Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

ESZAK-MAGYARGRSZAG 6

1982. április 24., szombat

Mivei csattogott a meiszőolló, nem törődött a folyóval. Pedig az szinte ott folydogált a lába előtt. Az egész portán vagy harminc darab rák — nyüzsögtek a letakart kosárban, mint a pókok — jelezte a szakmát. A vállát vonta:

— Van, aki szereti...

Irigylem az ízlését. Nem

a halászét, Szabó Ferencét, aki legszívesebben doronggal verné agyon őket, amikor a varsát elrekesztve elüldözik onnan a halakat De, van aki szereti. A vállát vonja; — nem ez a lényeg:

— Ezekkel mindig megvolt a bajunk. Mint minden kártevővel is. Én vízi ember vagyok. Onnan élek. A természetből. És nagyon örülnék minden olyan törvénynek, amely nemcsak a Balatont hirdeti meg védett víznek, hanem a miénket is.

Eredetileg szép életképet kívántam írni egy halászról, a hajnalok párát ontó vizéről, a „nagyhalról”, az ősi szerszámokról, de úgy érzem százezres értékű hálók, importmotorok, nehezen beszerzett eszközök mellett, valahogy hamisan hangzana. Pedig Szabó Ferenc — jó alanyként — így kezdett neki:

— Ebben a faksfosas — Sárazsadány — ősrégi mesterség a halászat. Apám, annak apja, s annak akár nagyapja is a Bodrogból élt. Így ismerem a folyó folyását, valamint a halak járását.

Elnevette magét, kis ön- gúnnyal: — Szépen mondtam?

Rábőftntotta*»: — witnt

egy pap!

Megvonta a vállát: — Kezdetben így is volt. Apámtól örököltem egy kapát, meg hozzá kis földet. A mai napig nem tudom melyik volt a kopottabb. —

Legyintett: — a lényeg

más. Neki még nem érte meg, hogy csak halászattal foglalkozzon, nekem pedig már nem éri meg.

Felkaptam a fejem.: Hogy van ez? Hüledezve körbe- ' néztem. Egyetlen ház épült a faluban, éppen az övé. így befejezetlenül ér egymillió forintot. A halász elértette a pillantást.

— Igen. — Elvigyorodott: De ne gondolja, hogy nagy munka van mögötte. Csak tizenöt évig hajnali kettőkor kell kelni, s tízkor lefeküdni. Kétszer megyek a vízre, ha jön a hal. Ha nem, akkor szőlőt kapálok. Tud-' ja, 'a kocsma helyett.

összenéztünk. És' mintha értette volna, amit mondani akartam:

— Ha tizenkét fiam lenne, akkor sem adnék egyet sem halásznak. Volt annyi gond az életemben, amit fel tudok mérni, hogy mikor kell az egészet abbahagyni. Én már csak tudom. Hozzácsontosodtam. Tudja, olvastam a kékbálnákról. Amelyeknek olyan nagy a súlyuk, ha partra vetődnek, a bordáik maguktól eltörnek. Nem bírnak más környezetet maguk körül, mint a vizet. Tartok attól, én is megtör- nék.

(És szégyellősen elmosolyodott. Olyan parányit, ha nem figyelek rá, észre sem veszem. Így már tudom, ha a fiúk közül mégis meggondolná a dolgot valamelyik ...)

De el érzékeny ülésnek

nincs helye. Nincs ám, mert a vízi emberek kemények. Hangja csattant:

— Kétszáz varsám van. Körülbelül. Hogy mennyi,

azt az öreg isten talán jókban meg tudná mondani. Elhinné azt nekem, hogy évente ellopnak tőlem egy Trabantot? — Nem várt választ: — Soha nem számolom, hiszen honnan tudhatnám, mennyi halat vesznek ki a varsákból a motorosok, kajakosok, de legalább ne tennék tönkre a varsát.

Kétkedéssel tetve megkérdeztem a bodrogolaszi tanácstitkárt Tarr Lászlót:

— így igaz, a panaszok jogosak. De mit lehet tenni? A halőröknek, jó ha segédmotorjuk van, hol érnének azzal utói egy Balatonról száműzött motorcsónakot.

A halász: — A múltkor nekem égett a pofám. Más helyett. Megállítottam egy kajakos karavánt. (Mivel nekem is van motorom, ezeknek még elállhatom útját.) Nos, a professzorral az élen, vagy tíz hallgató. Akkor még nem tudtam. Csak kivettem a halakat Magyarázatot sem vártam, mint arra a két lekötözött nyakú libára sem, amit állí- tóiag a pataki piacon vettek. De nekem estek. Mit gondolok én. Én?!

— Csak keresem a kenyerem. Nézze, engem soha nem érdekelt, hogyan lesz a tőlem harminc forintos áron megvásárolt halból nyolcvan forint, amíg a piacra ér. De ezeket a kilókat én ki akarom fogni. Tavaly nagy víz volt, sokszor áradt a folyó, sikerült néha havonta tizenöt mázsa halat fognom. — Csú- fond árosán rámkacsintott:

— Jól megszedtem magam? Mert idén nem volt árvíz. Így a szőlőt metszem. Valamiből élm is kell. Különösen akkor, ha ilyen ho- dályt épít az ember.

Persze sem a hodályt, «em a megélhetést nem gondolta túl komolyan. (Az embernek valamiért mindig járatni kell a száját. Még az a motorja is megvan, amire sok éven át gyűjtött, s ma már múzeumi darab).

— Azzal gyűjtöttem össze az első kocsit. Hiszen nélküle vállon, kosárban hordtam az átvevőhelyig kilométereken át a halat. Utána vele, majd Wartburggal. Ma már két kocsim van. De a motort, amíg élek megőrzőm. Miért? Talán a soha-semmit- össze-nem-kuporgató szüleim miatt.

Az emlékezés csak kitérő volt. Ellágyulás a dühre:

— Nem tudom, mikor akar a vízi rendőrség itt beavatkozni. Százszor gyorsabb motorcsónakoknak rohanok neki mint egy torpedónaszád. Hiszen, ha lopni akar, meg kell állnia. Verekszünk kézzel, lábbal, evezővel. Még saját falumban is kifigyelnek, hova teszem a varsát. És ki is lopják belőle a halat. Mondja, ha egyszer hasznos dolgot csinálok, amire szükség van, miért nem védenek meg? Ha nem tiltották volna ki a Balatonról a motorcsónakokat, ez lenne a legcsendesebb folyó.

— Ha nem születtem volna olyan faluban, amit évente néha ötször úsztatott el a víz, s ötször raktuk évente fel vissza falnak a sarat, akkor nem terme rabló a Bodrog. De ez volt, s mi csak azt vesz- szük vissza tőle, amit etvett tőlünk.

És új házában sokáig ingatta tűnődve, s rácsodál- kozvá saját igazságára a fejét, Szabó Ferenc, a halász ...

Kármán Isteán

Pécsi nyári színház: TI. 30—Vili. 1.

Az idén június 30-án várja először közönségét az ország minden részéből a néhány éve működő pécsi nyári színház. Az előadásokat most is a hagyományos helyeken — a Szabadtéri táncszínben, a Bar- bakán-bástyán, a Csont- váry-udvarban, a tettyei romoknál és a villányi szoborparkban — tartják, a Világzenekar hangversenyét pedig a székesegyházba«*

Ez utóbbi valójában a Jeunesses Musicales Szervezet Világzenekarának és Nemzetközi Kórusának hangversenye lesz, amit okkal előz meg már most érdeklődés, s amelynek műsorán Haydn Medve-szimfóniája, jSztravinszkij Tavasra áldozat-a, Kodály Budavári Te Deum-ja szerepei ; Tezényel Hiroyuki Iwa- ki japán karmester.

tnpwtiBKEZ» iM»»g333Maa«a6T.ai«e*gwmBrtswg:aMiwrM iterwrin. mi 11 m jisi

Egy lány halain

A Balatonra menő gyorsvonat egyik vagonjából kill esik egy lány. A rendőrség I a lány társaságának egyik t tagját — egy fiút — gya- . núsítja azzal, hogy kilökte ; a lányt, tehát az bűncse- P lekmény áldozata lett. A I vizsgálatok azonban kide- v rítik, hogy a lány kábítószer hatása alatt volt ésígy véletlenül esett ki a vo- ; natból. A gyanúsított; fiút

felmentik, ugyanakkor á nyomára bukkannak egy kábítószert terjesztő idegennek .».

Erről sz<$, illetve így kezdődik az Egy lány halála című tévéfilm, amelyet Zimre Péter irt, s amelyet Semsei Jenő dramaturgi közreműködésével Félix László rendező napjainkban kezd forgatni a Magyar Televíziónál.

Az előszobában fförrenl1 egyet a kaputelefon. Aztán

még egyet

A férfi fent a lakásban már az első hangnál ka jártul vigyorgott: íme, érdemes volt megpiszkáfcsa a drótokat, most nem tad a szerkentyű hajőSdbr&ént dudáim.

HajnaB három óra. Már megitta a teáját, íróasztalánál üi, munkára készen, csakhogy a kinti nyökögés nem szikiik meg. (De kiadósán nyomkodja az a szesztestvér, aki hazafelé menet a kaputelefonok gombjain kljmpírozí) Gémesen maga elé húzza az írógépet, de a befűzött papír az átütött sorokkal elkedvetleníti, ezért szivar rután tapogat, talán iszik is ' egy kortyot, mert nehéz Defefióduhri a munkának.

Bugyborékoló bangón még egyre fuidokiott az előszobában a kaputelefon. Valaki egyfolytában nyomja, nyomkodja. Az édesanyád szemrí, te! — mormolta ő magában, Meg hogy: nyomd, ki tudja, meddig nyomhatod, mert közeleg már az impotencia! ... Egy kis elhajlás, barátok közti hülyülés és szövegelés még kedves a szívének, de a mája már tiltakozik, és amúgy is mindig minden munkával úszik, gürizni kell hát, az írógépen művészkedni, nem idegen házak csengőgomb- jaim.

A fenébe is! Megy az idő.

Legalább negyedórája szórakoztatja magát evvel a hajnali részeggel, csak hogy ne kelljen dolgoznia. Valami lerobbant vén piás cövekelt le, vagy egy lo- boncos ifjú, a lakással rendelkezők gyűlölője? Mindegy.

Próbált beleólvtasm a tegnap reggel abbahagyott gépiratba, amikor odakint- ről, az öreg bérhár, körfolyosójáról zajt hallott. Lépteket. Üjra és újra körbe megy valaki a gangon. Lakó nem lehet, az csak h»Gáll István

zatafiftna; akáwrifiyess tejt siker. Különben is egyenletes józansággal kopogó és mégis óvatos léptek. Mit keres az illető? És ki az?

Eölberrégett előszobája bejárati ajtajának csöngője. A „Ifit keresnek” kérdése hamar megoldódott. És máris újabb kurta csönSzHsarját megropogtatva, rágyújtott. Kä lebet äz? A lenti kapu zárva, azon egyik marha barátja se jöhetett be. Mert azok küldtek . már hozzá eladó szelindeket kínálót, meg fél teherautónyi „megspórolt” tűzifát, s Mába erősködött, hogy gázzal fűt, a drabális lehordőkv véres szemmel néztek rá, és kapott meghívót Iksz nagykövetségtől, hogy nemzeti ünnepükön jelenjen meg, mert kitün-. tették a harmadosztályú Elefánt érdemrenddel, ami ötszáz forinttal jár. (Ennél a beugratásnál mohóságában majdnem bedőlt: felhívta a követséget, hogy létezik-e Elefánt-rend?!

Hátha táviratot hoztak? — villant az eszébe. De nem, ekkora buzgalmat a magyar postától nem tételez fel, amióta a táviratokat is a levélszekrényébe dobják be, hadd aszalődja- nalc

Kint az apró csöngetések mellett a kilincsét is megráztak. Vagy babrálnak a záron? Szivarjából izgatot- tabban pöfékelt.

Hót persze! Betörő. Csönget, és ha kimegy valaki, falszövegel, motyog, közben meg már varázsolgat- ja a zárat, vállával nyomja be a kétszárnyú ajtót, és próbálgatja, hogy rigiihézásssS nem tudna-e bejutni. •

Alakúi! Ex izgalmasan alakul. Ha ő ilyet tudna írnü ... Eltolta maga elől az írógépet a megszületni úgyse akaró regény elvetéli soraival.

Szája sarkába csípve * szivart, kiosont a hallba. A félsötétben szétnézett, és leemelt a szekrény tetejéről egy alföldi fekete korsót. Jó nagy. Elég nehéz. Es a nyakát megmarkolva jó fogás esik rajta. Akkor fog a betörő fejére ütni, araikor az benyomja az ajtót. Aztán majd telefonál, az ájult bűnözőt elviszik, ő flegmán leveri szivarja hamuját, visszaül a gép mellé, és lemossa Tolsztojtól Beöowig az összes regényírót

De az ajtó üvegén át egy

rendőr árnyéka látszott. Mögötte még valaki civilben.

A hatósági emberek benyomultak, a rendőr tisztelgett, a civil ruhás nyomozó kezet nyújtott, és bemutatkozásiként „Valamilyen Bélát” morogva nefci- saegezte a kérdést:

— Van önnek egy IT-ti- aenkilencötvennégy rendszámú személygépkocsija?

Neid autója van. Meg telefonja, és nem távbeszélő- készüléke. Szívesen nyitna vitát a köznyelv és a hivatalos nyelv közti különbségről, de látogatói — valószínűleg — nem nyelvészek. Tétován befelé tessékelte őket.

— Talán mégse itt az ajtóban, erre, ezen a hosszú előszobán keresztül, ezért nem hallottam a kaputelefont ...

Elszólta magát. De eaen

nem rágódhat, mert amíg időt nyert, agya azt a kérdést őrölte, hogy mit követhetett el? — Kit és hol ütött el, és hagyott cserben? Tudtán kívül, természetesen. De semmi se ugrott be. Óvatos vezető, éjjel meg sose autózik.

— Igen, az én kocsim. *

A nyomozót ezek után

nem kellett erőltetni, le- csüccsent az egyik fotelba, és elfogadta az elébe tolt cigarettát. A rendőr álmél- kodva sétált a falakat beborító könyvespolcok előtt, ahol négy pnéter magasan ezer és ezer kötet.

— Ezt mind el tetszett olvasni az elvtársnak ?

Jobb a beismerés. Mindjárt az elején.

— Nem, kérem. Egy részét, gyanítom, nem is érdemes elolvasni. Csak még mindig nem tudom, melyeket nőm. De tulajdonképpen ...?

A hálószobából pizsamásán. álomtól' püffedi arccal kibotorkált a felesége. És — furcsa mód, szinte örömteli hangon — közbeszólt*

— Feltörtéle az autónkat. Ugye?

Hát persze! Ö már kombinál, meg hogyan moshatná ki magát, ha mégis valami közúti disznóságot követettjei... De miért vigyorog a felesége? Rózsaszín nagylábujját mozgatva, meztelen lábbal tappan- csol a parketten, pizsamáját összefogja a mellén, és az alvástól gyerekesre göm- bölyödött arcán boldog mosoly.

A,fiatal nyomozó felhúzta a szemöldökét, a pely- hedző "bajszú kisrendőrre nézett, aztán újra az asz- szonyra.

— Miért tetszik ennek örülni?

— Mert, ha maguk be-i csöngetnek éjszaka, manapság az csupán ezt jelentheti. Csak maguk ezt már nem értik.

... Éjszaka rúgták a kapujukat — Bundás őrjöngő ugatása felverte a falut —

r,n«w»Mrg v> w«m.iuiw jh «mm» nmivsmmtmwntmim »m u—i n