Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-16 / 39. szám
19C2. február 16., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Annak a szónak, hogy melléküzemág, vagy ahogy most mondogatjuk, kisegítő gazdaság, sajátos akusztikája van. ízlelgetem magam is e kifejezést — miközben óhatatlanul is ennek a hajdan volt pejoratív értelmezése villan fel emlékezetemben, meg az átértékelt mai tartalom. És miközben alig évtizednyi értékítélet módosulása jóízű egyetértéssel mondatja sokunkkal, hogy arányt és irányt tartva helyes utat választottunk, mert boldogulásunk megannyi konkrét példája sorjázik színes képekben — ugyanakkor gondjainkat sem titkoljuk. Manapság kevésbé csodálkozunk rá egy termelőszövetkezetre, h;* azt halljuk, hogy a növénytermesztés vagy az állattenyésztés mellett már- már ipari üzemnek is becsületére váló termékek gyártására is vállalkozik. Az sem számít fehér hollónak, hogy a folyamatos foglalkoztatás érdekében megfelelő együttműködés alakul ki egymástól eltérő profilú gazdaságok között — hogy ezzel a hivata- loskodó kifejezéssel éljek. Történik mindez olyan politikai és gazdasági miliőben, amelyben célok és eszközök azonos irányba hatnak — íev azután az egyéni elképzelések is egy úton haladnak a közösség értelmes összefogásával, ha szabad mondani, jól felfogott érdekeivel. Ezáltal kiszélesednek a kezdeményező készség amúgy is tárulkozó kapui — csökkentve az önálló, gondolkodást és cselekvést szűkítő sablonokat. Ez a vállalkozási kedv azonban semmiképpen sem tekinthető valamifajta önös érdekek kuszaságának, még akkor sérti, ha kétségtelenül összefügg az adott szövetkezet vagy társulás boldogulásával. De ez a gyarapodás magával hozza, ha úgy tetszik, kiterrheli bizonyos gazdasági üresjáratok megszüntetését, hiánycikkek számának csökkentését- A veszélye persze megvan a kisegítő gazdaságoknak is, ha az eszközökből erőszakolt módon célt fabrikálnak. Ha az elsődleges célból másodlagos tennivalók lesznek. Arra gondolok, például egy mezőgazdasági termelőszövetkezetnek azért mégse legyen a kizárólagos főprofilja az ipari tevékenység, még akkor sem, ha ez utóbbi jóval jövedelmezőbb mint mondjuk a ku- koricatermelés vagy a juhtenyésztés, de a fordítottja is káros volna, ha azért sorvadnának el a melléküzem- ágak, mert csupán másodlagos leiadatnak tekintik. Konkrét példák vannak rá, éppen ezért mi is igyekszünk bizonygatni, hogy egy tipikusan mezőgazdasági alapfeladatot ellátó társulás, mint mondjuk a borsodsziráki vagy a bekecsi Hegyalja Tsz munkájában milyen jól megfér a földművelés mellett a lakossági igényeket kielégítő másodlagos tevékenység, netán olyan export kielégítése, melyre a nagyipar éppen a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepe miatt nem, vagy legalábbis nem szívesen vállalkozhat. Ráadásul az ilyenfajta magatartás — megint csak példák bizonyítják — tudatosan vagy tudat alatt is, kitermeli a kezdeményező készség fokozását, az ösztönző vállalkozói kedvét, valamint annak anyagi és erkölcsi elismerését. Sajátos versenyre késztet embereket és intézményeket. Árnyaltabbá teszi az eredményes meg az eredménytelen gazdálkodást. Megkockáztatnám azt is — hogy éppen a mezőgazdaságban, még ma is nagy szerepet játszó, és ember állal kevésbé befolyásolható természeti tényezőkre hagyatkozva — megfelelő biztonsági érzést kölcsönöz a jövedelmezőséget illetően. Végül még egy dolog, amit semmiképpen sem téveszthetünk szem elől a melléküzemágak szerepének és helyzetének emlegetésekor. Ez pedig a bevezetőben is említett irányok és arányok felelősségteljes meghatározása. Ez ugyanis nemcsak ízlés dolga, hanem alapvető része annak, hogy a közösség ügye ne szegődjék önös érdekek kielégítésének szolgálatába. Mert az ilyen optika tűnik megfelelő önkontrollnak, ha úgy tetszik, rendhagyó önvédelemnek annak érdekében, hogy a forintok kötődjenek valóságos értékekhez, és ne vezessenek a konjunkturális helyzet gátlástalan kihasználásához. Ez ugyanis nemcsak gazdasági tisztánlátás témája, hanem politikai bátorság dolga is. Paulovits Ágoston Téli kikötők Eligazítás a Jégvirág-IX. jégtörő hajón, amely a jégtörő flottilla vezérhajója. Zemlényi István kapitány, Felberman Tamás folyamszabályozási csoportvezető a hajó személyzetével (bal oldali kép). A revíziós javítás úszóegységei a Keleti-főcsatornában (jobb oldali Sólymos László felvétele csolatbnn állnak Tokajjal, Miskolecal, az igazgatósággal, a társ vízügyi igazgatóságokkal, de ha kell Budapesttel is. A készenléti szolgálat munkája már csak kisebb karbantartásra, takarításra, ellenőrzésre szorítkozik. Ilyenkor igazi készenléti hangulatba csöppen az idelátogató. Mert Bodolai Albert, hajóvezető és társai, Fekete János gépész, Vajda Béla kormányos és Hudászi József gépkezelőmatróz tudja, hogy munkájukra, beavatkozásukra bármikor szükség lehet. Tőlük, munkájuktól is függ, hogy a vastag jégtakaró. ha megindul a folyón, ne tegyen kárt á műtárgyakban, a vízlépcsőben és az erőműben. A Keleti-főcsatorna elején, ahol az úgynevezett vízlépcsői revíziós javításokhoz szükséges úszóművek, szerhajó, tanyahajó, emelődaru, pontonok és munkatutajok pihennek, csendesebb az élet. Oravec János kép). Milyennek kell lenni # a jó téli kikötőnek, ahová a vízi járművek bekényszerülnek a havas hidegben? Ha lehet, jégmentes, szélvédelt helye legyen, ahol kedvező a vízmélység, a közeli parton „ivóvíz- és áramvételi lehetőség van”, de telefon is rendelkezésre áll. Így foglalta ezt össze Zemlényi István, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság hajózási felelőse, vagy ahogy inkább nevezik, a flottilla kapitánya. Az igazgatóság vizijármű-parkja két helyen található ilyenkor. A bázis téli kikötőt Tokajban, a Bodrog torkolatától három kilométerre alakították ki. Itt most 27 vízi jármű, kitűző- és tanyahajók, egy vízibusz, uszályok, horgonyzó dereglyék, és motorcsónakok vannak alaposan egymáshoz és a parthoz erősítve vastag kötelekkel. A motorcsónakok részére tavaly egy új csónakházat építettek. Ilyenkor csak az őrség — a telelő parancsnokkal öszszesen nyolcán — van itt szolgálatban egy jól berendezett, összkomfortos, a Ti- szalök nevet viselő tanyahajón. Központi fűtés, meleg-hideg víz. fürdőkabin, kényelmes hálófülkék, hűtőszekrénnyel felszerelt modern konyha teszi emberivé itteni életüket. Tizenkét órás szolgálatuk alatt két- óránként váltják egymást. Mint Kovács József, aki egyébként a Tárná kitűzőhajó vezetője elmondotta, ilyenkor kevesebb a munka, de kevesebb a pénz is. Az őrszolgálaton kívül kisebb javításokat is elvégeznek, a hótól, jégtől megtakarítják a vízialkalmatosságokat, időjárási adatokat mérnek, pontosan vezetik a telelőnaplót. A múlt év december elején álltak be, most a február végén kezdődő KPM-szem- lére készülnek. Addigra mindennek rendben kell lenni. Ez a szolgálat az igazi hajósélethez képest egyhangúnak mondható. Szerencsére, szabad idejüket hasznosan tölthetik el, hiszen van rádiójuk, televíziójuk, újság, könyv is van bőven. Az ebéd készítése ugyan Gulyás János matróz dolga, aki a halász mesterséget cserélte el erre, éppen babgulyás és kocsonya készítésével volt elfoglalva, az étel azonban mégis kollektív alkotás, hiszen mindenki hozzájárul nemcsak pénzzel, hanem tanáccsal is. A készenléti telelőhöz át kellett mennünk a Tisza bal oldalára. Tiszalökre. A jégtörő hajókat, a Jégvirág IX.-, X.-, I.-et és II-t a tiszalöki vízlépcső fölött találtuk. Készenlétben állnak, kikötve, de a főmotorokat időnként, az időjárástól függően, napjában négyszer fél, illetve egy óráig járatják, melegen tartják, hogy azonnal indulhassanak, ha erre szükség van. Állandó rádiókapTovább épül az újhelyi kórház A sátoraljaújhelyi kórház rekonstrukciójára eddig mintegy negyedmilliárd forintot fordítottak, s a beruházásból egy sor olyan létesítményt hoztak létre, amelyek nélkülözhetetlenek a korszerű betegellátáshoz. Legutóbb egy szülészeti-nőgyógyászati és egy gyermekgyógyászati pavilont alakítottak ki. A déli pavilon átadása után 126 kórházi ágy- gyal bővült az egészségügyi létesítmény. Az északi pavilont, amelyben a sebészet kap helyet, még ebben az ötéves tervidőszakban kezdik el építeni; ez az egység a kórházi rekonstrukció utolsó állomása. Nem új felfedezés: környezetünk milyensége erősen hat magatartásunkra, közérzetünkre. A hatás persze nem egyirányú, hanem kölcsönös. Szemet gyönyörködtető, kellemes természeti környezetben érdekes módon elvétve látni rendetlen kertet, szemetes udvart, hámló vakolaté, málladozó hétvégi házat. A táj. az utcák képét itt nem valami központi elképzelés, még kevésbé az oly gyakran szépnek, megnyugtatónak hitt uniförmizálLság, intézményesített szabályosság alakítja. Az egyéni lelemény, a személyre szabott anyagi erő, az eltérő kulturális és ízlésbeli színvonal ötvöződése, s közös vonásként, a gondos igyekezet teszi e helyeket változatossá, pihentetővé, unaloműzővé. Ilyen környezetben kétszer is meggondolja az épeszű ember, hogy elszórja-e a szemetej. Még a gondolatra is élénken tiltakozik a lelkiismeret. Kellő teret nyújt az egyéni szépérzéken, rendszere tétén nyugvó alkotó szándéknak a falusi település is. Bizonyság erre a Tiszta, virágos faluért mozgalmak sikere. S falvaink többségének színes, virágos portái, előterei, árokpartjai. Ezekben az akciókban egymásra lel közösségi és egyéni igyekezet. A tv A Hét műsorának évekkel ezelőtt készült, de máig emlékezetes riportja szólt róla, miként borulhat fel e kényes egyensúly, ha háttérbe szorul az egyéni ‘kezdeményezés. Emlékszünk rá, milyen országos felháborodást váltott ki, amikor az egyik község tanácsi vezetői kivágatták a falu főutcájának öreg gyümölcsfáit, hogy helyükre — egységes elképzelés szerint —, azonos fajtájú díszfákat ültessenek. A tiltakozás az uniformizálódás ellen szólt. Elgondolkodhatnánk azon is, hogy a falusi építkezések fantáziátlanságáért csupán az építtetők, vagy a lehetőségeket Utcakép szűkítő szabályozás, a típustervek erőltetése felelős? Ám a legkritikusabb a helyzet városainkban. Nem átkozzuk ezúttal a sokat szidott panelt.1 Hisz' számtalan példa van rá, az egyhangúságnak nem csupán a panel a forrása, sőt, elsősorban nem az. Városaink képiét szükségszerűen az intézményesített közösségi szakértelem alakítja. Az egyéni mozgástér legfeljebb a dekorációig terjedhet. Az már a lokálpatriotizmus erősségétől függ. mennyire értik meg az emberek, s mennyi áldozatot hoznak azért, hogy szépítsék, emberibbé tegyék a városi környezetet. Az emeletes épületek előtti kis zöld sávokban mind több önkéntes faültetőt, virág- gondozót. látni. Bár többnyire határozott elképzelés, kellő eszközök híján nem túl vonzó erőfeszítéseik eredménye. Furcsa, mennyire kiment a divatból az ablakpárkányra helyezett virágláda. Pedig e színfoltok nagy sokasága nagymértékben emelhetné környezetünk esztétikai értékét, emberibbé tehetné a szürke falrengeteget is. Az viszont egyenesen elkeserítő, hogy éppen a városgondozó vállalatok, például a köztisztaságért felelős intézmény milyen meggondolatlanul csúfítja el az amúgyis szegényesen szürke, egyhangú utcaképet. A szemetes kukák járdaszélre helyezése sokat rontott a helyzeten. Kényszerűségből kellett ezt elviselnünk. Mert a belső szeméttárolók férgekkel, csótányokkal, rágcsálókkal árasztották el a lakásokat, lépcsőházakat. Igaz, ezt a lakók nagyobb gondosságával és a házfelügyelők rendszeresebb fertőtlenítő, takarító munkájával el iehetett volna