Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

1982. február 25., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kételyek egy üzlet kerül Már megint állnak a gépek az erdőbényei gyöngykova- foídet kalcináló üzemben! Így aztán ismét nem lesz semmi a szépen elképzelt termelési riportból. Igaz, megszokhattuk volna már a kudarcot, hiszen még soha­sem tudtunk úgy érkezni, hogy lássuk, mint égetik a növényvédő szerek hordozó- anyagaként alkalmazott ten­geri eredetű ásványt. Huszon­nyolc hónappal ezelőtt adták át rendeltetésének hazunk el­ső ilyen létesítményét, de a két és egyharmad év nagyobb részében szünetelt a munka. Az évi kapacitás 20 ezer tonna, az eddigi összes ter­melés azonban legíeljebb 10 ezer tonnára tehető. Az üzem teljesítő képességének tehát alig több, mint a húsz száza­lékát hasznosították! Mindezzel tisztában va­gyunk, ennek ellenére „fáj” ez a mostani csalódásunk. Mert a tapasztaltaktól elté­rően, valami biztatóra szá­mítottunk. Arra, hogy végre Erdőbényén elmozdullak a holtpontról. Reményünket Övári József üzemvezetőnek múlt év júniusi nyilatkozatá­ra alapoztuk. — Határozottan vannak biztató előjelek — felelte a jövővel kapcsolatos kérdé­sünkre. — Svájcba nemrégi­ben küldtünk 30 tonna ége­tett gyöngykovaföldet., s amennyiben a partner elége­dett lesz a kísérleti eredmé­nyekkel, várhatóan 1000 ton­nát rendel. Egy NSZK-beli céggel is jó úton halad az 1000 tonnára szóló szerződés megkötése. Mintát küldtünk a termékből Olaszországba és Venezuelába, ami egyértel­műen a piac élénkülését mutatja. Amennyiben ezek az exportier vek bejönnek, hamarosan megduplázhatjuk a termelést. Nos, nem jöttek be az em­lített exporttervek 1 Egyálta­lán: semmilyen tervek nem váltak valóra! Ezekről azon­ban majd később szólunk. Nézzük, miért állnak ismét a gépek az üzemben? Keress ül: az üzemvezetőt, de nem ta­láljuk. Időközben áthelyez­ték a Hegyaljai Ásványbá­nyák mádi központjába. A „legnyilatkozatképesebb” ve­zető e pillanatban Kalapos László technológus — hall­gassuk tehát az ő válaszát: — Január 20-a óta nagy­javítást végzünk. Átvizsgá­lunk valamennyi gépet és berendezést, az elhasznált alkatrészeket kicseréljük. Er­re a munkára rendelkezésre áll 43 fizikai dolgozónk, eh­hez jövünk még mi. műsza­kiak, továbbá az adminiszt­ratív állományúak, szám sze­rint tizenhármán. Ha jól számolom, huszonnégy em­bert átirányítottunk a mádi őrlőbe és a" szegi üzembe. Itt. feleslegesek lennének, az új helyükön viszont hasznosan foglalkoztatják őket. — De mit szólnak az áthe­lyezéshez az érdekeltek? Hi­szen az elmúlt évben is ha­sonlóban volt részük. Nem szül ez az intézkedés, az örö­kös jövés-menés bizonytalan­ságot? i — Ez a veszély fennáll — ismeri el a fiatal technoló­gus. — Számítunk rá, hogy néhányan nem térnek majd vissza. Leszámolnak, vagy maradnak olt, ahol jelenleg dolgoznak. Sajnos, számotte­vő nálunk az elvándorlás. Érthető okokból. Mivel csak termelgetünk, kevés a pénz, elmarad az esetleges prémi­um. Ebben a helyzetben azonban nem tudunk mást tenni... Szétnézünk az üzemben. Fotózni is szeretnénk, de nincs mit, pontosabban nincs kit. Két karbantartóval