Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982. január 9., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Durkó Gábor rajza Öregjeinkért Az idős emberekkel ® való törődés mindig is napirenden volt, az 1982-es esztendőben viszont még inkább a figyelem középpontjába kerül, hiszen az ENSZ ezt az évet az idős emberek évének nyilvánította. Az idős korú emberek anyagi körülményük és egyéb viszonyaik szempontjából, három nagy csoportot alkotnak. Az első csoportba' az 55—69 év közöttiek tartoznak, akik képesek az önálló életvitelre. A második csoportba a 70—79. év közöttieknél ^már felmerül az intenzív támogatás igénye. És végül a harmadik csoportba a 80 éven felüliek nagy része már az önálló életvezetésre képtelen, fokozott védelemre, támogatásra van szükségük. Az eltérő nyugdíjrendelkezések miatt a két utóbbi csoport tagjainak alacsony a nyugdíja. Körükben szép számmal akadnak olyanok, akik jövedelmük kiegészítőjeként szívesen vállalnak munkát. A rászorulók 'elsőbbséget élveznek a munkaközvetítéssel foglalkozó szakigazgatási szervnél, ahol évente 7—800 idős ember jelentkezik. Sajhos, a vállatok évente mindössze 300—350 jelentkezőt tudnak foglalkoztatni nyugdíjasként. A Miskolc városi Szociális Foglalkoztatóban töbh, mint száz nyugdíjas bedolgozó van. Ám az idősek körében akadnak olyanok is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak és nem tudnak ma sem munkát vállalni. így nem szerezhették meg a nyugdíjjogosultságot sem. Velük a felnőttvédelmi szociális gondozás keretén belül foglalkoznak. Havonta kapják a teljes, a rész- és kiegészítő összegű segélyt, amely havonta 1430 forint. Az öregek gondozásának eredményességét igazolja, hogy városunkban évek óta kielégítik a jogos segélykérők igényeit, jószerivel várakozás nélkül. Az idős korúak legmagasabb gondozási formája a szociális otthoni ellátás, amely Miskolcon több mint tíz éve működik. Közel ötszáz idős ember részére biztosítanak itt férőhelyet, pótolják az igazi otthon hiányát. Azok az öregek, akik nem igénylik a szociális otthoni ellátást, az öregek napközi otthonába járhatnak. Miskolcon jelenleg öt napközi otthon működik, ahová több mint kétszáz idős ember látogat el nap mint nap. Az úgynevezett házi szociális gondozottak száma is meghaladja a kétszázat. Az évek számának szaporodásával a megfáradt szervezet fokozott ápolásra, gyógyításra szorul,, amely lelkiismeretes munkát igényel a kórházak és a körzetek orvosaitól, illetőleg az in tézményekben állandó felügyeletet gyakorló orvosoktól és ápolónőktől. Ezen a téren gondot okoznak a súlyos betegek, akik részére egyre sürgetőbb egy utógondozó megépítése, amelyre hamarosan sor kerül. Az öregekről, a velük való törődésről szólva nem feledkezhetünk meg arról a sokakat érdeklő újdonságról, tervről, amelyben a nyugdíjasok házának megépítése szerepel. A 42 lakásos, 30—35 négyzetméter alapterületű otthonokból álló nyugdíjasok házát terv szerint még ebben az évben átadják. A városi szociális otthon mellett megépülő új létesítmény magasépítési tervei már készen vannak. Remélhetőleg sok olyan idős ember talál igazi otthonra, aki. szívesen cseréli el régi típusú nagyméretű, költséges lakását egy olyanért, ahol azonos körülmé- nyű, csendet és nyugalmat vágyó emberek között töltheti mindennapjait. Monos Márta kölyök is tudhatott annak idején, hogy nemigen történhet semmi. Alig lehet rá esélye, hogy a lányt elszakítsa a társaságtól, és valahol kettesben lehessenek. Képtelenség, hogy ilyen rövid időn belül ez megtörténhessék. Másra pedig nincs idő, sem szükség: hosszadalmas ismerkedésre, együtt- létekre, újbóli találkákra, levelezésekre, szeretgelésre, gondokra — hónapokig vagy évekig. Felneszeit; a busz.lassított, és ők hárman felálltak. Kétségbeesve tekintett ki az ablakon, vajon most velük tártson-e? A busz azonban már a város pályaudvara elé kanyarodott. Követni őket most nem ugyanolyan volt, mint lett volna néhány megállóval előbb. Az azonos úticél semlegesítette a cselekvés jellegét. Üjra szemerkélt az eső; s bár a kocsi ajtajában ismét közel kerültek egymáshoz, s a lány egy kicsit neki is dőlt a férfi mellének, sőt a hajával Tímár arcába csapta az édeskés parfüm illatát, mégis: a pályaudvari téren pillanatok alatt elszakadtak egymástól. Az eső miatt a házaspár biztatására futásnak eredt, Tímár hiába leste féltékenyen, hogy bevárja őt; nem.