Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

1982. április TS., csufortSS: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy gyáregység krónikájához... Vöröshere fajtakísérlet Az abaújszántói fajtakísérleti állomáson vetik a kísérletbe bevont vörösherefajták magjait. Itt, Szán. tón 11 vörösherefajtával történik kísérlet, ezek tulajdonságait vizsgálják, hasonlítják össze. A körül­belül 10 négyzetméteres kísérleti parcellákba RS-09-es traktorra szerelt speciális vetőgéppel vetik a fajtatiszta, fémzárolt vörösheremagot. Ültetik a burgonyát Átraktorok hiánya Hét évvel ezelőtt létesítet­ték a Diósgyőri Gépgyár szerencsi szivattyúgyártó gyáregységét, s bizony ez idő alatt nem sok sikerben volt részük az itt dolgozóknak. A kezdeti nehézségek ugyanis itt a szokásosnál is jobban éreztették negatív hatásukat, a kollektívának ugyancsak meg kellett fizetnie a tanuló­pénzt. A mélypont a közös­ség életében a hetvenes évek végén volt, de még 1980-ban is csak 94,1 százalékra. 1981- ben pedig 95,7 százalékra si­került teljesíteni az éves ter­melési tervet. •* Összetett gondok A gyáregység fiatal veze­tője, Várhegyi János egy és egynegyed éve van a be­osztásában : — Nehéz, ugyanakkor iz­galmas, szép feladatra vál­lalkoztam: Tudtam, nem lesz könnyű a felfelé vezető út, s még menet közben is adód­tak váratlan problémák, de sikerült korrigálnunk! Nem, nem bántam meg, hogy ide jöttem... Rend, fegyelem, tisztaság. A látogatónak ezek a fo­galmak jutnak eszébe, ami­kor belép a gyáregységbe. A hajdani egyszerű műhely igazi korszerű termelőegység­gé fejlődött. A jelentős, mintegy 220 millió forintos beruházás, megtette a hatá­sát: ma már itt gyártják a DlGÉP-emblémával ellátott szivattyúk 95 százalékát. Mi­előtt azonban a jelenről és a jövőről szólnánk, tanul­ságként idézzük vissza a múlt gondjait. Várhegyi Já­nos szerint mik okozták a várt eredmények elmaradá­sát a gyáregységben? — A gondok összetettek — mondja. — Az induláskor rendkívül rosszak voltak a feltételek. Például zsúfolt műhelyekben, régi gépekkel kellett dolgozni, az udvaron csizmaszárig ért a sár. Napi­renden voltak a fegyelme­zetlenségek, a szigorúbb kö­töttségekhez nem szokott embereknek nehezen ment a nagyipari munkássá válás. Lényeges eltérés mutatkozott a követelményekben is, s egyszeriben kiütközött a ta­pasztalatlanság, az alacso­nyabb szakmai tudás. Baj volt a gyártási fegyelemmel, amely visszavezethető arra is, hogy a vezetők sem áll­tak hivatásuk magaslatán. De minderről talán nem is nekem kellene beszélnem ... — Akkor nézzük: mi tör­tént itt az utóbbi tizenöt hó­napban? Ügy is kérdezhet­nénk: mit tettek ez idő alatt a nehézségek kiküszöbölésé­ért? — Amikor átvettem a gyár­egység vezetését, a legsür­gősebb teendőmnek a munka- fegyelem megszilárdítását tartottam. Ez az alapja ugyanis a technológiai fe­gyelem javításának, á memy- nyiség és a minőség fokozá­sának. Korszerűsítettük a termékszerkezetet, s szakem­bergárdánk ma már megfe­lel a követelményeknek. Vagyis megteremtettük a fel­tételeket az idei 252 millió forintos terv teljesítéséhez, a további előrelépéshez. Sikeres kibontakozás Mindezt utólag elsorolni már egyszerű, annál bonyo­lultabb volt viszont a jó el­képzelések megvalósítása. — Nem tagadom — isme­ri el a gyáregységvezető —, kezdetben gyakran kellett fegyelmeznem, illetve fegyel­meznünk. Néhány embert el is bocsátottunk, jóllehet a nevelés volt az elsődleges eszközünk. Másoknál idősza­kosan a bért csökkentettük. Tartottuk magunkat ahhoz a döntésünkhöz is, l»ogy az igazolatlanul hiányzók nem kaphatnak béremelést, fo­koztuk az ellenőrzést a ter­melésben, s ennek hatására számottevően csökkent a se­lejt. Ütemesebbé vált a gyár­tás is, a munka- és üzem- szervezési intézkedések hatá­sára. Az elmúlt év második negyedévében végrehajtot­tunk egy nagyarányú ter­mékszerkezet-váltást, hoezá- tehetem: sikerrel. Ma már a szivattyúk széles skáláját, tí­pusát gyártjuk, s percenkénti teljesítményük a 40 litertől a 13 000 liter között válta­kozik. Kialakult a íörz»g ár­dán k, csökkent az efttárxioi-- lás. A bérezés olyan, hogy a becsületese«, jól dolgoaó lát­ja: érdemes itt maradni. Voltak változások a műszaki vezetésben, csak a rátermet­tek tarthatták meg a beosz­tásukat. A kibontakozás tettét si­keres. Ezt igazolják az idei termelési eredmények. A szerencsi gyáregység asr. ér első három hónapjában va­lamennyi célkitűzésének ele­get tett, s összességében a középmezőnybe küzdötte fel magát a gépgyár egységei­nek rangsorában. Egyetlen adattal illusztráljuk a sike­res negyedévet: a munkás- kollektíva 102,3 százalékra teljesítette a termelési köte­lezettségét. A légkör érezhe­tően megváltozott; az igazo­latlan hiányzások a tizedére csökkentek az elmúlt évhez képest, s kevesebbszer kell nyúlni a fegyelmezés eszkö­zéhez. Hogy a szakemberek valóban kezdenek beletanul­ni az új termékek előállí­tásába, ezt bizonyítja: a ren­delkezésre álló januári és februári adatok szerint a se­lejt lecsökkent 0,04 száza­lékra. Bár a környékbeli ter­melőszövetkezetek mellék­üzemágának még mindig je­lentős az elszívó hatása, a tavaly végzett 23 fiatal szak­munkásból húszán jelenleg is itt dolgoznak. Örömteli ez a jövő szempontjából... A liúsz szocialista brigád is egy­re inkább rátapint a mozga­lom lényegére, s három kö­zösség elnyerte az arany fo­kozatot. A gyáregység, a kör­nyezet csinosításában jelentős szerepe van a brigádok által végzett társadalma munká­nak. — Egyetlen nagy gondank van — teszi szóvá Várhegyi János —, s ez az anyagel­látás. Hozzávetőlegesen 40 öntödéből szerezzük be az öntvényeket, s a minőség gyakran nem üti meg a mér­téket. Holott az általunk fel­használt anyagok 90 száza­léka öntvény. „ Megduplázzák a termelést Nem szóltunk még a fej­lesztésekről. Az elmúlt év­ben 20 millió forintos be­ruházást valósítottak meg a, szerencsi gyáregységben, egy szerszámellálási szerződés keretében. Ezek a svéd és osztrák együttműködés kere­tében késanlt szerszámokkal és a különféle technológiai korszerűsítésekkel összesen 31 ersec normaórát takarítot­tak meg az év során, s ha­sonló megtakarítás várható jár idén k. A szerszámok bevoaetéa* ugyanis folytató­dat, de más fejlesztések is »«»epeinak & programban. — Btótervet kötöttünk az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal — magyarázza Kukta János műszaki vezető —, integrált gyártósejtek létrehozására. A lényeg: szá­Az elnök és a főagronómus éppen határszemléről jött. Nem jókedvűen: — Háromszáz heíbtár őszi búzát mindenképpen feLül kelj. vetnünk. Hosszú volt a tél, s a hegyek alatti nyirko­sabb erdei talajokban a fagy »agy károkat okozott. A többi ezer hektáron elfogadható a kép, jól bírta a hideget a bú­za. Csősz László, a uÉzsolyi Lenin Termelőszövetkezet el­nöke érthetően bosszús. Az elmúlt, évben, az egyesülést követően —, a vizsolyi és a vilmányi közös gazdaságban, akkor mondták ki a fúzióra az igent — a bizonyítás nem a legjobban sikerült. — Még a félmillió fionkitot sem érte el a pénzügyi vesz­teség. Ezt ' az összeget egy olyan gaadaságban, ahol sok mindewt újonnan kell kiala­kítani, nem nevezem rossz­nak. FVEtee ne értsen, jónak sem. De a közös gazdálkodás első évében az összerázódást tartom fontosabbnak, még akkor is, ha pillanatnyilag az eredményesség rovására megy. Idén már másképp lesz. És ezt mire alapozzak? — ön­kéntelenül merült fel a kérdés bermem, hiszen eddig csak a kérőikről volt szó, s mivel a búza a gazdaság egyik fő nö­vénye, az árbevétel-kiesés érzékenyen érinti a szövet­kezetét. A főmérnök, Sztati­ka* János: — Elsősorban arra. hogy őkszrt minden táblanluit meg­forgattunk. így tavaszi veté­sű növényeink jól előkészí­tett magágyba kerülnek. A tavasza árpa magját 450 hek­tárom, az olajlenét 220 hek­táron már elvetettük. De a legnagyobb feladat még előttünk áll, hiszen a bur­gonyát, s a kukoricát egy­mással párhuzamosan, egy