Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

1982. április 3., szombat ÉSZAK -MftGYARORSZAG 3 Egy hónappal a határidő előtt A munka a kulisszák mögött folytatódik Kellemes meglepetés fogad­ta azokat az utasokat, akik tegnap délután betértek a miskolci Tiszai pályaudvar épületébe. Fény. tisztaság mindenütt. És ez még nem minden: mintha kitágították volna az öreg falakat, meg­nőtt. a pályaudvar utasforgal­mi része. Ezzel vége a több évig tartó kényelmetlenség­nek, minden a helyén, nem kall többé információt kérni arról, hogy merre van az in­formációs fülke, hol adják a jegyeket... Koncz Zoltán állomásfőnök nem titkolt örömmel kalau­zol bennünket végig a meg- ifjodott Tiszáin. — 1978-ban kezdett hozzá a nagy mun­kához a MÁV Tervező In­tézet tervei nyomán a MÁV Miskolci Éoület- és Hídfenn­tartó Főnöksége. Azóta sok­sok kényelmetlenséget kel­lett eltűrniük utasainknak. A legnagyobb köszönettel tarto­zunk ezért a megértésért! Minden igényt kielégít Á nagycsarnokban járunk. A pirogránit, aljazat — a pécsi Zsolnay-gyárbó] való —. a halványzöldre festett falak, az új világítótestek és a nagy helyet foglaló sar­kok eltüntetése jóvoltából teljesen megváltozott. Tíz pénztár — most az ünnep előtt nyolcat-kilencet üzemel­tetnek — és semmi más. A legfontosabb, hogy hely, tér legyen! A felújításnak két célja volt a műszaki javítá­sokon túl, az, hogy a 81 éves épület jellegét közelítsék az eredetihez és az, hogy növe­kedjék az utastér, hiszen az ország negyedik legnagyobb pályaudvara a Tiszai. Nos, sikerült, a tervezők okosan gazdálkodtak a területtel, no és elcsíptek egy-egy részt a vasútüzemi helyiségekből. Az eredmény: hatvan százalék­kal nagyobb területet hasz­nálhatunk mi, utasok, mint azelőtt. — Aminek talán a legjob­ban örülünk — mondja az állomásfőnök —, sikerült ki­alakítanunk egy harmadik várótermet. Ez lesz a kul­túrváró. Bőrfotelokkal ren­dezzük majd be, mindenkor gondoskodunk a legfrissebb újságokról, folyóiratokról. Két új várófolyosónk is van, ide már megérkeztek az ülő­alkalmatosságok. Az átjáró­folyosón telefonfülke, a leg­modernebb, nyomógombos ké­szülékkel szerelte föl a pos­ta. Kulturáltak, ugyancsak pirogránitta! borítottak a mosdók, praktikus helyen a csomagmegőrző... Évek óta naponta húsz-hu­szonöt szakember dolgozott az épület felújításán. Az ÉHF-nek. fennállása óta ez a legnagyobb munkája, érthe­tő, hogy a legügyesebb szak­munkásokat irányította ide. Nem rendeznek ugyan át­adási ünnepséget, mégis ün­nepélyes egy'kicsit a hangu­lat. Lengyel Lóránt építésve­zető öröme az állomásfőnö- kével vetekszik. — Nagy és nehéz munka volt — mond­ja. — A tervező nem látha­tott bele a falakba, nem tudhatta, hogy az apróbb tol- dozgatások milyen változáso­kat okoztak. így, állandó volt a kapcsolatunk. Az épület egyébként meglepően masz- szív. Kitűnő téglából és nagyszerűen építették. — Milyen meglepetések érték az építőket? — A felszabadulás óta nem végeztek itt nagyobb mun­kát, nem jártak emberek a padláson. így történhetett, hogy a háború óta a padlás porában lapult egy gránát. Nekünk most minden négy­zetcenti métert át kellett vizs­gálnunk műszaki okok miatt, így fedeztük feL Folyamatosan dolgozhattak — Hogyan tudták egy hó­nappal lerövidíteni a határ­időt? — Napi ütemterv szerint dolgoztunk, a napi porcióból nem engedtünk, inkább hoz­zátettünk egy keveset. Az igazgatóságon kineveztek egy felelőst, akinek a Tiszáin folyó munkálatokat kell koordinálnia. Nagyszerűen végzi a feladatát, így soha, egyetlen órát sem kellett tét­lenkednünk anyaghiány és egyéb nehézség miatt. Meg kell mondanom, öncélúan is igyekeztünk, mert rossz volt egy olyan épületben dolgoz­ni, amelyben emberek ezrei járkálnak. Vigyáznunk kel­lett az utasokra, kellemetlen lett volna, ha akár egy em­bernek is malterral, festék­kel szennyezzük be a ruhá­ját... Mi, utasok felhőtlenül örül­hetünk a megszépült Tiszai­nak, ám a vasutasok és az építők a jövő héttől már újabb gondok elé néznek. Megkezdődik a vasútüzemi célokat szolgáló épületrészek felújítása. A jövő év végéig tart. — Ebbe a munkába be­kapcsolódik a Biztosító Be­rendezési és Fenntartási Fő­nökség is. mert fontos mű­szertermeket kell megboly­gatni. Nagy munka lesz és mostantól a vasutasok dol­goznak majd nagy kényel­metlenségek közepette — mondja az építésvezető. — A forgalmisták például egy alumínium konténerben te­vékenykednek egy ideig. — Ezek a munkák már ku­lisszák mögött folynak. Leg­közelebb 1984 elején lesz is­mét „látványos” az építők munkája. Akkor kezdődik a pályaudvar külső tatarozása. Még nem döntöttek, hogy csi­szolják, vágj' festik-e a tég­lafalat. A tervidőszak végén pedig hozzáfogunk a 60-as években lebontott bal oldali szárny felépítéséhez. Akkor az aluljáró építése miatt kel­lett lebontani a szárnyat. Ha azzal is elkészülünk, újra szimmetrikus lesz az épület és egy vadonatúj, á*n mégis patinás pályaudvart tudha­tunk magunkénak — újsá­golja igen lelkesen Koncz Zol­tán állomásfőnök. Megőrzi régi hagyományait — Láthatóan nem keserí­tette el, hogy annak idején lekerült a napirendről az új pályaudvari fogadóépület ter­ve. — Én, személy szerint örültem ennek a döntésnek. Régi vasutas vagyok és lo­kálpatrióta is. A Tiszai az európai vasutak régi hagyo­mányait őrzi építészetileg. Ha elutazom valamelyik nyugat-európai országba, úgy érzem, otthon vagyok. A Ti­szai európai stílust képvisel. Nagyon jó, hogy meghagyták, nem kell feltétlenül lerom­bolni régi értékeinket. És egyáltalán nem jövök most már zavarba, ha híres, tekin­télyes vendégeink érkéznek városunkba. A Tiszai pálya­udvar — mint a város egyik kapuja — bárki számára méltó fogadtatást nyújt Lévay Györgyi irivc»» elocstirno&o A felújítót! TI a,"t: Grósz Károly átadja a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést Füzy Tibornénak, a Borsodi Szénbányák Vállalat dolgozójának (Folytatás az 1. oldalról) Arió nagyközség pártvezető­ségi titkára, Szabó István, miskolci nyugdíjas, körzeti pái'tcsoportbizalmi és Takáts Gyula, a Sárospataki városi Pártbizottság munkatársa. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta: Bem László, a Miskolc járási Pártbizjottság munkatársa, Csinos József, a megyei párt­bizottság munkatársa, Hor­váth Endréné, a mezőkövesdi Egyesített Egészségügyi In­tézmény gazdasági igazgató­ja, alapszervezeti párttitkár, Keszthelyi Zoltán, a MÁV Miskolci Igazgatóságának la­katosa, a vállalati párt-vb tagja, Makai Tiborné, a Sá­toraljaújhelyi városi Pártbi­zottság munkatársa és Szmandray György, a megyei pártbizottság házinyomdájá­nak vezetője. A Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki: Rózsa Kálmánt, a Miskolc városi Tanács elnökét; a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával: Buday Lászlót, a Tiszai Vegyi Kom­binát személyzeti előadóját A Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesült: Bia- lis József, a Miskolc járási Pártbizottság első titkára, ár. Vékony Ernő, a Kazincbarci­kai városi Pártbizottság első titkára és Skapinyecz Gyula, a Sátoraljaújhelyi járási Párt- bizottság első titkára. Energia szénből, szénhidrogénből, vízből A Tiszai Erőmű hazánk legnagyobb villamosenergia- termelő vállalata. Igaz, már nem sokáig, hiszen várható­an még ebben az évben üzembe helyezik a Paksi Atomerőművet, amelynek tel­jesítménye felülmúlja majd a leninvárosi erőmű kapa­citását. De ma még a lenin­városi Tiszai Erőmű adja a hazai villamosenergia-terme- lés mintegy huszonöt-huszon­hét százalékát. Számokban kifejezve: a nagyvállalathoz tartozó öt termelőüzem — a 860 megawattos szénhidrogén bázisú, és a régi széntüzelé­sű hőerőmű, továbbá a kis­körei, tiszalöki és kesznyéte- ni vízi erőművek — évenként csaknem 6 milliárd kilowatt­óra enrgiát fejleszt. Bizonyára könnyebb lenne a vállalat helyzete, ha ezt a tekintólj’es energiát egyetlen erőműben termelnék, s nem pedig öt üzemben. Ráadásul, a legnagyobb létesítményben szénhidrogént, a régi tisza- palkonyai erőműben ala­csony fűtőértékű, az ország harminckét részéből szárma­zó szenet használnak az áram előállításához. S ott vannak még a vízi erőművek. Ahány erőmű, annyiféle feladat. — Sokirányú tennivalóin­kat úgy kell összehangol­nunk, hogy mindegyik terme­lő egységünk a lehető leg­gazdaságosabban, az ország mindenkori energiaigényét szem előtt tartva működjék — mondja ezzel kapcsolat­ban Zagyvái Béla, a Tiszai Erőmű Vállalat vezérigazga­tója. — Erőműveink közül a régi tiszapalkonyai hőerő­műre az idén különösen nagy feladat hárul, hiszen töre­kednünk kell, hogy az eddi­ginél is nagyobb mértékben hasznosítsuk az energiater­melésre rendelkezésre álló hazai szénvagyonit. Ez csu­pán a feladat egyik része. Munkánk másik súlyponti területe a széntüzelésű erő­műben néhány éve megkez­dett nagyszabású rekonstruk­ció sikeres folytatása. Egy időben kell tehát termel­nünk és felújítani. De nincs más választásunk, az elmúlt negyedszázad nagyon megvi­selte a berendezéseket, s a jövőre is gondolni kell. Ez azt jelenti, hogy az erőmű négy blokkja közül egy min­dig áll, s jóllehet, másfél milliárd kilowattóra kapaci­tásra képes, a rekonstruk­ció miatt csak legfeljebb egy- milliárd Kilowattóra energi­át tud fejleszteni. Terveink szerint, a kazánok, a hozzá tartozó gépek, berendezések, csővezetékrendszerek re­konstrukcióját 1984 közepére befejezzük s így az ezred­fordulóig megteremtjük a fel­tételeket arra, hogj' a szén- tüzelésű régi erőművünk biz­tonságosan, a lehető legna­gyobb intenzitással termel­hessen. — Sok szó esik manap­ság a 860 megawattos szén- hidrogén tüzelésű új erőmű munkájáról. Milyen megol­dásokra van szükség, a mai. nehéz gazdasági helyzetben ? — Szérihidrogén-ellátásunk kiegyensúlyozott, vagyis any- nyi energiát termel az új Tiszai Erőmű, amennyire az ország igényt tart. Ez ter­mészetesen korántsem jelen­ti azt, hogy tüzelőanyagban a bőség zavarával küzdünk Mindenkor igazodnunk kell a felhasználásban a Tiszai Kő­olajipari Vállalat termelésé­hez, ahonnan az egj’ik fon­tos tüzelőanyagot, a gudront kapjuk. Előreláthatólag az idén is fel kell készülnünk arra, hogy gyakrabban kell változtatni a földgáz- és a gudronfelhasználás arányát, attól függően, miből mennyi áll rendelkezésünkre. 4- A kormány VI. ötéves tervre szóló energiagazdál­kodási programja többek kö­zött kimondja, hogy a Kö- zép-Alföldön kibányászott nagy inerttartalmú — ki­sebb fűtőértékű — földgázt az erőművek üzemeltetésére kell hasznosítani. A terv azt is' előírja, hogy a program megvalósítását központi erő­forrásokkal kell biztosítani. — Ismereteim szerint a nagy inerttartalmú földgáz hasznosítására vonatkozó terv valóra váltása jó ütemben halad. Ügy tudom, ez év vé­gére várható, hogy a föld­gázlelőhelyet Leninvárossal összekötő csővezetékrend­szer, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt beruházásá­ban elkészül. Mi is megtet­tük a szükséges intézkedése­ket, kellő időben hozzáfog­tunk azokhoz, a vállalat fel­adatkörébe tartozó beruhá­zási munkákhoz, amelyek­nek elvégzése a földgáz* fo­gadásához, illetve az erőmű­ben történő felhasználásához nélkülözhetetlen. Közölhe­tem. hogy Leninváros októ­ber 1-én már fogadni tudja a csővezetékben érkező föld­gázszállítmányt. — A program valóra vál­tásával évenként 500 millió köbméter alacsony fűtőérté­kű földgázhoz jut vállala­tunk. Ez a szénhidrogén mennyiség a 860 megawattos erőmű évi tüzelőanvac-svük- végletének egynegyed része. Tehát évenként 250 ezer ton­nányi kőolajszármazék, vagy­is gudron megtakarítására nyílik lehetőség — mondta a vezérigazgató. Lovas Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents