Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
1982. április 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Varroda a kuEtúrházban Az épületet az ötvenes években építették Ládbese- nyőn, azzal a céllal, hogy a község lakóinak kulturális igényeit ott kielégítsék. Kezdetben valóban a kultúra házaként íunkcionált az épület, ám a lelkesedés mind az üzemeltetők, mind pedig a lakosság részéről fokozatosan csökkent. Ennek vége az lett, hogy évtizedeken át gazdátlanul, kihasználatlanul állt az épület. Ekkor fogant az ötlet az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet vezetőségének fejében. Ládbesenyőn és környékén ugyanis igen sok a szabad női munkaerő — a szövetkezet számára pedig előnyösnek bizonyult egy melléküzemág kialakítása. A tsz vezetői egy varroda létrehozása mellett döntöttek. A cél megvalósításához a tanács rendelkezésükre bocsátotta a régóta kihasználatlanul álló épületet. Az elképzelést rövidesen tett követte: a szövetkezet vezetősége kapcsolatot teremtett a Debreceni Ruhagyárral. Érthető a választás, hiszen az edelényiek hosszú ideje munkakapcsolatban állnak már a ruhagyárral. A gyár pedig az edelényi telepen dolgozók jó munkája miatt ugyancsak szívesen kooperált ezen a környéken egy új üzemmel. A ládbesenyői varroda a múlt év őszére készült el, negyven, asszony kapott ott munkát. A varrónők ügyes kezűeknek bizonyultak — tavaly december óta már teljes értékű termelőmunkát végeznek. Jó eredményeik miatt áz idén már nagyobb feladattal bízták meg a debreceniek az új varroda dolgozóit. Ebben az évben már exportra is varrhatnak — a kezük alól kikerülő ruhákat a Szovjetunióba exportálja majd a Debreceni Ruhagyár. Megyei bor- és üdítőital-verseny Bizonyítvány gazdaságaink borászatáról ' Tegnap, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát tarcali központjában került megrendezésre Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye XIX. bor- és II. üdítőitalversenye. A kétévenként sorra kerülő rangos seregszemlére ezúttal 120 borral és 16 üdítő itallal neveztek a megye bortermelő gazdaságai és üdítő italt gyártó üzemei. Különösen a boroknál tapasztalt magas szám ellenére sajnálatos, hogy egyes gazdaságok távol maradtak a versenytől. Például érthetetlen, hogy a Borsodi Sörgyár miért jóval a nevezési határidő után, közvetlenül a verseny megkezdése előtt jelent meg készítményeivel. (Természetesen a zsűri, ragaszkodva a szabályokhoz, ezeket az üdítőket kizárta.) A tegnapi versenyt a ren- ' dező szervek nevében Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya helyettes vezetője nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy ezek az ismétlődő versenyek hű bizonyítványt állítanak ki gazdaságaink borászkodásáról, ezen ágazatok technológiai színvonaláról, s a kapott eredmény egyben a további teendőket, feladatokat is megszabja. A megnyitó után az országos és megyei szakértőkből álló zsűri négy bizottságban megkezdte a borok és üdítő italok bírálatát. A zsűrizés titkos volt, a bíráló bizottság tagjai csak a borminták számait tudhatták meg. A dr. Ásvány Ákos, az Országok Borminősítő Intézet igazgatóhelyettese vezette zsűri figyelme sok tényezőre kiterjedt. Így nézték a be- • küldött minta színét, tisztaságát, illatát, az illat intenzitását, az összharmóniát, az adott fajtára jellemző tulajdonságokat. A verseny tegnap délutáni értékelése során dr. Ásvány Ákos kiemelte, hogy az idei megyei bor- és üdítőitalverseny a szakmai zsűrinek sok tapasztalatot, élményt nyújtott. Üjra bebizonyosodott, hogy fiatal borvidékünk, a bükkaljai borvidék korábbi években elért sikerei nem a véletlen műve volt. Ez alkalommal is a benevezett 56 bükkaljai borból 12 arany-, 22 ezüst- és 9 bronzérmet kapott. Másik borvidékünket, a világhírű Tokaj-Hegyalját ez alkalommal 64 bor képviselte. Ebből 18 kapott arany-, ugyancsak 18 ezüst- és 9 bonzérmet. A vártnál kisebb éremdíjazásban az utóbbi néhány év kimondottan gyenge minőségű szőlőtermése is szerepet játszott, de nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a 18 aranyéremből 16-ot a To- kaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát szerzett, ugyanaltkor a borvidék termelőszövetkezeteinek borai közül mindössze egyet talált aranyéremre érdemesnek a szaltzsüri. Ez arra figyelmeztet, hogy az illető gazdaságoknak a jövőben az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a borászati ágazatra, az ott alkalmazott technológia korszerűsítésére. Bár a mostani versenyre benevezett üdítő italok száma nem igazolta, dr. Ásvány Ákos mégis kiemelte, hogy ebben a megyében is örvendetesen megnőtt a kereslet e cikkek- iránt. S ami külön öröm, hogy ma már a választék bőséges skálája áll a vásárlók rendelkezésére. Az értékelés után Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Németh Pál, a TESZÖV titkára nyújtotta át a legjobb eredményt elért gazdaságoknak, s kistermelőknek a verseny dijait. A legjobb bükkaljai tsz borának járó tiszteletdíjat a sályi Bükkalia Tsz, a legjobb tokaj-hegyaljai tsz borának járó különdíjat a tarcali Tokaj-Hegyalja Tsz bo- rai( kapták. A szövetkezeten belül működő szakcsoportok legjobb boráért a mádi Rákóczi .Szakszövetkezet; míg a háztájiból felvásárolt legkiválóbb borért a tolcsvai Békeharcos ■ Tsz kapott különdíjat A megyei tanács első diját kapta: a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombi- nát 1976-os furmintja, 1972- es édes szamorodnija, 1968- as hatputtonyos aszúja, az Eger—Mátravidéki Borgazdasági Kombinát tibolddaróci 1978-as leánykája, a Monyók József mádi kistermeié 5 puttonyos aszúja, valamint a Kisvárdai Szeszipari Vállalat miskolci gyára Sztár King üdítője. A megyei tanács nagy diját, a megyei borverseny legjobb bora címet: a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát 1968-as hatputtonyos aszúja érdemelte ki. (ha) Hozónkban, ahol évszázados, sőt évezredes hagyományai vannak a mezőgazdasági termelésnek, az elmúlt három évtized alatt 820 ezer hektárral — vagyis Borsod-Abaúj- Zemplén megye összterületénél (724 ezer hektár) nagyobb területtel — csökkent a mező- gazdasági termőterület. • E csökkenésen belül is kiemelendő a szántóterület fogyatkozása. Ez az elmúlt öt évben is nagymértékű volt. 1975-től 1981-ig országosan 288 ezer hektárral lett kevesebb a szántó művelési ágba sorolt terület. E heti kerekasztal-beszélge- tésünket — a föld védelméről, a termőföld maradéktalan hasznosításáról — oz imént közölt tények kellően igazolják. Megállítható-e a területcsökkenés? Mennyire élünk a termőföldben rejlő tartalékok feltárásával? Parlagföldek és zártkertek; a talaj termőpotenciájá- nak növelése és a melioráció — ilyen, s hasonló fontos kérdésekre kerestük a választ, Majoros Lászlóval, a megyei földhivatal vezetőjével, dr. Me- zöközi Andrással, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya igazgatási csoportvezetőjével, Szalipszki Andrással, a fancsali Egyetértés Tsz elnökével és Bűz Ferenccel, oz ónodi Rákóczi Tsz főmezőgazdászával. Területcsökkenés Dr. Mezőközi András: — Hogy megállitható-e a bevezetőben vázolt területcsök- kenés? Nem! Az urbanizáció, az iparosodás nyomán szerte a világban kivonják a termőföld egy részét az eredeti hasznosításból. Viszont ennék ütemét az ésszerűség és a szükségesség határáig lehet és kell mérsékelni! El kell érni, hogy ne a jó minőségű földektől kelljen megválni! Korábban megyénkben is nem egy olyan ipari létesítmény valósult meg (például Beren- te), ahol egyáltalán nem vették figyelembe, hogy ezzel első osztályú földet veszít a mezőgazdaság. Ma már szerencsére vannak olyan konkrét jogszabályaink, törvényeink, amelyek védik a földet, a mezőgazdaság érdekeit. Majoros László: — Megyénkben az V. ötéves terv időszakában évente 1100 hektárral fogyott a szántó területe. 1979-ben a megszigorított földtörvény megjelenésekor 740 hektárra lecsökkent a szántó művelési ágból kivont terület, viszont a múlt évben már újra 800 hektár volt. Elsősorban Miskolcon és az agglomerációs körzetben kellett jó minőségű szántóföldeket kiengednünk. Természetesen minden esetben alapos mérlegelés után döntünk, s ahol van más megoldás — még ha annak megvalósítása drágább is —, azt választatjuk az érdekeltekkel. Például ilyen vitánk van most Alsó- zsolcán, ahol II. osztályú Zártkertek — Majoros László: — Nagyüzemeink a meglevő termő- területüket ma már megfelelően hasznosítják. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy évről évre csökken á nagyüzemi parlagterület. Például 1977- ben még 7 ezer hektár volt, tavaly pedig már csak 1800 hektár. És ezek zöménél is objektív akadályai (ár- és belvíz) voltak a hasznosításnak. A fő gond az elaprózódott zártkert. Ezeket a községi tanácsok bérbe, vagy tartós földhasználatba adva igyekeznek hasznosítani. Dr. Mezőközi András: —Én úgy gondolom, legnehezebb feladat, s egyben a legnagyobb gond megfelelni a földtörvény azon elvárásának, hogy a termőterületet maradéktalanul meg kell műveim. szántóterületeket szeretnének házhelynek kiosztani. Mivel a földvédelmi törvény a jó minőségű (I—IV. osztályú) szántó kivonását nem engedi, s mivel a véleményünk szerint Alsózsolcán alacsonyabb osztályú legelöterület áll rendelkezésre e célra, nem járulunk hozzá a kéréshez. Természetesen vannak olyan helyhez kötött beruházások, amelyeket nem lehet más helyre elvinni, s csak ott lehet megvalósítani. Ilyen például egy kavicsbánya. Viszont az ilyeneknél is fokozódott a szigorítás. Például minden kavicsbányanyitás előtt tervet kell készíteni, hogy a termelés befejezése után, a rekultivációt miként valósítja meg az üzem. Emellett megemelkedett a termelésből való kivonás térítési díja is. Egy I. osztályú szántó kivonása esetén hektáronként minden aranykorona után 33 ezer forintot kell fizetni. Bűz Ferenc: — Ez a dolog minket is érint, húszén szövetkezetünk nagy kavicstermelő. Három kavicsbányánk van, kettő Ónodon, egy Nyéken. Már erre az évre 800 ezer forint rekultivációs alapot tervezünk, hiszen az új kivonási törvény erre kényszerít. Ugyanakkor a kivonást rrri azzal kompenzáljuk, hogy táblásítással a megszűnő dfjlőutakat is bevonjuk a szántóföldi termelésbe. És rákényszerülünk, hogy lefelé terjeszkedjünk, s mélyműveléssel termeljük ki a kavicsot ... parlagföldek Igaz, azt elmondhatjuk, hogy nagyüzemeink földjeiket rendszeresen művelik, viszont a . magánszektor külterületi földjeivel, zártkertekKel valóban, sok probléma van. És ez különösen a mi megyénkben gond, hiszen rengeteg a kis lélekszámú, elöregedő település. Akik korábban művelték ezeket a földeket, részben megöregedtek, elhaltak, ugyanakkor a fiatalok — rendszeres munkaalkalom hiányában — városokba, ipari központokba települtek. Némi reménysugár, hogy elsősorban a termelőszövetkezetek melléküzemág telepítési programja lelassította, sőt több településen megállította a korábban tapasztalt elvándorlást. BÚ2 Ferenc: — A mi őszünknek is van a nyékládházi szőlőhegyen 20 hektár szórványgyümölcsöse. Csak teher a nyakunkon! A nagy gépekkel, sőt, még a Ids MTZ-vel sem tudunk oda felmenni. A tanács pedig minden évben küldi a felszólítást, hogy mint növényvédelmi veszélyforrást, szüntessük meg. Képtelenek vagyunk vele mit kezdeni, már kiadtuk volna, de tartós használatba senkinek nem kell. Még ingyen sem! Éppen ezért a zártkerteknél én a személyi tulajdonszerzés bevezetését tartanám járható útnak. Szalipszki András: — Nálunk Fancsalon szerencsére nem gond a zártkert. Sőt, az utóbbi években egész komoly szóló- és gyümölcstelepítés f indult meg a faluban. Persze, mi szerencsés helyzetben vagyunk. Közel van Encs, a járási székhely, egy kicsit az üdülőkörzet szerepét töltjük be. Máshol viszont tudom, nagy gond a területek művelésbe vonása. Véleményem szerint a bérbeadási forrna, a tartós földhasználat nem vált be. Mivel az élelmiszer- termelés fontossága, sőt egyre növekvő fontossága egyértelműen követeli a műveletlen, így a zártkerti parlagföldek! rendszeres megművelését, termelésbe állítását, úgy gondolom, a tulajdonviszony kérdését érdemes lenne megvizsgálni. Ha az érdeklődés felkeltését az elhagyott litkai,’ lyubatanyai, perecsei — és sorolhatnám — zártkertek iránt csak személyi tulajdonba adással lehet felkelteni,’ altkor adjuk személyi tulajdonba! Ügy gondolom, a föld megiTíűvelése, termelésbe állítása minden más érdeknél fontosabb. Tudomásul kell venni, hogy az elhagyott zárt- kert a közösnek nyűg, a jelenlegi nagy gépeivel képtelen megművelni... És, ha már a gép szóba került, elmondom, hogy az elmúlt évekbemörven- detesen javult a mezőgazda- sági kisgépellátás. De még ma sem teljesen megnyugtató, a kapható motoros kapák elég drágák. Kérdem én: miért négy és fél ezer forint egy kis moped, és miért 10 ezer egy motoros kerti kapa? A kapában sincs több anyag, mint a mopedben, s míg az előbbivel termel, értéket állít elő a tulajdonos, az utóbbival „a nyakát törheti ki”... Melioráció Bűz Ferenc: — A földvédelemhez, a talaj termőerejének fokozásához, fenntartásához feltétlenül hozzátartozik a belvízrendezés és a talaj sa- vanyodásának megakadályozása. Megyén!;beír a talajok 60—70 százaléka savanyú, agyagbemosódásos, barna erdőtalaj. Ezek bizony javításra szorulnak. Sajnos a tsz-ek zöme ezt saját erőből nem tudja megvalósítani. Pedig például a nreszezés költsége öt év alatt megtérülne, s 15 évig éreztetné kedvező hatását. Szalipszki András: — Jómagam a melioráció híve vagyok. Nálunk 20 évvel ezelőtt kezdtünk hozzá. Akkor az összes beruházáshoz 6 millió forintot kaptunk. A jelenlegi gyümölcsösünket látva, eredményeinket hallva, sokan mond j áli: könnyű nektek, megragadtátok az isten lábát, s nem hiszik el, hogy csupán 6 millió forint állami támogatást kaptunk... E témánál nem árt elmondani, hogy nem elég a meliorációt egyszer megcsinálni. A karbantartás, fenntartás, pótlás nélkül ugyanis rövid időn belül abba az állapotba került rassza terület, ahol a melioráció előtt volt. És még egy gondolat ... Az ónodi kolléga említette, hogy Borsodban sok .• savanyú talaj. Mindezek ellenére olyan műtrágyákat is használunk — tudatosan — amelyekkel tovább savanyít luk a területet. Gondolok itt például a sima foszfátra, vag\ a karbamidra. Az AGROKEF most is hirdeti ezeket, 30 százalék kedvezménnyel. E területekre nem szabad megvenni! Majoros László: — Borsodban a föld racionális hasznosítása területén későn „ébredtek” a gazdaságok. A környező megyék előbbre járnak, jobban kihasználták a korábbi, bőségesebb állami támogatást. Ahol pedig megvalósult a melioráció, ott az a baj, hogy7 a szakemberek nagyarányú fluktuációja miatt a harmadik már nem tudja, mit akart az első. És ami a meliorációk hatásosságát illeti: legtöbb esetben nem egy-egy üzem, hanem egy egész tájegység meliorációját kellett volna elvégezni! Erre azonban soha nem volt elegendő összeg, sőt gyakran a kivitelező is gond volt. Mégis mű dén nehézség ellenére tudjuk: a melioráció a mezőgazdasági terimelés biztonságosabbá tételében, a termőföld maradéktalan hasznosításában, mint ahogy a múltban, a jövőben is döntő tényező marad. * Az elmondottak utón - amelyek korántsem ölelték fe! a témakör minden problematikáját - megkérdezhetik: mi indokolja azt a különös figyelmet, amelyet a földvédelem napjainkban kap? Indoklásul íme néhány odot: összes nemzeti vagyonúnknak közel ötödét cf mező- jazdasógi termőterület teszi ki. Értéke közel háromszorosa a mezőgazdaság összes állóesz- köz-állománya értékének. Az elmúlt évben előállított mezőgazdasági termelési értékből minden hektárnyi termőterület, re mintegy 30 eze’ forintnyi jutott. Való igoz hát a megállapítás: a föld - tulajdonformától függetlenül - nemzeti Vjncs. Hajdú Imre
