Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-16 / 113. szám

t 1932. május 16., vasárnap ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 5 Tanulás és Ipszlafare Minden agitációs és propa­gandatevékenységnek nélkü­lözhetetlen kelléke az iroda­lom, de legfontosabb eszkö­ze volt és maradt ma is az előszó. Különösen érvényes ez a szakszervezeti mozga­lomban, ahol a bizalmiak feladata, hogy biztosítsák a dolgozóknak a vezetésben va­ló részvételét. A szakszervezeti propagan­da előtt sokféle tennivaló éli; bővítenie kell a tisztség- viselők, köztük a bizalmiak gazdaságpolitikai, közgazda- sági ismereteit, hogy össze­függéseiben lássák a VI. öt­éves terv célkitűzéseit, figye­lemmel tudják kísérni a gaz­daságirányítással kapcsolatos új intézkedéseket. Képesek legyenek egyszerre, egymás­sal összefüggésben foglalkoz­ni az országos folyamatokkal és a megyei, munkahelyi élet kérdéseivel. Az SZMT Oktatási Köz­pontjában ehhez kívánnak segítséget nyújtani a külön­böző tanfolyamokon. Már lassan két éve, hogy birtokba vehették Tapolcán a modern, erre a célra készült épületet, ahol egyszerre 100 hallgató tanulhat. Az elmúlt évben 27 tanfolyamot tartottak, ebből 5 tanfolyam hallgatói levele­zők voltak, a többi bentlaká­sos. Évente átlag 1500—1600 szakszervezeti tisztségviselőt, bizalmit, főbizalmit képez­nek. A számoknál maradva érdemes megemlíteni, hogy két szakszervezeti kongresz- szus közti időszakban öt­hatezer dolgozó vesz részt valamilyen szervezett szak- szervezeti oktatásban. Az SZMT egyik feladatter­vében Olvasható: „Megyénk szakszervezeti vezető testü­letéi, n, tisztségviselők agitá- ciós é-í. propagandatevékeny­ségük \ órán kiemelten fog­lalkozzanak azzal, hogy a dolgozók reálisabban — szél­sőségektől mentesen — ítél­jék meg a megye, munkahe­lyük és saját maguk helyzetét, lehetőségeit, feladatait.” Ha ez a feladat jól valósul meg, ak­kor abban nagy szerepe van az oktatási központban folyó munkának. Papp József, az intézet ve­zetője elmondotta, hogy az alapképzésen túl, több spe­ciális tanfolyamokat is tar­tanak, változatos oktatási formákkal. Sok a meghívott előadó, az adott téma leg­jobb ismerőit kérik fel az előadások és az azt követő konzultációk megtartására. A nagy hallgatói létszám ellenére megemlítette az in­tézet vezetője, hogy a beis­kolázás egyre nehezebb. Elő­fordul, hogy 5—6 napos tan­folyamért is vitázni kell né­hány gazdasági vezetővel, hogy elengedje a dolgozót. Nem mindenütt értették meg: ahhoz, hogy az érdekképvi­seletet jól lássa el a szak- szervezeti tisztségviselő, s felkészült partnere legyen a gazdasági vezetőnek, szüksé­ge van az itteni tanfolya­mokra. Most a főbizalmiak tanul­nak az oktatási központban, valamennyi ük az építőipar­ban dolgoznak. Szűcs József főbizalmi a BÁÉV tmk-csoportvezetője, már negyedik alkalommal vesz részt szakszervezeti to­vábbképzésben. össze tudja hasonlítani, mennyivel ma­gasabb színvonalúak a fog­lalkozások azóta, amióta az intézet saját épületet kapott. Már l!)50~től részt, vesz a mozgalmi munkában, koráb­ban műhelybizottsági tag volt. A beszélgetés során el­mondotta. hogy nemcsak is­meretszerzésre. de tapaszta­latcserékre is igen alkalmas ez a tanfolyam. A munka nagy része a vállalatoknál a bizalmiakra hárul, A fő­bizalminak azonban ismernie kell az elvárásokat, hogy' se­gíteni tudja munkájában a bizalmit. Szűcs Józsefhez 26 bizalmi és annyi helyettes tartozik. Hideg Lajosné, az ÉÁÉV főbizalmi-helyettese