Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

ESZAK-MAGYÄRORSZÄG VA Í982. május T.7 siombaf Hazánkban mindössze három helyen, A Jósvaión, Tapolcán és Abaligeten van ’Kr barlanggyógyászat. A szervezett bar­langgyógykezelés a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének kezdeményezésére, a I Borsodi Szénbányák Vállalat anyagi támoga- ' tásával és fenntartásával 1959-ben kezdődött meg Jósvalőn, a Béke-barlangban. Az első tíz év vizsgálati eredményeinek alapján 1969-ben a Béke-barlangot gyógybarlanggá minősítette az egészségügyi miniszter. Az idén, a szerve­zett gyógy üdültetés május 13-án kezdődik. Érmek lehetőségeiről, a kúra eredményéről ; beszélgettünk dr. Adorján Barna főorvossal, a Borsodi Szénbányák Vállalat üzemorvosá­val ' — Rendszeres gyógy üdültetés 1967 óta van a Békerbarlangban. Egy-egy kúra időtartama három hét. Ez idő alatt napi öt, illetőleg négy órát tartózkodnak a betegek a barlangban, akik természetesen alapos kivizsgálás után érkeznek ide, és állandó orvosi felügyelet mellett vannak. Közel hatvan beteg részére tudunk szállást és étkezést biztosítani egy csoportban. Sajnos csak nyáron, mivel a szál­láshelyek nincsenek téliesxtve.. Alig egy éve tudományos felmérést végez­tek a szakemberek a jósvafői Béke-barlang hasznosításáról, az itteni gyógykezelésről. Az anyag összeállításában tevékenyen részt vett a gyógybarlang orvosi ellenőrzésének irányítója, dr. Adorján Barna is. — A több mint 3000 méter hosszú barlang­ból közel 1000 köbméter légterű, mintegy 340 négyzetméter alapterület használható terá­piás célokra. A felmérés idején 5283 betegből 2876 bányász volt, 556 beteg pedig külföldről érkezett. Közülük 40 százalékuknak tartósan, 33 százalékuknak csupán pár hónapra, 15 szá­zalékuknak pedig mindössze a kúra időtar­tamára szűntek meg a panaszaik. Vizsgáló­dásaink arra utalnak, hogy a felsőlégúti és horgos megbetegedésben szenvedők panaszait betegségük elején a gyógykúrával, mondhatni tökéletesen megszüntettük. A megelőzésre, a krónikus betegségek kialakulásának megaka­dályozására -gondoltunk elsősorban akkor, amikor a gyerekek löszére is indítottunk tur­nusokat. 1981-től a Borsod megyei Gyermek­egészségügyi Központ is. szervez turnust a gondozásban levő gyermekek részére, évente egy alkalommal, két hétre. A barlanggyógyításról készített felmérésben a szakemberek írnak a barlanggyógyászat fejlesztésének lehetőségeiről is, amelyet in­dokolttá tesz az igények növekedése. Ebben megállapították, hogy a hazánkban ismert közel ezer barlang lehetőségei még kihaszná­latlanok. És mi a helyzet a jósvafői gyógy- barlanggal? — Bővítésre, fejlesztésre megvan a lehető­ség; hiszen a gyógyításban hasznosított két teremtől nem messze egy harmadik, jóval na­gyobb is található. A szálláshelyek tőkésíté­sével pedig egész évben folyamatossá lehetne í! I; ügyes kezű betegek alkotásai díszítik a barlang íalát a kúrateremben lenni a gyógykezelést. Arról nem beszélve, hogy újabb szálláshelyek építésével tovább növelhetnénk a gyógyításba bevontak létszá­mát. Igaz, a lehetőségek adottak. Ar» arról sem szabad megfeledkezni, hogy a barlamgkeze- lésben érdekelt vállalatok — jelen esetben Jpsvafőn a Borsodi Szénbányák —anyagi tá­mogatásának további biztosítása a jelenlegi gazdasági helyzetben különösen nagy erőfe­szítéseket kíván. A barlanggyógyászat fej­lesztése tehát szélesebb körű összefogást kí­ván az eddiginél. És még valami. A betegek szálláshelyeit biztosító pavilonok bérelt terü­leten vannak. A bérlőnek, azaz a Borsodi Szénbányák Vállalatnak ötévenként újra meg újra meg kell kérnie a „fennmaradási” en­gedélyt.' Ugyanis a már régóta tervezett jós­vafői víztározó építési munkálatainak kezde­tével a bérleményt felszámolja az illetékes tanács. Hogy mi lesz akkor a betegekkel, a barlanggyógyászattal? ... Arra vonatkozó ter­vek még nem ismeretesek. Manes Márta