Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. február 21., vasárnap na Hogy újra beszélgessünk Nagyezsda Pavlova és Vjacseszlav Gorgyejev balettművészek, Bartók: Fából faragott királyfi cl« mű balettjében. Moszkva üdvözli Budapestet Ahol ilyen szép házak vannak I Amikor először jártam itt — s ennek már 11 esztendeje —, éjszaka volt. Gyalog jöttünk fel a harmadik faluból. Nem az egyébként szép szerpentinen, a fő úton, hanem valahol átvágva egy ligetes erdőrészen, lerövidítve ezzel a gyalogolnivalót. Sok illatú, szép tavaszi este volt, teliholddal. A falu előtt, a hátteret adó, kékesen derengő égboltban két hatalmas fa — ha emlékezetem nem csal, tölgyek voltak — kontúrja feketéllett. Minikét álmot vi~ gyázó, őrt álló katona. Egyszeriben fenségesek és félelmetesek voltak. S ott mögöttük nem messze, mint kemencepadkán a jó testvérek, egymáshoz lapultak az aprónak tűnő házak, pajták, ólak. Az embert, jószágot altató Tornakápolna. Már akkor, ott megállapítottam, — s később többször is —, hogy az urbanizáció minden vívmánya közepette, ez a falu megőrzött valamiféle jeszenyini hangulatot: szilvavirág-ruhás, fehér tavaszt, szénaselymű nyarat, mézízű, gyümölcsös őszt, és hószagú, tiszta telet. S tulajdonképpen azóta, az említett első találkozás óta Tornakápolnára visszajárok ... * Bizony, van már egy esztendeje is, hogy utoljára itt voltam! Készültem, hogyne készültem volna, csak hát mindig elmaradt valamiért. Be kell vallanom, most is csak véletlenül ugrottunk be. Mivel azonban e tájon jártunk, úgy éreztem, az illendőség úgy kívánja, ha csak egy mi újság? kérdés erejéig is, de időt kell szakítanunk a kitérőre. Hogy újra beszélgessünk. Meg egy kicsit a fotós kolléga kedvéért is, ki még nem járt ebben az elrejtett faluban. Igazán kár, hogy éppen köd van, s alattunk a mély völgyekből, a szemközti hegyekből semmi sem látszik. Pedig csupán ezért a látványért is érdemes Szinpetrinél letérni a tornakápolnai útra. Most jeges az út, óvatosan jövünk, de így is hamar felérünk, hiszen néhány kilométer csak a távolság. (Kápolna távolsága nem az út kilométerhosszában mérhető.) Kollárék kapujánál áll meg a gépkocsi. A családfő épp az udvaron tesz-vesz. Afféle téli munka, hólapátolás, udvarrendezés. Jön elénk a kiskapuba, régi ismerősként üdvözöl, s máris invitál befelé a meleg konyhába. Alighogy leülünk, az asztalon mór ott kínálja magát a hetekkel korábbi disznóölés eredménye, a fagyos szalonna, a kellően megszikkadt kolbász. Mi több, egy üveg is előkerül! Tartalma igazi halott-támasztó orvosság. Simasága, ugyanakkor ereje a petri főzdést dicséri, no meg a házigazdát, ki jóféle gyümölcsöt, birset, szilvát és almát gyűjtött hozzá alapanyagul. Kollár József, ez a termetre derék férfiú, ötvenöt éves. Ebből 31 esztendőt a traktor nyergében töltött el. Panaszkodik is, hogy ez a hosszú idő nem múlt el nyomtalanul. Sajnos, az egészsége az utóbbi időben rendetlenkedik. A másik híre még jobban szíven üt. Pozsgai Béni bácsi, akihez korábban minden alkalommal betértem, s aki helybéli idegenvezetőm volt itt a faluban s környékén, már nem él. Az elmúlt nyáron temették. A szomorú hír hallattán hosszan hallgatunk, s a korábban jóleső falat sem igen akar csúszni. Aztán mégiscsak újra belekezdünk. Az evésbe is, a beszélgetésbe is. — Akkor még azt sem tudják, hogy a Szőr Dani bácsi házát megvette egy nyugatnémet — halljuk az újabb újságot. — Ügy bizony! A felesége egyébként magyar. Már fel is újították az épületet. Nagyon barátságosak, úgy veszem észre, szeretnek itt lenni ... Itt mindig téma volt, ki költözött el, ki jött a faluba, hány ház áll üresen, illetve talált gazdára. Csoda? Ebben a faluban már ötvenen sem élnek. A másik ismerős, akihez Kollárék után még bekukkantunk — Szőr Endre —, azt állítja: összesen har- minchatan vannak. Ö például nyugdíjas. Ormosról, a bányától ment nyugdíjba. Most idehaza, mint minden falusi: gazdálkodik. Az istállóban két tehén, de mint mondja, most nem híres a takarmány, úgvhogy a tejjel sem igen lehet dicsekedni. Tőle tudom, hogy a nem nagy létszám ellenére vagy 100 liter tejet azért mindennap lead ez a falu. Élelmes, szorgos nép ez a kápolnai. A felesége ottjártunk- kor éppen Erzsi babot válogatott. Eladásra. Kérdem a gazdát: — Maguk nem szándékoznak innen elmenni? — Hova mennénk? —kérdez vissza. — Ettől jobb hely máshol sincs. Van pálinkánk, egészséges levegőnk, jó vizünk, s ez a lényeg. Egyébként a korábbi évekhez képest fordulat, hogy a régebben elköltözők már nem szándékoznak megválni kápolnai ingatlanaiktól — hallom, ugyancsak tőle. A néhány már eladott ház kivételével — az említett németen kívül, van ebben debreceni gyógyszerész is — megtartják az ősi fészket. Hétvégi háznak. Bevallóm, a helyükben én is hasonlóan cselekednék, hiszen Tornakápolnáról még az odatévedt idegen is nehezen vágyik el. Hát még azok, akik itt születtek. itt voltak gyerekek! Nem csoda hát, hogy amikor búcsúzunk Szőréktől, Kolláréktól, érezzük, a köszönés ez esetben és itt nem formalitás. Viszontlátásra! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László — Kérem, szóljon néhány szót a közelgő eseménysorozat rendezvényeiről. Melyek lesznek a legérdekesebb mozzanatok? — A szovjet—magyar együttműködés évről évre gazdagabb lesz az élet legkülönbözőbb területein. Ez jut kifejezésre a kölcsönösen megrendezett kulturális napokban, barátsági fesztiválokban, színművészeti hónapokban is. Az idén Budapesten sorra kerülő „Moszkvai Napok” folytatása a moszkvai és budapesti dolgozók sokoldalú kapcsolatai további erősítését szolgáló rendezvényeknek. Barátságunk immár hagyományos, állandóan mélyül és bővül, az együttműködés új érdekes formáival gazdagodik. A szovjet küldöttség külön „Barát,ság”-repülővel érkezik Budapestre. Tagjai Moszkva különböző vállalatainak és szervezeteinek a képviselői, a termelés élenjárói, az alkotó értelmiség küldöttei, valamint neves sportolók. A közelgő „Moszkvai Napok” programja tartalmas és sokszínű. Legfőbb rendeltetése azonban, véleményem szerint az, hogy beszámoljunk egymásnak az SZKP XXVI. és az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak megvalósításában eiért eredményekről, kicseréljük munkánk tapasztalatait. A szovjet küldöttség ebből a célból ellátogat a magyar főváros több vállalatához és szervezetéhez. Találkozóikon kicserélik véleményüket egymással az alkotó értelmiség, az ifjúság képviselői, a sportolók is. A küldöttség előadói csoportja beszámol a budapesti vállalatok dolgozóinak a szovjet főváros életéről, a moszkvaiaknak a tizedik ötéves tervben elért eredményeiről. „Moszkva — a Szovjetunió fővárosa” — ezt az elnevezést kapja a moszkvai művészeknek az a nagyméretű kiállítása, amelyet a Műcsarnokban és a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendezünk meg. Ezen a különböző nemzedékeket képviselő moszkvai festőművészek több mint 80 alkotásával ismerkedhetnek meg a látogatók, közöttük Pimenov, Silov. Gyementyev festményeivel is. Ugyancsak ezekben a napokban rendezik meg a szovjet filmek fesztiválját. A nézők ennek során néhány neves szovjet filmrendezővel és színművésszel is találkozhatnak. akik a küldöttség tagjai. — Milyen moszkvai művészegyüttesekkel és szólistákkal ismerkedhetnek mega budapestiek ezekben a napokban? — Közvetlenül a „Moszkvai Napok” ünnepélyes megnyitása után ünnepi hangversenyt adunk szovjet és magyar művészek fellépésével. Közöttük lesz a Moszkvai Nagyszínház több neves szólistája, így J. Nyesztyeren- ko, T. Szinyavszkaja, A. Vo- rosilo, valamint N. Pavlova és V. Gorgyejev balettművészek. • Ezt követően, „Moszkva üdvözli Budapestet” jelszóval A Budapesten február 22- 28. között sorra kerülő „Moszkvai Napok” alkalmából válaszol az APN tudósítójának kérdéseire Mihail Skogyin, a Moszkvai városi Tanács kulturális osztály vezető-helyettese. a moszkvai művészek több hangversenyen mutatkoznak be a magyar főváros számos vállalatánál, köztük a Csepeli Vas- és Fémművek Munkásotthonában. A moszkvai cirkuszművészek is bemutatják tudásukat a magyar nézők előtt. Előadásokat tart a moszkvai Gorkij Művelődési Ház öntevékeny táncegyüttese is. J. Baranov — Harmincegy évet ültem a traktor nyergében — Ipari tanuló még van a faluban, de a töb- - mondja Kollár József. biek már mind öregebbek - halljuk Szőr Endrénétől. NyesztyereÉe BaÉpeslea Mesterkurzust is vezet jövő heti budapesti tartózkodása idején Jevgenyij Nyesz- tyerenko, a világhírű szovjet énekes, aki szombaton utazott el Budapestre. Nyesztye- renko a moszkvai napok ünnepségsorozatán lép ismét a magyar főváros közönsége elé. Mint ismeretes, a hazánkban is rendkívül népszerű művészt a napokban Lenindíjra jelölték. A jelölés egyik alapja Ivan Szuszanyin alakjának megformálása a Moszkvai Nagyszínház színpadán. Ebben a szerepében a magyar közönség is megismerhette a nagyszerű énekest a szegedi ünnepi játékokon. Egy másik operaalakítása is szerepel a jelölés indoklásában: Borisz Godunovja, amelyet a Tallinni Operaházban mutattak be. Lenkey Zoltán rajza J
