Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
£SZAK-MAG¥AfiORSZAG 4 1982. március 27., szombat ■» Ok huszonötén Huszonöt mályinkai apróság óvodai elhelyezése oldódott meg több mint fél éve, jól szervezett összefogással. Az elmúlt évben 4 hónap alatt kialakították jelentős társadalmi segítséggel óvodájukat. A Dédestapolcsányi közös Tanács által biztosított 120 000 forinthoz 200 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek szocialista brigádok és a község lakói. Nagy- és középső-csoportos gyerekek járnak az óvodába. Képünkön: a tavaszi napsütésben játékos foglalkozást tartanak az udvaron. Fotó: Fojtán László Vasarely grafikái Szerencsen A ÍSnek még nincs is lakása, önálló otthona, albérletben, vagy egyéb hasonló körülmények között él, az is igyekszik környezetét otthonosabbá, kulturáltabbá tenni egy-két korszerű, ízléses bútordarabbal, dísztárgyakkal, célszerű és korszerű használati tárgyakkal, edényekkel, lakáskulturális felszerelésekkel. Menynyire előtérbe kerül ez a törekvés annál, akinek már van lakása, otthona! Milyen is legyen a bútor, a szőnyeg, a függöny, a falvédő, a konyhafelszerelés, milyen díszek kerüljenek az otthont adó környezetbe? Otthonteremtő százak, ezrek mindennapi gondja ez. A legkülönbözőbb formában kapnak tanácsot, útbaigazítást az érdeklődők. Sajtó- közlemények, lakáskulturális témájú ismeretterjesztő előadások, a Lakáskultúra című folyóirat, rádió- és televízióműsorok sokasága (például az erre rendelt ízlések és pofonok című tévésorozat) próbálnak segíteni környezetünk korszerűbbé tételében, ízléses tárgyakkal való ellátásában. Kell is e sokféle segítség, mert még ma is igencsak kísért a múlt. Nemcsak magánvarrodák műhelyeiben, de főútvonali állami, szövetkezeti boltokban is ott díszük még a kettős ágyra való . „hármashalom” díszpárna és sok egyéb, évtizedekkel korábban elavult lakásdíszítő ka- cat, dísztárgy, egyéb. Az új otthonhoz jutottak között nem kevesekben még most érnek be a régi, több évtizedes fogantatású, talán a szülőktől, vagy nagyszülőktől örökölt régi álmok, hajdan csak távolról ismert, illetve ismerhetett egykori polgári lakberendezések emlékei és most nyílik lehetőség régi vágyak megvalósítására. Az állami és szövetkezeti kereskedelem kínálata sokszínű. Korszerű és célszerű, művészi ízléssel alkotott áruk mellett ott a kommersz, az ízlést visszafogó tömegáru is és általában a kereskedelmi kínálat nemcsak sokszínű, hanem nagyon vegyes értékű is. Fel-felújulnak bíző- nyos divatok, nem egyszer ellentmondások születnek ebből. Például, amikor a lakosság döntő többsége kisméretű, alacsony belmagasságú bérházakba költözik, hatalmas, sokkarú és -lángú űvegcsillárok kelletik magukat a boltokban, olykor a régi velencei eriTIánc* talmi utódjaként. Nyakunkon a nosztalgiahullám. Dísztárgyként mindenféle préselt bőrveretek emlékeztetnek a hajdani, sosemvolt „nemesi- ősi” környezetre. Az állami és szövetkezeti kereskedelem egyszerre kínál értéket, ízléseset és ugyanakkor vitatható értéket. A Képcsarnok boltjai, az iparművészeti boltok többségben igen értékes művészi árukkal várják az igényesebb vásárlókat, ugyanakkor a népművészeti és háziipari boltokban a vitathatatlan népművészeti értékek mellett már jelen van — néha nem is kismértékben — a népművészet „módosított” formája is, a kereskedelmi érdekeknek alárendelt, a könnyebb eladhatóság végett „alkalmazott népművészet”. Tömegével van jelen boltjainkban a Jó kerámia és porcelán, és ugyancsak tömegével a giccs- határon levő, vagy azt túl is lépő készítmény. Ugyanaz a gyár, mintaboltjában egyaránt árusítja korszerű háztartási porcelánjait és gics- cses — helyenként ordítóan giccses! — szobrocskáit. A népművészeti vásárokon egy gyékényre kerül az igazi népművészeti érték és a talmi készítmény, sőt a tömegcikk-bazáráru. A kisipar és