Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
1982. április 3., siombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nagyitó atatt a tanácsi fejlesztések Kulcsszerepben az építőipai Az elmúlt ötéves tervidőszakban szépen gyarapodott megyénk. Lakások ezrei, iskolák, óvodák, egészség- ügyi, kereskedelmi létesítmények egész sora épült, javult az élet minősége falvainkban, városainkban. A VI. ötéves terv fő fejlesztési elképzelései az alapellátás további javítását irányozzák elő. Míg az V. ötéves tervben egymilliárd forintot költöttek az alapellátás javítására, addig a megye VI. ötéves fejlesztési terve ugyanerre már csaknem há- rommilliárd forintot irányoz elő. A két tervidőszak közötti átmenetet sikerült folyamatossá tenni, bár ez korántsem volt problémáktól mentes. Számos beruházás ütemte- lenül valósult meg, vagy egyáltalán nem került átadásra. A fejlesztési lehetőségekről és annak építőipari hátteréről folytattunk beszélgetést Jutás Lászlóval, a megyei tanács tervosztályának vezetőjével. Báthory Gáborral, a megyei tanács építési osztályának vezetőjével, dr. Bucskó Mihállyal, a Borsod megyei Beruházási Vállalat igazgatójával, Joósz Gáborral, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat igazgatójával, Básti Jánossal, az Ózdi városijárási Pártbizottság első titkárával. 1 Jutás László: — A megye fejlesztési terve döntően az alapellátás javítását irányozza elő. Megkülönböztetett szerepet tulajdonítunk a megyeszékhely, a miskolci agglomerációhoz tartozó települések, továbbá Szerencs, Tokaj, Edelény, Encs és több más település fejlesztésének, összességében 1982-ben 2,7 milliárd forint áll a megye tanácsainak rendelkezésére, ebből 1,3 milliárddal részesedik Miskolc, míg 1,4 milliárd forint jut más városok, települések fejlesztésére. Az idén 2400 telepszerű lakás, közel száz iskolai tanterem, 180 bölcsődei és 900 óvodai férőhely, 9000 négyzetméter alapterületű kereskedelmi egység építését tervezzük, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A megvalósítás megfelelő építőipari hátteret és felkészültséget követel. A tapasztalatok azonban mást bizonyítanak: azzal a meglehetősen furcsa helyzettel kell szembenéznünk, hogy a megyében egyszerre van építőipari kapacitástöbblet és kapacitáshiány. A beruházások nagyarányú mérséklődése nyomán joggal reméltük, hogy a beruházási piacon a kereslet és a kínálat végre egyensúlyba kerül. Sajnos, a gyakorlat nem ezt mutatja. Ügy tűnik, hogy az építőipari vállalatok még mindig ragaszkodnak a régi szabályozók biztosította munkatempóhoz, az építőipart, hogy úgy mondjam, nem hatotta át az oly gyakran emlegetett új követelmény- rendszer. Véleményem szerint a jelenlegi igényekhez jobban igazodó vállalkozási készségre lenne szükség. Különösen nagyok a gondjaink a községi beruházások megvalósításánál. Van pénz — ugyanakkor a megvalósításhoz szükséges építőipari háttér nagyon is megkérdőjelezhető. Tudpmásul kellene venni, hogy vannak egy-két milliós, vagy tízmilliós fejlesztések is, ára ezek megvalósítására nincs kivitelezői készség. A megye lakosságának több, mint 50 százaléka a falvakban él, és senki számára nem lehet közömbös, hogy milyen körülmények közölt élnek jelenleg és milyen lasz az élet minősége községeinkben, kisebb településeinken. Sok szó esik manapság a vállalkozási készségről, az igényekhez való alkalmazkodásról. Az élet. a gyakorlat, a megye érdeke azt követeli, hogy