kerülni. A járda menti kukák fedelét hol a szél, hol a gondatlan lakó nyitva hagyja, környékükön virít a szemét, a hulladék. S hanyagabb az arrajáró is; a szemét vonzza a szemetet. Naphosszat tartó látnivalóvá lett a guberálók nyüzsgése. A napjainkban mind több helyen látható újítás — a kukák alumínium (vagy bádog?) konténerekkel történő felváltása azonban már rémítő ötlet. Egyrészt mert elviselhetetlenül ormótlan szerkezetek ezek. Másrészt hamar elkoszolódnak, be- horpndnak, kitörik kerekük. Ahol korábban bevezették a konténeres szemétgyűjtést, láthatjuk miként éktelenkednek a féloldalra dőlt, elnyomorodott hatalmas tartályok. Bennük macskák, kutyák hada kapirgál. Az ember lassanként szeméttelepen érzi magát, ha kinéz otthona ablakából, ha kilép az utcára. Ha csak annyit tennénk, hogy az utcai szemétgyűjtők állandó helyét egv-másfél méter magas, formásra nyírt élősövénynyel ültetnénk körül, az úttestre nyíló kellő szélességű tlejáratot hagyva, talán eredményesen álcázhatnánk környezetünk e mind szemet szúróbb szégyenfoltjait. Nem hiszem, hogy előteremthetet- len mennyiségű pénz kellene ehhez. S azt sem, hogy megoldhatatlan lenne a sövény nyírása, rendben tartása. Talán csak több fantáziára, felelősségérzetre lenne szükség. Azokban a hivatalokban, ahol többet kellene gondolni rá, hogy az utcakép fontos mércéje egy város kulturáltságának. S nem mindegy, miként befolyásolja a lakók és az arra járók közérzetét. Kovács György Attila Eriiméi mozaik Erdőbénye lakóinak életét régóta keseríti a környező hegyekből hóolvadáskor, esőzések idején lezúduló víz. A problémát végre sikerült megoldani. Elkészült ugyanis a Dió patak rendezési terve, s a szerencsi Taktaközi Víztársulat dolgozói a napokban megkezdték egy, a községet védő övárok kialakítását. A tervek szerint a munkálatok 2,7 millió forintba kerülnek. A lakosság jobb élelmiszer-ellátását segíti egy új üzlet, amelyet a községi tanács épületével szemközt nyitott egy kiskereskedő az elmúlt héten. A községben egyébként jó ütemben halad az új ABC-úruház építése is. Az új üzletet, amelyben százhúsz négyzetméteres eladóteret alakítanak ki, ez év tavaszán adják át rendeltetésének. Útépítésre tavaly másfél millió forintot költöttek Er- dőbényén. Az idén tavasszal a Tompa Mihály utca aszfaltozását tervezik. A háromszázötven méter hosszúságú utca lakói felajánlották, hogy társadalmi munkában segítenek az útépítésnél. A régi általános iskola felújítására és bővítésére is sor kerül ebben az évben Erdő- bényén. Az építkezést, amelynek során három új tantermet, egy tanári és egy igazgatói szobát, valamint műhelyt akarnak kialakítani, áprilisban kezdik meg. A körzeti orvosi rendelő és a mellette levő szolgálati lakás korszerűsítésére százötvenezer forintot kapott Erdőbénye a megyei tanácstól. A tervezett munkálatokra márciusban kerül sor. Tavasszal szép kiránduló- helyet alakítanak ki az erdő- bényeiek községük bejáratánál. A falu úttörői és K1SZ- fiataljai több ezer nyárfa elültetését vállalták társadalmi munkában. Jelentős társadalmi összefogással ez év júniusára elkészül az új köztemető és a ravatalozóépület. A lakosság téglajegyek vásárlásával és társadalmi munkával járult hozzá az építkezés hatszázezer forintos költségeihez. D. H. Légpárnás fűnyíró Az angol Flymo-cég mérnökei légpárnás fűnyírógépet szerkesztettek. A légpárnás géppel tökéletesen sima gyepszőnyeg nyírható. A fűnyíró villany- vagy robbanómotorral hajtott ventillátora levegőt nyom a „szoknyával” ellátott műanyag test alá. ezért a gép felemelkedik és lebegni kezd. A vágás a felszín egyenetlenségétől függetlenül mindig egyforma magasságban van. A gép különleges kiképzésű kései nemcsak levágják, hanem össze is aprítják a füvet, s azt így nem is kell összegyűjteni : a nedves fűaprói (lie kiváló trágya. I
