Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-02 / 78. szám

ÉSZAK -MAGYARODSZAG 4 1982. április 2., péntek Borsodban is elkészül TirtéRelmi emléktelyek katasztere A Magyar Munkásmozgal­mi Intézet összeállítia ha­zánk történelmi emlékhelyei­nek kataszterét. Korábban, öt évvel ezelőtt a Magyar Parti­zán Szövetség látott hozzá a számbavételhez, azonban vizs­gálódása csak az első világ­háborút követő korszakra terjedt ki. A begyűjtött anya­gokat feldolgozásra az Orszá­gos Hadtörténeti Intézet és Múzeum Levéltára vette át. Ez volt a történelmi emlékhe: lyek kataszterbe foglalásának első lépcsője, majd a Műve­lődési Minisztérium kérte fel e munka folytatására a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeumot, egyben e munkában való részvételre szólította fel az érdekelt megyei szerveket. Ebbe a kataszterbe majd be­kerülnek mindazon szemé­lyekhez vagy eseményekhez kapcsolódó történelmi emlék­helyek. amelyeket haladó tör­ténelmi hagyományaink nyo­mán állítottak fel az ország területén. Az 1832 és 1982 közötti 130 esztendőnyi tör­ténelmi időszak társadalmi­politikai emlékhelyeit gyűjtik egybe. Elkészül az emlékhe­lyek topográfiái katasztere megyénként, s ez kiegészül személyi emlékhely-kataló­gussal. Így együttes nyilván­tartásba kerül az összes em­lített korszakra vonatkozó emlékhely. A munka dandár­ja a megyei múzeumokra há­rul. * Borsod megyében a Her­man Ottó Múzeum történeti osztálya a gyakorlati munlca kézbentanója. Dr. Dobrossy Istvánnal, a történeti osztály vezetőjével és dr. Veres Lász­lóval, a múzeum igazgatóhe­lyettesével vettük számba a helyi teendőket: — Szerkesztettünk egy részletes kérdőívet a szüksé­ges adatok beszerzésére, — tájékoztatnak. — Ezt a kér­dőívet sokszorosítottuk, s a Borsod megyei Tanács műve­lődési osztálya most küldte szét a megye községeibe. A helyi tanácsokra, a helyi népfrontbizottságokra és a helytörténeti gyűjtőmunká­ban eddig is sokat jeleskedett önkéntes gyűjtőkre támasz­kodunk elsősorban. Az orsz4- gos intencióknak megfelelően a reformkortól, dátumszerűen 1832-től kezdjük a gyűjtést 1962-ig, kivéve a két világ­háború emlékeit. Sajnos, a megyében kevés a feltárt, il­letve valahol nyilvántartásba foglalt általános politikai és történelmi emlékhely, még Miskolcon sincs megfelelő ka­Borsod megye és Miskolc város Tanácsa, a Borsod me­gyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár, a TIT megyei szer­vezete, a Művelt Nép Könyv­terjesztő Vállalat, a Napja­ink Szerkesztősége és a Ma­gyar írók Szövetsége Észak- magyarországi Csoportja a költészet napja és a Napjaink megjelenésének 20. évfordu­lója alkalmából ünnepségso­rozatot rendez április 5-én. Ennek keretében délután 3 órakor Lillafüreden megko­szorúzzák a József Attila-em- léktáblát — Kulcsár Imre színművész mondja el a köl­tő Ódáját —, majd fél 4 órai kezdettel a Palota-szálló tár­salgójában a Napjaink mun­taszter, talán csak de. Csor­ba Zoltán néhány éve megje­lent és a miskolci emléktáb­lákat ismertető sokszorosított könyve sorolható ide. Éppen ezért érezzük e gyűjtőmunka Különösen nagy jelentőségét. — Hisszük, hogy a helyi ta­nácsok és más helyi szervek lelkesen támogatják ezt a munkát, s bejönnek a jól ki­töltött kérdőívek. Mi a továb­bi leendő? — Bízunk abban, hogy a kérdőívek maradéktalanul és pontos kitöltéssel visszaérkez­nek úgy két hét múlva. Ezt követően feldolgozzuk a beér­kezett anyagot, majd meg­küldjük a Magyar Munkás­mozgalmi Múzeumnak továb­bi feldolgozásra. Mi a kérdő­íveken kértük az első és a második világháború emlék­helyeinek, a szovjet katonai emlékhelyeknek a jelentését is, amit az országos anyagba ugyan nem kell jelentenünk, de