Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

1982, május 15,, szombat E5ZAK-MAGYARORS2AG 7 WU'IWH.1 Műemlék bejáráson Ötévi felújítási munka trtán újjászületett Miskolc kimagasló értékű műemlé­ke, az ötszáz esztendős avasi templom. Miskolc képétől elválaszthatatlan a Szabad­ság tér fölött, az Avas ol­dalán magasló támpilléres templomépület és a mellet­te álló, egykor a város emblémáját is jelentő zö­mök harangláb, ahonnan negyedóránként messze- hangzóan szól a már rádi­ónk szignáljává is lett dal­lam. Minden miskolci kö­tődik valamiképpen ehhez a műemléki épülethez. A re­formátus hívők vallási kö­tődéssé], a városképet óvó, szerető tízezrek a ritka nagy értékű műemléknek kijáró tisztelettel, egykori gimna­zisták a diákköri ünnepsé­gek színhelyének melenge- . tő emlékeivel, a városunkba látogatók pedig egy csodás műemléki együttes megis­merésének élményével. Ismeretes, hogy a város és az Országos Műemléki Felügyelőség segítségével 1971) óta t'plyt a felújítás. (A 12 millió forintos fel­újítás. időszakában lapunk . is többször beszámolt a munkálatokról.) Most újra megnyílt, s bizonyára ismét nemcsak a hívőket fogja vonzani, hanem mindenkit, aki az egyetemes kultúra kincsei iránt érdeklődik, aki a város múltjától elvá­laszthatatlan műemlékre kíváncsi. Az avasi templom egyházi épület és város történ éti relikvia egyben. Novotny Gyula, a templom jelenlegi — és 1543 óta sorrendben 73. ismert — lelkésze, a templom múltjának lelkes és értó kutatója tollából most jelent meg Az avasi templom című kötet az Avasi Református Egyház kiadásában. „A felújított templomot felkereső látoga­tó joggal tart igényt szak­avatott tájékoztatásra, hi­szen a múlt csak így vál­hat mai kulturális életünk- meggazdagító í'észévé”, —| írja a könyv előszavábartó Kürti László püspök, s meg| állapítja: e kötet „nemcsak?, a látogatónak ad eligazítást); hanem ' segítséget jelent aj! tudományos kutatónak is”. Novotny Gyula könyve' rendkívül precíz — és ol-| vasmányosan megírt — tá­jékoztatást ad a templom j történetéről, amely ugyan ötszáz évesként ismert,, ánij több feltárás bizonyítja i előzményei voltak és való- I jában a ’Kill, századtól áll] templom itt, az Avas olda-l Ián. Nyomon követi a szerzi i a templom építésének min­den felderíthető mozzana­tát. a templomnak a város életében betöltött szerepét, a reformáció és a város fej­lődésének kapcsolatát, a do- kumen tálható öt évszázados múlttól napjainkig, a fel­újított templom átadásáig. Rendkívül érdekes adalé­kokkal szolgál a várostörté­net iránt érdeklődőknek, s a korábbi feltárási munkák eredményeinek közlésével bizonyára sok kutatónak is segítségül szolgál. Nagyon érdekesek a templom éle téré, berendezésére vonat­kozó adatok, amelyek Mis­kolc egyetemes történetétől elidegeníthebetlenek. Bemu­tatja a mellék-, illetve tol­daléképületeket, a kegysze­reket, emléktáblákat, a ha- rangtomyot és a temető műemlékeit. Válent Ede színes és fekete-fehér fotói igen jól segítik a jobb tá­jékozódást, a német és an­gol nvelVű összefoglaló pe­dig a külföldi látogatókhoz viszi közelebb értékes mű­emlékünk megismerését. A kötet jó kiállítása a Bor­sodi Nyomdát dicséri. . Novotny Gyula könyve, Az avasi templom szűkebb pátriánk értékei jobb meg­ismerésének' értékes segítő­je. (beitedcb) A bülckaljai Súly község­ben domboldalban, szép park közepén található a műemlékjegyzékek szerint Eötvös-Gorove kastélyként nyilvántartott, barokk stí­lusban épült, később klasz- szicista jegyekkel kiépített műemléképület. Megyén le 56, műemlékként, vagy mű- emlékjellegű épületeként nyilvántartott kastélya kö­zül ez a sályi kastély azon kevesek közé . tartozik, amelyről nemcsak az mond­ható el, hogy megfelelő módon helyreállitották, ha­nem az is, hogy hasznosí­tása rendeltetésszerűen megoldott Az épület 1967 óta nyolcvan mozgásszervi betegségben szenvedő gyer­meknek ad meleg otthont Joó Tibornak, a Műem­lékvédelem 1969! évi 2. szá­mában megjelent, a sályi Eötvös-Gorove kastélyról készült tanulmánya szerint a kastély a 18. század má_ sotjjk felében épült, még­pedig mint a Szcpessy csa­lád tulajdona. E család egyik tagja, Szepessy Mária révén — aki báró Eötvös Ignác felesége lett — ke­rült az épület az Eötvös család birtokába. Barsi Lajos e század 30- as éveiben azt írja, hogy az Eötvös-féle kastély 1800 tá­ján épült Az egyik adat­közlője Horváth János sá­lyi lakos elmondása alap­ján tudjuk (nagyapja min­denes volt az Eötvös csa­ládnál), hogy akkor az épü­let még tornyos volt, s bal­ról, illetve jobbról csak ké­sőbb földiák hozzá egy-egy szárnyat Az átalakítások többek között a Bécsben élő Laszky báró nevéhez (őt Gárdonyi is említi, hiszen apja Súlyban a bárónál volt gépész), illetve Gorove Já­nos nevéhez fűződik. Ez utóbbi'például újra fedette az épületet, s a régi kupo­ma étlerfátlní; ha meg nem .ismerkedik Kuti Julianná­val, a rozsszalmaszőke, zöld szemű leánnyal. Kuti Juli­anna szigorú erkölcsű leány volt, hogy aztán még szigo­rúbb erkölcsű asszonya le­gyen Illés Jánosnak. Hanem az esküvő majd­nem az állásába került, mert Újvári százados tisz­teletére dr. Szívós Bélát, ama Szívós Anikó atyját, Kom á rom 1 eg tekint é ly esébb ügyvédjét kérte föl nász­nagynak. A lakodalom más­napján Rádóczy főkapitány magához rendelte Illés Já­nosi. Lovaglókorbáccsal verte az asztali, és veszettül süvöllüUe, hogy az Ür 1!)4U. es z,t e ndejébe n tűrhetetlen egy magyar királyi rendőr esküvőjén zsidó. násznagy. Fogalma sem volt róla pedig Illésnek, hogy Szívós ügyvéd zsidó. Megfeszített Jézusokat, könnyező Má­niákat . látott a lovarda nagyságú irodában, a szom­széd szobában az éjsötét hajú Anikó zongorázott, s olyanokat énekelt, hogy „Ave Mariiia . . .” A lagzin világossá válha­tott volna ugyan a tényál­lás, mert búcsúzóul a nász­nagy kissé kapatosán meg- ígértette az új párral, hogy ha fiuk születik, Dávidra kerészteltetik. Illés János egyetlen Dávidot ismert ed­dig, írtéin urat, az orosházi tollas zsidót. De. engedelmes ember volt. Részint, hogy követke­ző ‘tavasszal született fiát. a rokonság ámulatára Dávid­nak kereszteltette. Másrészt a főkapitánynak tett ígére­tét is megtartotta, Szívósé- kat nem kereste többet. Sokáig állta a szavát. 44 nyarán civil ruhában, bo­rotválatlanul berontott hoz­zá j Újvári százados, és kér­te, ha istent ismer, próbál­ja kimenteni Szívósékat a feltehetőleg Dachauba tar­ló szerelvény utasai közül. Illés János megpróbálta, de próbálkozása nem járt si­kerrel. Valószínűleg a kudarc miatti szégyenében búcsú nélkül távozott családjától, s beállt Újvári alakulatába. Szokatlan társaság volt ez a katonai, rendőri fegyelem­hez szokott Illésnek. A sza­kasznyi egység partizánnak mondta magát, a legénység tegezödött Újvárival, nem százados úrnak, hanem pa­rancsnok elvtársnak szólí­tották, Illés János folyam- ismeretére építve német őr­naszádokat, veszteglő uszá­lyokat robbantottak a Du­nán. Már felszabadult Buda­pest (elesett — így mondták a népek), amikor Újvári pa­rancsnok hírt kapott egy szökött rabtól Szívós Ani­kóról. Éjsötét haját nullás; géppel levágták, őt magát pedig családostul gázzal emésztették <4, majd el­hamvasztották. Újvári ek­kor erőszakkal magával ci- bálta Illés Jánost a Kék egérhez címzett fogadóba, s miután az eszméletlenségig lerészegedett, revolverével célba lőtt a Veszt Amarylla dizőz keblét díszítő rózsák­ra. Az intézkedő nemzetkö­zi járőr a fegyveres ellenál­lást tanúsító Újvárit a hely­színen felkoncolta, a tettleg tiltakozó Illés Jánost pedig beosztották egy hadifogoly- transzportba. ­Donyec-medencei lágeré­ben Illés nagyon megszere­tett egyr dalt., amit maj.d minden este énekeltek az orosz kiska tonák. Priccs- szomszédja — civilben ószláv filológus — magya­rul is tudta: „Szél jár á síkon, — vég­telen mezőkön szél jár — búcsúzni kell az otthonunk­tól pajtás ...” Soha. semmit nem látott meg Illés János a Kraszna Lucs környéki végtelen me­zőkből. Három esztendő múlva búcsúzott el a szén­bányától, zárt vagonban ér­kezett haza. ■mwrcirn. uw i^i« «varr.« Némi huzavona után . •—: értékelve folyamismeretét — átvette a népi demokratikus rendőrség. Egy évtizedet szolgált még, törzsőrmester-, ként nyugdíjazták a közbiz­tonsági érdemrend bronz fokozatával. Amikor a fiát értesítették, hogy azért nem veszik föl egyetemre, mert az apja horthy’sta rendőr volt, Illés Jánost lekaszálta az agyvérzés. Soha többé nem lett ép ember. A fiát (talán épp ezért) néhány év múlva mégis fölvették az egyetem­re. Hadtörténetre szakoso­dott, de nem sokra vitte a pályán. Gyéren publikált, elegáns dolgozataiban azt bizonygatta, hogy a fegyve­rek semmit nem vittek előbbre az emberiség fejlő­désében. A sikertelen hadtörténész egy kertészmérnöknővel élt Változó boldogságú házas­ságban. Korán keltek, ko­rán feküdtek, két fiuknak nem vettek játékfegyvert, kikapcsolták a tv-t, ha há­borús filmet vagy krimit su­gárzott. Gyakran elvitték a gyerekeket öregapj ükhöz, aki bénán üldögélt karosszé­kében, némán, talán süke­ten is. Az unokák szüleik felszólítására illedelmesen elszavalták az iskolai verse­ket. Aztán, ha hatszemközt maradtak a nagyfaterral, rázendítettek: „Texasban feljön a hold. — Kezemben dörög a colt. — Egyenként szedern le mind a tízet. — A cowboy colttál fizet.” Ilyenkor Illés János ho­mályló szeme mintha átfé- nvesedett volna. Nem értett semmit a dalból. Régi kalo- nanótákra gondolt lás, tornyos manzárdteíő he­lyett egyszerű, sima tetőt rakatott. A sályi kastély az 1848— 49-es szabadságharc bukása után — amikor az Eötvös család nagybirtokosból pol­gárrá szegényedett — bér­lők — így Laszky báró — kezébe került Később a Gorove család lett a tulaj­donosa, majd Gorove Er_ zsebet, Szinyei Merse Jenő- né révén a Szinyei Merse család a birtokosa, egészen a felszabadulásig. Ezt kö­vetően az épület állami tu­lajdonba került Sok tulajdonosa közül a magyar történelemben, iro­dalomban, tudományban je­lentős szerepet játszó Eöt­vös családról néhány szót külön is illik szólni. Feltét, len említendő, hogy e kas­télyban született 1786-ban Eötvös Ignác. Sőtér István szerint az író Eötvös József, apai nagyapja 1838. június 12-én bekövetkezett halála után szüleivel ugyancsak Sálvba költözött s ott élt az 1839/40-es országgyűlés idegéig, fínrsi ErnönpK, Súly tudós lokálpatriótájának a Borsodi Szemle 1967. évi 4. számában megjelent írá­sából tudjuk, hogy Eötvös .József 1838. május 16-án, majd 1841. március 1-én Sálvból írt levelet Széche­nyi Istvánnak. Ugyancsak itt látta vendégül Trefórt Ágostont, Szalav Lászlót, s gyakori vendég volt Súly­ban Szemere Bertalan is. „Bizonyosnak vehetjük — írja Barsi Ernő —, hogy A karthauzinak legalábbis ja­varésze a sályi park csend­jében született.” A 900 négyzetméternél nagyobb alapterületű. 56 méter homlokzathosszúságú, egyemeletes, 3 ablak plusz 4 árkád plusz 3 rizalitárkád plusz 4 árkád plusz 3 ab­lak beosztású kastély a má­sodik világháború idején megsérült. Csak 1959-ben került sor állagmegóvásra, azonban kezelő és megfe­lelő rendeltetés hiányában állaga tovább romlott. A megnyugtató végleges hely­reállításra szerencsére még időben, 1965—67 között sor került, s a 4 millió forintért helyreállított épületben 1967 végén megkezdte működé­sét a jelenleg is itt székelő mozgásjavító iskola és ne­velőotthon. E felújítás, is- kolaavatás alkalmával írta Barsi Ernő a következő gondolatokat: „Újra régi fényében áll ez a csaknem elpusztult régi kastély ... S több mint egy évszázaddal azután, hogy Eötvös József itt lakott, most ismét nemes célt fog szolgálni a meg­újult, öreg épület. A benne otthont kapott Mozgásjavító Intézet az emberi szeretet melegét és a tudás örömét fogja nyújtani olyan gye­rekeknek. akikhez kegyet­len volt a sors.” ült—’/ w-tegra*:^ v Ai-tk i ART BÜCHWALD Út v>'í ■*. t: :• CM >«*•. ti 0- \Jf,X V \ß il lii. Hajdú Imre Fotó: Lacző József ■e ■■-rt «mm ■mnKMSMmnraftM !-: v i i'j í U 4 : ti V- ÍJ.-, c I i hí i Az TTSA-kormánysat ma­gas állású hivatalnokainak állandó bizonykodásai sem magában az Egyesült Álla­mokban, sem Nyugát-Euró- pában nem csökkentették a szkeptikusok számát, akik nem tartják meggyőzőnek az arra vonatkozó érveket, hogy feltétlenül szükségünk van a neutronbomba gyártására. A neutronbomba a legna­gyobb felfedezés azóta, hogy a fehér kenyér megjelent. Robbanásakor óriási sugár­zás keletkezik, amely el­pusztítja az embereket, de sértetlenül hagyja az ipari létesítményeket és a lakó­épületeket. „Minek nekünk a neut­ronbomba?" — ezt a kérdést persze csak olyan emberek teszik fel, akik mindig aka­dályokat gördítenek a fej­lődés elé. Ezért a kérdés figyelmet se érdemel, de én mégis vá­laszolok rá. Kell a neut­ronbomba, amennyiben to­tális háborúi akarunk visel­ni idegen területeken. A ne­utronbomba biztosítja az egyensúlyt, amely arra kell, hogy visszatartsuk az oro­szokat a Nyugat megtáma­dásától. Ázt várná az ember, hogy az európaiak végtelenül bol­dogok lesznek amiatt, hogy egy korszerűbb bomba gyár­tására térünk át, amely megölheti őket, de megőrzi valamennyi gyönyörű palo­tájukat és' templomukat. Ám ahelyett, hogy azt mondták volna: „Köszön­irof J jük, Uncle Sam’’, váratlanu azt tanácsolták nekünk hogy minél mélyebbre ds| suk el a ncutronbombáinkati Én így is tennék, s Uíaif államban hagynám a bom­bákat, de megnézném ma| ‘gamnak, hogyan fognak néli k ül ük ezek a hálátlan euró| paiak háborút viselni. Ellenfeleink figyelmen vül hagyják a legfontosabb hat: mi nem azért gyártuvlí bombát, hogy háborút kezdf jünk. hanem azért, hogy plí hárítsuk. Ha az oroszolf, megtudják, hogy vari neut­ronbombánk, és készek va­gyunk a bevetésére. Vien fognak terveket szőni c Nyugat megtámadására Persze ők is létrehozzák saját neutronbombájukat. Addigra azonban mindet I valószínűség szerint mi mai > lézerfegyvert fogunk gyár tani. Az a fontos, hogy egy lé­péssel mindig megelőzzük az ellenséget, Nem akarom, hogy bárk is azt gondolja. hogy mi után megfelelő mennyiségi neutronbombát halmoztunk fel, nyugodtan, fogunk iiln a babérjainkon, Ei a fegy­ver, annak ellenére hogy olyan heves vitákat váltott ki. nem egyéb mint eov ne­héz helyzetbe került közön séges m/alngsági parancsnok rendelkezésére álló kényei mes eszköz, • (Zahémszky László fordítása)

Next

/
Thumbnails
Contents