Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4- 1982. február 13., szombat Volt egyszer, s lesz újra egy iskola Öt évről, jelenidőben A Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépiskola ? •— Tudja mi volt a leg­szebb ebben az bt esztendő­ben? — kérdezte Sarkadi Antal, a Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépisko­la igazgatója. — A legszebb? A visszakérdezésben ben­ne volt a csodálkozás is, mert hát ugyan mi lehetett szép abban az öt esztendő­ben, amelyet az anyaiskolá­ból „száműzve”, a város két pontjára szétdobva kellett eltölteni? Amikor 1977-ben életveszélyesnek minősítették a szakközépiskola épületét, s kiköltöztették belőle a diá­kokat és a tanárokat, ideig­lenes lakhelyül az 5-ös szá­mú Általános Iskolát és a Zója Kollégiumot jelölték ki számukra. A két épület kö­zött legalább másfél kilomé­ter a távolság, s alkalmasint legalább kétszer; gyereknek, tanárnak le kellett rohannia a távot — tíz perc alatt. S ahogy az egyik tanárnő, Ré- pási Erzsébet mondotta; a legnehezebb az órák meg­tartása volt, a hely meg­szervezése, s hogy korrepe­tálások idején a gyerek és a tanár megtalálja egymást. — A legszebb — erősítet­te meg a kérdését az igaz­gató — az volt, hogy az őszi diákparlamentünkön egyetlen gyerek sem panaszkodott a körülményekre. Ez valóban a legszebb, amit a küszködé­sünkről elmondhatok. S hogy bár voltak gondjaink, volt idegfeszültség, a tanárok többsége is kitartott... Pe­dig tudom, volt olyan, aki­nek közben akadt volna ké­nyelmesebb lehetősége ... Még mindig a Zója Kollé­gium tanárinak kinevezett egyik klubszobájában beszél­gettünk. De amikor Vaszil Mária — ő egyébként az is­kola párttitkára — azt mond­ta. hogy a bizonytalanért senki sem hagyja el szíve­sen azt a kollektívát, amely­ben jól érzi magát és dol­gozni tud, mégha átmeneti­leg nehéz körülmények kö­zött is, már ö is tudta, a visszaköltözés nem olyan tá­voli ... Ha minden jól megy — és miért ne. menne jól, amikor mindenki akarja —, a tavaszi szünetben költöz­hetnek.-. Visszaköltözhet­nek. Azt mondta Daragó Fe­renc, a Sátoraljaújhelyi vá­rosi Tanács művelődési osz­tályvezetője: ha visszaköl­tözik az iskola, akkora kő esik fl párifop A Magyar Televízió ritkán jelentkező ítélet előtt című sorozata számára rendezi most Horváth Ádám A párt­fogó című lévéiilmet Zimre Péter forgatókönyve nyo­mán. A film hőse egy moz­galmi veterán, aki fogadal­mat tett, hogy a koncepciós perek idején ártatlanul ki­végzett társa fiának sorsát figyelemmel kíséri. Nem si­kerül, mert a fiú bűnöző lesz, s bíróság elé kerül. Pártfogó­ja nem tud belenyugodni a fiú elítélésébe, abba, hogy fogadalmát nem tudta meg­tartani, s előbb a bíró, majd önmaga ellen fordítja fegy­verét. A játék főbb szerep­lői: Kun Vilmos, Balkay Gé­za, Bálint András, Benkő Gyula, Ambrus András. A fiimet a következő napokban forgatják. le a szívéről, hogy „puffa­nását” még. Miskolcon is meghallják. Mert a közgaz­dasági gondja nemcsak a közgazdaságié volt: az egyik befogadó, az 5-ös számú Ál­talános Iskola is keserves napokat, heteket, éveket élt át. öt helyen tanítottak. S az alsótagozatosok mindvégig délután jártak... S meg­érezték a többiek is; nekik is helyt kellett állniuk ... S a kollégiumnak is máskép­pen kellett szerveznie az életét még akkor is, ha dél­előttre adta kölcsön a ter­meit. Erről mondta később Sar­kadi Antal: csak tisztelettel tud beszélni azokról a kol­legákról, akik zokszó nélkül elviselték őket. Segítették őket... Mert senki se gon­dolja, hogy ez olyan egysze­rű ... Még akkor se, ha mindannyian a gyerekekért vannak ... Nem panaszkodnak — még visszamenőleg sem. Inkább csak tényként mondja az igazgalóhelyettes, Brandhu- ber János, hogy a legesleg­nehezebb „embernek ma­radni volt”. Hogy mit ért ezen? Fenntartani a munka­társi kapcsolatokat, a diá­kokkal való kontaktust... Hogy megőrizzék