Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-21 / 117. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 ■■Mao 1932. május 21., péntek Ki keressen, kit? a pályaválasztásról Nem „divatból" Dalaink emlékben, jelenben Ozemi és iskolai pályaválasztási felelősök részvételé- vel rendezett beszélgetést a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet Sátoraljaújhelyen. Hasonló jellegű eszmecserére néhány hete Özdon került sor. Így e sorozatban ugyan nem az első volt az újhelyi találkozó, azt azonban gyorsan hozzá kell tennünk, nagyon is időben való. Mert igaz ugyan, hogy ez a be-, szélgetés nem nagyon oldja föl azoknak a nyolcadikosoknak a gondját — s meglehetősen nagy számban' vannak már most is, eddig 1300- an —, akik mindkét továbbtanulásra megjelölt helyről elutasító választ, kaptak, de talán valamit segíthet abban, hogy az elkövetkező években valamivel reálisabb legyen az egyéni érdekek, elképzelések, no és a népgazdaság igényeinek összehangolása. Noha a beszélgetésen való részvétel nem volt teljes körű, a városi iskolák pályaválasztási felelősei mellett az újhelyi járást csak néhányan képviselték meghívottként, s nem minden üzem pályaválasztási felelőse kapott meghívást, számomra azért elgondolkoztató volt: sokan ott és először - találkoztak, noha évek óta végzik ezt a munkát. Márpedig — s ez volt a beszélgetés egyik legnagyobb tanulsága —, a pályairányításban csak akkor léphetünk előre, ha nem egymásnak passzolja a felelősséget az iskola és az üzem, hanem mindegyik teszi azt, ami feladata, s ami a lehetőségeiben benne van. Mert igaz és el kell fogadni, hogy az általános iskola oktatási és nevelési tervében indirekt és di,reist formában tulajdonképpen már az első osztálytól kezdve benne van a pályaválasztás segítése. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a döntés legjobb esetben a hetedik, zömében azonban ,a nyolcadik osztályra marad. Vannak azután másfajta ellentmondások is. Egyrészt az üzemek által sokszor jogosan. is hangoztatott kifogás és fenntartás: még mindig tartja magát / az íróasztalszemlélet, a fiatalok inkább kétezer forintért íróasztalt választanak, mintsem, hogy a gépek mellé álljanak. Ugyanakkor a nyolcadikosok jelentkezését nézve, továbbtanulási szándékukat vizsgálva tapasztaljuk: különösen vidéki iskoláknál ’ alig-alig érdeklődnek a gimnázium után, a gyerekek többsége szakközépiskolában, szakmunkásképző intézetben szándékozik folytatni tanulmányait. Más kérdés, hogy mennyire reálisak képzeteik az adott szakmáról. És a szakmákról általában. S megint más kérdés, de nem elhanyagolható, hogy az ipar igénye és a végzett szakmunkástanulók felkészültsége, készsége a szakmára sok esetben nem találkozik. Az Elzett Művek újhelyi gyáregységének a pályaválasztási felelőse hozta szóba például, de’ megfogalmazódott ez a mezőgazdasággal kapcsolatban is: a nagy értékű és az egész üzemre kihatóan működő berendezések működtetéséhez megfelelően felkészült szakemberekre van szükség. Magyarán szólva, olyasfajta naprakész szakmai tudásra, hogy üzefh'él- tetni tudják a berendezéseket, s adott esetben mondjuk egy szerszámkészítő ne csak a hibát tudja megállapítani, hanem ott helyben meg is javítsa. Igen ám, csakhogy ez a fajta felkészülés, felkészültség nem sokáig , tűri azt a szemléletet, ami azért tapasztalható az iskolákban: „Fiam, ha nem tanulsz, csak szakmunkás legz belőled”. Ilyen, látszatra apró megjegyzések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a munka presztízsei, a szakmunkás pálya becsülete kívánnivalót hagy maga után. Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy nem történt sok minden a pályává^ lasztás irányításában, segítésében. Történt az iskolákban és az üzemekben is. Gyakorlatilag 1969 óta működik a pályaválasztási felelősök rendszere, igen sok kiadvány segíti a konkrétabb tájékozódást, rendszeressé váltak az üzemlátogatások, sok haszna van a hagyományos pályaválasztási vetélkedőknek. Ugyanakkor azonban konkrétan kimutatható, hogy a gyerekek pályaválasztásában a végső szót 60—80 százalékban a szülők mondják ki. A szülők körében pedig nincsenek mindig helyén sem a különböző pályák, szakmák, sem pedig a gyermekek képességei. Ez az egyik. A másik, ami ugyancsak megfogalmazódott ezen a beszélgetésen, az üzemek pályairányítási, pályapropagandamunkája ma még meglehetősen akciószerű, s éppen azokra nem fordítanak kellő figyelmet, akiktől a gyerekek döntése függ; a szülőkre. Ismét csak az Elzett-eset példájánál maradva, már az is pozitív, hogy tervbe vették, hogy a szocialista brigádokon keresztül összehívják azokat a szülőket, akiknek gyermekei az elkövetkező egy-két évben jutnak el a pályaválasztáshoz. Másrészről viszont, épp ez az üzem kezdeményezett, amikor 1500 kérdőívet osztott szét, hogy megtudakolja, ki, milyenpályára szánja gyerekéi. Nem sok sikerrel. Pedig a lehetőségek megmutatása, egy-egy pálya követelményeinek és perspektívájának kibontása sokat segíthetne a ma még nagyon is meglevő arányta-. lanságokon. Megyeni&en- egyébként 90 szakmát tanítanak a szakmunkásképzőkben és a szakközépiskolálc- ban. Ennyiből választhatna az a több, mint H ezeíjgye- rek; akiknek végüLis-mínde- nütt lenne helye. Csakhogy sok gyerek kevés szakma'köré csoportosul. A mire van képessége megmagyarázásában nyilván sokkal tágabb lehetőségeket kellene felvázolni. Az adott szakmák követelményrendszerét viszont az üzemek ismerik jobban. Éppen ebből kiindulva fogalmazódott meg nagyon határozottan ezen az újhelyi beszélgetésen: nem az a kérdés, — vagy nem volna szabad, hogy ez legyen az —, hogy ki keressen kit, vagyis, hogy ki tegye meg az első lépéseket a másik felé. Az egyéni elképzelések, a képességek, az üzemi és a népgazdasági érdekek összehangolása csak akkor lehet a jelenleginél sokkal eredményesebb, ha mindkét fél, az iskola is és az üzem is nagyon világosan, pontosan tudja feladatát. És e feladathoz megkeresi a lehetőséget. Nem kampányszerűen, hanem folyamatosan. Mert a lehetőségek igen-igen széles körűek. Kezdve a már emlegetett szülői felvilágosítástól a társadalmi szakkörökig, az üzemlátogatásoktól a pálya- választási vetélkedőkig. És azt is nagyon világosan kell látni, az üzemek rengeteget tehetnek azért, hogy megszerettessék magukat, nemcsak a pályaválasztási tanácsadás időszakában. Csutorás Annamária Az utóbbi hetekben, mintha vezényszóra indították volna, megszaporodtak postánkban a népdalkörök, pávakörök, kórusok bemutatóira. invitáló meghívók. Hasonló esetekben mindig megmozdul az emberben a kisördög: biztosan valami évforduló van megint, vagy valamilyen reprezentatív rendezvénysorral kívánják valahol demonstrálni: megy ám a közművelődés szekere náluk is... De térjünk vissza a dalosokhoz. Egyszerre, s nagyjából egybeeső időben rendezendő két találkozóról is hírt kellene adnunk. Az elsőhöz még „visszatekintés” is kívánkozik, nevezetesen az az utólag érkezett információ, hogy a talctaharkányi és tak- taszadai — eri'e az alkalomra — egyesített népdalkor május 15-én részt vett a Mezőtúron rendezett népzenei találkozón, amit Kodály Zoltán születése 100. évfordulójának alkalmából rendeztek. E találkozó és bemutató csak egy volt az országos sorozatból, aminek egy újabb állomása éppen e hét végén lesz itt, megyénkben. Mezőkeresztesen május 22-én, szombaton rendezik meg — természetesen más népdalkörök részvételével — a dalosok találkozóját. A ICÓTA és a helyi szervek közös rendezésében sorra kerülő esemény szombaton este 6 órakor kezdődik a mezőkeresztesi mű- vetgidési házban, a követke- zq.>aCKo portok részvételével: diúpii^vány pusztai népdalkor; bogi nsszonykórus; az epri termelőszövetkezet; a gyöji- györ.oroszi, a létavértesi, a mezőkor eszlesi, a mezőnyúrá- cH, a milotai, a szalkszent- mártoni népdalkor és a Sándorjaim cite.raegyüttes. ott lesz a bersttóiíőn a nézsai szloyáli’-^hragyar " népdalcsoport'is. A ’szombati, nagyszabású műsor után,’ vasárnap 'Mbolddarócon és Súlyban Harmincéves fennállását ünnepli a Miskolc Néptáncegyüttes. A jubileum alkalmából nagyszabású díszelőadáson lépnek a közönség elé május 22-én, este 7 órai kezdettel Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében, i Az együttes 1952-ben alakult; a kezdeti időszakban Balogh Sándor, napjainkban pedig Jéna István művészeti vezető irányításával kutatja és gondozza Borsod megye néptánchagyományait’. Rendszeresen felléptek és fellépnek az ipari szövetkezetek rendezvényein — az együttes egyik fenntartója az Ipari Szövetkezetek Borsod megyei Szövetsége, a másik pedig a Borsod megyei Kórház —, de találkozhattak velük az érdeklődők a művelődési házak színpadain is. A jubileum alkalmából rendezendő díszelőadáson egyébként pusztafalusi táncokkal, bodrogközi verbunk- kal és csárdással lépnek a közönség elé — többek között. A díszelőadás amplyan találkozónak is tekinthető, hiszen a megyei művelődési központ színháztermébe megmutatkoznak be az előbb említett dalkörök, mindkét településen délelőtt 10 órakor kezdődik a program. Ugyanezen a napon, tehát vasárnap rendezik meg az Érdőbénye és Abaúj szántó között lévő Aranyos-völgyben (ugyancsak a Kodály-cante- nárium jegyében) az erdei hangversenyt. Erre az eseményre Bogácsról, Borspdszi- rákról, Domaházáról, Ede- lényből, Bemnvárosbél, Miskolcról, Mezőkövesdről, Me- zözomborről, N akézsenytiől, Rátkáról, Sajóbábonyból, Sárospatakról, Szerencsről, Tak- taharleány bú l, Taktaszadáró l és Üjcsanálosról érkeznek majd dalosok... Csak győzzük hírül adni, tudtwl adni! S itt azonnal visszautalva a bevezető sorokra, hozzátehetnénk: hát persze, van itt és most mozgás: ez „Kodály-év” ... Valóban az van, nagy zeneszerzőnkre, tanítónkra emlékezünk -sok-sok rendezvény jegyében. Mégis jó szívvel és lelkiismerettel adhatunk hírt arról, hogy megyénk népdalkörei, pávakörei, népzenei együttesei itt is, ott is feltűnnek mostanában a megyében. Nem‘kell ugyanis attól tartanunk, hogy mindez a „nagy letudás lendületének” tulajdonítható. Mielőtt „hazai” elfogultsággal illethetne bárki bennünket, hadd idézzek ide néhány sort abból a levélből, ami a Népművelési Intézet illetékes osztályáról érkezett, a két héttel ezelőtt Cserépfaluban megrendezett országos népdalköri minősítés előtt. A címzett a megyei művelődési központ volt: „Örömmel állapítjuk meg, hogy a gazdag hagyományokkal rendelkező Borsod megye közművelődési irányítói már- negyedik alkalommal téremtenck lehetőséget arra, hógv a népdal- és népzenei együttesel: szakmai minősítést szerezhessenek __” h ívást kapott a megye másik nagy, szövetkezeti fenntartásban működő táhccaoport- ja, a Matyó Népi Együttes is, s láthatják az érdeklődők a Kállai Kettős Népi’ Együttest, amely, a Szabolcs megyei Nagykál!óból érkezik a találkozóra. A Miskolc Néptánc-együttes tagjai sorában szövetkezeti dolgozókat, diákokat, táncol‘A hónap elején kezdődött Szocialista filmek fesztiválja ’82 sorozat borsodi rendezvényei befejezésükhöz közelednek. A Hazafias Népfront Borsod megyei és Miskolc városi Bizottságai, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, valamint a Borsod megyei Mozi üzemi Vállalat, május 24-án este 6 órai kezdettel a Hollóházi Porcelángyár éttermében rendezi meg a sorozat záró iinNekünk is örömünkre szolgálhat, hogy van kinek megrendezni ezeket a minősítőket; az, hogy megyénk nem csupán hagyományokban gazdag, hanem gazdag hagyományokat ápoló, s azokat to~ vábbéltető daloló csoportokban is. S hogy még egy „adut” előjátsszunk a kétkedők ellen: igaz, hogy most a Kodály-centenárium jegyében lesz Mezőkeresztesen népzenei találkozó — de volt tavaly és tavalyelőtt, meg korábban is, hagyományosan a bükkaljai dalostalálkozó ... & igaz, hogy évforduló, jegyében találkoznak idén az Aranyos-völgybe érkezők — de találkoztak már korábban is, az e hétvégi éppen az ötödik „erdei hangverseny” lesz... Summa summárum: azért üdvözölhetjük jó szívvel a népdalt szeretők — kicsit talán összesűrűsödött — „megmozdulásait”, mert tudjuk, hogy nem ez, nem az „ün- nepiség” a domináns létükben, hanem a hétköznapi jelenlét; a népdal szeretete, a daiolásban megtalált öröm. A hangácsi népdalkor fér- fitagjaií faggattam két hete Cserépfaluban: „Miért csinálják?” ... Válaszaik: „Hagyománya van a faluban ... szex-etünk együtt lenni, közösen énekelni... munka után ez a legjobb kikapcsolódás...” Énekelnek hát családostól,' összejárnak baráti alapon, utaznak ha hívják őket — az „öregmama” vagy a szomszéd ilyenkor vigyáz otthonukra, „ellátja a ház körülit” ... Szólt, szépen szólt a népdal Cserépfaluban is azon a vasárnapon. Jelent reprezentáltak a' dalosok, múltat idéztek a dalok. A ház előtti térre hangszórók „közvetítették” az emlékeket. Egy idős bácsi sűrűn emelgette kezét szeméhez: megkönnyezte... ni szerető gyári munkásokat egyaránt találhatunk. Az együttes — a fiatalok bevonásával — ma is legfőbb feladatának tekinti a megye néptánchagyományainak felderítését, azoknak mai feldolgozását! Az elmúlt háx-om évtizedben rendszeresen szerepeltek fesztiválokon — itthon és külföldön egyaránt—, s országos minősítéseken. népségét, amelyen Tóth Fe- rejic, a porcelángyár igazgatója. mond köszöntőt, majd Kövér Árpádnak, az MSZMP megyei bizottsága propaganda és művelődési osztálya vezetőjének zárszavával véget ér a fesztivál. Utána díszelőadásban mutatják be a nagyközönség elé csak a későbbiekben kerülő Sörgyári capriccio című csehszlovák filmet, diri Menzel ígéretes alkotását. Ma este a képernyőn: Fogadd a fényt Ötödik folytatásához érkezik ma este 21.55-kor, a második műsorban a Ki fizeti a révészt? című angol filmsorozat, amelyet hétről hétre százezrek várnak érdeklődéssel. A fordulatos történetet aligha kell azoknak a figyelmébe ajánlani, akik az előző részeket látták. Igazán kár viszont, hogy ezt a sorozatot nern ismétlik úgy, mint másokat, azaz egy héten belül. Képünkön a főszereplő, Jack Hedley, a mai folytatás egyik jelenetében. Tcnagy József Harmincéves Hétfőn, Hollóházán: A Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ AUTÓSZERVIZ ÜZEME megkezdte az alábbi típusú gépkocsik műszaki vizsgára való felkészítését és zárttechnológiás MŰSZAKI VIZSGÁZTATÁSÁT Trabant, Wartburg, Moszkvics, Zsiguli, Polski FSAT, Dácia, Skoda, Volga (G— 24 típusú), Barkas, Nysa, Zsuk, UAZ RÖVID HATÁRIDŐVEL, MINŐSÉGI MUNKA! Érdeklődés: ÁFÉSZ AUTÓSZERVIZ ÜZEM 3400 MEZŐKÖVESD, Bacsó Béla u,43. Telefon: Mezőkövesd 56