találkozunk mindössze a ha­talmas létesítményben, ők is csigatempóban dolgoznak. Igaz, felesleges volna hajta­niuk magukat, hiszen ennyi ember augusztusig játszva elkészülhet a feladattal. Hát ilyen gazdagok vagyunk?!... — Az elmúlt évhez képest három hónappal korábban álltunk le nagyjavításra — közli Kalapos László. — Ki­jött a lépés, a. vártnál rövi- debb idő alatt eleget tettünk a termelési kötelezettsé­günknek. A technológiában végrehajtott változtatások­nak köszönhetően, a napi tel­jesítmény elérte a 40 tonnát. Ez legalább másfélszerese a korábbi eredménynek. Tud­nánk tehát termelni, de fö­lösleges. Nincs vevő az ége­tett gyöngykovaföldre. Illet­ve kevés van. Így aztán jut idő a javításokra. Egy külső vállalkozó, a GÉPSZER az atomizer, vagyis a porlasztó szárító tetejét is lecseréli. Kissé már elkopott, s nem szeretnénk, ha üzemelés köz­ben megtörténne a baj. Mert mi legszívesebben egész év­ben üzemelnénk ... Erre sem az idén. sem a közeli években aligha lesz szükség. Legalábbis kevés a remény a felfutásra. Az ez évi termelési terv 4100 tonna, kevesebb, mint a tavalyi volt. Úgy tűnik tehát, hogy nem előre, hanem visszafelé lépnek Erdőbényén. Most üt vissza a 110 millió forintos beruházás nem megfelelő előkészítése, a piackutatás elmaradása. Mert kétségte­len, hogy szükség van egy­két év kísérleti időre, ami alatt kiderül, milyen hatás­sal van a növényvédő szer a környezetre, de miért kell erre most. megkésve rádöb­benni ?! Miért nem szerezte be a Minerálímpex időben azokat, a hatósági engedélye­ket, amelyek lehetővé tennék a termék külföldi értékesíté­sét? Mert, az üzemtől nem­csak 2 millió dollár import- megtakarítást, hanem 1 mil­lió dollár exportbevételt is vártak, éves szinten. Ezekből a merész célkitűzésekből azonban még alig vált valóra valami. — Idehaza 3000 tómra ége­tett gyöngykovaföldet szán­dékozunk értékesíteni az idén — közli Orbán József, a Hegyaljai Ásványbányák fő­mérnöke. — ^ Az egyedüli megrendelőnk a Tiszavasvári Alkaloida. A Nemet. Szövet­ségi Köztársaságba 1100 ton­nát szállítunk, s két céggel állunk kereskedelmi kapcso­latban. Próbálkozunk piac­szerzéssel Finnországban és Svédországban, egyelőre még nem tudni,' milyen sikerrel. Surnmázatként ide kíván­kozik : nem hasznos az ás­ványbányáknak a kalcinált gyöngykovaföld termelése. Sőt — merjük kimondani! — kész ráfizetés az üzem fenn­tartása. Egyelőre nincs is sok remény a gyökeres változás­ra. Nincs, mert túlságosan sok a bizonytalanság az üz­let, a jövő körül. Koiaj László A Budapesti Minőségi Cipőgyár Tísk»- # kesziben levő, túlnyomórészt nőket fog­lalkoztató üzemegységénél, naponta 4-5 ezer pár cipőfelsőrészt gyártanak. A cipőtalp előállítása és a felsőrésszel való „összeszere­lése” az anyavállalatnál történik. A Minőségi Cipőgyár kényelmes, divatos termékeivel a ha­zai vásárlókon kívül a Szovjetunió és az NSZK lakossága is találkozhat a szaküzletekben. A felvétel a szabászati üzemrészben készült, ahol Zombor Lászióné (alsó kép) szovjet exportra, magyar gyártmányú KAEV-tipusú hidraulikus szabászgép segítségével a termék felsőrész­alkatrészeit szabja ki. Fojtán László felvétele Belföldre és exportra Hazai és külföldi megrendelők számára készülnek a Diósgyőri Gépgyár kábelgépeket gyártó II. gyáregység szereldeüzemébena DI.B-6/3050 tipusú hidraulikus lemezollók. A képen Újvári Péter szerelő-lakatos a gyártás alatt levő lemezvágóollón az anyagütközö beállításán dolgozik. Alkatrész-,, üldözőben” Á hiánycikk ára... A nap már megint csúfot űzött a hőmérővel. Hiába lapul a higanyszál a „0” fok alatt, senki nem hisz neki. A föld sem, amely hagyja megpuhítani magát a déli verőfényben. A szerelők bo­káig sárban forgolódnak a gépek körül, már nem men­nek a műhelybe javítani — legfeljebb melegedni —, hi­szen szél ide, szél oda, a ta­vasz már közeledik, s vele az indulás vágya, az a fur­csa feszültség, amely gyor­sabb munkára serkenti az embert. A szerelő tudja: van ideje, , hiszen két hétnél előbb nem száradnak meg a szántások rögei, mégis mi­előbb szeretné a felkészülést a háta mögött tudni. Három morcos embert mégis találni a megyaszói Aranykalász Termel öszö vet­kezet telepén. Fekete Gézá- t nak példáid meglehetősen J savanyú az arca: • — Az anyagbeszerző most ! jött fél órája, megint üres i kézzel. Esküszöm, hogy ei- [ megyek valami idegnyugta- i tót felíratni magamnak. i Arra nagy szüksége is lesz, 1 ha az elkövetkező napokban | bemerészkedik az irodába. i Ment az agronómusok sze- ] netnek kérdezni: — Mi van i a Rábával? Alusztok? I — Ilyenkor valamit felel- ni is kellene. Csak mit? Ha • mentegetőznék, könnyen ta- J lálnék indokot. Az anyagbe- i szerző két hónapja járja ! az országot, s mit hoz? Al- i katrész helyett újabb taná- 1 csókát Javaslatokat, hogy , még hol próbálkozzon a ku­• tatással. | A lista meglehetősen hosz- i szú. Félmillió forint értékű ] alkatrész felsorolását tártál- i mázzá. Fábián László mű- [ szaki vezető lobogtatja: i — Minden gépünkkel ké­1 szén vagyunk, csak azokkal | nem, amelyek a tavaszi in- i duláskor szükségesek. Mert J vetni már tudnánk, de a ta- i lajt elmunkálni nem. Van [ két Rába Steigerünk. Van ■ kombinátorunk, de nincs • hozzá rúgóskapa. Tárcsánk , is van, de valami furcsa do- i log folytán — valószínűleg J dolgozott — elkoptak a le- i velei. Nem tud véletlenül J valahol eladó csipkéstárcsát? i Ha netalán valaki eddig [ eljutott az olvasásban, s vé- i letlenül van belőle raktáron. 1 gyorsan nézzen utána a zsír- , zócsapágyaknak is. mert er- i re is szükség van. A többi [ kérés közlésére helyhiány i miatt nincs mód. De szíve- J sen visszaadjuk a szót Fe- i két* Gézának, a szövetkezet ! gépüzemeltetőjének. Akinek " hangja továbbra is lemondó: — Nem tudom, hogyha tönkremegy egy hatezer fo­rintos fogaskerék a Rába sebességváltójában, miért kell az egész, több mint két­százezer forint értékű seb­váltót megvenni. De most akár azt is megvennénk. Ha kapnánk. Helyette kapunk jó tanácsot: szerezzük be az alkatrészeket már megelőző évben! Egy olyan kis jöve­delmű szövetkezet, mint a miénk, ezt aligha tudná megtenni, a kétmilliós kész­let elvinné a teljes nyere­séget Sikerült közbeszúmom egy óvatos kérdést: — Más gazdaságokban a hiánycikkeket házilag le­gyártják, vagy a szomszédos üzemtől szerzik be. Itt nem lehet? Fábián Lásdó gyanús sze­lídséggel nézegette a meny- nyezetet Nem szakadt le. — A szomszédos gazdasá­gok hasonló cipőben járnak. Ezek nagy értékű gépek, s nem lehet vei ük megcsinálni azt, amit az MTZ-vel. Két esztendővel ezelőtt, azokhoz nem lehetett kapni alkat­részt. Akkor két traktorból összeállítottunk egyet. Vagy elmentünk a szomszédba, s annak selejtgépéből búvár­kodtak ki a hiánycikket. De két Rábából egyet össze­rakná, amikor mindkettő munkájára szükség van, az több, mint luxus. A „segíts magadon” mozgalom ilyen­kor csődöt mond. Az esz­tergályosunk készséggel megcsinál egy perselyt — ezek 95 százaléka természe­tesen hiánycikk, s házilag készül — vagy csapot, a sze­relők felújítják a fékdobo­Mi épül (Folytatás az 1. oldalról) amennyiben a pénzügyi fel­tételek lehetővé teszik, lét­rehozzák a városi-járási tü­dőgondozót. Az idén várha­tóan elkészül a rendelőinté­zet bővítésének kiviteli ter­ve, s megkezdik az alapo­zást, majd az épület szerke­zetének szerelését. További feladat még Szederkény vá rosrészben (óváros-szerlO létesítendő orvosi rendele építésének megkezdése is. A fejlesztési terv’ kulturá­lis szolgáltatásra, szállítási, hírközlési. vízgazdálkodási, kereskedelmi célokra, s ener­giaellátásra több, mint U­kat, de azért szentségtörés lenne azt kérni, hogy ka­zánlemezből gyártson egy speciális öntvény ű fogaske­reket. Vagy esetleg eszter­gáljon gumitömítéseket. Balta László traktorosnak hasonló a véleménye: — Amit házilag meg tu­dunk bütykölni, azt már megbütyköltük. De a sebes­ségváltóval nem tudunk mit kezdeni. Amikor a termelé­si rendszer szerelője — fel­adata lenne az alkatrészek beszerzése — itt járt, csak annyit jegyzett meg, máshol már szét sem szedik. Sót, megbiztatott, már útban van a szállítmány, s ahogy hír­lik, pár héten belül meg is érkezik. Félek, egy kicsit akkor már késő lesz... Mielőtt elváltunk volna, motoszkált egy kérdés ben­nem: hogyan akarják üze­meltetni az alkatrészhiányos gépeket, mert abban biztos vagyok, hogy még hiányosan is összerakják azokat. A választ végül is meg­kaptam: Attól a dübörgő traktortól, amely trágyát vitt ki a határba. A zöld színű T—150-esről tudtam. hogy nem kaptak hozzá hüvely- dugattyút. Nos — mivel s akember nem vagyok — ha attól füstölt úgy, mint a „lopakodó expressznek” csú­folt vonat gőzmozdonya, a gönci emelkedőn, akkor azt hiszem, az alkatrészkérdés jóval többe kerül nekünk, mint gondolnánk. Mert az a gép bizony pocsékolta az üzemanyagot. S mi lesz. ha még jó néhányat így kell üzemeltetniük?!... — kármán — 1S82-ben? zenhétmillió forintot irá­nyoz elő. A tanács állásfoglalásában végezetül felhívta a figyel­met rá, hogy takarékos, kö­rültekintő és hatékony gaz­dálkodással. színvonalasabb előkészítő munkával. nem utolsósorban széles körű tár­sadalmi összefogással lehet és kell biztosítani Leninvá- ros ez évi fejlesztési és költ­ségvetési tervének maradék­talan teljesítését. Továbbra is számítanak a dolgozók önzetlen segítőkészségére. Ezért, a közhasznű fejlesz­tési célok valóra váltásához 1982-ben 10 és fél millió fo­rint értékű társadalmi inun­kat kérnek a lakosságtól.

Next

/
Thumbnails
Contents