a gyerekek­ben; ők a Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépisko­la diákjai... Mert a „kertnek” mindig rangja és súlya volt a vá­rosban. Régi patinás iskola, 1883-tól létezik, akkor Felső Kereskedelmi Iskola volt a neve... A mostani öt esztendő — küszködés. De megérte! Az országos tanulmányi verse­nyeken .ott voltak diákjaik, helytálltak a mezőgazdasági munkában, az Édes Anya­nyelvűnk versenyeken... S a hír, a vonzerő sem ko­pott meg: az újhelyiek és a környékbeliek makacsul egy­szer annyian jelentkeztek, mint amennyit fel tudtak venni ___Így azután nem le­h etetlen: később újabb, har­Kuftúra és munkásélet címmel a napokban kötet jelenik meg a Népművelési Propaganda Iroda kiadásá­ban. Magyar, belga, francia, jugoszláv, norvég és svéd szociológusok az UNESCO támogatásával tanulmányoz- \ Miskolc egyetlen népdalkö­re a város II. kerületének ré­szét képező Görömböly mű­velődési házában alakult meg, ezelőtt éppen három esztendővel. Dalolni szerető férliak és nők szép szándé­kát karolta fel a közműve­lődési intézmény, s hogy nem volt hiábavaló a kezdemé­nyezés és a támogatás, azt a népdalkor eddigi „múltja” szépen igazolja. Rádiós be­mutatkozástól kezdve, a me­gye több településén szemé­lyesen is sokan győződhettek meg dalszeretetükről, hagyo­mányokat ápoló-őrző tevé­kenységükről. Az országos minősítésen legutóbb „jó” fo­kozatot érdemeltek ki, s ma már a fiatalabb korosztály képviselői is ott vannak so­raikban. madik osztályt is indítanak majd ... De egyelőre a költözés! Az igazgató és helyettese ka­lauzol a müemlékjeliegű épületben, ahol jószerével egymást érik a munkások. Száll a márványpor — vilá- gosszürke-fehér márványla­pokkal burkolják az aulát — kinyitották a korábbi zárt udvart, s tető került fölé — festik az ajtókat... A tan­termek már kulcsra zárva: a parketta is íelfényesítve ... Van még munka, de ha ilyen lelkesen dolgoznak a Sárospataki Termelőszövetke­zeti Építőipari Vállalat és a sátoraljaújhelyi költségvetési üzem munkásai, ahogy eddig tették, készen lesznek. Idő előtt... Hiszen eredetileg csak a jövő tanévre költö­zött volna vissza az iskola... Előbbre került a határidő, s ezt mindenki nagyon akar­ja... Emberileg is ... Köz­ben ugyanis az iskola torna­termét is elkezdték felújíta­ni... S a negyedikeseknek, akik tulajdonképpen iskolás­éveiket már „kiköltöztetve” járták, nem maradhat el a ballagásuk ... S addig talán lesz még egy könyvtári órájuk is. Szeret­ném, ha lenne ... Az iskola­könyvtár helyéül az egykori zárdaépület boltozatos ká­polnáját alakították ki... S nemcsak könyveket, író—ol­vasó találkozókat is képzel­nek ide ... De terveznek mást is: például azt, hogy az újra benépesülő, birtokba vett is­kolában sem adják alább a mércét... Nemrégiben feje­ződött be náluk az ötéves összegző látogatás. A szak­felügyelők elégedettek vol­tak. S nem volt könnyű, hogy megoldják: a segédeszközök, a feladatlapok mindig ott le­gyenek, ahol szükség van rá­juk ... De a diákoknak nem volt sz.abad megérezniük, hogy nehezebb körülmények között adják át nekik az is­mereteket. Csntorás Annámért* ták a munkásélet és a kul­túra összefüggéseit. A külön­böző társadalmi rendszerek­ben élő, és más történelmi múlttal rendelkező országok­ban összegyűjtött tapasztala­tokat adja közre a tanul­mánykötet. A népdalkor megalakulá­sának évfordulóján, február 14-én, vasárnap ünnepi mű­sort rendeznek a görömbölyi művelődési házban, s a mű­sorban fellépnek a füzéri nemzetiségi pávakör tagjai is. Este 7 órára várják az érdeklődőket. * Ugyanezen a napon, tehát vasárnap délután rendezik meg Taktaszadán (4 órai kezdettel) azt a műsoros be­mutatót, melyen a legutóbbi „Röpülj páva!” résztvevői közül fellépnek a helyi férfi­csoport tagjai mellett a nyír­egyházi „Városmajori” cite- razenekar tagjai is. A mű­velődési házban rendezendő találkozón színpadra állnak a