Fojtán László A konyhasó és a vérnyomás Némelyek tetszés szerinti mennyiségű konyhasót fo­gyaszthatnak, mégsem lesz magas a vérnyomásuk. Má­sok ellenben már arra is vér­nyomásuknak az emelkedé­sével reagálnak, ha csak egy csekélyke mennyiségű sót fo­gyasztanak. Az emberek napi sófogyasztása általában 10— 15 gramm. Olykor akaratlanul — mit sem tudva róla — fogyasz­tunk konyhasót. Például akad ásványvíz, amelyben literen­ként több mint 1 gramm nátrium van. De egyes élel­miszereinkben is van nát­rium. Tíz deka csabai kol­bászban például 1,6, ugyan­ennyi disznósajtban 1,75, pá­rizsiban 0,9 gramm. A fél­barna kenyér is tartalmaz 0,325 gramm nátriumot. Az NSZK-ban Detmoldot és Rosenheimet szemelték ki arra, hogy az elkövetkező öt évben az ország legkerékpár- barátibb városaivá váljanak. A kerékpárutaknak olyan rendszerét igyekeznek bennük kiépíteni, amely folyamato­san összeköti egymással a lakóterületeket, a városköz­pontot, az iskolákat és az óvodákat, a belvárosi köz­pontokat, a sporttelepeket, a sportcsarnokokat, a művelő­dési központot és a pálya­udvart, s amely mintául szolgálhat más városok szá­mára is. Amerikai kutatók vizsgála­tokat végeztek a járműveze­tés közben is dohányzók kö­zött, amelyek több érdekes megállapítással jártak. Ki­derült, hogy az erős dohá­nyosok lényegesen több köz­lekedési balesetet okoznak, mint nem füstölő társaik. Ezzel összefüggésben úgy ta­lálták, hogy a dohányos úr­vezetők a balesetokozás terén túltesznek a hivatásos veze­tőkön. Pedig a vezetés köz­beni dohányzás • alig okoz nagyobb figyelemelterelödest, mint például egy alma elfo­gyasztása, vágy az autórádió hallgatása. Nem is a már égő cigaretta, netán szivar fo­lyamatos szívásával van baj, hanem a rágyújtással és a parázs esetleges lehullásával. Amikor menetközben gyúj­tunk rá egy cigarettára — bármennyire begyakorlottak is a mozdulataink — a fi­gyelmünk néhány pillanatra öftere!ődik az útról, a forga­lomról. Nincs az a gyakor­lott dohányos, aki legalább egy kis időre ne pillantana rá a gyújtóra, a gyufára, a cigarettára, sőt a többségnél ez valóságos ceremónia, ami egyben a vezetésből való idő­leges kikapcsotódasl >s je­lenti. A legnagyobb baj az, hogy a dohányzást mindig bizo­nyos kéa- és fejmozgások kí­sérik, amelyek a kocsi iráivytartását befolyásoló ön­kéntelen zavaró mozdulato­kat idézhetnek elő. Súlyos bonyodalmak forrása lehet, ha véletlenül lehullik a pa­rázs. Az inger, hogy utána­kapjunk, elnyomjuk — plá­ne ha ruhánkra, testünkre hullott —, sokkal ei'ösebo an­nál a tudatos szándéknál, hogy csak az útra szabad figyelnünk. Nincs könnyebb dolga a vezetőnek akkor sem. ha szemébe megy a ci­garetta füstje, csípni kezdi azt, amitől hunyorogni, könnyezni kénytelen. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sokan éppen akkor gyújta­nak rá, amikor nehezebb forgalmi helyzetbe kerülnek, midőn valami módon leve­zetendő feszültséget éreznek magukban. A körülmények kedvezőtlen egybeesése az­után balesetei okozhat (külö­nösen a kezdő vagy kevésbé gyakorlott vezetőknél, akik­nek még rutinjuk sincs egyes nehezebb közlekedési szituá­ciók megoldásához). Vannak kutatók, akik lelki indítékokban keresik a do­hányosok „számlájára írható"’ gyakoribb balesetek okát. Az erős dohányosok többnyire túl Zárkózottak — mondják —. kevésbé vannak tekintet­tel másokra, s mint egy ko­moly szenvedély rabjai, ke­vésbé megbízhatóak. Így a balesetek okait nem a veze­tés közbeni dohányzás tényé­vel magyarázzák, hanem jel­lembeli hiányosságokkal. Egyesek úgy vetik, hogy * „megrögzött” nikotinisták számára van veszélyesebb dolog is a vezetés közbeni dohányzásnál: az. ha nem gyújthatnak rá a volánnál. Emiatt ugyanis ingerléke­nyek, agresszívabbak lesz­nek, ami erősen hozzájárul­hat a balesetek bekövetkezé­séhez. Mi tehát a megoldás? Csak helyeselni lehet az olyan el­határozást, hogy az autóve­zető dohányzási tilalmat „rendel el” mind maga. mind utasai számára*, a gépkocsi­ban. Rendszerint sohasem olyan feszített programú az út, hogy ne lenne idő 49— 60 percenként egy kis meg­állásra, amikor az autóból kiszállva bárki nyugodtan elszívhat egy cigarettát. Kü­lönösen ajánlható a „füst­mentes” autózás az éjszakai vezetésnél, e módon ugyanis megkímélhetjük az egyébként, is erősen igénybevett sze­münket a füstcsipéstől. Pró­bálkozhatnak az erős dohá­nyos autóvezetők azzal is, hogy rágógumival „foglalja« el” a szájukat az utazás so­rán. Sokan úgy vélik, hogy e tekintetben a motorkerék - pár „egészségesebb” j áruvá az autónál, ott ugyanis eszé­be sem juthat a vezetőnek menet közben rágyújtani .... R.I. „Tolvajt” kiált r Uj biztonsági zár Az egyik genfi találmányi kiállításon élemmel díjaztak egy biztonsági zárat, amely „totvajt” kiált, ha megkísér­lik benyomni az ajtót. A bűn­ügyi statisztikák szerint a betörők nagy többsége az aj­tón át próbál behatolni a ki­fosztandó lakásba. Általában csak akkor ráadnak vissza, ha ellenállásba 1 ütköznek, vagy ha riasztójelet hallanak. A Promalarm .307 nevű díjnyertes biztonsági zárát a kulcsba beépített parányi mágneses mezők megfelelő kódok alapján hozzák műkö­désbe. A kulcsot nem lehet másolói. Ha az ajtóra 50 kg nehezedik, a riasztórend­szer hangjelzéseket ad — ezek erőssége 95 decibel ér­tékhatárig szabályozható be. A riasztóhangok két és fél percen át szólnak, s - a«te­matikusán tízszer ismétlőd­nek. A riasztórendszert mik­roprocesszor működteti, n árammal nyolc — egyenként. 1,5 voltos — elem látja el. A riasztó hangjel akkor is meg­szólal, ha belülről megnyom­nak egy gombot: a lakás idős vagy. beteg lakói így kérhetnek segítséget. Szibéria — ma Szibéria az elmúlt évtize­dekben a Szovjetunió egyik legfejlettebb gazdasági kör­zetévé vált. Fejlődésének üteme már két évtizede tar­tósan meghaladja az orszá­gos átlagot, s jelenleg két és félszer annyi nemzeti jöve­delmet állít elő, mint Ka­zahsztán, kétszer • annyit, mint a közép-ázsiai köztár­saságok összesen, s többet, mint a balti, a Kaukázuson túli köztársaságok és Moldá­via együttvéve. Az elmúlt két évtizedben Szibériában létrejött a ne­hézipar szilárd bázisa a Kuz- nyecki-medencében, az ipari övezet a transzszibériai vas­útvonal mentén, az ország legnagyobb kőolaj- és gáz­ipari komplexuma Nyugat- Szibériában, színesfém-., fa- és fafeldolgozó-ipari, vala­mint energiaigényes vegyi termékeket gyártó bázisok. A hetvenes években Szibéria a szovjet kitermelőipar teljes termelésének több mint 20 százalékát, ezen belül a szén és a kőolaj 30 százalékát, a fűrészáru 25 százalékát, a vas és az acél termelésének körülbelül 10 százalékát ad­ta. Szibéria ma egyre erőtel­jesebben befolyásolja az or­szág tüzelőanyag- és energia- ellátását: a tüzelőanyag-ter­melés növekedésének több mint 90 százalékát biztosít­ja. Teljes egészében innen származik a kőolajtermelés növekedése, sőt Szibéria olaj- termelése pótolja a többi körzet közel 52 millió tonnás termelés-visszaesését is. A kitermelőipar aránya Szibé­riában közel 2,5-sze" na­gyobb az országos állagnál, a főként végtermékeket gyár­tó (gép-, könnyű- és élelmi­szeripar), valamint a na­gyobb munkaigényű ipar­ágaknak viszont itt lényege­sen kisebb a hányaduk, mint a Szovjetunió egész ipará­ban. . .ei„ A gazdag szibériai nyers­anyagforrások lehetővé te­szik a nagy mermytségben, gazdaságosan történő kiter­melést és feldolgozást. Vi­szont az ország többi körze­téhez hasonlítva e területen munkaerőhiány van, maga­sabbak a létfenntartási költ­ségek és a bérek, több ráfor­dítást igényel a szociális' infrastruktúra. Az átlagosnál nagyobb beruházások szük­ségesek a természeti kincsek kiaknázásának megkezdésé­hez, és a terület, tújnyomó' « részének nehéz természeti t és éghajlati viszonyaiból adódó­an nagyobbak a termelési költségek.

Next

/
Thumbnails
Contents