második alkalommal vesz részt okta­táson. Mint mondja, igen so­kat tanult az eddig elhang­zott előadásokból. Sárközi Ferenc főbizalmi, aki az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalattól jött, hozzáteszi, hogy bár sók írásos anyagot kapnak ott­hon, de az élőszó erejét és tisztaságát semmi sem pótol­hatja. Aztán nagyon figye­lemre •'méltóan teszi hozzá: — Mi már sok mindent tu­dunk, de vajon a gazdaság­vezető partnereink is így tudják-e? Szűcs József, a tapasztalt szakszervezeti aktíva meg­jegyzi, hogy a csoportos be­szélgetésekből úgy látja, nincs partnerkapcsolati prob­léma ott, ahol a gazdasági vezető és a szakszervezeti tisztségviselő is fiatal. Ha­marabb szót értenek, nem kötik őket régi, elavult gya­korlatok, megszokások. Juhász Sándorné, a BÁÉV főbizalmija első ízben van itt, s röviden Így fogalmaz: — Nagyon jó tájékoztatókat kaptunk eddig, bár nem biz­tos, . hogy mindent úgy tu­dunk majd a gyakorlatban megvalósítani, ahogyan kel­lene, s ahogyan szeretnénk. Nagyon szép feladatnak tar­tom a szakszervezeti megbí­zatást, sok örömet találtam már eddig is benne, de azt is tapasztaltam, hogy a ku­darcot is el kell tudni visel­ni. Nem sikerül mindig min­den. A beszélgetésből az tűnik ki, hogy a hallgatók a valós élethez kapnak segítséget. A konzultációk jól egészülnek ki az egymásközt folytatott kötetlen beszélgetésekkel. Ezek az igazi tapasztalatcse­rék. * Az intézetnek jól felsze­relt könyvtára van, abban minden úgynevezett szakiro­dalom, határozat megtalálha­tó. Szépirodalmi könyvek is vannak, de azokhoz ritkán nyúlnak. Egy vagy két hét csak arra elegendő, hogy az adott témába elmélyedjenek. Ez talán érthető is. Az ember teherbfróképes- sége azonban véges, éppen ezért az oktatási központban megfelelő szabad programról is gondoskodnak. Az egész­séges kikapcsolódás közé so­rolnám azt a társadalmi mun­kát is. amellyel az oktatók és hallgatók kiépítik az in­tézet parkját. Eddig 50 fát ültettek el, s az idén 200 ró­zsatövet. Külsőségeiben és tartalmi munkájában így gaz­dagodik ez az intézmény, ahol nemcsak borsodi, de gyakran Heves és Nógrád megyei szakszervezeti tiszt­ségviselők is megfordulnák. Adamovics Ilona Különleges padlócsempe A padlóburkoló csempe iránt megnyilvánuló élénk kereslet kielégítésére a Rom- hányi Építési Kerámiagyár- _ ban különleges minőségű padlóburkoló lapok előállítá­sát kezdték meg. A szokásos nál nagyobb méretű, mozaik- szerűen összerakható formá­júra kiképzett csempékből a vállalat már az idén 234 ezei négyzetméternyit bocsát ki. A baskói varrodában IDÉN AUGUSZTUSBAN lesz két éve, hogy létrehoz­ták Baskón az erdőbényei Kossuth Szakszövetkezet it­teni varrodáját, amelynek vezetője Ferenc Guszíávné: — A helybeli asszonyok és lányok ugyancsak megörül­tek a hírnek akkor, amikor megtudták, varrodát építe­nek, hiszen a termelőszövet­kezeten és a szakszövetke­zetekbe való bedolgozáson kívül, nemigen akadt szá­mukra más munkalehető­ség. Jelenleg huszonhármán dolgoznál! itt, teljesítmény­ben, egy műszakban. Most azokat a gyermekruhákat ál­lítják össze, amelyeket a Bé­késcsabai Kötöttárugyár ren­delt a szakszövetkezettől. Hegedűs Nándomé Szeged mellől jöjt ide az ország má­sik végébe lakni: — Tizenkét éve élek Bas­kón. Férjemmel Szegeden is­merkedtem meg, éppen ott dolgoztak. Az ismerkedésből házasság lett. Így kerültem olyan távol a szülői háztól. Van két gyermekünk, az egyik tizenegy éves, a másik A baskói asszonyok most a Békéscsabai Kötöttárugyárban dolgoznak hat A pénzre mindig szük­ség van, különösen akkor, ha kicsik a gyerekek. Én is szí- vr™n vállaltam hát a mun­kát a varrodában. Jó dolog, hogy itt van helyben, és a munka is igazán asszonyok­nak való. Sass Józsefncnak már na­gyobbak a gyermekei. A fiú 27, a nagyobbik lány 23, a kisebbik 13 éves. Mielőtt a varroda megépült, az édes­anya bedolgozó volt a szak- szövetkezetben : — A férjem már nyolc éve nem dolgozik, és velünk él a 83 éves anyósom. Kellett a megélhetéshez az én mun­kám is. Jó alkalom volt er­re a bedolgozás, ám a varro­dában szívesebben dolgozom. A gyerekek közül a két na­gyobbik Miskolcon van, a legkisebb pedig Abaújszán- tón kollégista. Velük már ke­vesebb a gpnd, mint azelőtt volt. Reggelenként korán ke­lek, ellátom az otthoni te­endőket, enni adok a jószá­goknak, aztán jövök dolgoz­ni. Kora délután viszont már ismét a háziasszonyi teen­Először 1976-ban épült olyan játszótér Budapesten, a csillebérci úttörőtáborban, ahol a gyermekjátékok kiala­kításához és díszítéséhez a népművészet eszközeit és mo­tívumait használták fel. Ez egyúttal több ezer gyermek­nek jelentett hasznos és kel­lemes ismerkedést a népi kultúrával. Az idők során azonban az időjárás és a já­dőkkel foglalkozhatom, mi­vel fél négyre befejezzük a munkát A VARRODA szomszédsá­gában, ahogy az itteni asz- szonyok mondják, gyermek- megőrző is van. így az anyu­kák nyugodtan dolgozhatnak, hiszen gyermekeiket biztos helyen tudhatják a szomszé­dos óvodában, ahol gondos­kodnak az apróságokról, amíg a mamákat elszólítja a kö­telesség. Ferenc Jánosnénak mindkét gyermeke ebben a „gyermekmegőrzőben” van: — Tizenkét éve dolgozom. Azelőtt a szakszövetkezet koszorúüzemében, de ezt a munkát jobban szeretem. Alig egy hete jöttem vissza. Nyolc évig gyermekgondozá­si szabadságon voltam. Most már a nagyobbik négy és fél éves, a kisebbik gyerek há­rom. Jó helyen vannak itt a szomszédban. örülünk, hogy gondoltak ránk, kis­gyermekes édesanyákra. Ha nem építették volna meg az óvodát, sok asszonynak bi­zony gondot akozna a mun­kavállalás. A varroda egyetlen férfi- dolgozója Abrankó Attila. Láthatóan megszokta már, hogy csupa asszony között van; ték heve nem múlt el nyom­talanul, így a régi játszótér lassan megszűnt, amelynek helyén a miskolci Városi Művelődési Központ fafaragó stúdiójának tagjai építettek újat; hagyományőrző játék­teret. Az új játszótér ünne pélyes avatását május 15-én szombaton délelőtt tartották a gyerekek közkedvelt, űtiö rőtáborában, Csi! i ebércen. — GÉPKEZELŐ VÁGTOK, én javítom meg az elromlott varrógépeket. Panaszra nincs okom, nincs kisebbségi érzé­sem a sok nő között. Rende­sek hozzám. Elbolondozgat- nak, viccelődnek néha, ahogy az már lenni szokott hason­Az elmúlt napokban Szik­szón járva, nem mindennapi esemény állított meg. A ha­talmas földkupactól hosszú sor kígyózott a frissen épülő sportpályáig. A helyi gimná­zium apraja-nagyja — „kí­nai” — módszerrel, kézből kézbe adták az üres és teli vödröket. Szorgalmukat még az sem befolyásolta, hogy a csípős szél megpróbálta visz- szahordani a földet az épü­letektől nem védett helyen. Nem lehetett tovább menni, néhány szót váltani kellett velük. Az udvaron már egy majd­nem kész sportpálya képe tárul a látogató elé. Az ép­pen pihenő brigád már vér­beli mérkőzést vív a kézi- labdapályán. Tanárok, diá­kok közösen szerelik a ko­sárlabda palánkját. Bár, mint megtudtam, néhány nap még hátra van a hivatalos ava­tásig, de részleges használa­tát már semmi sem zavarja. Sokat lehetne írni a létesít­mény elkészüléséről, az ott végzett társadalmi összefo­gásról. Meg is érdemelnék vállalatok, brigádok, hogy nyilvánosan . is köszönetét mondjanak munkájukért. Mégis, hogy ezt nem tesszük, egyetlen oka, hogy biztos ma­radnának ki olyanok, akik ott voltak, tettek az ügy ér­dekében. Különböző vállalatok, szö­vetkezetek, szocialista brigá­dok, szülők és tanárok fog­tak össze a közös cél meg­valósításában. Még senki sem számolta össze, talán nem is lehetne pénzben kifejezni azt, amit az iskola, a tanulók tet­tek. Az öröm azonban még­sem egyértelmű a szikszói gimnáziumban. Félreértés ne essék, nem elégedetlenségről, nem telje­síthetetlen igényről van szó. Az új sportpálya megépítése csak az egyik oldal, s két­ségkívül az örömtelibb. Jó­magam azok közé tartozom, akik közel egy évtizeddel ez­előtt többször is megfordul­tak a patinás iskola falai kö­zött. Most azonban egy le­hangoló', sivár kép fogadja azt, aki tovább megy' a sport­pályáról. Az iskola épülete 32 évvel ezelőtt készült el. Azóta jelentősebb felújítási végző szakemberek csak esetleg „látogatóként" for­dultak meg. A karbantartás­ló körülmények között. Van, amikor én is velük együtt nótázom. Így aztán jobban megy a munka, gyorsan el­telik az idő. Szöveg: Monos Márta nál is csak a legszükségesebb hibák kijavítását végezték eL Így nem csoda, hogy a mai állapot egy cseppet sem szív­derítő. A legtöbb tanterem padlózata, parkettája már annyira elkorhadt, hogy ide­iglenesen nagy tábla farost­lemezek leszögelésével pró­bálják elhárítani a baleset- veszélyt. A kiszolgáló és mellékhelyiségek „rendelte­tésszerű” használata külön e célra kifejlesztett képessége­ket igényel a diákoktól. Le­het, hogy az eddig leírtakat sokan túlzásnak, felnagyítás­nak minősítik. Pedig még tizedét sem lehetett jelezni annak, ami az épületen be­lül van. Több tanteremben az ablakok keretestől kies­nek a falból, hogy az egész épületben használt áramfor­rás a legalapvetőbb érintés- védelmi követelményeknek sem felel meg. Még szeren­cse, hogy a fűtés befejező­dött, mert a kazánházban az állandó szivattyúzás ellenére is robbanásveszély állott fenn. Mindez őszintén szólva elszomorító, de elgondolkoz­tató is, A korábban általános ‘is­kolaként használt épületrészt most a gimnázium kapta meg. Nem lehet ma már pon­tosan visszaidézni, hogy mi­kor és miért jelentkezett ez a nagymérvű pusztulás. Ta­lán annak idején az iskola helyét sem jól jelölték ki. Magas a talajvíz, nehéz el­lene védekezni. Rendszeres javításokkal, gondos karban­tartással valószínű, hogy több dolgot meg lehetett volna menteni, élettartamát meg- hosszabítani. A tennivaló most egyértelmű döntést kö­vetelt: sok millió forint fel- használásával az egész épü­lete1 korszerűsíteni, felújíta­ni kell. Ki kell cserélni a födémtartó acélgerendákat, a korrózió által szétmart ve­zetékeket. Nem lehetett várni. Még az iskolai év befejezése előtt, ha kényszerből is. de vállal­ni kellett a bontásokkal já­ró kényelmetlenséget, zsú­foltságot. Mindezek ellenére tanárok, diákok derűsek, op­timisták Elhatározott szán­dékuk. hogy a sportpálya után széppé és otthonossá varázsolják majd az iskolát is. ■V. M. Jó helyen tudják a varroda asszonyai gyermeküket, a szomszédos „gyermekmegőrzőben” Miskolciak készítették Új iáiszétér CsüEebetcea Fotó: Laczó József Szikszói inlevékeiység

Next

/
Thumbnails
Contents