fiatalok és a gyerekek is. Kultúra és munkásélet Pávaköri műsorok i A kék a tenger, a zöld a sik­■ súg, s a barna különböző ár­, nyalató a hegyek-dombságok ' színe ... S amíg a mutatóujj j arasznyi területet jár be, a i ralósógban mérföldeket fog i át... A földrajz órákhoz hoz­J zátartozik a térkép — a meg­1 kicsinyített világ, az utazások i térben és időben, a Skandi­i náv-félszigettöl az Indiai­, óceánig. ' Fotó: F. L I-------------------------------------­-----------------­T érkép elolt i ■ a i ■ i i i i i i a i i • j i i i i i i i • i i i A pécsi filmszemle után Tizennegyedszer rendeztek magyar játékfilmszemlét. Eb­ből tizenegy Pécsett zajlott le. A legutóbbi éppen nap­jainkban, február 5-e és 9-e között, amikor is a gyakor­latilag három és fél ver­senynapra összezsűfolódottan huszonnégy olyan magyar film került mérlegelésié, amelyek az elmúlt év febru­árja óla készültek el, s ame­lyek közül tizenegyet még nem is láthatott a közönség. Szokatlanul nagy volt az ér­deklődés a pécsi szemle iránt. A XIV. magyar játék­filmszemlére a szocialista országokból hetvenkettő, a nyugati országokból hetven­négy, tehát összesen száz­negyvenhat íilmszakember jött el és több, mint hétszáz hazai vendég vett részt a szemle rendezvényeinek va­lamelyikén, közülük négy­száznál többen végig jelen voltak a szemle napjain és lehetőség szerint: az esemé­nyem. A „lehetőség szerint” megfogalmazás azért fontos, mert éppen a lerövidített idő miatt egymást fedték a be­mutatók, három nagy mozi­ban párhuzamosan vetítettek filmeket, a külföldieknek a kora reggeli óráktól a legkü­lönbözőbb vetítőhelyeken, s így ugyancsak ügyesnek kel­lett lenni, ha minden új fil­met meg akart nézni az ér­deklődő. A vetítési progra­mon kívül két igen jelentős tanácskozás gazdagította a programot: az egyiken a filmkritika szakszerűsége volt a téma, a másikon pedig a társadalmi zsűri tagjai nyil­vános vilaülésen ismertették a döntés előtt álláspontjukat és hallgatták meg a kritiku­sok és más szakmabeliek, va­lamint a nagyközönség so­raiból résztvevők véleményét. Huszonnégy film szerepelt a versenyprogramban, de ne­künk most inkább azzal a ti­zeneggyel kellene foglalkoz­ni, amelyet még nem látott a közönség. Ugyanakkor nem lenne nagyon etikus egyes filmekről eleve jóval a be­mutatás előtt kritikai észre­vételeket közölni, így az új filmek behatóbb ismertetése helyett inkább azokkal a tendenciákkal kell foglal­koznunk, amelyek az elmúlt esztendő magyar filmtermé­sét jellemzik. A már bemu­tatott tizenhárom film mind­egyikéről bőven esett szó la­punkban, részben az egyes filmek bemutatásakor, rész­ben az 1981-es naptári év magyar filmbemutatóinak év végi mérlegelésekor. Mind­azok a tendenciák, amelyek a már ismert tizenhárom filmből kitűnnek, tulajdon­képpen folytatódnak, illetve jelen vannak az űjabb tizen­egy filmben is, s igy a meg­állapítások nagyjában-egé­szében a huszonnégy filmre vonatkoztathatók. Mint a társadalmi zsűri el­nöke, Berend T. Iván aka­démikus is részben a nyil­vános vilaülésen, részben a televízióban hangsúlyozta, két íőbb vonulat tapintható ki az 1981-es magyar film­termésből, ez pedig filmje­ink és a íélmült történelem kapcsolata, a másik pedig az ifjúság integrálódásának gondja. A történelem és az ifjúság markáns jelenlété­hez hozzátehetünk egy har­madik, igen jellemző vonu­latot, amely gyakorlatilag ne­hezen választható el a má­sodiktól, ez pedig az urider- ground, azaz a társadalom legalsóbb rétegeinek az éle­te, bizonyosfajta társadal­mon kívüliség, vagy arra felé tendálás. Az ifjúság és a tör­ténelem viszont sokszor ölel­kezik a filmekben, s így mindenképpen ezeket keil meghatározónak tekinteni, még abban az esetben is, ha a téma látszólag teljesen „steril”, mint a bemutatásra váró Anna című filmben, ahol a napjainkban jelent­kező konfliktus alapja egy családnak 1958 novemberé­ben