kiskereskedelem számszerű növekedésével még több kapu nyíük a csökkentett ízlést sugárzó áruk, vagy éppen a giccsek betörésére, a gyermekjátéktól a dísztárgyakon és használati cikkeken át a ruházati kiegészítő darabokig. Ugyanakkor néhány kiskereskedő kirakata — elsősorban konfekciónál — a korszerű, a jó ízlés példája lehet. A konzervatív ízlés idegenkedik az újszerűtől, a korszerűtől, s könnyen esik csapdába. Nosztalgia ürügyén bóvlit sóznak a noegA népművészet virágkorát, a múlt század végének tárgyiasult esztétikai világát idézi az a kiállítás, amelyet tizenkét népi iparművész munkáiból pénteken nyitottak meg Budapesten, a Népművészeti és Háziipari Vállalat Váci utcai üzletében. Az ország különböző részein munkálkodó bőrművetéreszfhető vevőre, az export-herendihez „hasonlóság” orvén sokan ízléstelenségekkel veszik magukat körül. A felélénkült kereskedelmi forgatagban, amikor nagy a kereslet és a kínálat, egy gyékényre kerülhet és gyakran kerül is az ízléses és a bóvli, a korszerű és a giccs, s bizonyos gazdasági megfontolásokból mintha kevesebb figyelem jutna a giccsek gyártásának és forgalmazásának, az ízléstelen, korszerűtlen lakás- felszerelések, kiegészítők, dísztárgyak, játékok készítésének és forgalmazásának ellenőrzésére. E figyelemcsökkenést pedig bátorításnak veszik azok, akik ezt a konjunktúrát meg akarják lovagolni. Környezetünk kialakításának gondjaitól indult el ez a gondolatmenet. Térjünk oda vissza. Nem közömbös, mit teszünk lakásunkba, mivel próbáljuk otthonosabbá tenni környezetünket. Az ízléstelen áruk forgalmazását tételes törvény nem tiltja — kivéve például a szeméremsértő és egyéb módon durván a közízlésbe, vagy tételes előírásokba ütköző dolgokat —, nem tilos szeretni a giccset, de igen sokan nem tudatosan választják a csökkentett művészi értékű holmit, nem eleve azt akarnak venni, hanem, mert a boltok azt kínálják, és az egy gyékényen kínált különféle értékek között talán nehezebb a választás, hát könnyebben válik a vásárló kevéssé ízléses, értékes, vagy éppen ,giccses áruk gazdájává. P edig egyenlőségjel akkor sincs az érték, a talmi- tömegcikk és a giccs között, ha az állami, szövetkezeti, vagy magánkereskedelem közös gyékényén is kerülnek kínálatba. Benedek Miklós sek, fafaragók, fazekasok és kékfestők, a népi kismesterségek hagyományainak, a paraszti életforma sajátos, egyszerű forma- és ízlésvilágának megőrzői mutatkoznak be legszebb alkotásaikkal, modern korunk használati és díszítő tárgyainak gazdagítására. Nem volt időzítve, véletlenül kaptak kedves ajándékot a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján a szerencsiek. A múlt vasárnap nyílt meg a Szerencsi Édesipari Vállalat művelődési központjában az a 46 grafikából álló Vasare- ly-kiállltás, amelyet Csepel Tibornak, egy nagy munkás- mozgalmi múlttal rendelkező borsodi család tagjának ma- gángyűjteménjd anyagából rendeztek. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata — a hagyományoknak megfelelően — az idén is sokféle képeslapot kínál húsvétra. Az elmúlt évben igen megnövekedett az érdeklődés a hajtogatott húsvéti üdvözlők iránt, ezért ebből közel kétszázezer darabot küldenek a bolTöbb százan hallgatták meg Csepei Tibor megnyitóját, tárlatvezetését, azóta pedig több ezren tekintették meg a kiállítást. Vasarely művei elsősorban a fiatalok körében népszerűek, de a két vendégkönyv — egyiket elküldik a mesternek — az idősek örömét is tükrözi. Vasarely képei április 1-ig tekinthetők meg naponta 9 és 19 óra között a vállalat művelődési házában. tokba. Mintegy nyolcszázezer lesz az olcsóbb kivitelű rajzos lapok száma, a különböző fényképes, színes lapok teszik ki a nagyobb kínálatot, s összesen mintegy 16 millió húsvéti képeslap kerül a napokban a boltokba. Ez a tavalyi 38-féléhez képest 43-féle választékot jelent Ugyanakkor