Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
I 1982. május 15., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Mm den a hatékonyságon Garanciális javítás Az AFIT szerencsi részlegében két műszókban a szerelők munkáját nagyobb részben a garanciális javítások töltik ki. Korszerű diagnosztikai berendezések könnyítik meg a szakemberek munkáját. Nagy szaktudású és lelkiismeretes szerelőgárdájának köszönhető, hogy nemcsak Szerencsről, hanem jóval messzebbről is felkeresik a kötelező szemlékkel az üzemet. Képünkön: Jenei János és Katona István motorszerelők egy Lada típusú személygépkocsi egyes szemléjét végzi. Fotó: Laczó József Jól gazdálkodtak Krasznokvajdán f A hatékonyság napjaink legtöbbet emlegetett „varázsszava”. Gyakori használatának mélyen fekvő társadalmi-gazdasági okai vannak. Arról van szó, hogy a hetvenes évek második felében gazdaságunk fejlődési fordu- Jópontnoz, korszakváltáshoz érkezett. A további fejlődés egyetlen lehetséges forrása, egyben útja és eszköze a gazdasági hatékonyság' növelése minden területen és minden módon. Társádalmi-gazdasági életünk, az életszínvonal, a kulturális ellátás, a honvédelem területén és a gazdaságilag fejlettebb országok színvonalához (technikájához) való közeledésben, kizárólag a hatékonyság növelésétől függően tudunk előrehaladni. Másképpen fogalmazva: a gazdaság hatékonyságon alapuló növekedési pályára való átállításáról van szó. Egyébként — különösen európai viszonylatban — a már elért pozíciónk megtartása is kétségessé válik. A lenini tanítás egyik alapvető tétele, hogy minden a termelékenységen és a műszaki fejlődésen dől el, ma azt jelenti, hogy minden a hatékonyság növekedésétől függ, de fordítva is igaz, a hatékonyság növekedése mindentől függ. i A mondat második fele kü- i Ionosén hangsúlyos. A „mindentől függ” egyrészt az ez I irányú tartalékaink kimerít- I hetetlenségét jelzi, másrészt — különösen visszafelé tekintve és a mostanában hallható panaszáradat, siránkozás, és a kifogások objektív mezbe öltöztetésével szemben — kritikaként is felfogható. Mert a helyzet, s különösképpen gyakorlatunk nem megváltoztathatatlan. A változás sikerének talán legnagyobb biztosítéka, saját gyengéink leküzdése. Szemléletben, gondolkodásmódban annak felismerése, felismertetése, hogy korábbi önmagunk, nemzetközi mércével mért mindig is alacsonyabb színvonalunk, teljesítőképességünk túlszárnyalása nem adhat okot elégedettségre. . A történelmi lecke ezért nem lehet más, mint a világgazdasági követelményszint közelítése, ahol lehetséges, elérése. Ehhez eljutva, először is egy eléggé széles körben elterjedt, hangoztatott, de igen veszélyes nézettel kell vitába szállni. 'Gazdasági nehézségeink, gondjaink közismertek, gyakran szóba kerülnek a különböző fórumokon, eszmecseréken. Az érdekeltek igen gyakran a gondok okait a kétségkívül nehezebbé vált külső körülményekben, a mérce magasabbra emelésében keresik. Ez az okkeresés pedig kísértetiesen hasonlít ahhoz a sportolóéhoz, aki a kudarcért a súlyzót, s nem saját képességét okolja. Hasonlóan veszélyesek azok a vélekedések is, hogy a világ- gazdasági kihívás nyomán bekövetkezett nehezebb feltételek csupán átmenetiek, s néhány év múlva, újra megkönnyebbülhetünk, újra lehet majd lazítani. Az ilyen nézetekkel szemben nem árt hangsúlyozni, hogy ez a ma nehéznek tartott követelményrendszer a jövő. a mi saját jövőnk is. A magasnak ‘tűnő mérce a jövő normája, amihez igazodnunk kell. E szükségszerű folyamatot meghatározó feltételek gyökerei nagyon , mélyre nyúlnak, s az egész emberiségre nézve érvényesek. Az emberiség, így a számunkra is rendelkezésre álló erőforrások: energia, nyersanyag,' tőke. környezet, a szakképzett és alkotó típusú ember, nem ki menthetetlenek. Ellenkezőleg. A korlátozott erőforrásokkal viszont tudni kell gazdálkodni, s minél keményebbek a korlátok, annál inkább. A gazdálkodás kényszerének növekedése ezért vált és válik egyre inkább társadalmi rendszerünktől függetlenül alaptétellé. Tévedés azt hinni, hogy ennek az összefüggésnek vagy követelménynek a felismerése, aprópénzre váltása csak a gazdaság ügye. A növekvő gazdálkodási kényszer követelményeit értékrendünkben, érdekeltségi viszonyainkban, a káderpolitikában egyaránt érvényesíteni kell. Csak így remélhető, hogy a hatékonyságra való törekvés, kívülről betáplált követelmény helyett,- a gazdálkodás belső törvényszerűségévé váljék. Most a legfontosabb, s legjellemzőbb talán, hogy a gazdaság jövedelemtermelő és felhalmozóképessége csökkenővé vált, termékeink többségének versenyképessége nem kielégítő, • az eszközhatékonyság romlik, a külkereskedelem cserearányának mutatói kedvezőtlenek, szervezési kultúránk, beruházási' tevékenységünk színvonala legfeljebb közepesnek mondható, gazdaságunk rugalmassága, reagálási készsége csekély. E tényezők mögé részletes elemzés révén felsorakoztatható okok egy pontban, a hatékonyság alacsony színvonalában összegeződnek. Más szavakkal ez azt is jelenti, hogy a gazdaság sokat emlegetett pályamódosulását még nem sikerült végig vinni, azaz gazdaságunk nagyobbrészt még mindig a mennyiségi növekedést jelző pályán halad. Megyei viszonylatban a kép az országosnál is kedvezőtlenebb. Megyénk gazdasági potenciálja a megyék között a legnagyobb. A gazdasági hatékonyság összevont mutatója szerinti helyezésünk íizonban már korántsem ilyen előkelő. A vállalatok és a szövetkezetek 1981. évi nyeresége például kisebb az előző évinél. Á > vállalati gazdálkodás egyensúlyát így csak az erősen bővülő állami támogatás biztosította. Megyénk ipara negyven százalékkal nagyobb állami támogatás mellett, 15 százalékkal kevesebb nyereséget fizetett be az állami költségvetés részére, mint 1980-ban. ^ 101 mezőgazda- sági termelőszövetkezet közül 62 igaz, hogy döntően természeti okokból — még mindig kis hatékonysággal dolgozik. Az imponáló terméseredményeket 1 a ráfordítások még gyorsabb növekedése, ezért az országosnál is nagyobb mértékben beárnyékolja. A megye dollárelszámolású export—import egyenlege — főként a kohászatot és a nehézvegyipart sújtó visszaesés miatt — sokat romlott, a dollárkitermelési mulatók így egy sor területen kedvezőtlenek. Az innovációs folyamat lassú, eredményessége nem kielégítő. Vállalataink kevés új termékkel jelentek meg a piacon. A nemzeti jövedelem felhasználását jelző fontosabb tényezőkben (személyes fogyasztás, vállalati beruházás, készletek) ugyanakkor a tervezettet és a lehetőségeket egyaránt meghaladó növekedés volt tapasztalható. A tennivalók között egy írás keretében csupán tallózni lehet. A szerzői szabadsággal élve csak a legfontosabbakra kívánok utalni. A tennivalók egyik csoportja a szemlélet és gondolkodásmód fejlesztésének kérdéseivel függ össze. Először is a helyzet nem reménytelen, s többre vagyunk képesek. Ezt mindenkivel meg kell értetni, el kell fogadtatni. A gazdasági élet valamennyi szereplőjét, különösen pedig a döntésekre jogosult vezetőket, s a döntések előkészítésében részt vevő szakembereket meg kell tanítani, rá kell szoktatni, ha úgy tetszik rá kell kényszeríteni a hatékonyság szellemében való gondolkodásmódra. A gazdálkodó szervek, s bizonyos mértékig az intézmények, azok vezetőinek gazdálkodási, vállalkozási, kockázatvállalási készségét erősíteni, támogatni szükséges. Még mindig eléggé erős a „csak termelni” beidegzett- ség, pedig a jövő a kutatást, fejlesztést, termelést és értékesítést egyesítő vállalkozói típusú vállalatoké. Ennek egyik feltétele, hogy kedvezőbbé váljék az üzemi, vállalati értelmiség összetétele, jelenleg • ugyanis a műszaki értelmiség van túlsúlyban, a közgazdászok aránya 3—8 százalékra tehető. A frázisok hangoztatása helyett a gyakorlatban kell mindenkivel megértetni és elfogadtatni, hogy a mind kiterjedő demokráciának és jogoknak a nagyobb fegyelem és az önmagunkkal szemben támasztott igényesség édeS- testvérei. Csak az egyiket akarni kevés. Végleg szakítani kell azzal a felfogással és gyakorlattal, hogy elegendő csak az elvekkel egyetérteni, s közben másra mutogatni. A tennivalók másik csoportja már sokkal konkrétabb, s lényegét tekintve a gazdasági gyakorlat körébe tartozik. íme néhány ezekből. A tisztánlátás érdekében minden vállalatnál és szövetkezetben, az úgynevezett műszaki-gazdasági kritérium- rendszer alapján, el kellene végezni a termékek és technológiák minősítését. Ezt az értékelést azoknál a vállala-. toknál is érdemes naprakész- szé tenni, ahol azt a Központi Bizottság 1977., október 20-i határozatát követően elvégezték. Megyénk ipari szerkezete és területi megoszlása rendkívül egyoldalú. Az egyolda- lúság hátrányai közismertek: nagy különbségek alakultak ki a területi fejlettségi szintekben;, az ingázók száma megközelíti a százezret (ami körülbelül 30—40 ezer csalá- ' dot érint); a nők foglalkoztatási ai;ánya viszonylag alacsony, (ami a nehézipar jellegéből adódik). Ezt a szerkezeti egyoldalúságot a jövőben — a szűkösebb erőforrások időszakában is — feltétlenül oldani kell. Az ezzel kapcsolatos lehetőségek: a fogyasztói orientáflság növelése, a műszeripar, elektronikaipar, a bedolgozórendszer bővítése, fejlesztése.. Fejlesztési-beruházási vonatkozásban megyénk gazdasága a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb mértékben kénytelen önerőre támaszkodni. Ezért, a bővítések és az új beruházások helyett a korszerűsítő, rekonstrukciós beruházásokra kívánatos a hangsúlyt helyezni. Ezeket az akciókat fokozottan össze kell és össze lehet kötni az exportárualap növelését, az energiamegtakarítást, másodlagos és hulladékanyagok felhasználásának fokozását biztosító akciókkal. A szomszédos megyékkel jvaló egybevetés alapján úgy tűnik. Borsod gazdálkodó szervezetei ezeket a lehetőségeket nem használják ki kellőképpen. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel az 1981—1985. évi beruházási forrásokból való részesedést 'tekintve megyénk az, ahol a legnagyobb visszaesés következik be. Ennek ellensúlyozására a kínálkozó lehetőségek közül az innovációs készség erősítése és ösztönzése a legfontosabb. A megye szellemi arculatában meglevő, s korlátozó tényezőként érzékelhető egyoldalúság feloldása ezért is nagy horderejű kérdés. fFolytatás tsz 1. oldalról) elődeik módszereivel, az energiatakarékosság jegyében megszüntették a meleglevegős lucernaliszt-üzemet, s a drága energiahordozókra alapozott szárítóberendezést. A nyereség lehetőségét a melléküzemági tevékenységben, s a racionális földhasználatban keresték. Ennek megfelelően több mint 1700 hektáron hasznosítják a gyepterületüket, amely lehetőséget nyújt, hogy a hízómarhák 95 százaléka exportra kerüljön. Az újjávarázsolt gyümölcsös termékei — a szilva és az alma — szintén kedvező fogadtatásra találtak, hiszen a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és az NDK- ba kerülnek. A szövetkezet, a külkereskedelmi joggal rendelkező Hunikoop Vállalaton keresztül Nyugat- és Kelet-Európá- ban több cégnek, 's megbízónak vállal olyan munkát, amely különböző technológiai „szereléseken alapul. Jelenleg a foglalkoztatottak számának csökkenése jelenti a legnagyobb gondot a gazdaságiján. A jövő feladata, hogy a szövetkezet székhelyén létesítsenek olyan melléküzemágakat, amelyek az elvándorló munkaerőt helyben lekötik. Az elnökhelyettes szavai titán dr. Havasi Béla. a megyei pártbizottság titkára ad-' ta át a Kiváló Termelőszövetkezet cím adományozásáról szóló oklevelet. Elmondotta, hogy a krasznokvaj- dai Bástya Termelőszövetkezet példát mutatott azoknak a gazdaságoknak, amelyek hasonló közgazdasági és természeti adottságok között rosszabbul dolgoznak. Bár néhány területen a fejlődés itt is elmaradt a lehetőségektől, de az új vezetés a kockázatvállalással, s a feladatok teljesítésének felismerésével megteremtette a közösségi munka becsületét, a tagok és alkalmazottak munkájának elismerését. Hz újítók kongresszusa elé A mai gazdasági helyzetijén vállalataink, üzemeink többsége a belső tartalékok feltárásában és hasznosításában látja az eredményes gazdálkodás lényeges feltételét. Az intenzív gazdálkodás közepette az újítómozgalom és a feltalálók tevékenysége minden eddiginél fontosabb szerepet tölt be a termékek műszaki színvonalának emelésében, a termékszerkezet korszerűsítésében, ezen keresztül a hatékonyság növelésében. Korlátozott anyagi lehetőségeink még inkább ráirányítják a figyelmet az emberi tényezők jelentőségére. A szellemi alkotómunka, közte az újítások, találmányok fontosságát bizonyítja a mozgalomban részt vevők számának gyarapodása, a gondolkodó ember megannyi alkotása. Borsodra is érvényes ez a megállapítás, amit az újítók táborának bővülése is kellőképpen alátámaszt. Tavaly' például — a korábbi tervidőszakhoz képest — a javaslat- tevők száma több. mint 3 százalékkal növekedett. míg a bevezetett újításokból származó haszon 20 százalékkal emelkedett. Az előrelépés ellenére sem állíthatjuk, hogy a megye újítómozgalma probléma- mentes. Az ugyanazon ágazaton belül is eléggé eltérőek ma még az egyes vállalatok eredményei. Az okok rendkívül ösz- szetettek, gazdasági egységenként változnak. Az egyik fő ok azonban továbbra is a szemléletben keresendő. Ez megnyilvánul a mozgalom helyének, szerepének eltérő megítélésében, a kezdeményező ember támogatásában. A szellemi elgondolások megvalósításának útjai természetesen nem mindenütt egyformán göröngyösek. Az kétségtelen, hogy az újért, a jobbért meg kell vívni harcukat az egyéneknek meg a közösségnek is. Hiszen eav-egv újítással bírálatot mondanak n régi. a megszokott felett, és ez sokszor ellenállást vélt ki. S mert az újítások többségében- megvalósuló értékek hordozói, amellyel egy létező értékről alkotunk véleményt, egy jövőbeni hasznosabb, nagyobb érték létrehozása ■ érdekében, valamennyiünk jól felfogott érdeke, úgy is mondhatnánk, kötelessége, hogy támogassuk határozottabban az újért lelkesedő, kísérletező embertNem ünneprontásnak szánjuk, csupán a szakemberek véleményének adunk kifejezést, amikor megemlítjük, hogy az újítások régi elszámolási rendje sem az újító, sem pedig a vállalat számára nem bizonyult előnyösnek. Ebből következett. uogy az újítások gazdasági haszna nagyon kevés'embert érdekelt a vállalatoknál. Ez is arra ösztönözte az illetékeseket, hogy hosszú évekig tartó vita után felülvizsgálják az újítási díjak pénzügyi elszámolásának rendjét, s változtassanak rajta. Ez megtörtént, s ez év január 1-én számos új intézkedést léptettek életbe. A változás lényege, hogy az újítási díjakat ma, már nem a mindenki között szétosztható részesedési alapból, hanem az úgynevezett adózatlan nyereségből fizetik. Ettől az évtől kezdve tehát az újítók nem mások elől „viszik el” • — kifizetett újítási díjaikkal — a pénzt, ugyanakkor az újítások reméinető gazdasági hasznával azt a pénzalapot növelik, amely valamilyen módon, például a nyereségrészesedés formájában mindenkinek kifizethető.- Fontos változásnak számít továbbá, hegy ugyancsak 1982- től rendezték az újítások megvalósításában közreműködők anvnsi ösztönzését. Az újítók és feltalálók ma kezdődő országos tanácskozásén iá lehetőség nvflik arra - hogy a mozgalom helyzetét áttekintve a résztvevők, köztük a borsodiak Is mpehám-’ák. vessék dolgaikat észrevételükkel. állásfoglalásukká’ úiahfe lendületet. bátorítást adjanak a kísérletező, alkaté embernek. Eredményes tanácsknz.ást kívánunk az újí+ők és feltalálók sokezres táborát képviselő borsodi küldötteknek, Dr. Bart» Imrt