történt szétszakadása. A történelem iránti érdeklődés szembeszökő. Mint ahogyan az irodalomban is megnőtt az érdeklődés a tényiroda­lom, az emlékiratok, egyéb hasonlók iránt, ügy a film­művészet is errefelé fordult, és a jelen kérdéseiről is sze­relünk történelemben gon­dolkozni. Azaz napjainkban adódó gondjainknak igyek­szik a filmművészet megke­resni a történelmi gyökere­it, legyen az akármennyire is magánjellegű, illetve magán­szférába tartozó téma. Min­den bizonnyal a napjaink­ban körülöttünk zajló elet, a nemzetközi élet jelenségei is inspirálják a történelemben való gondolkodást és ha eb­ben van valamiféle divat, vagy bizonyos konjunktúra- motívum jelentkezés is, ez filmjeink egyik legfőbb jel­lemzője. Tagadhatatlan, van­nak e filmekben leegyszerű­sítő tendenciák, bizonyos- fajta uniformizáítság és he­lyenként visszaköszönő motí­vumok is. A másik vonulat az ifjú­ság beilleszkedésének, integ­rálódásának gondolatköre, e folyamat nehézségeit ábrá­zolja, de igen sok esetben az integrálódni képtelen fiatal­ság underground-világát is bemutatja. Ez az under­ground beszüremlik csak­nem minden ifjúsággal fog­lalkozó filmbe, és hovato­vább a szétesett család gyer­mekének a társadalmon kí­vülre sodródása lesz ifjúsá­gunk mai ábrázolásának leg­jellemzőbb vonása. Ami bi­zonyos veszélyeket rejt ma­gában, mert mini Aczel György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese egy zártkörű pécsi tanácskozáson a ma­gyar filmek kapcsán elmon­dotta, a konfliktusba került embert nemcsak kudarc éri, hanem a kudarcul 1c is tudja küzdeni, s ilyen emberek egyre többen vannak társa­dalmunkban, akik vállaljak a konfliktust, s győztesként kerülnek ki belőle. Ugyan­csak Aczél György állapitol­ta meg: a mai magyar film erénye, hogy — a politiká­hoz hasonlóan — útkereső. Annyit azért mégis el kell mondani az új filmekről, hogy mik várhalók az elkö­vetkező hetekben, hónapok­ban. A következő héten je­lentkezik a Kabala, Rózsa János filmje, amely egy szét­esett család tizenhat éves lányának és tizenegy éves fiának sodródásaiban mu­tatja fel azt a veszélyt, amelyről már szó volt; je­lentkezik egy héttel később Moldován Domokos — A ha- lottláló készítője — új film­je, a Rontás és reménység című dokumentum-játékfilm, amely ugyancsak a hie­delemvilág és a szélhámos­ság kapcsolatairól szól igen szórakoztató formában, es március első napjaiban lát­ható Mészáros Márta filmje, az Anna, amelyről már fen­tebb szóltunk. A történelem­vizsgáló filmek sorába tar­tozik a várható új művek közül Bacsó Péter 1947 és 1952 között játszódó Tegnap- előtt-je, Böszörményi Géza a fiatal falusi értelmiség út­keresését bemutató Szívzűr című vigjátéka, Kézdi Ko­vács Zsolt A remény joga cir mű, ugyancsak szétesett csa­lád és gyermek drámáját áb­rázoló müve. Gothár Péter szétesett családban felnőtt mai fiatalok életét bemutató igen jól sikerült munkája, a Megáll az idő, valamint Gyöngyössy Imre—Kabay Barna új dokumentumjátéka, a Pusztai emberek. Sára Sán­dor — a televízióban már részben látott —t Elátkozva a hatodik napot című munká­ja, továbbá egy bizonyára nagy érdeklődésre számottar- tó dokumentumfilm. Surányi András műve. Az aranycsa­pat. E filmekhez fűzött pársza­vas ismertetések is a eikk címében jelzett „történelem, ifjúság, underground”-vonu- latok továbbfol.ytatódását jel­zik. Mint a szemle tanács­kozásain is kitűnt, történel­mi tudatunk szakadékai in­dokolják is „a történelmet kiegészítő filmeket”. Benedek Miklós február,bútorkiállítás és -vásár TERMÉKEIBŐL, A BORSOD DOMUS LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZBAN! Miskolc, Nagyvátliy u. 2. sz. Kárpitos garnitúrák, étkezők, asztalok és székek nagy választékban! ♦ Virágkötészeti és terítési bemutatói A SZÉK- ÉS KARPITOSIPAR! VÁLLALAT Miskolci Kertészeti V, AMFORA DOMUS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents