Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

1982. január 10., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 ifjúsági páriáiéul az Uí-Iibii és Kazincbarcikán ' (Folytatás az l. oldalról) ]<et, hogy veszik ki részüket a vállalat előtt álló — nehéz — gazdasági problémák megoldásában. — Minden fiatalnak érez­nie kell — mondotta —. az ő munkájuktól és a vállalat eredményes tevékenységétől függ. mit tehetünk értük. Tudjuk, hogy továbbra is legnagyobb problémájuk a lakáskérdés megoldása. A vállalat munkáslakás-építési akciókkal, a magánerős csa­ládi ház-építés támogatásával igyekszik enyhíteni ezen' a gondon. Szeretnénk még töb­bet is tenni, ám a jelenlegi helyzetünk ezt nem teszi le­hetővé. A vitában Porkoláb László, a vállalati KISZ-bizottság titkára hangsúlyozta: a fia­talok elítélik a pazarlást, s ez nemcsak az anyagi javak­ra, hanem a szellemi munka értékeire is vonatkozik. Az LKM harminc éven aluli dol­gozói készek a vállalati ter­vek végrehajtásában, és be­tartják adotj szavukat a kombinált acélmű énítésénél. az Alkotó ifjúság pályázaton való részvételben. A vita teljes ismertetésére nincs lehetőségünk. Csak né­hány név a felszólalók közül: Kovács Gábor, Balázs István, Svercsók Béla, Bukta László. Palucskai László, Rákos Ka­talin, Kovács István. Az el­mondottak világosan utaltak rá, a fiatalok felelősnek ér­zik magukat munkahelyükért, a szakember-utánpótlás biz­tosításáért, a jobb szerve­zésért, a minőségi célok el­éréséért. A kérdésekre, illetve a problémákra a, vállalat jelen­levő gazdasági és tömegszer­vezeti vezetői reagáltak, és válaszoltak. Az LKM ifjúsá­gi parlamentje a beszámoló elfogadásával, illetve az or­szágos ifjúsági parlament küldötteinek megválasztásá­val ért véget. * Majdnem ötszáz harminc éven aluli fiatal nevében öt­ven küldött tanácskozott teg­nap délelőtt Kazíncbarci­Szeretem a frissen felbon­tott narancs illatát, amely lágyan szétterül a meleg téli szobában. Szeretem a tavasz lehele­tét árasztó szamócát, az üde, illatozó zöld almát. Szerelem az élénkítő citromot, a puha, langyos banánillatot. Azaz, mit is beszélek, — szerettem. Szerettem mind­addig, amíg ezek az illatok olyan ingert váltottak ki bennem, hogy a gyümölcsbe jóízűen beleharapjak, elfo­gyasszam. Az utóbbi időben azonban egy-egy gyümölcs illatára in­gerlékeny leszek, mint Pav­lov kutyája. A feltételes ref­lexeim összekuszálódtak, s a különféle illatok nem a meg­felelő gyomomedv- és nyál­képződést váltják már ki bennem, hanem egy bizonyos vészcsengőt szólaltatnak meg az agyamban: Vigyázat, csa­lás és ámítás! Magunkat sem könnyű át­programozni, de a kisgyer­mekeket még nehezebb. Az én lányom kiskorában csak a friss, lágy mosószappanba harapott bele, mert sajtnak vélte. Unokáimat nagyobb veszély fenyegeti Az egyik élvezettel emelte szájához e banánsamponos flakont, e másik jóízűen elnyalogatta » szamóca illatú szájfényt. Ami a szamóca illatú száj­fényt illeti, mée nem sikerült megfejtenem, mit szeretnek rajta a fiatalok. Csókolózás kán, a Borsodi Kézműipari Vállalat ifjúság: parlament­jén arról, hogyan valósulnak meg a most éppen 15 éves vállalatnál az ifjúsági törvény vállalati intézkedési tervében foglaltak, az előző parlament határozatai. A küldötteket és a meghí­vott vendégeket — akik kö­zött ott volt Juhász Ottó. a HVDSZ főtitkára. — Bach Ágnes levezető elnök köszön­tötte. Ezt követően Kopnány Ottó igazgató adott számot arról, hogyan teljesítette V. ötéves és elmúlt évi terv-ét a vállalat, milyen feladatok várnak elvégzésre a VI. öt­éves tervidőszak hátralevő éveiben, hogyan változott és változik a vállalatnál dolgo­zó fiatalok helyzete, mit vár a vállalatvezetés tőlük. A