még közel hatszázezer ajándékkísérő kártyát is forgalomba hoznak. ff*?, F S P S jip ti (S% E|j N emes hagyománnyá lett az évek során, hogy március 27-én, mindenütt a nagyvilágban, ahol színház működik, megemlékeznek a színházi világnapról. A mai napon minden színházban az előadás megkezdése előtt felolvassák a nézőknek Lars af Malmborgnak, a Nemzetközi Színházi intézet főtitkárának üzenetét. (Évről évre más nemzetközi rangú színházi személyiség üzenete köti össze e napon láthatatlan szálakkal a színházi széksorokban ülőket és a színpadokon levő művészeket.) Az üzenetet Miskolcon Kulcsár Imre, az egri előadáson Ábrahám István olvassa fel a nézőknek. A Nemzetközi Színházi Intézet főtitkárának üzenete kifejezi azt a meggyőződését, hogy a világ népeinek békés együttműködése a színház területén az emberiség haladását, a gyűlölködés elleni védekezést segíti, s az intézet szervezetei arra törekszenek, hogy befolyást gyakoroljanak a nemzetközi kulturális kapcsolatokra, a szellemi haladásért folyó küzdelemre. A színházi világnapon — s persze más napokon is — fokozott érdeklődéssel fordulunk a színház felé. Mióta ember él a Földön, mindig elbűvölte őt a színjáték élménye. Minden népben él a vágy, hogy a színházban embertársaik megelevenítsék számukra konfliktusaikat, esendőségüket, oz emberi együttérzést és szerete- tet Minden ország, minden nemzet kialakította sajáj színházi kifejezési nyelvét. Az ember jó szellemi közérzetének alapvető feltétele, hogy jól ismerje saját népe hagyományait és büszke lehessen azokra, hiszen csak akkor érhet el tökéletes harmóniát maga és a világ között, ha úgy érzi, része a világ teljességének. Egy nemzet kulturális örökségét a művészet fejezi ki, s ennek a színházművészet szerves része és így az emberiség szellemi hagyományainak is egyik alkotó őrzője és továbbvivője. A Miskolci Nemzeti Színház munkássága ennek a nemzeti és egyben nemzetközi kulturális folyamatnak szerves része, s része annak a közönség is, amely esténként megtölti a széksorokat Színház és nézője együttesen járul hozzá, hogy javítsuk a holnapot, annak kulturális feltételeit. Hangversenykrónika Népművészeti kiállítás Tizenhatmillió képeslap húsvétra A Miskolci Szimfonikus Zenekart Vaszil Kazandzsiev vezényelte Saját kompozíciójával köszöntötte a miskolci közönséget Vaszil Kazandzsiev bolgár zeneszerző és karmester, aki a Miskolci Szimfonikus Zenekar élén Illumináció című szerzeményével indította a március 22-i hangversenyt a Miskolci Nemzeti Színházban. A különböző, egymás mellé rendelt clusterek (hangnyalábok) mozaikszerű- en megfogalmazott effektusai igen érdekes rendszert alkottak — Kazandzsiev 1979-ben, az űrkutatás eredményei, él- ményperspelctívái nyomán komponálta az illumináció- kat —, az izgalmas előadói feladatot jelentő műnek ez volt a magyarországi ősbemutatója. Rendkívül mértéktartó expozícióval indította Szenthelyi Miklós Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyének szólóját, s ez az ízléses mértéktartás végig jellemzője és legfőbb erénye maradt interpretációjának. Nem viharos, érzelmesen túlcsorduló Csajkovszkijt hallhattunk tehát, hanem egy olyan érzékeny zenei analízist, amelyben a zenekar is kitűnően magára talált, s a szó legnemesebb értelmében vállalta a kíséret szerepét. Szenthelyi végig irányítója maradt az előadásnak, jó tempóvételei, dinamikai elképzelései maradéktalanul eljutottak a zenekarig, ami Kazandzsiev önzetlen közvetítői munkája által vált lehetségessé. (A közönség eüs- merő tapsát egy Paganini Capriccióval köszönte meg Szenthelyi Miklós.) Tiszta, világos dirigálás (precíz jobb kéz és érzelmileg árnyalt bal kéz) fémjelezte Kazandzsiev Beethoven- interpretációját, olyasfajta karmesteri fegyelem, melyet már-már egy hajszál választ el a katonás kimértségtől, de ez a látszólag apró különbség