Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
1982. február 27., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kevesen tudják... Mindössze hárman várakoztunk a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Megyei Igazgatóságán, a folyószámla csoportnál. Binder Gusztáv 67 éves cserépkályhás testvére arról kért igazolást, hogy a kisiparosnak nincs SZTK-tartozása. Ringer Ferenc szerencsi villanyszerelő befizetőlapért jött.,. Ezután következtem, hogy megkérdezzem Bobcsák István né előadót — milyen ma az ügyfélforgalom? Általában, 1982. január elsejétől nőtt*-e azoknak a kisiparosoknak és magánkis kereskedőknél a száma, akik felkeresik őket akár tudakozódás, akar konkrét ügyintézés érdekében. Mint megtudtam, jelenleg 30 körül van a napi létszám, ám ennek növekedésével számolnak. A JOGKITERJESZTÉS FELTÉTELE-------------——------------------------------------I gaz, ma még csali kevesen tudnak róla, hogy a kisiparosi, magánkiskereskedöi Szolgáltató tevékenység növekvő, társadalmi elismeréseként ■— . a Minisztertanács dpntése alapján — a társadalombiztosítás a kisiparosoknak és magánkiskereskedők- nek —; egyes, e tevékenység sajátosságából adódó kisebb eltérésével — az állami munkaviszonyban álló dolgozókkal azonos jogokat biztosít. ! így a kisiparosok, valamint á magán-kiskereskedők 1082. január 1-től nemcsak anyasági, és temetési segélyre jogosultak. Az új rendelkezések alapján jogosultságuk kiterjed teljes körű betegségi és anVásági ellátásra — beleértve az anyasági és a terhességi gyermekágyi segélyt családi "pótlékra és, b^8^* ^llátá'sra. A jog kiterjesztésének azonban anyagi feltételeit is meg líéll teremteni. Ezért a kisiparosokat és a kiskereskedőket — társadalombiztosítási szempontból — adóköteles jövedelmük alapján 15 csoportba sorolták. Az évi 18 000 orintnál nem magasabb jövedelemmel rendelkezők természetszerűleg jóval kevesebb társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni, mint azok, akik például évente 122 ezer forintot, vagy ennél többet keresnek. Csak tájékoztatásul: a társadalombiztosítási járulék havi összege ezekben az cselekben havi 250 forinttól 2720 forintig terjedhet. Egyes osztályokra megállapított jövedelem havi összege, a társadalombiztosítási ellátásnak — közöttük a táppénz megállapításának az alapja. ÁTMENETI IDŐ A jövedelmek pontos megállapítását és az illetékeseknek történő megküldését — ahol ez még nem történt meg — 1982. február 15-ig a KIOSZ végzi el, amit a taná- C-l szerveken kívül, társadalmi bizottság is ellenőriz. Talán száz oldalt is kitevő rendelkezések minden pontját most részletesen nem ismertethetjük. Ám a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Megyei Igazgatóságának főkönyvelőjével, Juhász Jánossal „megállapodtunk”, hogy a közérdekre való tekintettel lapunk is ad bizonyos tájékoztatást. Az érintettek viszont jól teszik, he ügyes-bajos dolgaikkal a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Megyei Igazgatóságának folyószámla-csoportjánál, illetve az ózdi és sátoraljaújhelyi kirendeltségnél érdeklődnek. NEM LEHET ELMARADNI Amire viszont már most felhívjuk a figyelmet: az a juttatás anyagi fedezetének megteremtéséhez is hozzátartozik. sőt, elengedhetetlen feltétele. A kisiparos, illetve magánkereskedők jogosultak egyhavi társadalombiztosítási járulékot meghaladóan nem lehetnele hátralékban. A táppénzutalvány stb. feldolgozása a már említett miskolci központban, valamint a sátoraljaújhelyi kirendeltségek betegellátási vagy egyéb illetékes osztályán történik, A rendelkezés átmeneti időszakát éljük ... Ezzel ösz- szel’üggésben még két gondot, problémát említünk. Az egyik: azoknál a jogosultaknál, akiknél még a ICIOSZ nem végezte el az „osztályba- sorolást”, azoknál betegség stb. esetén az 1981. december 31-i „besorolás” alapján kötelesek eljárni. A másik: a terhességi gyermekágyi segély, szülési szabadság 1982. január 1-től 140 napra vehető igénybe. Akik azonban korábban szültek — például decemberben —, azok a még hátralevő időszakot is igénybe vehetik. * A megyében mintegy 5000 kisiparost és magánkereskedőt. érint e rendelkezés közvetlenül. A társadalom elismerése növekvő értékű munkájukért, nagyobb biztonságot nyújt aktív munkaképes, illetve munkabíró időszakukban, és főként azokban az években, amikor a villanyszerelő már nehezebben bírja a vésőt, a kötegnyi drólhuaalt, a kovács a kalapácsot, a zöldségkereskedő a teli ládát — amikor már nehéz megemelni a szerszámokat. Buch ért Miklós Eveseínyétás az idegenforgalomban ' „IDEGENFORGALMI szezonnyiló koordinációs megbeszélés"-re hívta a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya az érdekelteket. Vendéglátó vállalatokat, utazási irodákat, szállodákat, áfészeket, a városok kereskedelmi, ellátásfelügyeleti osztályait, járási hivatalokat és más szerveket, intézményeket, melyek közvetve, vagy köz- véflenül részesei megyénk idegenforgalmának. A nagyszámú közönség részvételével tegnap, pénteken tartották meg az értekezletet, Miskolcon. Néhány adat. Hazánkba tavaly 14,8 millió külföldi vendég érkezett, a bevétel a 14 milliárd forintot meghaladta. A vendégek száma 6 százalékkal több volt, mint az előző évben. Megyénkbe az előző évinél kevesebb vendég érkezett, számuk valamivel több volt egymilliónál. A szállodák kihasználtsága tavaly sem érte el az ötven százalékot. Érthetően, főként az olcsóbb szálláshelyeket keresik, ezeknek gyarapítására lenne szükség. Az idén a külföldi turizmus várhatóan tovább csökken, a belföldi viszont valószínűleg növekszik.- Az értekezletet az évadkezdés hangulata jellemezte. Az elképzelésekből, a tervekből igen keveset tudhattunk meg. Jellemző, hogy az utaztatással, az idegenfőrgalommal foglalkozó irodák közül saját jószántából csupán egynek, a megyei idegenforgalminak a képviselője beszélt terveikről. Érdemes lesz figyelni szolgáltatásaikat, számos kedvezményt nyújtanak az idén. A kazincbarcikai Polimer-szálló ugyancsak sok kedvezményt kínál. A Megyei Idegenforgalmi Bizottság titkára elmondotta, hogy szívesen adná- nak anyagi támogatást — valamennyit — megyénk környezeti kultúrájának javítására, a higiénés állapotok elfogadhatóvá léteiére, de nem érkezik ilyen igény. Pedig lenne mit javítani a mellékhelyiségeken is. AZ ELNÖKI asztaltól elhangzó könyörgések, fenyegetések hatására a már említett hivatalon kívül még két utazási iroda képviselője szólalt fel. Egyikük közölte, hogy nem .készült fel, elnézést kér, Valóban úgy tűnt, mintha a főnöke pár perce adta volna ót neki a meghívót, hadd szaladjon. (Apropó, főnök! Nemigen látszottak főnökök az értekezleten. Nem értek rá. Kár.) A tegnapi értekezlet nem bizonyította ugyan, de azért mégis bízzunk benne: utazási irodáink, egyáltalán egész idegenforgalmi apparátusunk mégis felkészült erre a szezonra is. Új gyűjtési forma Konténer az iskolákban Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat a közelmúltban öt, egyenként 10 köbméteres hulladékgyűjtő konténert szerzett be. Ezeket a konténereket most a miskolci általános iskolákba helyezték ki. A tanulóknak így néni kell az újságpapírral a felvevőhelyekre menni, hanem helyben adhatják le. A tapasztalatok kedvezőek, hiszen a 30-as és 40-es számú általános iskolákban eddig csaknem 9 tonna újságpapírt gyűjtöttek be. Egy-egy konténer általában két nap alatt telik meg és így a konténerek folyamatos kihelyezésével nagymértékben javulhat a vállalat begyűjtési tevékenysége. Az általános iskoláknak sem lényegtelen ez a begyűjtési rendszer, hiszen a papírhulladékért kapott pénzzel az iskolák rendelkeznek. Egyet azonban érdemes megszívlelni: jó, ha a hulladékot szelektálva, összekötve helyezik el a konténerekben, hiszen így sokkal könnyebb a válogatás, és az elszámolásnál nem adódhatnak félreértések. Ütra készen a babák A matyó népművészet követe Mesebeli házikó, bár csak néhány méterre áll Mezőkövesd főutcájától, a szuperforgalmú 3-as főútvonaltól. A ház előtt kis parkban rózsabokrok alusz- szák téli álmukat, rózsákkal, cserjékkel teli az udvar is. A házhoz tartozó két cica lomhán vonul át a kerten, cseppet sem gyanakvó, inkább lenéző a pillantásuk: no, már megint jött egy kíváncsiskodó. A kopogtatásra rikkant egyet a kék papagáj, a kanárik csivitelnek, a stig- linc ugrik egy nagyot: a madarak — nem úgy, mint a macskák — szólnak az érkezőről. Csupa derű a lakás. Színes térítők, párnák, zöld növények és rengeteg —, no nem akármilyen — művirág. Két kedves asszony lakja a házat — immár 22 éve együtt. Bukovenszky Erzsébet, Zsóka néni soha sem tanulta a menedzser szakmát, ám akaratlanul is a legjobb művelője. Diszikréten, ugyanakkor igen határozottján védi — ha kell — a matyó népművészet wtaaó nagykövetének, Kovács Józsefnének érdekeit: — Nagyon elfoglalt,1 ismét útra indul. Még nem készült el mindennel... Amikor megtudja, hogy éppen az utazásról szeretnénk beszélgetni, tehát „beavatottak” vagyunk, elmosolyodik: — Soha sem tudom megszokni ezeket a nagy utazásokat. Félek. De annál nagyobb öröm, amikor Borika hazajön. Igen, Kovács Józsefné, Jaosó Borbála, a Kövesd- szerte Ismert Mami ismét nagy útra készül. Nyitva már a nagy utazóbőrönd, glédában a babák, pontosabban az a matyó család, amely Bori nénivel Kuva- itba indul. — Régóta készülök már erre az utazásra, nem szeretek mindenüvé ugyanazzal a „társasággal” utazni. Mindig jön valami ötlet, hol egy új kisbabát, hol egy új menyecskét, hol egy nagymamát készítek. A lényeg, hogy összeálljon egy életkép, lakodalmas, keresztelő, vagy bál-mi. Együtt van már a Kuvaltba készülő család, de az a feladatom, hogy a helyszínen is készítsek babákat. Amit csak meg lehet csinálni a kevésbé látványos munkákból, azt igyekszem itthon elkészíteni. Lámpaláz is van a világon, sokszor egész embergyűrű vesz körül a helyszínen. Kovács Józsefné egyike az 1951-ben létrejött Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alapítóinak. Kézügyességét, buzgalmát, fantáziáját mindig nagyra becsülték. 1970-ben a népművészet mestere lett, s előtte is, utána is számos népművészeti kiállítás győztese, díjazottja. — A babarészleg vezetőjeként mentem nyugdíjba 1978-ban, de mint látja, ezt a munkát nem lehet abbahagyni. Örömömet lelem benne, hiszen az életünket, a kislány koromat, a fiatalságom korszakát mintázhatom. Kis Jankó Bori is haláláig dolgozott és egyszer sem panaszkodott, hogy elfáradt, pihennie kellene. — Bori néni, mikor kezdődött a nagy utazások ideje? — Dortmunddal 1971ben. Aztán Bordeaux, Bécs, Baltimore, Krakkó, Amszterdam, Stuttgart következett. Csodálatos emlékeim és élményeim vannak. Ebben a kis szobában, ahogy dolgozgatom, eszembe jutnak ezek a városok. — No persze, emlékeztetnek a virágok is, amiket hoztál — szól közbe Zsóka néni. — Nekem két kérésem van, Borikához mindig, amikor elindul; hogy épségben, egészségben térjen haza és hozzon nekem virágot. Olyat, amilyet azokban a távoli városokban szeretnek az emberek. Élő virágot nem hozhat, ugye, de én a művirágnak is örülök. Nézze, milyen nagyon szépek! És mennyit utaztak ezek! Egy picit reménykedtem, hogy Amszterdamból kapok néhány tulipánhagymát is, sajnos, nem lehetett... Tudom én, miért. Növénybetegségek behurcolásától féltik a mi növényeinket. Tudom én, de azért milyen szép volna, ha holland tulipán virítana a kertünkben ... — Tiszteletben kell tartani a rendeleteket —szögezi le Bori néni, elvégre igen nagy az utazási tapasztalata. — Melyik világváros tetszett a legjobban? — Bordeaux! Sehol sem láttam olyan szép, hangulatos, régi utcát. Annyi gyönyörű épületet, templomot, annyi faragásos díszt az utcákon! Csodálatos! — Hol voltak a legkedvesebbek az emberek? — Amszterdamban? Baltimore-ban? Nem is tudom. Amszterdamból meghívó levelet is kaptam, látogassak el oda megint. Én nem mentem, de ők eljöttek Kövesdre. Ezt a sok szép színes képet is ők adták. Az én babáimról. Azt hiszem, a baltimoreiak kedvességétől érzékenyed tem el legjobban, ötvenegy nemzet népviseletbe öltöztetett babáit állították ki egy nagy folklórkiállításon. Voltak ott japán babák, kínaiak, meg ki tudja még milyenek, de mindegyik nagyon szép volt. Soha nem izgultam annyira, mint akkor. Féltem, hogy lenézik majd a mi löcsös kocsis matyó családunkat, összegyűlt Baltimore előkelősége, fényes dámák, elegáns urak a ragyogó kiál- lítócsamokban. Aztán hallom ám a tolmácsomtól, hogy mit mond a város , főpolgármestere az ünnepi megnyitójában: „A magyar babák, annak a távoli, európai kis országnak a babái teszik föl a koronát erre a kiállításra". Nem tehetek róla, sírva fakadtam. A nagykövetünk vidított föl. No, jöttek is utána a látogatók, alig jutottam levegőhöz. Aztán megint jött a sírógörcs. Hát hogyne, amikor egy aprófonatú, pici néger lány lecövekelt mellettem, simogatta a ruhámat és olyan szépen dicsérte a babáimat, hogy a tolmács alig bírta szusszal. „Ennyire tetszik neked a matyó baba? — kérdeztem. — Tudod, a mi kislányainknak meg ennyire tetszik a'», fekete baba. Látod, szépek vagytok ti mindnyájan!” Hát, hogyne érzékenyülne el az ember, ha ilyenekben van része! Mami szombaton, február 27-én a Perzsa-öbölbe utazik. Készíti a nyári ruháit, a „civilt”, hiszen ott most nagy a meleg. És becsomagolás előtt még egyszer kiszellőzteti a dísz- matyót is, amelytől egyszer régen anyagi okok miatt meg kellett válnia. Nem, nem is akar már azokról az időkről beszélni, elmúltak, el kell felejteni. Végül is — mint mondja — bőségesen kárpótolta az élet, beutazta a fél világot és ki tudja, még hová hívják, hová jut el? — Amikor először volt repülőjegyem és utaztam Ferihegyre, váltig azért fohászkodtam, hogy érjen egy kis baleset, törjem el a lábam, ússzam meg egy kisebb balesettel, nehogy halálomat leljem a repülővel. Már nem félek. Kuva- itra, arra a gazdag országra pedig nagyon-nagyon kíváncsi vagyok! — Vajon milyen virágok nyílnak ott? — kérdi Zsóka néni. Lévay Györgyi Bori néni és „útitársai”. Fotó: Fojtán László (priska)
