Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 14 1982. április 3., szom&al Ne bízzuk az emlékezetre! Ä számok megbízhatósága A társadalmi munka elszámolása egységes mérce alapján történik, mégis minden esztendő összegző időszakában hivatalosan is megállapítjuk: pontosabb, tökéletesebb lett. Ezzel egyben mégiscsak elismerjük, nem éppen patikamérlegre kerül a vállalások teljesítése. A közelmúltban, amikor az 1982- es évi társadalmi munkaakciók tervezéséről tárgyalt a megye egyik testületé, valaki megjegyezte: sohasem lehet fillérre, forintra, centiméterre pontosan felmutatni a munkahelyi közösségek, illetve a lakosság által végzett társadalmi munka értékét, itt sem küszöbölhető ki teljesen' a szubjektivizmus. Jóllehet a felszólaló az is hoz- *átette: ezek a feltételezhetően jelenlevő eltérések olyanok, hogy azok nem valószínű, hogy átírnák a versenyben helyezettek listáját. A munkahelyi, lakóhelyi kollektíváktól mindinkább elvárható, hogy következetesebbek legyenek a társadalmi munkák elszámolásában Ennyivel tartoznak öntna guknak azok, akik önzetlenül fognak lapátot, vagy készítenek tervet lakóhelyük, városuk, megyéjük gazdagítása érdekében. A elszámoló? mércéje mindenütt azonos, ez megkönnyíti az összesítést hihetnénk, pedig a társadat mi munka szervezésében irányításában ismert népfrontos vezető szerint az adminisztráció tekintélyes időt emészt el. Itt állunk ezzel a kettősséggel, miszerint a pontosságnak akkor adózhatunk mind maradéktalanab- bul, ha anyagot, eszközöket, felületet, területet, létszámot, mindent hibátlanul papírra vetünk, és mindezt nem bízzuk az idővel egyre pontatlanabb emlékezetre, ami kiejti, elveszítheti a részleteket. Ugyanakkor a „papírmunkát” •mlítve félig tréfásan azt is elvetette az egyik felszólaló: el kellene számolni társadalmi munkában az adminisztrációs tennivalókat is. Hát »zt senki sem veheti komo- yan, há mégannyi az elszámolással járó beímivaló, akkor sem. A kevesebb, de lelkiismeretes elszámolás, valamint a tavalyinál is több társadalmi munka lenne az, amit egy év múlva újabb eredményként mutathatnánk A kutatások során a kíváncsiság győzte le a félelmet a Húsz házaspárnál, a mindennapok során pedig a tisztesség, az emberség. Mindketten részt vettek az ellenállási harcokban. Szerveztek, menekülteket bújtattak röplapokat hordtak szét. Kitüntetéseik között ott található a Tanácsköztársaság Emlékérem is, amelyet 1957- ben kapott meg Zoli bácsi, aki ma már legtöbbször hatéves kisunokájával, Miklóssal vagy ahogy ő hívja, ' Miki- Macival járja az erdőt. — Geológusnak született a gyerek — mondja a nagyapák büszkeségével. — Minden követ megvizsgál a lupe alatt. Sajnos, már kevesebb időnk lesz ezekre az ismeret- szerző sétákra, mert ősszel iskolába megy. Sőt, a lányo- mék egyre többet foglalkoznak a gondolattal, hogy beköltöznek Kazincbarcikára. Zoli bácsiék négy gyermeke közül a legkisebb, .Tolán- ka itt lakik a szülői házban férjével és két gyermekével. Krisztivel és Mikivel. A férj Miskolcon dolgozik és a gyerekek továbbtanulása szempontjából is jobb lenne a városban lakni. Am az öregektől való elszakadás megnehezíti a választást. Látogatásunk az egykori aranybányák közelében fejeződik be: — Azok ott horpák. Jelzik, alattuk folyt a kutatás — mutat az erdőben az apró mélyedésekre Zoli bácsi, amelyet a laikus szinte észre sem vesz. Viseltes tarisznyájából kis csákány kerül elő. A kezében tartott kődarab meg-megcsillan a tavaszi nap fényében. Monos Márta— Kozma István Ämih&r estik Nem a gyógyszerekről akarok írni, hanem arról a pszichés tényezőről, hogy az egyszeri vérnyomásmérés adata valósággal bevésődik a beteg tudatába, és attól kezdve közérzetének minden változását azzal magyarázza. Olyankor elkezdődik a vérnyomást emelő gyógyszerek végeláthatatlan szedése, a beteg nyugtalansága, és azzal párhuzamosan önmagának — állapotának — aprólékos figyelgetése, ami gyakran véget nem érő hibás körben folytatódik: gyógyszereket szed, önmagát figyeli, ismét gyógyszert szed és így tovább. Gyakran említik maguk a betegek is, hogy az alacsony vérnyomás — éppúgy, mint a magas — számos betegségnek lehet: a tünete és következményé. Lehet. Valóban lehet. De ezeket az alapbetegségeket az orvosi vizsgálat rendszerint kideríti. Ha pedig nincs más, mint a vérnyomás alacsony volta, akkor nincs okunk sem a nyugtalanságra, sem az izgalomra. Az alacsony vérnyomás — még akkor is, ha néha kellemetlen tüneteke' okoz — valójában ártalmat lan jelenség. Statisztika adatok bizonyítják, hogy r hipotoniások általában hosz szabb életűek, mint a nor malis vérnyomású ember társaik. A magas, sovány emberek — főként melegben és egyhelyben álláskor — hajlamosak arra. hogy egy-egy pillanatra megszédüljenek. Ez azonban semmivel sem aggasztóbb tünet annál, amit bárki érezhet, ha napozás közben fekvő helyzetéből hirtelen feláll, vagy I ss wérstjSMmá ha munka közben hajlott tartásból hirtelen felegyenesedik. Ebben a helyzetben az alsó testrészek ereinek kell összehúzódniok ahhoz, hogy az agy a szükséges vérmeny- nyiséget változatlanul megkapja. A hirtelen vérnyomásesés a szervekben, főleg az agy vérellátásában zavar! okoz, pillanatnyi szédülés, gyengeség forrása lehet. Ettől azonban nem szabad megijedni! Ez az alacsony vérnyomás ártalmatlan és veszélytelen, feketekávé fogyasztásával jól befolyásolható, más gyógyszerre csak a legritkább esetben vpn szükség. Nincs olyan embfer, akinek a vérnyomása a nap foVigyázzon öltönyére, « A legtöbb csaláüDan ma is a feleség tartja rendben a férj vagy a nagyfiú öltönyét. Pedig ez nem is olyan egyszerű és könnyű munka, mint gondolnánk. Vagy éppen ezért marad a nőkre? Akármi is az oka, bánjon a kedves férj úgy az öltönnyel, hogy a rendben- ^artása minél kevesebb időt ás energiát igényeljen — a háziasszonytól. Talán kezdjük azzal, hogy amikor a zakót otthon leveti, tegye azonnal vállfára, olyanra, amelyen szépen kifekszik a válla, a gallér ja. Jó. ha minden öltönynek. kabátnak külön akasztója van. A zsebekből tessék kiszedni a nehéz tárgyakat: pénztárcát, kulcsokat, cigarettatartót, öngyújtót, levéltárcát stb. Gomlyamán ne változna, ne emelkedne vagy süllyedne. A vér a szervezetben bizonyos nyomás alatt kering: enélkül nem lenne vérkeringés. Ám ez a nyomás mindig a szervezet igényéhez igazodik. Ha valaki megerőltető munkát végez, az izmoknak több vérre van szükségük, ha a szervezet pihen. a szív is megengedheti magának, hogy lassuló ütemben dolgozzék. Ne tekintsék tehát vérnyomásuk adatait „bűvös számoknak”. Ha figyelnek is rájuk, ne idegeskedjenek. Ne nyugtalankodjanak miattuk. Dr. Buga László tovább viselheti! vOija is De a zakót, hogy a formáját megtartsa. A nadrág pontosan az élén összehajtva kerüljön a vállfára. És csak akkor tegyük már be a szekrénybe a helyére, ha jól kiszellőztettük és ki is keféltük a ruhát. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy-egy gomb lazulni kezd, ne várjuk meg, míg egy szál cérna tartja csupán, mert a gomb könnyen elveszhet, s ha nem kapunk hozzá ugyan- olyat pótlásul, akkor egész garnitúrát kell vásárolni, ami a mai gombárak melled nem sekély összeg. Apró dolgoknak tűnhetnek az itt felsoroltak, mégis ■rdemes odafigyelni ráiuk, mert ha megszívleljük -neg- hosszabbíthatjuk a ruha élettartamát B. K, Azok közül az emberek közül, akik régen Telkibányán tonnákat mozgattak meg néhány gramm aranyért, ma már kevesen élnek. A hajdani aranyásók ma művelik földjüket, gondozzák állataikat, mint a legtöbb falusi ember, s mint ahogy teszi azt Húsz Zoltán bácsi is, felsőkékedi otthonában. * — A gazdálkodással sok időm elmegy, de a bányászattal mindenkor szívesen foglalkozom — mondja a 81 éves öregember, aki a Mádi Érc- í és Ásványbányáktól ment nyugdíjba 1961-ben. Jóllehet, most csupán szóban „bányászkodik”. mégis ahogy mesél, szinte magam előtt látóm. amint fiatalkorában vállára vetett tarisznyával elindul a közeli bányákhoz az aranyat kutatni, bányászni. — /akkoriban hétfőn tele hátizsákkal, szombaton meg üressel tértek vissza otthonukba a környék bányászai. Nekem jó tíz kilométert kellett gyalogolnom. Ha elfogyott az elemózsiánk, vadkörtén éltünk. Mert; úgy dolgoztunk, hogy öt napot az úrnak, egyet meg magunknak. Nem lehetett- közben hazajönni. Az éjszakákat négyszemélyes földbe vájt kunyhókban töltöttük. Hajnalonként velünk ébredt a remény ... Az aranybányákat már régen bezárták. A legtöbb vágat meddőbe ért. Ám a telkibányai hegyek mélyén az aranyon és ezüstön kívül sok más ásvány és érc is található. Pirit, kaolin, markazit, bentonit, amelyeknek kiváló szakértője Húsz Zoltán. Nem egy bánya feltárása az ő nevéhez fűződik itt. mint például a Ferdinánd-táróé, — Az egész életemet a bányászatnak, a kutatásnak szenteltem. Néha olyan voltam. mint egy megszállott. Még a feleségemet is rászedtem, hogy tartson velem. Aztán csakhamar kedvet kapott maga is a kutatásokra. Fiatal korunkban gyakran mentünk együtt felfedező útra. — Bizony, egyszer majdnem ott is maradtam — mondja Borbála néni, aki ugyancsak hozzáértően magyarázza, mikór milyen ércet találtak. — Egyik alkalommal egy tizennyolc méter mély aknába ereszkedtem le. Nem volt nálunk más, csak bányakötél, csákány meg zacskó. A férjem fent volt, én meg szép lassan ereszkedtem lefelé, de megcsúsztam. Szerencsére a kötél jó erősen fogott a derekamnál. Csüngtem egy darabig, mint Mohamed koporsója, ég és föld között. Hiába rángattam a kötelet, kintről semmi reagálás nem volt. Jó néhány percig lógtam denevérek, meg pöttyös szalamandrák között, mire a férj ön észrevette, hogy valami baj van. Kicsit megijedtem, de másnalp újra együtt indultunk útnak. Valójában sohasem féltem. A kíváncsiság mindig erősebb volt bennem. Égy-egy gallér fazonja, mérete, színe vagy formája meghatározza a ruha, a kabát jellegét, szerepét. De gallérral „fel lehet dobni” bármilyen egyszerű szabású öltözéket is. Gondoljunk csak a télikabátokat, kosztümöket elegánssá, ünnepivé tevő szőrmegallérokra. Napjainkban különösen nagy szerepet kapnak a gallérok, leginkább azok, amelyeket csipkéből, madeirából, tüllből kézimunkázhatunk. Előszedhetjük nagyanyáink sárguló csipkegallérjait, s a legdivatosabb ruhánkat ékesíthetjük vele. Aki nem ilyen szerencsés, s nincs a ládafiában régi holmija, vásárolhat pamutcsipkét, madeirát és maga szabhatja, formálhatja gallérrá. Horgolt vagy készen vásárolt csipkegallér díszíti napjaink divatja szerint a blúzokat, ruhákat, sőt a pulóvereket? is, ízlésünknek, egyéniségünknek megfelelően a néhány centis szegélyszerű díszítéstől a hatalmas, szinte a blúz elejét teljesen beborító gallérig. A gallér nélküli ruhák, a kerek kivágású blúzok egyszeriben divatossá válnak, ha csipkeszegőzést kapnak, ha változtatható fehér vagy ekrü színű csipke illeszkedik a nyak köré. Nemcsak alkalmakra, hétköznapokra is üdévé, fiatalossá teszi öltözékünket a gallér. S mivel a fehér mindenkit fiatalít, természetesen maradjunk a fehérnél. A legszebb a csipke, a horgolt kézimunka, de megteszi a fehér piké, ba- tiszt is. Ünnepi alkalmakra már szóba jöhet az arany, az ezüst vagy a színes, csillogó gallér is. Természetesen csak akkor, ha egyéb kiegészítőinket is ezekhez tudjuk hangolni. Színházba, tánchoz szép a gyönggyel díszített gallér. Ilyet magunk is készíthetünk. Akár úgy, hogy a galKis és nagy gallérok lért teljes egészében gyöngygyei borítjuk, akár úgy, hogy a szegélyét vagy a közepét varrjuk ki gyönggyel. Használhatunk apró, vagy nagyobb gyöngyszemeket kü- lön-külön és vegyesen, de mutatós gallérunk lesz flit- terrel díszítve is. A gallért helyettesíthetjük a nagyon nőies zsabóval is. Megunt blúzok, kosztümök felfrissítésére kiválóan alkalmas. A zsabó mindig nagyon könnyű anyagból — selyemből, tüllből, lágy esésű csipkéből — készüljön. A ma divatja sokféle gallért ismer, kedvel. A sportos, kihajtott ingnyakat, a magas állógallért, a herm fazont, a sálgallért, a fodorgallért, a kis, keskeny kínai gallért — hogy csak néhány jellegzetesebb formát említsünk. A divattörténet csak a középkortól ismeri a gallér fogalmát. A nyak körül először keskeny csík 1e- lent meg. amelyből az idők során előbb az állógallér, majd a legváltozatosabb túlzásokat is megengedő formák alakultak ki. A dróttal merevített Stuart-gallér. a hollandok malomkerék gallérja, a vállra boruló pele- rinszerű szalagcsokros gallér ma már csak leegyszerűsödött formájában él. Bár ki tudja, mikor mondják ki a divatdiktátorok, hogy újból a hatalmas, merev pliszírozott nyakravaló a módi. „Azok ott a horpák" Divat a gallér
