Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-07 / 32. szám

1982. február 7., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Déiiifileü a Tiszáin... Annyiban különbözik ez a téli nap a többitől, hogy fel­ső vezeték-karbantartás van, a villanymozdonyok „üres” vezetékek alatt haladnak. — Hogy megy a villany- mozdony villany nélkül? Dobos Emil, a Tiszai pá­lyaudvar - áliomásfőnök-he- lyettese megmagyarázza: — Ilyenkor utasítást kap a moz­donyvezető Felsőzsolcán, a G ömöri pályaudvaron és va­lamennyi szomszédos állo­máson, hogy lendülettel jöj­jön be a Tiszaira. Nem örül­nek ezeknek a napoknak a mozdonyvezetők, a vasuta­sok, de megszoktuk már, hi­szen csak akkor lehet töké­letes az üzemeltetés, ha rendszeres a karbantartó munka. Furcsa a szerelvény. Amo­lyan csudabogár. Lassít, majd egy oszlop mellett megáll. — Ügy neveznek bennünket, vasutas akrobaták — mond­ja Taksz József csoportveze­tő. — Négy napig tart a kar­bantartás ezen a héten. Hiá­ba, ez a kemény tél nemcsak az embereket, a drótot is kí­nozza. Mit tehetünk, meg kell erősítenünk a fokozottan igénybe vett szakaszokat. Aztán, ha kitavaszodik, ki is cseréljük a legelhasználódot- tabb részeket. Kettőt huhukkol a kesztyű­jébe, fölpattan társai mellé a furcsa alkotmányra. A dél­utáni csúcsforgalomra fe­szültség alá kell helyezni a vezetékeket! A Tiszai pályaudvar keleti részén járunk. Ott, ahol nem járhat „civil”. Mozdonyok to­latnak jobbról és balról. Ballagunk a havas pályák között. Varjak tömkelegé röppen föl előttünk. Jó, sőt kitűnő lakmározási hely, hi­szen annyi minden kihullik a vagonokból, és még több, amit kidobálnak az utasok. Jó kövérek a varjak! — Hallottam, hogy a ren­dező pályaudvaron dívik a varjúleves. Némelyek; es­küsznek ró, azt mondják, ki­tűnő i— meséli Dobos Emil. Elérjük közben a 111. őr­helyet. Kardos István téríel- vigyázó van szolgálatban reg­gel (1 óra 20 perctől. Nem becsülhető négy négyzetmé­ternél nagyobbra a „reziden­ciája”. Kicsi, de igen fontos hely. Az egész szobát a mű­szerfal tölti be. Nyugodt, sár­ga fények a táblán. — Ez mit jelent? — Azt, hogy minden rend­ben van. De nem sokáig tart ez a nyugalom, hiszen for­galmas pályaudvar a miénk. Meg is szólal a rádiótele­fon, a nagydominó, köznyel­ven a nagy irányítótorony. Kéri a kisdominót, a 111. őr­helyet, adja át az egyik vál­tó átállítását. Öli vannak kö­zelebb. — Milyen a mai tour? — Időben jelentkeztem, nem kellett a szondába fúj­ni, ránézésre megállapították, nincs semmi bajom. A reg­geli órák nagyon mozgalma­sak voltak, délután ismét nagy hajtás lesz. Körmendi Géza télfőnök hajnalban karszalagot húzott a kabátja ujjára, ma ő az ügyeletes tiszt. Vasutasok, utasok — bárki megszólíthat­ja, ő most a Tiszáin az abszo­lút informátor. Nem irigyel­hető a posztja, egy egész pá­lyaudvar rendjéért felel. — Nem kaptunk ma üzene­tet egyik vonatról sem. Nyu­godt volt a délelőtt — Üzenetet? — Igen. Ha valaki rosszul lesz a vonaton, vagy inzultus támad, ledobnak egy papír­cetlit a közeli állomáson, vagy rádiótelefonon értesítik a pá­lyaudvart: intézkedjünk, hív­juk a mentőket, vagy a rend­őrséget. — Javult volna a közfegye­lem ? — Sajnos nem. csupán a mai délelőttről beszéltem. Ki tud­ja, mit hoz a délután ? Körmendi Gézáról megtud­juk időközben, hogy a pálya­udvar egyik legsikeresebb szocialista brigádjának a ve­zetője. , — 1977-ben alakult a Ság- vári Endre brigád. Kilencen vagyunk mindössze. Kocsiren­dezők, utazási hírközlő, sok­féle foglalkozású ember. Több régi brigád tagjai gyűltek össze a miénkben, és ez na­gyon jó, mert 15—20 éves bri­gádtapasztalatokkal rendelke­ző emberek segítik a jó össz­teljesítményt. Nem sok időnk van a be­szélgetésre, váltás lesz a nagy dominóban, Körmendi Géza szolgálatra jelentkezik. — Milyen odafönt? — Hat óránál többet nem dolgozhat ott senki, mert igen intenzív a munka. Egyébként gyönyörű feladat, az a pálya­udvar lelke. Nagyon szeretek ott dolgozni. S. Varga László kocsi mes­ter munkaeszköze a vörös zászló. Minden mozdony kö­teles megállni a jelzésére. A két tartalék mozdony munká­ját irányítja, fűtésre állítja be a szerelvényeket, kicseréli a hibás kocsikat, tárgyal a járműjavítóval... — No, azért nem egyedül végzem mindezt—mondja.— öten vagyunk, két-két ember­ből áll a tolatócsapat. Nem túl jó a mai nap, mindössze 16 kocsi javítását tudja vál­lalni a járműjavító. Vannak napok, amikor 25 kocsi javí­tására is van kapacitásuk. Elég sok hibás kocsink van a tárolóvágányok on ... Kihúz az előfűtőből a 13 óra 18 perces budapesti gyors. Üveges István kocsivizsgáló — hogy teljesen tiszta legyen a lelkiismerete — még egy­szer végigütögeti a kerekeket. — A civilek igen talányos­nak tartják a maga munká­ját. — Tudom, viccek is vannak már a kocsivizsgálókról. Pe­dig ez a kalapács sok mindent elárul. Ha hibátlan a kerék- abroncs, gyönyörű, csengő a hangja. Hallgassa csak! Ha meg törés van valahol, tompa hangot hallat- Ezen a kocsin most minden rendben van. Ma egyébként egyeljen hibát sem találtam. A laikus semmit sem vesz észre, ám az óllomásíőnök- helyettes felkapja a fejét, majd az órájára néz: — Ismét van feszültség! 12 óra 20 perc. Az „akrobaták” állták a szavukat Lévay Györgyi Vízüszíítóh Tiszafüredről Az ivóvíz egészségre káros gáz- és fémtartalmút eltávo­lító berendezések gyártását kezdték meg a Tiszafüredi Gépipari Szövetkezetben. A négytagú mérnökcsoport al­kotta ötletes berendezés a kút- vagy vezetéki vizet egy­idejűleg tisztítja meg az ol­dott metántól, valamint vas- és mangántartalmától. Leg­fontosabb alkotórésze egy rendkívül finom kvarchomo­kot tartalmazó szűr-töltet, amelynek szemcséin a víz áramlása során vékony hár­tyát képez. Ez a vízhártya el­lenáramban befúvott levegő­vel érintkezik, s ennek hatá­sára lejátszódó fizikai és ké­miai folyamatok tisztítják meg a vizet az embert szer­vezetre ártalmas anyagoktól. A Metanoll néven forgalma­zott berendezést a szövetke­zet jelenleg három különbö­ző teljesítményű változatban készíti, de az alaptípusok mellett sajátos igények kielé­gítésére is vállalkoznak. Tél elején kezdődött, ® amikor az első igazán nagy hó leesett. Örül­tünk neki, mert kertünkben az ősszel felúsolt ágyásokat, az elvetett petrezselymet, elduggatott fokhagymát pu­ha, védő takaró borította. Az egyik reggel alig deren­gett még: hirtelen szokatlan zörejre riadtunk jel. — Ki kopog? — kérdez­tük felülve az ágyban, bi­zonytalanságunkban kifelé és egymáshoz is intézve a kérdést. A kopogás többször is megismétlődött. így könnyű­szerrel tájékozódhattunk, hogy a kert felöli ablakot zörgette „valaki”. Finoman, tapintatosan ébresztett ben­nünket egy szénfejű cinke. Mire ablakot nyitottunk, már a közeli barackfán ül­dögélt, mint aki jól végezte dolgát, felborzolt tollazatába burkolózva a hideg miatt. Csupa hó volt a kert, az egész környező világ. Sehol tenyérnyi feketeség. Igen. a kopogásból megértettük; egész nyáron szorgalmasan pusztították gyiimölcsfáink- • ról, veteményainkről a tet- veket, kukacokat, ősszel a gyommagvakat, így hál most, amikor bajban . van­nak, viszonoznunk kell a hűségüket. í kopog? Azóta minden reggel cin­kekopogtatásra ébredünk. Mielőtt szokásos munkánk­ba kezdenénk, elkészítjük kis barátaink reggelijét. Btelmaradékot, sajthéjat, szalonímclarabkát. apróra