Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. február 21., vasárnap na Hogy újra beszélgessünk Nagyezsda Pavlova és Vjacseszlav Gorgyejev balettművészek, Bartók: Fából faragott királyfi cl« mű balettjében. Moszkva üdvözli Budapestet Ahol ilyen szép házak vannak I Amikor először jártam itt — s ennek már 11 esztendeje —, éjszaka volt. Gyalog jöt­tünk fel a harmadik faluból. Nem az egyébként szép szer­pentinen, a fő úton, hanem valahol átvágva egy ligetes erdőrészen, lerövidítve ezzel a gyalogolnivalót. Sok illatú, szép tavaszi este volt, teli­holddal. A falu előtt, a hát­teret adó, kékesen derengő égboltban két hatalmas fa — ha emlékezetem nem csal, tölgyek voltak — kontúrja feketéllett. Minikét álmot vi~ gyázó, őrt álló katona. Egy­szeriben fenségesek és félel­metesek voltak. S ott mögöt­tük nem messze, mint ke­mencepadkán a jó testvérek, egymáshoz lapultak az apró­nak tűnő házak, pajták, ólak. Az embert, jószágot altató Tornakápolna. Már akkor, ott megállapítottam, — s később többször is —, hogy az ur­banizáció minden vívmánya közepette, ez a falu megőr­zött valamiféle jeszenyini hangulatot: szilvavirág-ruhás, fehér tavaszt, szénaselymű nyarat, mézízű, gyümölcsös őszt, és hószagú, tiszta telet. S tulajdonképpen azóta, az említett első találkozás óta Tornakápolnára visszajá­rok ... * Bizony, van már egy esz­tendeje is, hogy utoljára itt voltam! Készültem, hogyne készültem volna, csak hát mindig elmaradt valamiért. Be kell vallanom, most is csak véletlenül ugrottunk be. Mivel azonban e tájon jár­tunk, úgy éreztem, az illen­dőség úgy kívánja, ha csak egy mi újság? kérdés erejéig is, de időt kell szakítanunk a kitérőre. Hogy újra beszél­gessünk. Meg egy kicsit a fotós kolléga kedvéért is, ki még nem járt ebben az el­rejtett faluban. Igazán kár, hogy éppen köd van, s alat­tunk a mély völgyekből, a szemközti hegyekből semmi sem látszik. Pedig csupán ezért a látványért is érdemes Szinpetrinél letérni a torna­kápolnai útra. Most jeges az út, óvatosan jövünk, de így is hamar felérünk, hiszen né­hány kilométer csak a távol­ság. (Kápolna távolsága nem az út kilométerhosszában mérhető.) Kollárék kapujánál áll meg a gépkocsi. A családfő épp az udvaron tesz-vesz. Afféle téli munka, hólapáto­lás, udvarrendezés. Jön elénk a kiskapuba, régi ismerősként üdvözöl, s máris invitál be­felé a meleg konyhába. Alig­hogy leülünk, az asztalon mór ott kínálja magát a he­tekkel korábbi disznóölés eredménye, a fagyos szalon­na, a kellően megszikkadt kolbász. Mi több, egy üveg is előkerül! Tartalma igazi halott-támasztó orvosság. Si­masága, ugyanakkor ereje a petri főzdést dicséri, no meg a házigazdát, ki jóféle gyü­mölcsöt, birset, szilvát és al­mát gyűjtött hozzá alap­anyagul. Kollár József, ez a termet­re derék férfiú, ötvenöt éves. Ebből 31 esztendőt a traktor nyergében töltött el. Panasz­kodik is, hogy ez a hosszú idő nem múlt el nyomtala­nul. Sajnos, az egészsége az utóbbi időben rendetlenke­dik. A másik híre még jobban szíven üt. Pozsgai Béni bá­csi, akihez korábban minden alkalommal betértem, s aki helybéli idegenvezetőm volt itt a faluban s környékén, már nem él. Az elmúlt nyá­ron temették. A szomorú hír hallattán hosszan hallgatunk, s a korábban jóleső falat sem igen akar csúszni. Aztán mégiscsak újra belekezdünk. Az evésbe is, a beszélgetésbe is. — Akkor még azt sem tud­ják, hogy a Szőr Dani bácsi házát megvette egy nyugat­német — halljuk az újabb újságot. — Ügy bizony! A felesége egyébként magyar. Már fel is újították az épü­letet. Nagyon barátságosak, úgy veszem észre, szeretnek itt lenni ... Itt mindig téma volt, ki költözött el, ki jött a faluba, hány ház áll üresen, illetve talált gazdára. Csoda? Ebben a faluban már ötvenen sem élnek. A másik ismerős, aki­hez Kollárék után még be­kukkantunk — Szőr Endre —, azt állítja: összesen har- minchatan vannak. Ö például nyugdíjas. Or­mosról, a bányától ment nyugdíjba. Most idehaza, mint minden falusi: gazdálkodik. Az istállóban két tehén, de mint mondja, most nem hí­res a takarmány, úgvhogy a tejjel sem igen lehet di­csekedni. Tőle tudom, hogy a nem nagy létszám ellenére vagy 100 liter tejet azért mindennap lead ez a falu. Élelmes, szorgos nép ez a ká­polnai. A felesége ottjártunk- kor éppen Erzsi babot válo­gatott. Eladásra. Kérdem a gazdát: — Ma­guk nem szándékoznak in­nen elmenni? — Hova mennénk? —kér­dez vissza. — Ettől jobb hely máshol sincs. Van pálinkánk, egészséges levegőnk, jó vi­zünk, s ez a lényeg. Egyéb­ként a korábbi évekhez ké­pest fordulat, hogy a régeb­ben elköltözők már nem szándékoznak megválni ká­polnai ingatlanaiktól — hal­lom, ugyancsak tőle. A né­hány már eladott ház kivé­telével — az említett néme­ten kívül, van ebben debre­ceni gyógyszerész is — meg­tartják az ősi fészket. Hétvé­gi háznak. Bevallóm, a he­lyükben én is hasonlóan cse­lekednék, hiszen Tornaká­polnáról még az odatévedt idegen is nehezen vágyik el. Hát még azok, akik itt szü­lettek. itt voltak gyerekek! Nem csoda hát, hogy ami­kor búcsúzunk Szőréktől, Kolláréktól, érezzük, a kö­szönés ez esetben és itt nem formalitás. Viszontlátásra! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László — Kérem, szóljon néhány szót a közelgő eseménysoro­zat rendezvényeiről. Melyek lesznek a legérdekesebb moz­zanatok? — A szovjet—magyar együttműködés évről évre gazdagabb lesz az élet leg­különbözőbb területein. Ez jut kifejezésre a kölcsönösen megrendezett kulturális na­pokban, barátsági fesztivá­lokban, színművészeti hóna­pokban is. Az idén Budapesten sorra kerülő „Moszkvai Napok” folytatása a moszkvai és bu­dapesti dolgozók sokoldalú kapcsolatai további erősítését szolgáló rendezvényeknek. Barátságunk immár hagyo­mányos, állandóan mélyül és bővül, az együttműködés új érdekes formáival gazdago­dik. A szovjet küldöttség külön „Barát,ság”-repülővel érkezik Budapestre. Tagjai Moszkva különböző vállalatainak és szervezeteinek a képviselői, a termelés élenjárói, az alkotó értelmiség küldöttei, vala­mint neves sportolók. A közelgő „Moszkvai Na­pok” programja tartalmas és sokszínű. Legfőbb rendelte­tése azonban, véleményem szerint az, hogy beszámol­junk egymásnak az SZKP XXVI. és az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak megvalósításában eiért ered­ményekről, kicseréljük mun­kánk tapasztalatait. A szov­jet küldöttség ebből a célból ellátogat a magyar főváros több vállalatához és szerve­zetéhez. Találkozóikon kicse­rélik véleményüket egymás­sal az alkotó értelmiség, az ifjúság képviselői, a spor­tolók is. A küldöttség előadói csoportja beszámol a buda­pesti vállalatok dolgozóinak a szovjet főváros életéről, a moszkvaiaknak a tizedik öt­éves tervben elért eredmé­nyeiről. „Moszkva — a Szovjetunió fővárosa” — ezt az elneve­zést kapja a moszkvai mű­vészeknek az a nagyméretű kiállítása, amelyet a Mű­csarnokban és a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában rendezünk meg. Ezen a kü­lönböző nemzedékeket kép­viselő moszkvai festőművé­szek több mint 80 alkotásá­val ismerkedhetnek meg a látogatók, közöttük Pimenov, Silov. Gyementyev festmé­nyeivel is. Ugyancsak ezekben a na­pokban rendezik meg a szov­jet filmek fesztiválját. A né­zők ennek során néhány ne­ves szovjet filmrendezővel és színművésszel is találkozhat­nak. akik a küldöttség tag­jai. — Milyen moszkvai mű­vészegyüttesekkel és szólis­tákkal ismerkedhetnek mega budapestiek ezekben a na­pokban? — Közvetlenül a „Moszk­vai Napok” ünnepélyes meg­nyitása után ünnepi hang­versenyt adunk szovjet és magyar művészek fellépésé­vel. Közöttük lesz a Moszk­vai Nagyszínház több neves szólistája, így J. Nyesztyeren- ko, T. Szinyavszkaja, A. Vo- rosilo, valamint N. Pavlova és V. Gorgyejev balettművé­szek. • Ezt követően, „Moszkva üdvözli Budapestet” jelszóval A Budapesten február 22- 28. között sorra kerülő „Moszk­vai Napok” alkalmából vá­laszol az APN tudósítójának kérdéseire Mihail Skogyin, a Moszkvai városi Tanács kul­turális osztály vezető-helyettese. a moszkvai művészek több hangversenyen mutatkoznak be a magyar főváros számos vállalatánál, köztük a Cse­peli Vas- és Fémművek Munkásotthonában. A moszk­vai cirkuszművészek is be­mutatják tudásukat a ma­gyar nézők előtt. Előadáso­kat tart a moszkvai Gorkij Művelődési Ház öntevékeny táncegyüttese is. J. Baranov — Harmincegy évet ültem a traktor nyergében — Ipari tanuló még van a faluban, de a töb- - mondja Kollár József. biek már mind öregebbek - halljuk Szőr Endré­nétől. NyesztyereÉe BaÉpeslea Mesterkurzust is vezet jö­vő heti budapesti tartózko­dása idején Jevgenyij Nyesz- tyerenko, a világhírű szovjet énekes, aki szombaton uta­zott el Budapestre. Nyesztye- renko a moszkvai napok ün­nepségsorozatán lép ismét a magyar főváros közönsége elé. Mint ismeretes, a hazánk­ban is rendkívül népszerű művészt a napokban Lenin­díjra jelölték. A jelölés egyik alapja Ivan Szuszanyin alak­jának megformálása a Moszk­vai Nagyszínház színpadán. Ebben a szerepében a ma­gyar közönség is megismer­hette a nagyszerű énekest a szegedi ünnepi játékokon. Egy másik operaalakítása is szerepel a jelölés indoklásá­ban: Borisz Godunovja, amelyet a Tallinni Operaház­ban mutattak be. Lenkey Zoltán rajza J

Next

/
Thumbnails
Contents