Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-15 / 12. szám
ÉSZM-MAG*ASQR5ZAG 4 fW 1982. január 15., péntek Leninvárosi próba A résztvevők figyelmesen hallgatták az előadót, aki éppen azt ecsetelte, hogy lakóhelyük a'„fiatalok városa” — amikor nyílt a tanácsterem ajtaja, s egy női hang tört be a terembe: „Sanyi, gyere már ki, mert eszméletlenül sír a gyerek!.. Pillanatnyi csönd után végighullámzott a teremben a derültség, s azt hiszem, az idegent mindenféle szóbeszéd helyett ez a momentum győzte meg igazán az állítás jogosságáról : Leninváros a fiatalok városa __ É s most ,már haladjunk sorjában. Az említett tanácskozást a városi KlSZ-bizott- ság hívta össze, azzal a céllal, hogy a jelenlevők operatív bizottsággá alakulva, megbeszéljék a március 1-e és 20- a közötti időben tervezett ifjúsági és diáknapok előkészítésének és majdani lebonyolításának aktuális dolgait. Az előzményekről és a rendezvénysorozat céljáról Olasz László, a KISZ-bizottság titkára ezeket mondotta: — Különbző fórumokon, így például tavalyi küldött- gyűlésünkön, az itt élő fiatalok különböző rétegeinek képviselői igényként fogalmazták meg egy olyan rendezvénysorozat létrehozását, ami az egész várost átfogja, megmozgatja. Olyan programok összesűrítéséről van szó, ami a fiataloknak, a fiatalokról szól. Amikor tehát bizottságunk úgy döntött, hogy a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulóján első ízben megrendezzük a leninvárosi ifjúsági és diáknapokat, akkor arra vállalkoztunk, hogy megteremtjük a városban élő (tanuló és dolgozói fiatalok megmutatkozásának lehetőségét. Nem önmutogatásra gondolunk. hanem arra, hogy a különböző rendezvényeken meg- mé.essünk magunk és társaink előtt, megmutassuk a város lakosságának: milyenek vagyunk... A három hét során negyvennél több program kínál majd erre lehetőséget. Ez az első ilyen próbánk, s nem titkolt szándékunk, hogy ezzel hagyományt is teremtsünk. s kétévenként hasonló megmozdulásra hívjuk Leninváros fiataljait... A végleges program még most alakul — e célt szolgálta az operatív bizottság első ülése is —, az azonban a tervezetből is kitűnik, hogy igen gazdag, változatos rendezvénysor „ingerli” majd részvételre a diákokat, és a dolgozó fiatalokat egyaránt; (t. n. j.) Kodálf-orÉÉiita) halaiul ' A külön-küíön kiváló képességű művészek, művészeti társulatok közös vállalkozása sem mindig jár teljes sikerrel : ezt példázta az a Budavári Te Deum-interpretáció, melyet Gulyás György dirigálásával a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus, valamint Pé- czely Sarolta, Farkas Éva, Köröndi György és Sólyom Nagy Sándor mutatott be január 11-én, a Miskolci Nemzeti Színházban. Kodály zenei ötvözete, tehát a különféle kifejezésmódok, kornpozí- ciós technikák bizonyos egyesítése rendkívül feszes, és a tartalomra bravúrosan koncentráló művet eredményezett. Az alkotás Buda várának visszafoglalását, a kétszázötven esztendős dicsőséget jelöli meg programként (1936-ban volt az ősbemutató), s a rézfúvók első diadalmas hangjától a szopránszóló szinte éteri * atmoszférát sugalló kódáiáig minden hang, minden akkord ezt a programot szolgálja. A partitúra szintézise azonban csak részben vált valósággá a hétfői hangversenyen, ugyanis az előadóknak nem mindig sikerült eltalálni a kellő dinamikai arányt — szólisták egymás közötti viszonya; instrumentális és vokális szekciók aránya —, és nehezen tudták egyéb stiláris elképzeléseiket is egymáshoz rendelni. Ebből fakadhatott az az idegesség, ami különösen a kóda bizonytalan megvalósításában volt szembetűnő. Összehasonlíthatatlanul jobb előadás fültanúi lehettünk szünet után: a Psalmus Hungaricus tenorszólamát Köröndi György megbízható tolmácsolásában hallhattuk, magára talált ás magabiztosabb lett a kórus, pontosabb, kiegyensúlyozottabb a zenekar. Gulyás György vezénylésében is pregnánsabban feszültek a kompozíció részletei, mindazok az elképzelések, melyek egy érzékeny atmoszféráid, sok-sok bensőséges részlettel megvalósított mű interpretációjához szükségeltetnek. D. Sz. E. Megkérdeztük: Kát itszl át a telefont? Bejelentés érkezett szerkesztőségünkbe Miskolcról, a Dayka Gábor utca 5. szám alól. Az illető elpanaszolta: megszüntetik a lakásuk lépcsőházában található nyilvános telefont. Pontosabban: áthelyezik a készüléket a - szomszédos, mintegy 30 méterre. levő házba. Miért kerül sor az intézkedésre? — tette fel nekünk a kérdést, s még hozzáfűzte: a telefon áthelyezésének semmilyen gyakorlati haszna nincs, nem is lesz. sőt a munka elvégzése felesleges kiadásokkal jár majd. A témában a városi távközlési üzem a „gazda”, így a bejelentő panaszát ide továbbítottuk. Ombódi Béla üzemvezető-helyettes „utána nézett” a dolognak, s válaszát a kövétkezőkben foglaljuk ösz- sze. Az említett telefont az elmúlt év elején helvezték üzembe, mégpedig tűzjelzőállomásként. Tűzvédelmi előírás ugyanis, hogy 200 lakásonként, az esetleges tüzek bejelentésére alkalmas telefont kell felszerelni. Nos, a további építkezések, a szóban forgó előírás betartása tette szükségessé a készüléknek a szomszédos házban való felszerelését. Répáshuta — télen Répás-hután — ebben a 9 jellegzetes bükki községben nincs meteorológiai mérőszolgálat, de a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára. Horváth Oszkárné szerint az utóbbi évek leghidegebb reggelére ébredtek tegnap. Jóval mínusz húsz fok alatt volt a hőmérséklet, amelytől a hideghez szokott hutaiak is vacogtak már kissé. A havas út és a hideg azonban nem okozott fennakadást a közlekedésben — a Volán járatai rendben elindultak. Répáshután egyébként összesen 631-en élnek és a lakosok többsége Miskolcon, vagy a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság „üzemeiben” talál munkát. A téli reggeleken Répáshután is megszokott a malacvisítás. A 170 ház mindegyikében 'ártanak hízót, s a helyi böllé- rek segítségével vágják le azokat. Van. aki már ősszel vágott, de vannak olyanok is, akik a farsang végéig megtartják a malacokat — hadd hízzanak minél kövérebbre.., Laczó József felvétele Rádió meflett 11 lónál veién ismerősök és ismeretlenek A József Attila Klubkönyvtárban Az elmúlt hétfőn este két olyan műsort is hallottam a Kossuth adó műsorán, amely, ben a telefon volt az összekötő a beszélgető partnerek között. Ipper Pál Vonalvég című műsorában a vonalak végén ismerősök — legalábbis a rádióból ismerős személyek —- tartották kezükben a kagylót,. Szilágyi János Halló, itt vagyok !