vagdalunk, napraforgómag­gal, kukoricadarával össze­keverünk, s kiszórjuk nekik az ablak alá. A „szolgálatos” cinke ezt látva, azonnal összecsiviteli társait. Azok nyolcan-tízen hullámosán, himbálózva re­pülnek a barackfa tetejére. Igen ám, de mire ideérnek, a verebek már ki is surrantak téli vackukból, a szomszé­dos öreg ház falának hasí­tékaiból, és gyorsan felhab­zsolják a cinkék reggelijét. Eleinte, el-elriogalluk őket, de láttuk, hiába minden. Szemtelenül, visszaszállnak. Nem szemben, hanem su­nyin, oldalról, hogy ne ve­gyük őket észre. S annyit lakmároznak mindig, amennyi beléjük fér. Szegény cinkék... Ok csak nézik csurgó nyállal, mint falják fel előlük a ne­kik szánt eleséget a vere­bek, legtöbbször az utolsó szemig. S ha dagadtra ették magukat; lustán odébb áll­nak. Visszabújnak a rác­ióikba, vagy ha enyhébb az idő, felszállnak a cseresz­nyefára tollászkodni, A cinkéi: maradnak a ba­rackfán. Várnak szerényen, türelmesen. Mindnyájan az ablakot lesik. Mi pedig őket. S miközben újból olajos- magvakat. keverünk a sajt- darabkák és szalonnavégek közé, gyönyörködünk a beggyel felénk néző mada­rakban. Sötét sapka van a fejük búbján, színes tollmo- nokli a két szemük körül, A hasukon sárga mellény, kö­zepén fekete gombsorral. . Aztán mintha meg- ® éreznék, hogy kész a reggelijük. Fejüket állandóan jobbra-balra for­gatva, óvatosan lejjebb-lej- jebb szállnak az ágakon. Vé­gül már a ribiszkebokron vannak. Nyíltan, egyenesen szemben velünk. Így hát mi mást is tehet­nénk? Nyitjuk az ablakot, és kezdjük mindennap a reggeliztetést — a második turnusban ... Hegyi József A kereszteződés új forgalmi rendjének leglényegesebb része: ezután a belső sávokból is lehet egye­nesen továbbhaladni Két rossz közül... r Ujforgalmi az Avas-déli csomópontnál Márciustól működnek a jelzőlámpák Gépjárművezetők a meg­mondhatói, hogy mennyi bosszúságot okozőtt már a Csabai kapu és az Avas-déli kereszteződés csomópontja. Igaz, komoly baleset még nem történt itt, ám sok koccanás, s több rendőrségi bírságolás is jelzi: valami nem stimmel ebben a kereszteződésben. Ez különösen altkor vált nyil­vánvalóvá, amikor átadták a forgalomnak a Budapest fe­lől a Búza térig vezető új útszakaszt BECSLÉSEK ÉS SZOKÁSOK Az Avas-déli csomópont tervét az UVATERV készítet­te, s a csomópont kivitelezé­sét e terv alapján végezték el a szakemberek. A terv a rajzasztalon valószínűleg szép volt, viszont a tervezést elő­készítendő forgalmi előbecs­lések — ki tudja miért — hibásnak bizonyultak. Nem biztos, hogy csak a tervezők számították el magukat, ugyanis a terv készítésekor már arra gondoltak, hogy a Búza térig építendő új útsza­kaszhoz hamarosan csatlakoz­hat a Széchenyi út és a bel­város forgalmát kiváltó Déli tehermentesítő út. Nos, ez még messze van, ám a má­sik gondot az okozza, hogy a tervezők nem vehették figye­lembe a csomóponton keresz­tül naponta közlekedő sok­ezer gépjárművezető vezetési szokásait. Például sokan évek óta úgy kívánnak a belváros­ba bejutni Budapest felől, hogy a Csabai kapu irányába haladnak a központ felé. A csomóponti terv —, ha mást egyelőre nem is — egyet be­bizonyított: a gépjárműveze­tők, különösen a nagy gya­korisággal erre közlekedők utazási szokásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. BENTRÖL CSAK BALRA? A kritikus csomópontban ráadásul egy új forgalmi rendet is kialakítottak, ami nemhogy csökkentette, de to­vább növelte a feszültséget: arról van szó, hogy a Buda­pest felől Miskolcra, illetve a Miskolcról Budapest felé haladók a menetirány sze­rinti belső sávokról nem folytathatják tovább egyene­sen útjukat, hanem