igen jó, ha a megyei mú­zeumnak nyilvántartásában fellelhetők. Várhatóan július elejére elkészülünk a mi munkánkkal. — A Magyar Munkásmoz­galmi intézel az emlékhelyek topográfiái kataszterén és a személyi emlékhely-katalógu­son túl, egy történelmi em­lékhelyekhez kapcsolódó élet­rajzi lexikont is elkészít a tervek szerint, s a kiadványo­kat 1985-ben kívánja közread­ni. Más megyékben, ahol ko­rábban elvégezték ezt a gyűj­tést, ugyancsak kiadványokat jelentettek meg. Például a szomszédos Heves megyében is. Nem lehetne Borsodban is kiadni egy helyi katasztert, márcsak azért is, mert a me­gyében begyűjtött anyag az országos kiadásban eleve csak szükebb teret kaphat, helyi­leg viszont igen jó és szük­séges lenne egy bővebben tá­jékoztató Idadvány? — Feltétlenül kívánatos volna egy ilyen megyei em­lékhelygyűjtemény megjelen­tetése, s ezért is kérjük a bő­vebb. az országos előírás sze­rint nem kívánt adatokat, például a két világháború és a szovjet katonák emlékhe­lyeit, hogy azokat egy esetle­ges helyi kataszterben szere­peltethessük. Nem rajtunk múlik a megjelentetése. Mi meg tudjuk csinálni. De, hogy megjelenjék, arról nem mi döntünk. — Az anyag a nyár elején már együtt áll a múzeumban. Hátha addig a helyi kiad­ványról is születik döntés az illetékes helyen,.. (benedek) Épink-évfordBló katársai találkoznak az olva­sókkal. Bevezetőt Papp Lajos, a lap főszerkesztője mond, közreműködnek Csapó János, Kulcsár Imre, Mihályi Győ­ző, Molnár Zsuzsa és Zoltán Sára, a Miskolci Nemzeti Színház művészei. Este fél 7- kor a megyei könyvtárban Űjságrajzok címmel kiállítás nyílik a lap művészi grafikái­ból, majd este 7 órakor a könyvtár előadótermében rendezik meg a 20 éves év­forduló alkalmából a Napja- ink-estet, amelyen bevezetőt Borsos Árpád, a megyei ta­nács művelődési osztályveze­tője mond, közreműködnek a fentebb említett színművé­szek. „Üzenetek” Szerencsről A címzett — Vasarely „Bonjour Monsieur! Cette une VArt modern est trés bonne. Au revoir: K. Gizella."’ A feltehetően középiskolás lány is nagyon jól tudja, hogy „üzenetét”, gondolatát magya­rul, s pontosabban is fogal­mazhatta volna. Hiszen Vá­sárhelyi Győző az, akit Victor Vasarelyként ismert meg a világ. S aki máig sem felej­tette, honnan való. Ennek egyik demonstrálása volt csak, hogy adományából — kétszáz alkotásról van szó — Pécsett múzeumot hozhattak létre. Az ország lakossága fő­képpen a televízióból, a sajtó által értesülhetett időről idő­re az ő munkásságáról, mű­vészetének lényegéről. („Káprázatos dolgokat lát­tam Szerencsen 1982. március 25-én” — „Szinte hihetetlen, hogy Szerencsen láthattuk.’’) A káprázat, az elragadtatás jogos: Victor Vasarely erede­ti műveit ugyanis ritkán lát­hatta kiállításon (a fővárost kivéve) a művészetszerető közönség. Hogy most a sze­rencsieknek megadatott ez a ritka szerencse, az a Budapes­ten élő Csepel Tibor zenemű­vésznek köszönhető elsősor­ban, aki Vasarely-gyűjtemé- nyének darabjait tíz napra a Hegyalja-kapuja lakói „ren­delkezésére” bocsátotta. S másodsorban a Szerencsi Édesipari Vállalat Művelődé­si Háza igazgatójának szóljon a dicséret, aki felfedezte a le­hetőséget, s élt vele. S együtt élt végig a kiállítással és lá­togatóival; az íitolsó nyitva­tartási napon már maga sem tudta volna megmondani, há­nyadszor nézi-ízlelgeti a ké­peket; éli a látogatók örömét. — „Látta volna, azt a ren­geteg apróságot, az óvodáso­kat! Ügy kellett őket felemel­getni, jobbról balról mutatni nekik a képeket...” („Amit ezen a kiállításon láttunk, az maga a csoda. Az esztétikai nevelésünk alapja, hogy a gyerekek ezekre a csodákra ráérezzenek, és ké­pesek legyenek a továbbiak­ban is a művészi élmények befogadására. Ezért is jelen­tős ez a kiállítás óvodásaink életének szebbé tételében” — négy óvónő és 120 nagycso­portosa.) A vendégkönyvek tanúsága szerint — az egyiket majd megkapja a művész Csepei Tibor közvetítésével —, álta­lános iskolások, gimnazisták, ipari tanulók és felnőttek egyaránt a legnagyobb elis­merés hangján szóltak a lá­tottakról. Az egyik vendég­könyvben 1700, a másikban 1716 aláírás-látogató tanúsko­dik arról, hogy Vasarely mű­vészete teljes befogadásra ta­lált Szerencsen. (Mindössze ketten fejezték ki aggodal­mukat). Sokan fejezték vi­szont ki azt a reményüket, hogy a Művész alkotásait va­laha majd széles körben fel­használhatjuk ... („Nagyon örülünk, hogy honfitársunknak ilyen sikere van a világban. Hiányoltuk a Zebrákat”; — „A Bocskai Ist­ván Gimnázium ábrázolás csoportja nevében szeretnénk megköszönni azt az élményt, amelyet a képei által nyúj­tott nekünk.’’) S végezetül idézzük fel a Művész egy évekkel ezelőtt megfogalmazott gondolatát: „Engem nem magyarázni, ha­nem nézni kell!” — Szeren­csen tíz nap alatt ezrek tették ezt. S hogy tehették — kö­szönik a gyűjtemény gazdájá­nak ... (t. n. j.) A pataki piac Ressel 7 óra gás, mozgás a sárospataki piacon. A kapuban sorállás az élő halért, de úgy tűnik, mindenkinek jut. A másik oldalon pedig kuriózum: teknővájók munkája, játék- teknő, fakanál és egyéb, könnyedre, szépre faragott tárgyak. — A kis teknő? — Tizennégy, forint. .. Vi­gye a párját is, úgy szép! Valóban szépek és egyál­talán nem drágák. Tiszaka- rádon faragták, munkálták meg ilyen szépre ezeket a fatárgyakat, onnan hozta az asszony, ki árulja. — Olcsón adom, hogy pénzt lássak... Nagyon nehéz olyan messziről bejönni Pa­takra, mert megszűnt a kis­vonat. Most a buszokon kell tolonganunk ... Hullámzik, mozog a nép, válogat, mustrál. — A tojás mennyi? — Három forint. Ne tessenek megijedni, Itt, Patakon a tojás párját értik a három forinton. Egy tojást nemigen vesz senki. Egyöt- ven pedig egy tojásért nem sok. Egy másik asszony érde­kes, hosszúkás hagymát árul, kettőt öt forintért. Ez azért sok érte. A dughagymáért, kis bádoggal méri, húsz fo­rintot kér. Sokallják, de mondja, ennél jobb hagymát nem találnak sehol. Salátát árulnak hét forintért, erdei jácintot, hóvirágot négyért, kora hajnalban szedték Makkoshotykán, még a csokrokon szinte ott az er­dei harmat. A piaci árusítók túlnyomó többsége helybéli. Akik is­merősök, jártasak itt, mond­ják: valamikor — még pár évvel ezelőtt is — nagyobb volt ez a piac, többen ér­keztek a Bodrogközből, sőt Szabolcsból is, hozták a sok­féle jókat, de a kisvasút megszűnte után érezhetően csökken, sorvadozik a piaci felhozatal, a tanyákról nem jönnek már annyian, sőt egynémely tanya, például a Gubás, gyakorlatilag már meg is szűnt, lakói elköl­töztek a vasút megszűntével. A buszok jönnek-mennek persze, de hát ez mégis más ... Egyes munkahelye­ken megszaporodtak a késé­sek, a tanácson nem szólnak annak, aki későn érkezik, el­hiszik: három tömött busz is elment, meg sem állt, mert minek, úgysem fértek volna rá. A tanács pedig azért em- lítődik, mert Szabó Dániel- néval, a termelési osztály vezetőjével. Budavári Csabá­val, az elnökhelyettessel, majd Tóth József elnökkel váltunk szót a pataki piac alakulásáról. Sok jó nem hangzik el a piacról, mert a fentebb már említett nyüzs­gés, mozgás ellenére is bi­zony jóval visszaesett, meg­csappant korábbi önmagához képest. Itt a tanyák mindig is nagy szereoet töltöttek be az áruellátásban, a város közigazgatási területén élők­nek még most is több. mint tíz százaléka lakik a tanyá­kon. de fogyatkoznak, elköl­töznek. Igaz, például Dorkó, Apróhomok. Halászhomok, Kisbálványos, Páterhomok, Rózsás meg még néhány hely tartja magát, egyné­mely. kisebb falunak beillő tanyaközpontban az utóbbi időben építkeznek is. Sertés­tartással is kevesebben fog­lalkoznak. mint valaha. A háztáji sertésállomány nap­jából tíz év alatt a felére csökkent, ami ieen elgondol­kodtató. Bizonv a hagvomá- nvos. szerdai sertései áron is érezhető ez a csökkenés. Tudnivaló az is, hogy & sárospataki piacot —■' külö­nösen tavasztól ősz végéig nem 1 csupán a helybéliek látogatják, hanem az igen nagy számú vendégek is. A régi, nagy múltú, rangos ide­genforgalmi látványosságok mellé új, ugyancsak nagy tö­megeket vonzó létesítmények is felsorakoznak. Például a meleg vizű fürdő, mellette a kemping. A fürdő és a kem­ping is egész évben fogadja a vendégeket, a fürdőt a közeli jövőben ismét fejlesz­tik, gyógyvízzé nyilvánítják hivatalosan is és a tervek között szerepel egy gyógy­szálló, szanatórium építése. A közeli szlovákiai területek­ről régóta mindennaposak a vendégek a városban, és ha már több napra letanyáznak, természetesen vásárolnak, piacot is járnak. A vásárlóit sokadalma te­hát növekszik, a felhozatal csökken. Mindezzel együtt sincs azonban — még — nagy baj. Már csak azért sem, mert a város vezetői a mindennapi tennivalók kö­zött foglalkoznak az áruel­látással, a zöldség-gyümölcs piaccal, a tapasztalatokról, a tennivalókról rangos testüle­tekben váltanak szót, hoznak határozatot. Mindenekelőtt: a tényekkel való szembenézés alapállásából. A zöldség-gyümölcs ter­mesztés fokozása, követke­zésképpen a piaci választék, árukészlet bővítése tulajdon­képpen már a közeljövőben várható. A tanács szervezi, támogatja a kertbarátok • kö­rének megalakulását, ötszáz négyzetméternyi területű föl­dön gazdálkodnak majd a kertbarátok és ennyi terüle­ten már tisztességesen lehet zöldséget termeszteni. Első­sorban — érthetően — a la­kótelepeken élők érdeklőd­nek ez iránt a forma iránt, már száznál többen jelent­keztek. Sokszoros haszonnal jár majd a kertbarátok te­vékenysége. hiszen jelenleg az állam tulajdonában itt mintegy 70 hektárnyi műve­letlen zártkert van, ennek parlagon fektetése pedig mindenképpen kár. De még a tsz-nek is lehet valameny- nyi parlagterülete. Valószínű, hogy a másik kertészkedési lehetőséget is megkedvelik a környékbe­liek: a szőlők tartós hasz­nálatba vételének lehetősé­gét. Eleddig .erre itt nem nyílott mód. most azonban — igen. A tanács 30 évre adja bérbe a szőlőt, tehát való­ban tartós időre. így már érdemes befektetni, teleoite- ni. Kis házikó is építhető rá, és akik ismerik például a hegyek közölt levő kacsárdi részt, Károlyfalva környékét, meg a Zemplén más. gvö- nvörűséges tájait, azok tud­ják: pihenésre, kikapcsoló­dásra alkaimatosabb helvet nehéz találni. Az ára? Tes­senek megfögódzkodni: 2—4 forint négyszögölenként. Az­az: kettő és négy forint. Mindebből az is látható hogv a szőlők tartós használatba adásával a tanács sokkal in­kább a szőlő megművelésé­nek kedvcsinálására törek­szik. mintsem a meggazda­godásra. 4 „liáfKo" «onclo’at persze itt is ugyanaz, mint az előző formánál: legna­gyobb nemzeti kincsünknek, a földnek megművelése, hasznosítása, valamint a nia- ci felhozatal bővítése Ha ez a kikapcsolódáson kívül né­mi pénzmagot is hoz a föld mesmű velő’ének zondozóiá- nak‘ megérdemli, senki ne sajnálja tőle! Priska Tibor A MISKOLCI KERTÉSZETI VALLALAT kínál fel KÖZULETEK RÉSZÉRE: 5 db IFA W 50 billenőplatós, 2 db IFA W 50 fixplatós tehergépkocsit érvényes műszaki vizsgával, üzemképes állapotban Érdeklődni lehet: Miskolc I. kér., Szentpéteri kapu 103., szállítási üzem vezetőiénél. Telefon: 34-921, 39 mellék.

Next

/
Thumbnails
Contents