egyben dirigensi ars poeticaként is értékelhető. Intéseit követve remekül szólt a zenekar (befejezésül Beethoven VII. szimfóniáját hallottuk), tömör, pontos fúvóskar, szép tónusú vonósszekció hozta létre azt az érett, homogén hangzást, melyet a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenyein már alkalmunk volt néhányszor élvezni. (Ha a közeim ált koncertjeit visszaidézzük, s ennek az idénynek egy-egy állomására hivatkoznánk, akkor viszonylag egyenletes ívet rajzolhatnánk a zenekar produkcióiból. Ennek a fejlődési vonalnak kezdő pontja Berlioz Nyári éjszakák című Hazánkban az előadóművészet egyik fehér foltjaként tartjuk számon a hárfaesteket, illetve az olyan hangversenyeket, ahol ez a méltatlanul háttérbe szorult instrumentum, mint kamarahangszer van jelen a koncertpódiumon. Éppen ezért volt külön öröm, hogy nem egyszerűen, mint csodálatos estet tarthatjuk számon a Francia Intézet és a Miskolc vár,ősi Művelődési Központ Kossuth Művelődési Házának közös rendezvényét emlékezetünkben, hanem mint ritkán elérhető kuriózumot, zenei ínyencséget. A március 24-én megtartott koncerten két fiatal, ragyogó képességekkel rendelkező francia előadónőt ismerhettünk meg, Catherine Cantint, aki a fuvolairodalom érett hangú, virtuóz tolmácsolja, s Frédérique Cambre- ling-t, aki a hárfa kitűnő műkompozíciójának zenekari kíséretében lelhető fel, majd Sztravinszkij — ugyancsak az ősszel hallott — Petrus- káján és Bach János-passdó- ján át vezet a most megszólaltatott Beethoven-szimfóniáig.) vésze. Optimális műsor — Fauré, Saínt-Saens, Debussy, Ravel, Jolivet és Bartók-kom- pozíciók (Bartók műveinek fuvola-hárfa átirata egész új dimenzióval gazdagította eddigi Bartók-képünket) —, kivételes technikai adottságok, összeszokott kamaramuzsikálás (a két művésznő 1977 óta játszik együtt, Európa és az Egyesült Államok számos koncerttermében léptek fel közös hangversenyen), s mindenekelőtt valami magától éltetődé muzikalitás jellemezte játékukat. Olyan atmoszférát teremtettek, ami kevésszer érhető tetten hangversenyeinken; az érzelmi teütett- ség, párósulva a világos értelmezéssel és a frazeálás biztonságával természetességet, magával ragadó könnyed séget eredményezett. D. Szabó Ede Francia művészeket hallottunk Személyi és szervezeti változások a Nemzeti SzíÉzin és a Népszíiizban A művelődési miniszter dr. Malonyai Dezsőt, a Népszínház igazgatóját. Vámos Lászlót, a Népszínház művészeti vezetőjét, valamint Szi- ládi Jánost, a Nemzeti Színház igazgátóját tisztségük alól felmentette. Egyidejűleg dr. Malonyai Dezsőt a- Nemzeti Színház igazgatójává, Vámos Lászlót a Nemzeti Színház művészeti vezetőjévé kinevezte. Székely Gábort, a Nemzeti Színház főrendezőjét, Zsámbéki Gábort, a Nemzeti Színház vezető rendezőjét — jelenlegi munkakörükben meghagyva — megbízta egy 1983. január 1-ével létesülő önálló szír>- ház előkészítésével. Fentiekkel összefüggésben olyan döntést hozott, amelynek értelmében a Nemzeti Színház Kamaraszínháza a Várszínház, a Népszínház központja a Józsefvárosi Színház lesz; az új színház pedig a Katona József Színházban létesül. A Nemzeti Színház és a Népszínház péntek délelőtt tartott társulati ülésein a személyi és szervezeti változásokat a Művelődési Minisztérium képviselője — tájékoztatás keretében — bejelentette. Hétfőn: balettest Miskolcon Az Interbalett ’82 rendezvénysorozat keretében a Bukaresti Operaház balett- agyüttese március 29-én, hétfőn este hét órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban vendégszerepei. A vendégest keretében négy balettkompozíciót mutatnak be; Daru Popovici. Bizánci költemé^ nyét, Richard Wagner Trisztán és Izolda című balettjét, Tiberiu Oláh Szarvasok ideje című művét, valamint Vivaldi Négy évszakját, illetve az erre komponált balettművet. Rendező és koreográfus Alexa Mez.inescu, i I