kényte­lenek balra kanyarodni, ugyanis ezt az utasítást ad­ják a jelzőtáblák, s az út­burkolati jelek, amiket ezen a télen a gépkocsivezetők nem vehettek észre a hó mi­att. Éppen ezért a KPM, a városi tanács és a rendőrség közlekedési szakemberei — látván, hogy az eddigi köz­lekedési előírások nem élet­képesek — végre változtat­nak az Avas-déli csomópont közlekedési rendjén. Az új rend szerint ezután a kereszteződésben a belső sávokon is tovább lehet egye­nes irányban haladni, érvé­nyét veszti tehát a balra ka­nyarodásra utasító jelzés. Nagy szükség volt már erre az intézkedésre, hiszen pél­dául azok, akik Budapest fe­lől érkeztek eddig a városba, és véletlenül a belső sávban maradtak, kénytelenek voltak felkanyarodni az avasi lakó­telepre. Ugyancsak elcsodál­koztak azok is. akik Hejőcsa- ba felé akartak menni Mis­kolcról, s a belső sávot vet­ték igénybe, hiszen innen — szabályosan — csak a Búza tér felé vezető új útszakasz­ra haladhattak. Az új közle­kedési rend kezdetben való­színűleg szokatlan lesz, s an­nak ellenére, hogy a belső sávokból is lehet majd egye­nesen haladni — nem old meg mindent. LÁMPÁK PROGRAMOZÁSA A konkrét forgalomszám­lálások sok mindent bizonyí­tanak. Többek között azt, hogy amíg nem készül el a Déli tehermentesítő út, addig a belváros felé közlekedők nagy része — takarékossági okokból — továbbra sem ve­szi igénybe a 3-as út már elkészült új szakaszát. Sok­kal körülményesebb ugyanis így a város nyugati terüle­teire eljutni, mint a Csabai kapu irányából. Ami pedig ebből logikusan következik, az az, hogy ez a csomópont az új közlekedési rend beve­zetése után ugyanolyan zsú­folt lesz, mint eddig. A köz­lekedési jelzőlámpákat is úgy kell összehangolni, hogy át tudják bocsátani ezt a nagy forgalmat. Érdemes lesz a gépjárművezetőknek jobban odafigyelni, hiszen a csomó­pontban a szemben jövő gép­jármüvek egyenletes közle­kedtetését képtelenség bizto­sítani, s a lámpákat nem le­het majd teljes zöldhullám­ra állítani. A közlekedési csomóponton a Csabai kapu és az avasi lakótelep kereszteződésében napokon belül ismét új sza­bályok lesznek érvényben. Jó lesz tehát figyelembe venni a közlekedési lámpákat, a jel­zőtáblákat. Az elképzelések szerint, a lámpákat március elején már üzembe helyezik. Ez talán némi könnyebbséget jelent majd azoknak a gép- járművezetőknek; akik már- már megszokták az annak idején az új, de kezdettől fogva életképtelen forgalmi rendet. v Pusztafalvi Tivadar Fotó: Fojtán László Megvédik a Keraád-parlot Mernádbűdnél, a folyópar­ton évekkel ezelőtt telkeket adott el a tanács. A Hernád mellett, szép környezetben, sorra épültek a hétvégi ví- liendházak. Boldog tulajdo­nosaik — többségük szenve­délyes horgász — akkoriban még nem is sejtették, milyen megpróbáltatások várnak rájuk ... A Hemád ugyanis táma­dásba lendült. Először csak centimétereket, majd métere­ket, tíz métereket foglalt el a hétvégi házak és a víz közöt­ti területből. A folyó áradás­kor elöntötte a telkeket, há­zakat, s ilyenkor még elszo­morítóbb volt a pusztítás ké­pe. A tulajdonosok természe­tesen mindent megtettek a víz támadásának visszaveré­sére, ám sikertelenül. Lát­szott, csak az ÉV1ZIG segít­het, egy komoly, partvédelmi munka mentheti meg a háza­kat Az érdekeltek a napokban értesítést kaptak a vízügyi .állataitól. Ebben az áll, hogy az idén lehetőség van a part­védelmi munka elvégzésére. Február 12-én helyszíni szemlét tartanak annak érde­kében. hogy megállaoítsák, hol lehet az elmosott cártré­szekhez szállítani a kőanya­got, s azután megkezdődik a kivitelezési munka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents