Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
1982. január 14, csütörtök ESZAK-MAGYAJtO&SZAG 4 Hogyan takarékoskodtunk? Mérlegen az energiafogyasztás Mit vetünk tavasszal? Az energia, köztük a villamos energia értékét azok az emberek ismerik, akiknek valamely nagy változást hozott az életükbe, no, meg azok, akiknek egyszerre eltűnik az életükből. Ettől — az utóbbi — nagy traumától intézményesen óvnak bennünket, tehát nem túl magas az a létszám, amely az energiát istenítő embereket tömöríti. Az energia is- tenítését senki sem várja el tölünk, az azonban biztos, hogy legújabb korunkban nagyobb tiszteletet érdemelne. Burgony Lászlóval, az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk arról, hogy miként alakult ez a tisztelet az elmúlt évben, 1981-ben megyénkben, illetőleg abban a régióban, amelyet ellát a vállalat. Mindenekelőtt az üzembiztonság, az „intézményesített óvás” került szóba. — Az elmúlt tervidőszak során olyan, országosan is kiemelt beruházásokra kel-ült sor a megyében, amelyek nélkül bizonytalanná, sőt kritikussá válhatott volna a villamosenergia-ellátás. Néhány éve fejeződött be a Borsodi Hőerőmű rekonstrukciója, átadták a Tiszai Hőerőművet. Mindezek mellett üzembe helyeztük a 400 kilovoltos állomásokat Félső- zsolcán és Sajódvánkán. Megjegyzem, a felsőasolcai állomás telepítése sok gonddal járt, és nem valósulhatott volna meg, ha Borsod megye vezetői nem állnak mellénk következetesen. A mi számításainkat, műszaki prognózisainkat mellékelve, sikerült összegeket nyerniük erre a beruházásra. — Nyilván nehéz a felsői* intézkedési szervek dolga, hiszen 19 megye jól megalapozott igényt nyújt be, a népgazdasági lehetőségeik viszont korlátozót tali. — Borsod indokai végül is súlyosaknak ítéltettek. Ha nem épül meg a zsolcai állomás, Miskolcon és környékén sok áramszolgáltatási üzemzavar nehezítette volna a munkát, az életet. Végül is jó alapokkal indulhattunk 1981-ben, a megye iparát, és lakosságát biztonsággal szol£v végeken, s ai új ír kezdetén szokásunk már, hogy számba vegyük közös gondjainkat. Ezt tette hetekkel ezelőtt az országgyűlés téli ülésszaka, amikor az 1982. évi költségvetést vitatták meg. Ehhez hasonló dolgokról volt szó az SZMT elnökségének közelmúltban megtartott ülésén is. A két ülés, tanácskozás léptékében. jelentőségében természetesen eltérő súlyú, más az eredménye is, az érintkezési pontok azonban közösek. Részesedés a nemzeti jövedelemből Hogyan élünk, dolgozunk, mennyi értéket alkotunk, s mennyit fogyasztunk? Helé- nyi István pénzügyminiszter költségvetésünkkel foglalkozó expozéját valamennyien olvashattuk, hallhattuk: „1981-ben az életszínvonal kismértékben emelkedik. Ezt becsülnünk kell, különösen. ha arra gondolunk, hogy a bonyolult nemzetközi és gazdasági körülmények miatt a vártnál is nehezebbek voltak a feltételek.” Boldogulásunk egyetlen lehetséges útja. mint mindig, Ul82-ben is a munka. Tergálja a villamoeenergia-r-end- szer. — Hogyan sáfárkodott Borsod a rendelkezésére álló villamos energiával? — Két tényező befolyásolja az energia-gazdálkodást, az első az elfogyasztott villamos energia mennyisége, a második az igénybe vett teljesítmény. Ipari és mezőgazdasági üzemeink fogyasztása nagyjából azonos a tavalyival, minimális növekedés regisztrálható. A lakossági fogyasztás 4—5 százalékkal növekedett 1981-ben, amely az életszínvonal stabilitásának tudható be. Voltak olyan évek, amikor térségünkben 12, sőt 16 százalékkal növekedett egy év alatt a felhasználás. A nehezebb gazdasági körülményeik hatása 1980- ban volt. a legérzékel hetőbb. amikor is nem emelkedett a fogyasztás. Kevésbé kedvező a kép akkor, ha az igénybe vett teljesítményt vizsgáljuk. Az ipari vállalatoknál ugyan ellenőrzött és ösztönzött a csúcsidei teljesítmény, ám még mindig igen kicsi az az eredmény, amelyet elkönyvelhetünk. — A