-jában az ismeretlenség homályából jelentkeztek a különböző mondandók. * A Vonalvég ez alkalommal azt a kérdést járta körül, hogyan kezdődött az új év Moszkvában, Párizsban, New Yorkban. E három helyről kapcsolódott ugyanis a beszélgetésbe Földvári Géza, Szécsi Éva és Kulcsár István. Hallottunk karácsonyi vásárlási szokásokról — köztük arról a praktikus ajándékozási gyakorlatról, illetve vásárlásról is, amely szerint megvárják az ünnepek múltát követő jelentős árleszállítással járó kiárusításokat és inkább akkor szereznek be ezt-azt —, ünneplés: módokról és elégedetten állapíthattuk meg, hogy Magyarország ugyan kis ország a három vonalvégi főváros országához képest, s népünk lélekszámát tekintve is kis töredéke az ottani lakosoknak, evés-ivás- ban, ajándékozási kivagyiságban, költekezésben nem maradunk le a szovjet, a francia és az amerikai emberek mögött. A beszélgetés fontosabb vonulata azonban az volt, mi érdekli az új évben az adott országokban az utca emberét. Például a szovjet emberek és a franciák napi beszélgetéseiben az első helyen van a lengyel helyzet, míg az amerikai állampolgár először a tőzsdei helyzetről, a kamatlábakról szól. Kulcsár igen franoánsan magyarázta mes az átlagamerikai ember tartózkodását, az USA-n kívüli világgal szembeni közömbösségét. hiszen saját környezetében,- sdját otthonában eddig sosem érintette meg a háború, vagy armak szele. Tpoer Pálnak arra a záró kérdésére, vajon boldog lesz-e 1982. a három válasz nem. volt egészen egybecsengő. s némi töprengés után hangzott el. S a nagy áttekintéssel rendelkező tudósítók bizonytalankodó válasza bizony nem csillapíthatta az amúgy is bennünk élő enyhe nyugtalanságot. * Merőben más gondolatokat továbbítottak a telefonhuzalok Szilágyi János partnereitől. A Halló, itt vagyok! című műsorban megszokhattuk már, hogy az ismeretlenségbe húzódottan miféle gondolatokkal hozakodnak elő az emberek, s ha az így elhangzó kérdések, megnyilatkozások talán nem is jelentik országos gondjaink fő vonulatát, de összességükben sokféle következtetést engednek levonni. Most három témát jegyeztem fel. Az egyik — a homoszexuális férfi panasza — azért érdemel figyelmet, mert ez a gond ét, létezik, s ha nem létezőnek tekintjük, akkor is van. Érdemes lenne erről megfelelő fórumon és megfelelő tudományos felkészültséggel, társadalmi adatokkal alátámasztottan szólni. Mert jóval nagyobb gond ez, mint hogy pusztán élcelődés témája legyen. A másik téma az ízlés, a közönségigény kibogozhatatlansága. Egy telefonáló ugyanis azt kifogásolta, hogy sok az „üvöltő beat-zene” (érdekes; egy másik éppen ezt kevesellte), kevés a komoly zene, majd Szilágyi kérdésére kitűnt, hogy komoly zene alatt az olyan régi slágermuzsikát érti, mint amit például Seres * Rezső produkált, aki a Szomorú vasárnap ... kezdetű dalával tette magát halhatatlanná sokak számára. Hát. tudja a csoda ... Ugyanez a telefonáló szolgáltatta a har- madik témát: mindig többes számban beszélt, mindig sokak, vagy kifejezetten tömegek képviselőjeként szólt. Ezt a lapoknál is tapasztaljuk. Ha valaki nem éri egyet egy kritikával, egy sajtó-, rádió-, televízióközléssel, műsorral, azonnal a környék, a háztömb, vagy éppen „a felháborodott lakosság” nevében nyilatkozik. Legtöbbnyire névtelenül, akár Szilágyi beszélgető partnere. Mert névtelenül könnyebb a megnyilatkozás és akkora társulási hazudhat maga mögé a nyilatkozó, amilyet csak akar. (benedelO A budapesti Körszínházban, 1975-ben néhány fotót már bemutatott Sulyok Gabriella azokból, amelyeket iraki tartózkodásának öt éve alatt készített. Azokkal együtt már szerepelt néhány lap a József és testvérei sorozatból is. (E mostani, a miskolci József Attila Klubkönyvtárban tegnap, január 14-én este megnyílt kiállításán ugyancsak látható a