erősödjék a vállalkozási készség a megye építőiparában; váljon egységesebbé a tervezés, a kivitelezés, a megvalósítás egész folyamata. Báthory Gábor: — Borsod megyére a korábbi tervidőszakokban építőipait kapacitáshiány volt jellemző. A VI. ötéves terv csökkentett beruházási előirányzatai ellenére azonban Borsod kapacitásgondjai nem szűntek meg. Nem elegendő a kapacitás a mélyépítési-közműépítési munkáknál — főként Miskolcon és Ozdon —, az iparosított lakásépítés befejező szakipari munkáinál, az apróbb települések kisebb kommunális létesítményeinél, munkáinál és általánosságban az intézményfelújítási és rekonstrukciós munkáknál. A strukturális feszültséget tovább növelte, hogy a tanácsi feladatokon belül megnövekedett a lakóház- és intézményíelújítási és rekonstrukciós munkák aránya, amely ebben a tervidőszakban 2 ntilliárd 144 millió forintot tesz ki. A kedvezőtlen helyzeten csak rontott, hogy a vállalatoknál erőteljes létszámcsökkenés következett be. Az elvándorolt szakmunkások jelentős része a jobb kereseti lehetőségek reményében a termelőszövetkezetek építőrészlegeinél vállalt munkát, azonban az így létrejött kapacitások nem pótolják a vállalatoknál kiesett kapacitásokat. Gondot okoz továbbá, hogy az állami vállalatok bérszabályozása és ösztönző rendszere nem segíti a létszámnövelést, sőt a létszám szinten tartására, illetve kismérvű csökkentésére ösztönöz. Miskolcon nem csupán a lakásépítés ütemében következtek be eltolódások, de a határidők be nem tartása jellemzi a megyeszékhelyen az intézmények átadását, illetve építését. Ugyanez elmondható Özdra is. A BÁÉV mindenütt a szakipari kapacitásának krónikus hiányával magyarázta az elmaradást és már a következő évekre is jelezte, hogy korábbi megbízásait csak késve, vagy egyáltalán nem tudja teljesíteni. A legkézenfekvőbb az lenne, ha a kivitelező vállalatok a szükséges kapacitást biztosítani tudnák a végrehajtáshoz: az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat az eddiginél nagyobb arányban venne részt a tanácsi beruházások mélyépítési munkáiban; a szövetkezeti ipar, a termelőszövetkezetek építőegységei az eddiginél jobban bekapcsolódnának a megvalósításba. Végezetül: valamennyi közreműködő szigorúan betartaná a vállalt határidőt és munkája minőségét tovább javítaná. Dr. Bucskó Mihály: — Hosszá lenne felsorolni, milyen sok tényező befolyásolja a beruházások zökkenőmentes megvalósítását Ilyen például az úgynevezett generálelv hiánya, valamint a szabad vállalásos kapcsolatrendszer. Nagyon jó példa erre az egyedi létesítményele (a sátoraljaújhelyi szülészeti pavilon, a sárospataki művelődési ház), de különösen a szennyvíztisztító telepek kivitelezésének körülményei. A közművesítésben fennálló kapacitáshiány nagymértékben akadályozza az együttműködési készséget, s általában az építőipari kapacitáshiány különös súllyal jelentkezik a kisebb települések beruházásainál és felújítási munkáinál. Ide tartozik az a sajnálatos tény, hogy elvétve találunk olyan építőipari szervezetet, amely elvállalja egy-egy település, város fejlesztésével kapcsolatos köz- művesítési és mélyépítési munkálatait. A kényszer szükségmegoldásokhoz vezet. Ezzel kapcsolatban megemlítek néhány példát. Nemrégiben együttműködési szerződést kötöttünk az Üt- és Vasútépítő Vállalattal, amely kötelezte magát, hogy a tervidőszak végéig Kazincbarcikán mintegy 180 millió forint értékű közművesítést végez el. Ózdon a KÉV- Metró vállalkozott hasonló feladat teljesítésére. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy megyén kívüli építőipari vállalatokat kell bevonnunk terveink megvalósításához, ugyanakkor helyi vállalatok nem Borsodban, hanem az ország más részében vállalnak munkát. ■ Joósz Gábor: — Vállalatunk, amely az évek során a gyárépítésre, s egyéb nagylétesítmények kivitelezésére rendezkedett be, az V. ötéves terv végére sajátos helyzetbe került. Mint ismeretes, az ipari beruházások zöme befejeződött, újabbak építésére pedig nem került sor. A nagyfokú gépesítettség, a munkaerő megfelelő foglalkoztatásának igénye arra késztette az ÉÁÉV-et, hogy a gazdaságosság érdekében megyén kívül is vállaljon munkát. A kényszer vitt rá bennünket, hogy az utóbbi két évben mintegy 350 millió forint értékű munkát nem Borsodban, hanem az ország különböző részén — így Budapesten, Vácott, Szilvásváradon — végeztünk és dolgozunk külföldön is mintegy százfős létszámmal. Kapacitásunknak körülbelül 20 százalékát a megye határain túl kötöttük le, de hangsúlyozni szeretném, hogy döntően olyan munkát, például acélszerkezet-szerelést vállaltunk, amely nagyfokú gépesítettséget igényelt, s amire Borsodban korábban nem kaptunk elegendő megbízást. Most viszont nem tehetjük meg, hogv egyik napról a másikra felmondjuk a megyén kívüli kötelezettségeinket, hiszen több évre szerződtünk megbízóinkkal. Ami az 1982-es évet illeti: az ÉAÉV számára sem ígérkezik könv- nyűnek. Azt elértük, hogy az 1982- re előirányzott 1 milliárd 140 millió forintos termelési tervünk teljesítésére megvannak a reális feltételek, ugyanis sikerült lekötni teljes kapacitásunkat Olyannyira, hogy várhatóan Ózdon nem is leszünk képesek eleget tenni a városi tanács által kért közmű- és mélyépítési feladatoknak. Egyedül ebben a városban látok feszültséget az igények és az építőipari kapacitás között. Básti János: — Ózdon és környékén számos nagy jelentőségű, a lakosság ellátását javító fejlesztések valósultak meg, ugyanakkor jelentős elmaradások jellemzik a beruházásokat. Az elmúlt évben a terv feladatait pénzügyileg mintegy 75 százalékra lehetett teljesíteni, vállalt kötelezettségeit a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat 65 százalékra, az ÉÁÉV pedig 45 százalékra teljesítette. Véleményem szerint tiszta képet kellene kapni a kapacitások összhangjában, egymáshoz és az igényekhez mért egyensúlyában. Az egymásra hivatkozások, a szerződéses fegyelem lazulása, a beruházói koordinációk hatékonyságának romlása mind-mind az együttműködési készség hiányát jelzi. Igaz ez még akkor is, ha az építőipar mindezt nem fogadja el, másképpen „értékeli” a kialakult helyzetet. A város közvéleményét nagyon is foglalkoztatja, hogy mi valósult meg a tervezett feladatokból, és mi itt Ózdon, nagyon örülünk annak, hogy a megye párt és állami vezető testületéi a VI. ötéves tervidőszakban városunk fejlesztését kiemelt fontosságú feladatnak tekintik. Ugyanez vonatkozik a járás községeire is. A közvélemény a nyílt várospolitikának köszönhetően élénk figyelemmel kíséri a város gyarapodását, az építők munkáját. Nem mondok újat azzal, hogy a nehéz gazdasági helyzet nagyon is érzékenyen érintette a város legnagyobb ipari üzemét, a kohászatot. Az ÓKÜ-ben nagyon keményen dolgoznak azért, hogy az ózdi kohászat nyereséggel zárja az évet, de ugyanez elmondható a Bor- sodnádasdi Lemezgyár