XXI. pártkongresszus is súlyponti kérdésként jelölte meg gazdaságpolitikánkon belül az energia-takarékosságot. Vajon a teljesítményi mutatók is ebbe a kategóriába sorolhatók? — Sajnos, igen sokasra úgy hiszik, hogy a kritikus órák zavarai csak a mi vállalatunkat érintik, tehát úgy gondolják, oldja meg az ÉMÁSZ a bajokat. Nem erről van szó, hanem arról, hogy az esti csúcsok mindannyiunktóJ, a népgazdaságtól igényelnek méregdrága beruházásokat Nagyon nagy volna a ráfizetés, ha eszményileg ki akarnánk elégíteni az igényeket: az erőmüvek naphosszat állnának, és várnák azt a néhány órás esti csúcsot. Ezt még a leggazdagabb ország sem engedheti meg magának. — Lehetne-e adatokkal is regisztrálni az igénybevételi hibákat? — Mintegy 3 százalékkal növekedett a csúcsidei teljesítmény 1981-ben. Sajnos, nem sok vállalatot tudok jó példaként említeni, ám ha valakit, akkor az a Lenin Kohászati Művek. Technológiát mészelesnek, s nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy a nagyobb teljesítményt jobb munkát — magasabb munkabérrel ismerjük el. E témával összefüggésben az SZMT elnöksége azt vizsgálta, milyen új vonások fedezhetők fel — 1ÍT79 óta — a megye nagyüzemeiben a teljesítménybérezés, illetve annak kiszélesítése terén. A munkabér, részesedé* a nemzeti jövedelemből. A munkabér, — ugyanakkor — a termelési költség eleme, a piaci egyensúlyhoz szükséges vásárlóerő része, az élet- színvonal alakításának és az anyagi ösztönzésnek fontos eszköze. Gazdasági építő- munkánk jelenlegi időszakában most talán az ösztönző funkció a legfontosabb. Helytelen gyakorlatok ellen Az SZMT elnöksége megállapította: a teljesítménykövetelmények alapján bérevalamint munka- és üzem- szervezési intézkedésekkel segítik az energia-gazdálkodást — És mások? — Eléggé szomorú a kép, mert az ipari üzemek még mindig nem eléggé érdekeltek a termékekbe fektetett fajlagos energia-l'elhaszná- lást illetően. Nemzetközi adatokból tudom, hogy egy mértékegységnyi áru előállítása a fejlett országokban 50 —60 százalékkal kevesebb villamos energiát igényel. Ezek fogyasztási tények, de nem választhatók el az igénybevételtől. Véleményem szerint az energiatudattal van baj nálunk. Eire egy példa: a £ ipari fogyasztóknak alig 2 százaléka jelezte a múlt évre, hogy olyan teljesítményigénye van, amely segítené a térség energia -gazda 1 k<xlásá t. — Milyen módszerekkel lehetne még könnyíteni a kritikus órákon, illetőleg mivel segíthetnék a vállalatok és a lakosság te l j esi t.mén y - gazda lkod ást? — A kisfogyasztók, a lakosság körében is egyre gyakoribbak az esti felhasználások. Sokszoi' egy egész utca sínyli meg egyetlen barkácsoló ember hegesztökészülé- két Ilyen esetekben bárkinek a bejelentését kivizsgáljuk, hiszen közérdekről van szó. Néhány félreértést is el kell oszlatnunk. Sokan úgy értelmezték, hogy az a rendelek amely az o&ajkáíyhák kiváltását szorgalmazza kö- zületeknél, a lakosságra is vonatkozik. Ez nem így van. Nagyon sok községből érkeznek hozzánk kérelmek a hőtárolós villanykályhák üzemeltetésére. Sajnos, sok helyen nem tudjuk ezt megoldani, mert a hálózat nem bírná el a terhelést, bár rendszerszinten jó volna az éjszakai vételezés. A rekonstrukcióknál természetesen figyelembe vesszük ezeket az igényeket, de rekonstrukcióra csak néhány helyen kerülhet sor. Mód van viszont arra, hogy a tanácsok megrendeljék tőlünk a munkát: vagy költségvetésből, vagy a lakosság anyagi hozzájárulásával fedezzék a hálózatfejlesztést — mondotta Burgcmy László. I>v*T Györgyi zettek köre nőtt. ea. azonban még nem éri ei a kívánt szántét. A felmérő vizsgálat során csaknem 110 ezer dolgozó munkaügyi adatait elemezték. Megállapították, hogy a központi elképzeléseknek megfelelően nőtt a fizikai dolgozók aránya — így — például az építőiparban 79,3 százalékról 82,7 százalékra, a vegyipari vállalatoknál 78,2 százalékról 79,2 százalékra. Ám amíg a teljesítmény-követelmény alapján bérezett dolgozók köre a vegyiparban emelkedett, addig az építőiparban számuk csökkent. Az építőiparban ezt azzal indokolják, hogy az időbér plusz prémium bérforma nagyobb lehetőséget teremt a minőségi bérezésre, ösztönzésre ... Jó lenne, ha valóban így lenne! Vannak viszont olyan tapasztalatok is. hogy a dolgozók azokat a munkafeladatokat részesítik előnyben, amelyekről tudják, erre majd „ró lehet hajtani”, s ami így szinte automatikusan, a szokásjog alapján prémiumot jelent. Az ilyen, illetve az ehhez hasonló gyakorlat megelőzőMagasraktár Szerencsen, a D1GÉP „D”-gyár- egységében január elején helyezték üzembe a 403 négyzetméter alapterületű magasrak- tárat, mely a forgácsolóüzem és a szerelde között adagolóraktár szerepet tölt be. A hatszintes tárolótérrel a gyártás szervezését, a termelés színvonalának növelését segítik elő. Fotó: Kozma István Építkezések Tiszakarádon A bodrogközi községekben ebben az évben is több jelentős építkezésbe kezdenek, illetőleg folytatják a korábban megkezdett építkezést. Űj óvodák, szolgálati lakások, napközi otthonok, hidak, utak építését, felújítását tervezik. A legnagyobb összeggel Ti- szakarád község Tanácsa szerepel az építkezési tervekben. Ilyen célra összesen 9.1 millió forintot irányoztak elő. Ebből űj óvodát, öregek napközi otthonát, szolgálati lakásokat létesítenek, s felújítják a község útjait is. sét szolgálja a sok helyen eredményesen alkalmazott, egy összegű munkautalványozás. Ott ugyanis, ahol megfelelő műszaki normák segítségével dolgoznak, bármely termelési értékhez előre hozzárendelhető a termelési költség valamennyi eleme: az anyag, az energia- költség és így a munkabér is. A felhasználás nagyobb Nem lehet véletlen, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalatnál —. ahol nagy hagyományai vannak a teljesítmény-követelmény szerinti bérezésnek, — nemcsak a fizikai dolgozók aránya hanem a teljesitménytől függő bérezésben foglalkoztatottak köre is bővült. Megyénkben — általában — kedvezőnek mondható, hopv a vállalatok gazdálkodási gyakorlatában előtérbe kerültek a minőségi és gazdaságossági tényezők és ez a bérezés formájában is érvényesül. (Folytatás az 1. oldalról) vállalja a fémzárolt tavaszi árpa szállítását. És ugyancsak ebben a gazdaságban „kikísérletezik” a konténeres vetőmagszállítás legjobb módszerét is. Zabból, különböző takarmánynövényekből, burgonya vetőgumóból, napraforgóból, alacsony FAO-számú kukoricákból is jó ellátást, bőséges választékot ígérnek a ve- '• tő magosok. Sajnos, vidékünk pillangósai közül a lucerna- vetőmag szinte csak mutatóba akad. Az egyik ok, hogy már második esztendeje rendkívül gyenge volt megyénkben a lucernamagfogás. És nemcsak az időjárással, hanem a „hozzáállással” is baj volt. Az egész megyében összesen annyi lucernamagot sikerült felvásárolni, mint amennyit néhány esztendeje egyetlen gazdaság is meg tudott termelni a mezőkövesdi járásban. Nem is egy olyan nagyüzem akad, amely 12—.14 tonna lucernavetőmagot „igényelt”, s összesen 70 tonna volt az egész megye magfogá- sa. Ilyen körülmények között bizony nem várható zavartalan ellátás, és ha sikerül is külföldről lucernavetőmagot beszerezni, annak az ára bizonyára „borsos” lesz. Sátoraljaújhely város Tanácsa a legutóbbi ülésén a köztisztaság fenntartására vonatkozó, tíz évvel ezelőtt hozott rendeletét hatályon kívül helyezve új tanácsrendeletet alkotott. Ezt az tette indokolttá, hogy a motorizáció és a technika fejlődése következtében a közületek- nél, az üzemekben, háztartásokban olyan „új” anyagok, „újfajta” hulladékok keletkeznek, amelyeknek a „sorsáról” a régi szabályrendeletekben még nem lehetett szó. A városi tanács megvitatta az új rendelettervezetet és azt hatályba léptette. Az új rendelet az általános tudnivalókon kívül gondosan