so- rozat.j Nagyobb számban 1 azonban — mintegy titkos vágy megvalósulásaként — most kerülnek először nagy- közönség elé a felvételek. Ennyit talán ildomos előrebocsátani, ámbár a fotók, a rajzok és a rézkarcok együttélése nemcsak egy vágyálom beteljesülését jelenthetik e kiállításon. Ugyanaz a személy kapcsolja őket egymáshoz, s ugyanaz a személy — a művész — az el- választójuk is. Sulyok Gabriellát e felvételek elkészítésekor sem pusztán egy egzotikus, mert tőlünk különböző világ megörökítésének vágya vezérelte, hanem az, hogy a különösben is megragadja az általánost, azt. ami összekapcsol, mert emberi, így, s ezért érezhetjük a szoros rokonságot a Siratófalnál fotója és a Bibliai történet (Panaszfal) című rézkarca között, noha időben egymástól távol esve, s nem közvetlen folytatásként születtek e munkái. Csakhogy a művész szinte öntudatlanul tér visz- sza egy-egy problémakörhöz, más-más tartományaiba hatolva ie a valóságnak. Sulyok Gabriella nem szorul külön bemutatásra. Az egykori festőnövendék — Főnyi Géza és Barcsay Jenő voltak mesterei — 1970 óta, akkor települt újra haza. állandó résztvevője a hazai képzőművészeti életnek így a miskolci grafikai biennálék- nak is. (A X. országos grafikai biennálén a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját is elnyerte.) Első kiállításainak emléke is kapcsolja megyénkhez: 1972-ben Tokajban mutatkozott be. Tulajdonképpen ezekből az 1970 óta született rajzokból és rézkarcokból válogatott a művész — kronológiai sorrendben előbb a rajz. s most a rézkarc önkifejezési lehetősége izgatta. Mesterségbeli tudatossága, míves felvértezettsége egyfajta virtuozitással párosul. Ez a rajzos virtuozitás azonban végső soron csak eszköz; szándéka szerint sohasem megdöbbenteni, rácsodálkoz- ta.ni akar; atmoszférát teremt, hogy „szájbal-ágas nélkül”. de elemi erővel fogalmazza még önnön vélekedését a „legnagyobb” kérdésre: mivégre vagyunk, s mi dolgunk e világon?... E kiállítás tanulsága szerint is Sulyok Gabriella szívesen fordul „megtámoga- tásért” az egyetemes művészet legnagyobbjai hoz. Bartók Mikrokozmoszában éppúgy benne a felelet, mint Ady verseiben, vagy Thomas Mann már említett, s a művész által újrafogalmazott művében, vagy akár a Bibliában, a bibliai történetekben. Indulatok. szenvedélyek, végtelen nyugalom és víziók gyötrelmes látomásai fonódnak egybe, mintegy megküzd ve egy mással-egymásért, s csak ritka pillanatokban adatik meg a feloldás nyugtató érzelemélménye. Sulyok Gabriella rajzai és rézkarcai sokkal inkább felkavarják. katarlikus mélységekbe „taszítják” műveinek nézőit, mintsem megnyugtatnak. De vívódásai, pokoljárásai között is megérezzük. Sulyok Gabriella az emberi humánum nevében és nevéért g.vötri önmagái, s befogadóit. „A gondolat formálódását, mint magjáról nevelt palánta fejlődését követhetjük nyomon a rajzolat egymásból sarjadó motívumaiban ...” — írja róla egyik méltatnia. „Tematikai kommentálást” nem kívánnak lapjai, hiszen formailag másként és másként. de az embert járja, s nemcsak körül. A kiállítást egyébként Len key Zoltán grafikusművész nvitotta meg a miskolci József Attila Klubkönyvtárban, s a tártától február 13-is tekinthetik meg az érdeklődők. (cs. a.) A Miskolci Kertészeti Vállalat DT-75 TfPUSO DÖZERRAL BÉRMUNKÁT VÁLLAL Érdeklődni lehet •Vasban vagy személyesen Miskolc I., Szentpéteri kapu 103. sz. alatt a vállalat szállításiüzem-vezetőjénél
