba is. Kazincbarcikán az elmúlt év szeptember 1-től a város oktatási intézményeinek gyermek- és diákétkeztetése teljes egészében a szakvállalatok kezelésébe került. Az óvodákat és általános iskolákat a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat, a középiskolákat és a szakmunkásképző intézeteket a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat vette át. A városban 7646 gyermek étkeztetéséről gondoskodnak, amely az összlétszámnak 75,6 százaléka. Hogy miként történik ez, arról a közelmúltban tanácskoztak a Kazincbarcikai városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, soron következő ülésén. Az átvétel óta az általános iskolák, valamint a 9-es és 11-es számú óvodák kétszáz férőhelyes konyhái változatlanul üzemelnek. Hasonlóan a saját konyhával rendelkező Ságvári Endre Gimnázium, az Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola és Kollégium konyháihoz. A 112-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói a Béke étteremben, a 105-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói a BVK-nál levő Lombik étteremben, a vegyipari szakközépiskola tanulói pedig a főiskolai és a bányászkonyhán étkeznek. Az átadásig eltelt rövid idő alatt az intézmények csak a legszükségesebb felszereléseket pótolták. Az átvétel után a Bükkvidéki Vendéglátói pari Vállalat a hűtőkapacitást bővítette, _ hét hűtőszekrényt és három mélyhűtőládát, továbbá jó néhány nagy teljesítményű gépet szerzett be, a szakszerűbb tárolás érdekében pedig biztosította a raktári polcokat, edenyeket, mérlegeket is. Ennek ellenére, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat által üzemeltetett középiskolai konyhák felszereltsége jobb volt, mint az általános iskoláké, amelynek oka az átvételkor talált állapotokkal is magyarázható. A KÖJÁL szakembereinek vizsgálata azt bizonyítja, hogy a városban a legoptimálisabb az óvodás korú gyermekek étkeztetése. Étrendjükben megfelelő a tápanyag-összetétel, a szükséges kalóriamennyiség is megtalálható az egyes ételekben. Az élelmezés egységes norma és étrend alapján történik. A jövőt illetően, az általános iskolák egyműszakos tanításra való áttérése utón várhatóan csökkenni fog a napközis igény. Ugyanakkor az idén és 1983-ban a városban várhatóan 350 tanulóval gyarapodik az általános iskolások száma. Ezzel párhuzamosan természetesen emelkedik az étkeztetést igénylők szánra is, akiknek zsúfoltságtól mentes, színvonalas ellátásáról ugyancsak gondoskodniuk kell, a már említett vállalatoknak. Társadalmi egyesület alakult Nimróá-déínlán Miskolcon Környezetik vélelméért Leverjék a fecskefészkeket a szanálásra ítélt lakóházakról, avagy műanyag szalagokkal riasszák el az újrafészkelő madarakat? Allatkert, vadaskert, vagy természet- védelmi tájkert lesz Miskolcon? Látszólag egyszerűnek, talán kicsit mesterkéltnek tűnnek ezek a kérdéseit, valójában viszont sokkal fontosabbak, mint gondolnánk. Mert a téma, amely körül felvetődnek, mind-mind természeti környezetünk, értékeink védelmét szolgálják. A kérdések és javaslatok a nemrégen megalakult Borsod megyei Környezet- és Természetvédelmi Egyesület vezetőségi ülésén hangoztak el. A természetvédelem szerepe és jelentősége 1961. óta nagymértékben megnőtt hazánkban. Az évek során bizonyos mértékben módosultak céljai is. hiszen ma már nem a védelem alatt álló területek állományának jelentős növelése az elsődleges cél, hanem a védett értékek megőrzése, fenntartása, továbbá a társadalom egyre szélesebb rétegeivel történő megismertetése, hogy nagyobb figyelmet fordíthassunk rá. A természetvédelem tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a természetvédelmi feladatok csak a társadalom egészének közreműködésével valósíthatók meg. Az is bizonyságot nyert az idők során, hogy a környezetvédelem, ezen belül pedig a természetvédelem érdekeit sértő cselekményekkel szemben fokozott felel ősségrevo- nás szükséges. Ennek érdekében új szabályokat léptettek életbe, a természetvédelmi bírság bevezetésével és a helyszíni bírságolás kiterjesztésével. Mindez azonban csak része annak a törvény erejű rendeletnek, amelyet az Elnöki Tanács hozott a természetvédelemről ebben az esztendőben. Am csupán rendeletekkel, szabályokkal nem elég gondoskodni tér-' mészeti kincseink védelméről. Szükséges a nemes cél érdekében a pártfogók összefogása, lelkesedése, tenniaka- rása. Tulajdonképpen ennek jegyében alakult meg a közelmúltban Miskolcon a Borsod megyei Természetvédelmi Egyesület is, négy . szakosztályával: az élővilág, a földtani, a fotós- és a tájfejlesztési szakosztályokkal, amelyeknek vezetői elkészítették az 1982-es esztendőre vonatkozó részletes programot is. Ezek együttese alkotja a 250 tagú társaság idei feladattervét, amelyben az általános védelem mellett, a következő fontos tennivalókat tűzték ki célul. A Borsod megye területén levő ipartörténeti műemlékek felkutatása és védetté nyilvánításának megindítása, a Bükk Múzeum terveinek mielőbbi elkészítése, a Bükk és természetesen az egész megye területén levő természetvédelmi területek rendszeres ellenőrzésének megszervezése, az iskolai tanulók beszervezése a természetvédelemmel kapcsolatos tennivalókba, a természetvédelemről szóló törvény, a védetté nyilvánított területek növényeinek, állatvilágainak ismertetése, a pártoló tagság létszámának növelése. Persze, ezek még csupán tervek, feladatok, kitűzött célok. Hogy ebből mennyi valósul meg és hogyan, az a jövőben igazolódik, és nemcsak egy társaság megalakulásán, létén múlik, hanem mindannyiunkon, akik ebben a környezetben éljük napjainkat, és akiknek a védelem alá helyezett környezet, tájegység jelenti a kikapcsolódást, a pihenést. (mono«) Hát nem színesek? — mormogom magamban a lépcsőn felfelé, a miskolci ifjúsági ház fotógalériájának tegnap megnyílt kiállítására (Találkozás a természettel) igyekezve. Nem is baj, hogy nem színesek — összegzőn magamban a látottakat, már a képek megtekintése után, elfelé jövet. Ami a közbülső időben érzésben és gondolatban megtoló ült bennem, hosszas „utógondolás” után sem tudom egy szóba belesüríteni. A Nimród Fotóklub — többségében amatőr természetfotós — tagjainak képei előtt például azon töprengtem: micsoda türelem, kitartás, természetismeret kell ahhoz, hogy végre sikerüljön éppen azt a pillanathelyzetet „elkapni”, ami azt közli: Tú- zokdürgés, Mezőlakó: Erdő- lakók; őzt est vérek: Vadász a lesen; Menekülés- Ártéri találkozás; Tollászkodó kiskó- csag; Mogyorós pele; őzszerelem ..., hogy csak néhányat idézzek a kiállított képek bői. Kovács Anikó Írja a fotóklub működésének apropóján: „Egyre többet beszélünk környezet- és természetvédelemről, próbáljuk konzerválni az utókor számára földgolyónk flóráját és faunáját. Meg kell tehát minden eszközt ragadnunk, hogy felébresszük és ébren tartsuk magunkban, másokban a természettel való harmonikus együttélés elementáris élményét”. A fotóklub tagjainak e szellemben született kiállítását tegnap délután Székeli/ László, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese nyitotta meg. A tegnapi eseményre eljöttek a Nimród szerkesztőségének munkatársai is Miskolcra. A kiállítás megnyitója után találkozót hívtak össze a .Borsod megyei természetfotósok területi szekciója megalakulásának megbeszélésére. A fotógalériában kiállított képek június 6-ig látogatha-. tőik.