be­számolóhoz csatlakozóan Ke­rekes Zsuzsanna, a vállalati központ KISZ-titkára ismer­tette a KISZ-bizottság véle­ményét és javaslatát az if­júsági törvény vállalati in­tézkedési terv-e kiegészítésére, majd Szedlacsek Dezső szb- titikár a szakszervezeti bizott­ság véleményét, elvárásait. Az előterjesztéseket olvan tartalmas vita követte, amely magas színvonalú tanácskozás rangjára emelte az ifjúsági parlamentet. A kazincbarci­kai, kurityáni. ózdi. lenin- városi munkahelyek képvise­letében tizenhatan szólaltak fel, mondták el véleményü­ket. javaslataikat. A Kazincbarcikai városi Párt- és KISZ-bizott.ság, a HVDSZ megyei bizottsága és országos központi vezetősége, valamint a megyei tanács nevében Juhász Ottó köszön­tötte a tanácskozókat A vitában elhangzott ész­revételekre Koppány Ottó igazgató válaszolt, majd a parlament elfogadta az elő­terjesztéseket. Végül megvá­lasztották azt a 15 küldöttet, akik a megyei ifjúsági parla­menten képviselik majd a Borsodi Kézműipari Vállalat 4(19 harminc éven aluli fia­talját. fennforgása esetén egy leány- száj esetleg az Odol mentol­jától illatozhat. Nem tudom, valóban kívánják-e a fiúk azt az illúziót, hogy kedve­sük éppen az imént majszolt eperdzsemet, s még nem volt ideje fogat mosni utána. De végül is ki kérdezi a férfia­kat? Jellemző egyébként, hogy mindenféle divat szülőatyja rendszerint hímnemű. A nő­ket elborították a gyümölcs aromájával, de a maguk ré­szére nem fedezték fel a fok­hagyma, töltött káposzta, szil­vapálinka illatú Derby spré- ket. A közelmúltban egy sajtó­tájékoztatón több üdítő italt tettek elénk. Köztük volt az újdonság is. egy igen szép, gusztusos, halványzöld színű Arola. Azt bontottuk fel elő­ször. s én voltnm a kóstoló. — No, milyen? — kérdez­ték óvatosan a többiek. — Mint a fürdővíz — csú­szott ki á számon. Az Arola zöldalmalé volt. Kellemes, nagyszerű ital. Az ördög vigye el ezt a divat­mániát. amely felforgatja ér­zékszerveinket. Ha így hala­dunk. a narancs, citrom, ba­nán. alma nem a gyümölcs, hanem valamelyik tisztálko­dáshoz használatos szer kép­zetét kelti bennünk. Valóban, ez lenne az egyetlen és leg­gyorsabb járható út. amely a modern embert közelebb vi­szi a természethez? a. r. A múlt század köze- i # pén épült, erődszerű házban az ükunoka i lakik a férjével. • — Százötven éve, hogy építették a házat — mond­i ja Varga Tibomé. — Itt ! élt az ükapám. a dédapám, i a nagyanyám, édesanyám és 1 most mi a férjemmel. Az egyik fiam a feleségével és i az unokákkal itt lakik a [ faluban; a kicsik már a he- i fedik generációt képvise- ; lik ... — Ennyi idő egy he- [ lyen ... — A férjem erdész, nem- i régiben Sárospatakra kérül- 1 tünk, összkomfortos szol- [ gálati lakásunk volt. Visz- ' szajöttünk. A férjem a pál- | házi erdészetnél dolgozik i most, nem tudtuk itt hagy- ! ni az ősi házat, a vidéket, a i falut, amelyet gyermekko­* rom óta ismerek ... Hogyan J is lehelne itt hagyni... A ház a Rektor-hegy ol- 1 dalában van, szemben vele a ! Gira-hegy, mögötte a Kor- ! mos-, azon túl a Mátyás- i hegy. Csobogó patak a 1'alu 1 közepén. Vilyvitányban alig i ötszázan élnek. i — A posta bizonyos szem­1 pontból központ — mondja i Fortunyák Józsefné, aki i széphalmi, és tizenhárom | éve a fiókposta vezetője a i faluban. — Levél, csomag [ megy az elszármazott csa- i ládlagoknak, a gyerekek 1 rendre hazajönnek havon- j la, ki mikor... A szülők is i igyekeznek segíteni őket; ál- i latokat nevelnek idehaza, I gondozzák a háztájit. — Miklós bácsi, mit tet­szik kérni? — fordul az ér­kező öreghez kiszólva a kis- ablakon. — Szénutal ványért jöt­tem volna ... Itt. a postán sok mindent el lehet intézni, hiszen a Mikóházához tartozó köz­ségben tanácsi ügyintézés kétszer van, a hatvan éven felülieknek pedig körülmé­nyes az utazgatás. Nyugdíj, szénutalvány, írtak-e a gyerekek ... ezek körül forognak a napok. Gyerekek. Az idei tanévtől már az alsó tagozatos csoport is a mikóházi iskolába jár, tízen sem voltak az alsó négy osztályban. Csengetünk Suskó Ivánék kapuján. Hiába, mert mint a szom­széd néni felvilágosít, a gyes-en levő anyuka orvos­hoz ment Pálházára. Nem találtuk otthon a falu má­sik fiatal anyukáját sem, ő az új házuk építkezéséhez ment Pálházára ... Az üres portákon csak az udvarra kiteregetett ruhát lengeti szél, más mozgás nincs. Tizenöt eladásra váró ház van a faluban. Az állapo­tuk egyre romlik, vásárlója egyiknek sem akad, talán a magasra tartott ár miatt, A postán mindenki találkozik talán mert. a falu messze van munkahelytől, várostól, fiatalt nem nagyon kötnek ide hétgenerációs gyöke­rek ... A falu felső végén levő elhagyott ház zárt aj­taját egy nagy kő is betá­masztja. Évek óta... — Napsütéssel kezdődik a farsang — mondja Sza­bados Józsefné. — Ráadá­sul még a szép lányoknak kedvez... — Mindig vagy csak most? — Ügy tartják, ha a naptár szerint rövid az idő farsang kezdetétől húsvétig, akkor gyorsan elkelnek a lányok, ha hosszú, akkor több az idő a válogatásra, hogy a legszebbet kikeres­sék __ A farsangi szokásokon kívül népi gyógymódokat is ismernek még itt az idő­sek. A fiatalok már keve­sebbet ... A faluban alig harmincra tehető a fiata­lok száma. Az új házak is a falu alsó vége felé épül­nek, mintha közelebb hú­zódnának a városhoz... Itt aztán majdnem minden ka­pu zárva van. Eljár dolgoz­ni a húsz fős asszonybrigád a mikóházi téesz mellék­üzemágába, átjár Mikóhá- zára tanítani a Rektor-he­gyi tanítói lakásból a pe­dagógusnő is. Idén szövő­széket állított fel az isko­lában, hogy a gyerekek ne felejtsék el,, mit tudtak a nagymamák, dédmamák ... Ha megnőnek, elmennek a gyéreitek, Üjhelybe, Mis­kolcra, de évekkel ezelőtt legtöbben a fővárosba men­tek. Szabados Józsefnénelc há­rom gyermeke dolgozik ott. — Elment a legkisebb is, pedig az még itt volt egy darabig a megyében, de az­tán azt mondta, megy a többi után — meséli. Az a legjobb ebben az „elmenés- ben”, hogy gyakran hazalá­togatnak. — Azoknak rossz a faluban, akiknek senki­jük sincs ... Egyre többen vannak. Házi gondozásban látják el a magukra maradiakat. A falu közvéleményét most az a szomorú esemény foglalkoztatja, hogy az együk gazdának hat. tehene pusz­tult el... Várják a hivata­los embereket, az állator­vost, a biztosító képviselő­jét; nem kicsi a kár. — Szinte mindnyájan foglalkozunk állattartással — szövi tovább a beszélge­tést Szabadosné. — Saját erőből; a téesz fuvarral, mi­egymással segít. A jószágok árából aztán segítjük mi is a gyerekeket. Van egy kis szőlőnk is, a Gira-hegyen terem a legjobb ízű... — A környező községek­ben még el-elkelnek a ré­gi házak — mondja a mi­kóházi tanácselnök, aki szinte mindent tud a társ­községben élőkről —, de itt nem nagyon. Pedig a falu együk legszebbike a hegyközieknek ... Voltak itt idegenforgalmi szakem­berek felmérni az üres la­kásokat, de azóta nem tör­tént semmi. A szomszéd községbén a nyíregyházi ta­nárképzőnek van egy régi házból alakított ..hétvégi háza”, oda jönnek a főis­kolások kirándulni, kikap­csolódni, szakmai gyakorlat­ra ... A faluból hazafelé rátér­ve az újhelyi útra a kis- vasutat pótló autóbuszok helyközi megállóiban jó néhányan állnak. Talán vilyvitányiak is igyekeznek hazafelé a most négyszáz- hetvenkilenc lelkes, valaha két faluból. Vilyból és Vi­tányiból összenőtt község­be ... Köpöczi Edit Fotó; Fojtán László lllatorgia Vilyvitány írlak-e a gyerekek...?

Next

/
Thumbnails
Contents