sorra szedi a helyi körülményekből adódó sajátos feladatokat is. Igen körültekintően és részletesen foglalkozik a szelletén yi István expozéi á- bói: „ ... a felhasználás bor is nagyobb az előállított jövedelemnél, bár ez a különbség lényegesen kisebb, mint néhány éve volt... ... A költségvetés (1982 évi) tervezett hiánya tehát 15 milliárd forint. Ez a hiány a múlt. évinél sajnos nagyobb. Növekedésének fő oka, az. hogy miközben a külgazdasági egyensúly javítását a népgazdaság jövedelmének a korábbinál jóval lassúbb növekedése mellett lehet megvalósítani, addig az életszínvonal stabilitása a költségvetési kiadások növekedésének csak az előzőnél kisebb arányú lassítását teszi lehetővé...” Az 1982-es év tehát — lassan megszokjuk már — nem kisebb, hanem nagyobb követelményt állít, a vállalati kollektívák, az egyének elé. Nagyobbak, növekvők az igények: a vállalkozókedv, az energiatakarékosság, a takarékos gazdálkodás terén is. A nagyobb követelAmi a termeltetést illeti: megyénkben az idén különösen a lucernamagfogásban, a borsóféléknél és a csillagfürtnél várnak jelentősebb előrelépést. A nyári másodvetések (tarlóvetések) is többet hozhatnának a konyhára, ha a gazdaságok nem csupán az utolsó pillanatban jeleznék vetőmagigényeiket, hanem előrelátóbbak lennének, s megterveznék a másodnövények vetéstervét. A korábbi években gondokat okozó takarmányrépamag már nem hiánycikk, néhány borsodi gazdaságban, így Ináncson es Sajópüspökibeu megtermelték a vetőmagszükségletet. A zömmel a belvizes öblözeteinkben termesztett fűszernövényből, a köménymagból is sikerült új vetésekkel pótolni az előző évek belvízkárokat szenvedett. kipusztult táblákat. És végül egy ajánlat: tavaly a mezőkövesdi, az ede- lényi es az encsi járás jó néhány háztáji gazdaságában jól fizetett az exportra termelt karós bab, azaz a Ju- liska-bab. Hektáronként 15— 20 mázsát terem, s mázsáját 3600 forintért vásárolják fel. Karós bab termelésére az idén is köthetnek szerződést a kisüzemek. (p. s.) métszállitásnak, a közterük tek tisztán tartásának, az ellenőrzésnek a kérdésével: Ügy intézkedik például, hogy az üzlethelyiségek előtti járdaszakasz tisztítása a nyitva- tartás ideje alatt szigorúan az üzemeltető kötelessége, tekintet nélkül arra, hogy a szemét az üzleti tevékenységből keletkezett-e vagy nem. Természetesen az üzemeltetőnek ezt a fela'datát a városgazdálkodási .vállalat is elláthatja — megfelelő térítési díj ellenében. Ugyanez a kötelezettség vonatkozik az utcai és a piaci árusokra: ők sem hagyhatnak szemetet, hulladékot maguk után a standjuk, bódéjuk körül. A háztartási és egyéb szemét, hulladék lei-akására jelenleg a torzsási szeméttelep szolgál, de tervezi a tanács egy új szemétlerakóhely kialakítását a város déli részén. ményt és a nagyobb teljesítményt viszont ennek megfelelő béraránnyal kell — elvben — ösztönözni. Érv és ellenérv Eddig azonban talán a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk azoknak az érveknek, amelyek azt. akarták igazolni, hogy miért nehéz a teljesítményarányos bérezés konkrét alkalmazása. így például elterjedt vélemény volt, hogy az egyszerű és bonyolult munka egybevetese mérési nehézséget jelent. Napjainkban azonban, amikor az életszinvonal megőrzése láthatóan komoly gondot okoz a kormánynak, amikor az egyéni teljesit- mények igen nagy szóródást mutatnak és e teljesítmények nincsenek mindig összhangban a bérekkel, kijelenthetjük: a bérpolitika igen fontos része a politikának. A keresetnek ösztönözni kell a nagyobb teljesítményre. a jobb munkára és ugyanakkor biztosítania kell, hogy a kereseti arányok megfeleljenek a társadalom igazságérzetének. Ez a bérezésben a vezetés számá’-a nagyobb felelősséget, az eddiginél tudatosabb differenciálást jelent. Bnchert Mikié* Bátrabban differenciálni Ái ösztönző bérezésről Sátoraljaújhely tisztaságáért