kollektívájának munkájáról is. A követelményekhez való igazodás jellemző több más termelőegységre, vállalatra is. Okkal és joggal várja tehát a közvélemény, hogy azok, akik az életkörülmények javításáért, az intézmények, bölcsődék, óvodák, iskolák, szolgáltató létesítmények építéséért felelősek, legalább olyan helytállást, kezdeményezőkészséget tanúsítsanak, mint az ipari üzemekben dolgozó munkáskollektívák. v Lovas Lajos Szarvas Dezső fi EsrseÉáÉsi Lemszgysrban A Borsodnádasdi Lemezgyár járműkerék üzemében ez évben 130— 140 ezer darab felnit készítenek Ikarus-autóbuszokhoz és tehergépkocsikhoz. Képünkön: Pozsgai Bertalanné a szelepvédö fülek fúrását végzi. Fotó: Laczó József A Mű ünnepi ajáiMa Már hagyomány a 3. sz. Volánnál, hogy bizonyos időközönként — fontos társadalom- politikai célokat szem előtt tartva — a vállalat munkáskollektívája jelentős társadalmi munkaakciókra vállalkozik. Minden esetben olyan, a társadalom széles rétegeit érintő feladatot tűznek célul maguk elé, melynek megvalósítására — a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt — aligha nyílna lehetőség. Ismeretes, hogy a Volánnál mindig van olyan jármű, illetve autóbusz, amelyet bizonyos kilométer után kivonnak a forgalomból. Viszont fel lehet őket újítani. Az első, társadalmi összefogással felújított autóbuszt az elmúlt esztendőben az egyik általános iskolának ajándékozták. Ugyancsak tavaly került sor a mozgássérülteket tömörítő sportegyesületnek. átalakított speciális autóbusz átadására is. Alig fejezték be a munkát, máris újabb közhasznú feladatra vállalkoztak a Volán műszaki és fizikai dolgozói. A Borsod megyei Tanács egészségügyi osztályának kérésére a vállalat szakemberei megvizsgálták, hogyan tudnának egy panoráma Ikarus autóbuszt iskolafogászati célokat szolgáló mobil egységgé átalakítani. Sokoldalú mérlegelés alapján olyan döntésre jutottak, hogy az elképzelés valóra váltható. A megyei tanács egészségügyi osztálya 200 ezer forintot biztosított a használt autóbusz megvételére. S a múlt év szeptemberében megkezdődött a tervezőmunka, majd a kivitelezés. A felújításon kívül meg kellett oldaniuk az áram- és vízellátással kapcsolatos teendőket, ugyanakkor az átalakítás során a jármű belsejében megfelelő váró-, kezelő- és pihenőrészlegről is gondoskodni kellett, hogy valóban minden feltétel rendelkezésre álljon a színvonalas fogászati rendeléshez. Tegnap, április 2-án délelőtt kigördült az átalakított, újjávarázsolt autóbusz a Volán műhelycsarnokából, ahol a munkákat végezték. Ebből az alkalomból rövid ünnepséget tartottak, ahol dr. Juhász György, a 3. számú Volán igazgatója méltatta a tervezésben és a kivitelezésben részt vett szocialista brigádok, kollektívák, műszaki és fizikai dolgozók példás helytállását. Külön megköszönte a tanműhely oktatóinak és ipari tanulóinak munkáját, a Petőfi. Jubileumi, Vörös Csillag, Sinus, Beregovoi, Vörösmarty szocialista brigád, valamint a XVI. sz. Autójavító Vállalat Dobó István nevet viselő kollektíva kifogástalan, gyors munkáját, A vállalat dolgozói 1500 óra társadalmi munkával készítették el a megye iskolafogászati ellátását segítő autóbuszt, amelynek értéke — az orvosi műszereket leszámítva — egymillió forint. Az ünnepségen dr. Szabó István, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője vette át a Volán szép ajándékát és köszönte meg minden közreműködőnek a nemes cél érdekében kifejtett tevékenységet.