időben keH elültetnünk, el­vetnünk. És nem is kis területen, hi­szen idén hétszáz hektáron kerül földbe az abraknövény magja. A Hemád-fennsíknak ezt a részét elkerülte az eső, így nem kis aggodalommal fürkészik az égboltot, mert a csapadékra nagy szükség van. Hiszen most kerül földbe a burgonya, s bizony ez a nö­vény méreténél fogva, a gaz­daság legnagyobb árbevételű kultúrája. A közösben száz hektáron, a háztájiban 150 hektáron termesztik. — Háromforintos kilogram­monkénti áron számolva is, huszonnégymillió forint árbe­vételt jelent nekünk a burgo­nya évente. így érthető, hogy a legféltettebb növényünk, s minden egyes munkafolya­matára nagyon odafigyelünk. Az ültetést teljesen automa­tizáltuk, « billenős pótkocsi közvetlen a táblaszélen tölt; fel a gépet. Az ültetést kö­vető második héten a Van- rump típusú töltögető har­minc centiméter magas bak­hátat emel a gumó fölé, hogy a kultúrának kedvezőbb élet­teret biztosítsunk. Ha az elmúlt évihez ha­sonlóan alakulnak a költsé­gek, akkor a növénytermesz­tés nyereséges lesz Vizsoly­ban. Az állattenyésztésben vi­szont mindenképpen előne kell lépni, hiszen az egy te­héntől fejt tej mennyisége kritikán aluli, mindössze 2200 liter. Nem véletlenül mond­ta az elnök: — Azzal, hogy a főváros­ban sikerült szerveznünk egy jól fizető szolgáltató mellék­üzemágat, az elkövetkező években biztos nyereségre számíthatunk. Hiszen már idén tervként mondtuk ki a nyolcmillió forintos jövede­lem elérését. De nem tarta­nám helyes dolognak, hogy ennek magasabb árbevételé­re támaszkodva, elfelejtkez­nénk saját portánkról. A te­henészetben végre rendet kell teremtenünk. Ötszázhúsz ál­latot számol állományunk, amely az elmúlt évi veszteség legnagyobb forrása. Az ala­csony hozam megkérdőjelezi a szakmai munkát, hiszen esgy liter tejet 8 forint) 60 CB érért állítottak élő! Idén el akarják érni a te­henenként! háromezer literes szintet. Ez korájáéiul az a határ, amikor már nincs vesz­teség a tejtermelésen, igaz, még nyereség sem. Hozzá kell termi; könnyű elérni, a fel­adat nem ördöngösség, vala­mivel nagyobb oda figyelés­sel, jobb takarmányozással megvalósítható. Már csak azért is, mert állományukból 150 tehén a nagy tejtermelő képességű Holstein—Fríz faj­tával van keresztezve. — Már az év első három hó­napjában harmincezer liter­rel fejtünk többet, mint ta­valy. Ha ezt az elmúlt évben tudtuk volna felmutatni, ak­kor milliós tejprémiumról számolhattunk volna be. De sajnos,' késő bánat KJ így a tejtermelés fokozása mellett a marhahizlalás eredményes­ségének javítására kell töre­kednünk. Erre módunk is van, hiszen az új állami sza­bályozórendszernek köszön­hetően, egy kilogramm hú­sért hat forinttal kapunk töb­bet. Idén közel ötszáz állatot akarunk felhizlalni. A termelőszövetkezet el­képzeléseiben nagy szerepet kapott a termelési költségek csökkentése. Mivel a bevált, technológia, a műtrágya, s növényvédő szer felhaszná­lásánál nem tűr meg takaré­kosságot, — a hozamok csök­kennének — az energiahor­dozók lel használását akarják mérsékelni. A kukoricatermés egy részét ezért nedvesen, szárítás nélkül, lóba alatt tá­rolják. Viszont jelenleg nem tudnak előrelépni az erőgé­pek normáinak szigorításá­nál. Az elnök: — Sajnos, gépparkunk, öreg. A traktorok 60 százaléka el­használódott. Pedig az üzem­közi szállításnál ezekre a gé­pekre lenne a legnagyobb szükség, hiszen évente 50 ezer tonnát kell megmozgatnunk. Teherautóink vannak, de ha a termenv beszállítására eze­ket használjuk, alaposan megdrágítjuk a termelést Idén végre sikerült kilenc­millió íorintot gépvásárlásra elkülönítenünk. Tíz MTZ- teaktort akartunk beszerezni, s kaptunk eddig egyet. A Icomfoájnokkal hasonló a helv- zet. Nem válogathatunk, szinte kijelölik, hogy melyik típust választhatjuk. Az nem számít, hogy mi éppen más gyártmányú gépre szakosod­tunk. Az elnök mondani valójá­ban nem a gép-, s alkatrész- hiány a szokatlan. Sajnos, ehhez az utóbbi években, minden ellentétes, ’avulást ígérő véleménnyel szemben hozzászokhattunk. Inkább az, hogy egy veszteséges év után, a szövetkezet kilencmillió forintot tud költeni a korsze­rűsítésre. —kármán— A takarékosság eszköz a hatioayság növelésekül (Folytatás az l. oldalról) — A hulladékok össze­gyűjtése és hasznosítása a komplex takarékossági szem­lélet szerves része, de ezen túlmenően természeti kör­nyezetünk védelmét is szol­gálja — mondta dr. Havasi Béla. — Ám önkritikusan be kell vallanunk, hogy a hul­ladékok hasznosításában ma még nem állunk olyan to­llon, amit társadalmunk, gazdaságunk fejlettsége le­hetővé tenne, amit a szűkös nyersanyagforrások és a kör­nyezet védelme megkövetel­ne. Az évenként keletkező ipari hulladék tetemes meny- nyiségű, a becslései!; szerint a bányameddőket figyelmen kívül hagyva is meghaladja a két és fél millió tonnát. Iparunk anyagfelhasználásá­nak a jelenleg hasznosított melléktermékek és hulladé­kok csupán 2—3 százalékát teszik ki. Ezért az elkövet­kező időszak kiemelt fontos­ságú feladata a hulladék- anyagoknak, mint másodla­gos nyersanyagoknak az ösz- szegyűjtése és hasznosítása, a kapcsolódó feldolgozó ka­pacitások fejlesztése. Ezt követően Jobbágy Jó­zsef, az Országos Anyag- és Arhivatal főelőadója országos adatokkal támasztotta alá az ipari és mezőgazdasági hulladékok másodlagos hasz­nosításának népgazdasági je­lentőségét. mítógépes programozás és adatszolgáltatás segítségével korszerűsítjük a gyártást. Nagy munka, hiszen elkép­zelhető, hogy átrendezzük az egész gyáregységet De meg­éri a ráfordítást, a fáradt­ságot. hiszen így megdupláz­hat)«* a termelést Ügy tűnik: Szerencsen megtalálták a helyes irányt, eürt dúltok a felfelé veotetö úton , __ K e*»j IAsi*é i Ra sípol a permetezőgép... i ■ J A Borsodi Gyümölcstermelési Rendszer a hómmá tar- I to zó négy állami gazdaság és tíz termel őmó vetkezet gyü- 1 mölcstermelését a legkorszerűbb technológia gyakorlati ! alkalmazásával és a legmodernebb gépek beszerzésével i hivatott elősegíteni. | Most például a Meaőgaactesági és Eleimeaésügyi Mi­i nisztérium Műszaki Intézetével közösen kísérletet íoly- j tat a permetezőgépeknek a permetlé csökkentése érde- i kében történő megfelelő beállításával, öt gyümölcster- * meló gaadaságban, éspedig a Bodrogközi, Nagy-miskolci, | Szikszói Állami Gazdaságban, valamint az igrici és a i krasanokvajdai termelőszövetkezetben a permetezőgé- J pékre úgynevezett üremmódmérő műszert szereltek fel. i Ez lehetővé teszi a gépeknek működés közben való fo­lyamatos megfigyelését, adatainak rögzítését. Ha ugyan- i is a gép a megadott adatoktól eltérően működik, erre a 1 körülményre a műszer fény- és hangjelzővel azonnal [ felhívja a vezető figyelmét, aki így intézkedni tud a 1 rendel lenesség megszüntetése érdekében. | A kísérletet egész évben folytatják, majd a próba után i értékelik annak eredményét. Az eddigi tapasztalatok [ szerint remény van rá, hogy jelentősen csökkenthető a ■ permetlé, s így a védekezés költsége is, anélkül, hogy a permetezés veszítene hatékonyságából. i Ílelmiszerlefieíss - kisíízemeSdieo Az élelmiszeripari kisüze­mek hasznosan járulnak hoz- ,zá a lakosság ellátásához, s növekvő mértékben veszik ki részüket az exportból — ez derül ki abból a felmérés­ből. amelyet a MÉM készí­tett a téeszek, fogyasztási szövetkezetek, tanácsok által fenntartott, illetve magán- tulajdonban üzemelő, külön­féle élelmiszereket gyártó kis termelőegységekről. Az ada­tok szerint jelenleg több mint 4300 ilyen üzem mű­ködik; s évente mintegy 25 milliárd forint termelési ér­téket állítanak elő. A kis termelőegységek a lakossíig napi ellátásához 25—30 szá­zalékos arányban járulnak hozzá. Elsősorban a helyi, illetve speciális igények ki­elégítését szolgálják, s ily módon elősegítik a választék bővítését. Ezzel részben a nagyüzemeket tehermentes!'; tik e termékek gyártásától.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents