Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-18 / 114. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. május 18., kedd vám 22. MISKOLCI TÉVÉFESZTIVÁL & Vidám kísértet Kamaraszínházi bemutató Miskolcon Elénk vita az etikáról Hétfordulón Zsúfolt tanácsterem a vasárnapi ankéton. [ A fesztivál három vitája közül minden vitát kizáróan i a vasárnap tartott, A riport- | és dokumentumfilmek etiká- í ja című gondolatcsere volt a j legsikeresebb. Ezen voltak a j legtöbben, a szó legszorosabb értelmében zsúfolt volt a terem, ez volt a legpezsgőbb: a bevezetőt és a kor- referátumot követően tizennégyen — tévések, újságírók, pártmunkás és külföldi televíziós — mondták el vé- ; leményüket, nem ritkán elég- l gé szenvedélyesen is. Űgytű- j nik, ez a téma állt legköz?- ; lebb a fesztivál részvevőinek mindennapjaihoz, ez vágott i leginkább húsba, s megközelítőleg sem alakult ki egysé- ; ges álláspont. Noha alapkérdésekben egyetértettek a vi- I tázók, de például a szemé- i lyiség szabadságát másképpen értelmezi a gyakorló té- | véri porter, vagy dokumen- tumfilm-alkotó és máskép- 1 pen a kívülálló. A téma iránti érdeklődést csak fokozta, hogy a vitaindító előadás megtartására Szabó István Kossuth-díjas, az Oscar- díjas Mephisto című film : rendezője vállalkozott, aki ugyan nem tévés, tehát kívülálló, mégis a szakember szemével és gyakorlatával közelíthetett a kérdéshez. A korreferens dr. Szecska Tárnán, a Tömegkommunikáiiós Kutatóintézet igazgatójavolt. Szabó Istvánt régóta izgatja a riport- és dokumentumfilmek etikája, ezzel kapcsolatos személyes véleményét több fórumon kifejtette; most a filmes és a televíziós életből vett példákkal illusztráltan, igen feszesre szerkesztett előadásban fejtette ki, milyen felelősséggel, tartoznak azok, akik kamerához, mikrofonhoz nyúlnak. Beszélt arról, hogy a dokumentumfilm — vállalása szerint — a valóságon keresztül mutat rá az igazságra, azonban a valóság a kamera előtt alakítható, manipulálható; a rendezés alapvetően álláspont, szemléletmód. Szólt a kamerával Szabó István való manipulálás lehetőségeiről, a kamerának való kiszolgáltatottságról, egyéb, a gyakorlatban tudatosan vagy akaratlanul teremtett etikát- lanságokról. Végső konklúzióként levonta; a feladat a tisztánlátás szolgálata, a hatást a mélységek elemzésével és nem a könnyén csábító felszín villogtatásával kell elérni. A vitában —, amely igen szerteágazó volt — többek között szó esett a riporteri agresszivitásról, a kívánatos tévészemélyiség ismérveiről, igen sok megközelítésben a személyvédelemről, illetve annak áthághatóságáról, a kamera fegyver-jellegéről és sok egyéb, a bevezetőben érintett, vagy ahhoz kapcsolódó kérdésről. Azt viszont egyöntetűen elfogadta mindenki. hogy napjainkban az emberek könnyen és szívesen állnak kamera elé, mert nincs még nálunk a demokráciának és a közszereplésnek a nagy tömegek körében olyan hagyománya és gyakorlata, hogy az emberek többsége meg tudná ítélni önmaga szereplésének — sok esetben csak később jelentkező — következményeit. Kemény volt a vita. Hihetőleg Budapesten, a Magyar Televízió székházában folytatódik — az alkotóműhelyek napi gyakorlatában. A mai programbői r Este hatkor kezdődik a fesztivál vetítés a Bereg-szat- mári táj című ismeretterjesztő filmmel. Majd A szívek szanaszét dobognak. Egy kis ország — Dánia, ezer magyarral, Eichmann Budapesten, címmel filmek következnek. A híradó versenyfilmek után a Hatástalanítják a bombát a Csak egy injekció és a Szülés — fájdalom nélkül című filmeket vetítik. A televízió munkatársai közönségtalálkozókon vesznek részt ma, kedden is. Többek között Radnai János a Volán 3. számú Vállalathoz, Vitray Tamás Leninvárosba látogat. A Fiatalok órája műsor ankét ját a miskolci Postás Ifjúsági Klubban, a 'rV KISZ Kísérleti ' Stúdió ankétjét a miskolci. Tokaj vendéglátóházban rendezik. Két napra kell visszapillantanunk, mivel hétfőn nem jelent meg a lap. Erre az időre esett a fesztivál félideje. Túljutottunk hát a hétfordulón, amely egyben a fesztivál arculatában is jelentett változást. Míg a három első munkanapon — pénteken, szombaton és vasárnap — szakmai tanácskozások kötötték le a fesztivál vendégeit, vasárnap délutántól, a hét második felének kezdetétől már inkább a pihenés, a várossal és környékével való ismerkedés lehetősége adatott meg a vendégeknek. A szomszéd hasábokon olvasható, igen nagy sikerű és emlékezetes, rendkívül élénk vitát hozó vasárnapi ankét — A riport- és dokumentumfilmek etikája — után a fesztivál több vendége elutazott, hiszen szakmai tanácskozás már nem várható, s úgy tűnik, egyéb rendezvény iránt nem érdeklődik. Volt, aki saját filmjének bemutatását sem várta meg. Általában az ismertebb, népszerű televíziósok részvétele nagyon rapszódikus volt. Mint legutóbbi jegyzetünkben írtuk, pénteken este néhányan érkeztek. Vasárnap legalább annyian eltávoztak. Bizonyára dolguk is lehetett. Vagy nem találták vonzónak a maradást. Természetesen, akik találkozókra mentek, maradtak, Miskolcon és a megyében több helyen hallgatták meg a közönség véleményét. Mindenképpen sajátos dolog azonban, hogy a hét második feie a szűk közönségköröket érintő, kihelyezett találkozókon kívül pusztán az esti vetítésekre korlátozódik, a fesztiválokon megszokott kötött program nélküli, alkotó szellemű nyüzsgés-zsibongás valahogy mostanra a minimálisra lokalizálódon A hétforduló krónikájához tartozik, hogy a MAFILM a fesztivál köszöntéseként válogatást mutatott be filmjeiből, s György István filmrendező, a miskolci MAFILM-fesztiválok igazgatója köszöntötte a televíziót és közönségét, hétfőn pedig az egyik vendég, NDK televíziós filmjének szakmai bemutatója szerepelt a programban. Ugyancsak a hétvége krónikájához tartozik a „Fesztivál a gyermekeknek” címmel megrendezett sokféle szórakoztató program, valamint a népművészeti vásár, amelyről lapunk más helyén adunk képes beszámolót. A jó idő a közönséget is elcsábítgatta, de hisszük, hogy otthon sokan nézték saját készülékükön az adásokat. Vasárnap Berkes Zsuzsa, hétfőn Tamási Eszter volt a háziasszony. Az ekkor bemutatott filmekből igen emlékezetes Róbert László libanoni dokumentumfilmje, a Maroniták, a Mosatni kell? Mosunk! című igen időszerű riportfilm, a Magyarok a világ végén sorozat ausztráliai része, valamint A teknyőkaparó című, néprajzi érdekességgel szolgáló dokumentumfilm, amely 1981. december 31-én szerepelt adásban, így csak éppen bejuthatott a fesztiválra. Kár lett volna, ha kimarad. Mindennapok „kék lényei”... A „csapda” ezúttal is jól működött. A kérdésre, milyen időközönként találkoznak a nézők a Kék fénnyel a képernyőn, egyöntetűen havonta volt a felelet. A tévedésnek (mert ugye kéthavonta) több motívuma lehet. Egy azonban bizonyos; Tak- taharkányban sem azért fogtak mellé a nézők, mert ez a tévéműsor kiesik figyelmük fókuszából. Ellenkezőleg itt, ebben a községben is az előre várt, s az utólag napokig témát szolgáltató adások közé számítódik. Erről győződhettek meg a Kék fény vezető munkatársai (a megyei rendőrfőkapitány és a belügyminisztérium képviselője társaságában) a taktaharká- nyi közönségtalálkozón. Érdekes és tanulságos találkozó volt. No és?! —vetheti ide valaki, ez várható is volt. Egy tanulságról azonban érdemes megemlékezni. Dr. Szabó Lászlónak, a bűnözésről és az adás szerepéről mondott bevezetője után még „műsornál” maradtak a nézők kérdései. Szóba került az évtizede sem feledett miskolci ápolónőgyilkosság, a Hungária körúti rablótámadás (e két ügyben még mindig tart a nyomozás), a sokakat megrendítő Kohányi- ügy, a gyermekeit veszejtö apa bűncselekménye... ... hogy aztán hazai „tájakra” vezetődjék a beszélgetés; a közbiztonság helyzete. E községben magas a cigánylakosság aránya, a kérdezők, a véleményt nyilvánítók az ebből fakadó gondokat sorolták elő a vendégeknek. Jellegzetes miskolci utcakép a fesztivál napjaiban JÓLESIK a színházban nagyokat nevetni, gondtalan derűvel eltölteni két, két és negyed órát, kellemesen szórakozni. Akkor is jó ez, ha magát a darabot és az előadás részleteit hamarosan elfelejtjük. Nehézveretű, magvas társadalmi drámák, egyéb, szellemi együttműködést igénylő színpadi élményeink között frissítőnek kell is az ilyen fajta játék élvezete. Ennek az igénynek a kielégítésére kiválóan alkalmasnak mutatkozik immár több, mint negyven esztendeje a jó évtizede elhunyt angol író-színész-rendező, Noel Coward vígjátéka, a Vidám kísértet, amely magyar színpadon először 1947-ben jelentkezett, majd 1970-ben, a Pesti Színház előadása nyomán, a televízió közbejöttével országosan ismert lett. A Miskolci Nemzeti Színház — az évadzárás közeledtét is sejtető — köny- nyedebb szórakozás nyújtásának szándékával ezt a darabot tűzte műsorára és mutatta be a Kamaraszínházban, korábbi főrendezője, a most vendégül hívott Orosz György rendezésében. A Vidám kísértet műfaji megjelöléseként ezt olvashatjuk a színlapon; „Valószínűtlen komédia”. Valóban valószínűtlen a történet —, amely szerint egy spiritiszta szeánszon akaratlanul megidézett előző feleség szelleme „materializálódik” és mert csak az egykori férj számára látható és hallható, roppant bonyodalmakat teremt egy angol író családjában, majd ahelyett, hogy eltüntetni sikerülne, inkább megkettőződik a szellem és vele a bonyodalom —, ám roppant mulatságos, fordulatos, s nagyszerű szerepeket kínál, a rendezőnek meg igen sok lehetőséget jó iramú, szórakoztató játék teremtésére. Ezért pedig a közönség mindig hálás. Coward darabjai, köztük a Vidám kísértet is, nem akarnak elgondolkoztatni társadalmi gondokról, általában jómódú polgárok életének epizódjairól szólnak, de mindegyiken érződik a színpadot és a színészetet kitűnően ismerő mester keze. E darabja Réz Ádárn fordításában került a miskolci közönség elé. Orosz György, aki korábban huszonhárom év glatt közel száz darabot állított Miskolcon színpadra a legkülönbözőbb műfajokban, e vígjáték —, ha úgy tetszik: valószínűtlen komédia — megrendezésénél igyekezett nagyon hűséges maradni az írott szöveghez, szinte lényegtelen, apró húzásokat eszközölt csak Coward művén, hagyta az író humorát. Nyári egyetem Az ifjúság szabad ideje, művelődése és szórakozása témájában rendezik meg a június 23-tól július 2-ig tartó salgótarjáni nyári egyetemet. A tíz nap során neves előadók elméleti előadásai mellett alkalom nyílik gyakorló szakemberekkel való találkozásra, tapasztalatösszegzésekre is. Igen sokrétű, sokoldalú megközelítésben ad alkalmat a rendezvénysorozat az ifjúsággal kapcsolatos kérdések megbeszélésére. If- jűságkutatók, kultúrpolitikuaz angol polgári társadalmi t nagyon enyhe iróniával bemutató láttatásmódját érvényesülni. Mentes volt az előadás az írótól idegen harsány megoldásoktól, mindvégig mértéktartó, egyenletes wű, nem esett vissza sehol. Gergely István egyetlen szobadíszlete nagyon praktikus, ízléses, a játékhoz alkalmasan illő keretet biztosított, Tordai Hajnal ruhái ,,a valószínűtlenség hitelei’szolgálták. A rendezői munka precíz, lényegre törő, darabhű, sok apró szórakoztató ötlettel gazdag, ám a játék sodra helyenként több felpörgetést is elbírt volna. Szeretnénk hinni, hogy a jövőben lesz alkalma Orosznak a miskolci színpadon másfajta mű rendezésével is vendégként jelen lenni. A szereplőgárda láthatóan nagy kedvvel formálta meg alakjait, szívesen komédiá- zott. Játékuk egyébként bizonyította, hogy komédiát produkálni nem is olyan egyszerűen könnyű dolog, különösen, ha a hihetetlent kell hihetővé tenni, a valószínűtlent látható, érezhető valósággá emelni. Jól ráérzett ennek ízeire Páva Ibolya Elvira, a régen elhunyt első feleség megidézett szellemének „materializálásában”. Máthé Éva Mme. Arcati egy vidéki angol spiritiszta hölgy alakjában felszabadult ko- médiázássaj fogalmazta meg egy szellemi megszállott, egy kókler, egy lelkes amatőr és egy orrát mindenbe beleütő vaskos asszonyság ötvözetét. Kulcsár Imre (Charles, a férj) élő és „feltámasztott” feleségei között hánykódó írója kiegyensúlyozott egyéniség, talán túlzottan is az, kicsivel több nagypolgári villogást még elbírt volna alakja. Felesége (Ruth) Ko- máromy Éva megfogalmazásában a nyugodt életből a szokatlan körülmények miatt az enyhén hiszteroidba, majd a „megbékélt szelleméletbe” váltó asszony derűs ábrázolása. Viszonylag kevés feladat jutott Varga Gyulának dr. Bradman alakjában és Várhegyi Mártának felesége, Violet életrekeltésében. A férj esetében annak szórakozottsága, az asszonynál annak butuska vonásai kaptak jó érzékeltetést. Edit hét, a szobalányt Fráter Kata rokonszenves szeleburdisággal hozta. MILYEN FIÁT a Vidám kísértet miskolci előadása? Ha nem is hosszú időre emlékezetes, de mindenképpen kellemesen szórakoztató játék, amelynek megtekintése után jó érzésekkel térhetünk haza a színházból. Ezért érdemes el is menni oda. Benedek Miklós Saloélariánbfi sok elemzik majd, hogy az ifjúság különböző rétégéinél hogyan lehet tartalmasán megszervezni és hasznossá tenni a szabad időt. Javaslatok hangzanak el arról, hogy a szabad idő szervezésében milyen feladatok hárulnak a közoktatási és közművelődési intézményekre. A salgótarjáni nyári egyetemre május 20-ig keil elküldeni a jelentkezési lapokat a titkárság címére: Salgótarján Mérleg u. 2. Irány ítószam: 3100. Május 1S-tóI 30-ig engedményes játékvásár a vasgyári vásárcsarnokban