így történt. Beszaladtak a váróterembe. Nem loholhatott utánuk. Csak sietett, de mire fedél alá ért, már nem találta éket. Tömeg volt az állomáson. Bömbölt a megafon; ázott emberek, madzaggal átkötött kufferjaikkal, amikben az egész heti tiszta fehérneműt cipelték magukkal a munkásszállásokra, a hét végi zsíros étkektől meg a pimpós' boroktól kótyagosan szorongtak a peron ajtajában. Tímár az állomás órájára nézett — negyedóra múlva indul a vonata. Átvágott a tömegen a restibe, aztán végigkutatta a várótermeket. Nem találta őket. De ha megtalálja is a lányt? Mi történhet? Mégis az utolsó percekig kereste, egyre keserűbben, egyre kedvetlenebbül. Már a szerelvény mellett járt, a kocsik számozását böngészte, amikor meglátta őket. A szomszédos 1 sínpáron veszteglő ellenvonat mellett álltak, a házaspár búcsúztatta a lányt. Mire Tímár elfoglalta a helyét a vagonban, a nő is ott állt a maga fülkéjében az ablaknál. Kísérői éppen sietősen távoztak, mintha egyszer csak eszükbe jutott volna, hogy sürgős dolguk akadt. Tímár átpillantott a nőhöz, nem húzta le az ablakot, csak a maszatos üvegen keresztül nézték egymást. Kitartóan álltak az ablakoknál; a helyzet már kissé feszélyezett volt, s a vonatok még mindig nem indultak. Emberek nyüzsögtek odalenn a peronon, a kocsikban csapdosták az ajtókat, vasutasok füttyögtek, a büfés kávét kínált, újságos rikoltotta a szenzációs címeket. Egyikük sem mozdult el a helyéről. Tímár állta a lány árnyékos, sötét szemének a tekintetét. De az a boldog érzés, amit a nő hajának érintésére a buszban érzett, már semmivé foszlott. Szeretett Volna felfedezni magában valami izgalmat, sóvárgást, de csak szomorúság szállta meg, s nem bánta volna, ha van bátorsága elfordulni az ablaktól. Nem lehetett érezni a vonat indulását. Tímár hamarjában azt sem tudta, hogy az ő szerelvényük indult-e el vagy a másiké? Távolodtak. Fellélegzett, amikor a nő eltűnt. Véget ért az ostoba semmittevés. Megkönnyebbülten ült a helyére, de nemsokára azon kapta magát, hogy felidézi a nő arcát. A szemét. A szája szegletében azokat a keserű- bájos vonásokat. A pillanatot, amikor... Amikor? Véletlen is lehetett. Talán semmit sem tudott arról a lány, hogy a haja Tímár kezét éri. És csak óvatlanságból dőlt a mellének. Csak kíváncsiságból viszonozta a tekintetét. De ha nem? Később, mint egy jóvátehetetlen vétségre, riadalommal gondolt rá, hogy még csak egy halvány mosollyal sem biztatta. Egy intéssel sem bátorította. Ügy bánt vele, mint egy idegennel. Pedig érezték egymást. Sohav nem látom többé, gondolta kétségbeesve. „Hire járt a Felvidéken, hogy a királyfié Imeci vár kisebbik asszonya ... korát meghaladó tudással ékeskedik. Sajátságos egy lánygyermek volt, megszerette korán a tudós könyveket, s a nevelésére odahívott prédikátornak nem kellett ezerféle furfang- gal rcákapatni öt az olvasásra, írásra ...” (Gaal Mózes: Magyar nők, 1914.) Ez az asszony nem volt más, mint Lo- rántffy Zsuzsanna, ki későbbi tetteivel a XVII. századi magyar történelem egyik legkiemelkedőbb nőalakjává vált Sorozatunk mai írásával reá emlékezünk. A (serkei) Lorántffvak előkelő zempléni nagybirtokosok, családfájuk a Rátold nemzetségből ered. Ősi címerükben egy vörös pajzs, s abban pedig arany hársfalevél szerepelt. A család utolsó férfisarjának, az 1014-ben elhunyt Lorántffy Mihálynak — ő volt Zsuzsanna atyja — címerében a falevél mellett már fatörzs gallyal is szerepel. Prágai András korabeli énekszerző versében ekképp dicsőítette a valóban jeles nemzetséget: „Űr Isten, ki meg áldasz mindeneket, / Áld — meg — kérlek ez nemes nemzetséget, / Hogy ez czímer láthasson sok terjedést, / Ne szenvedgyen semmiben küssebülést. j Lorántffy Zsuzsanna születési idejéről nincsen biztos adatunk. A legtöbb róla megjelent tanulmány szerint 1600 körül született, a pontos évszám megnevezése nélkül. Erre a körülbelüli adatra is nyilván a férjhez menése idejéből következtetnek, ugyanis Zsuzsanna 1616. április 18-án kelt egybe Rákóczi Zsigmond egykori erdélyi fejedelem fiával, Rákóczi Györggyel. Azt viszont valamennyi tanulmány egyértelműen állítja, hogy a későbbi fejedelemasszony szülőhelye megyénk egyik híres történelmi települése, Ónod volt. Gyermek volt még, midőn atyja meghalt, sőt serdült hajadonként nevelőanyját, Andrássy Katát is sírba tette. A család fő birtokáért, Sárospatakért 13 évig tartó pert folytattak rokonai, de Patak végül mégis a kezén maradt Itt élt férjével, aki 1619. nyarán Bethlen Gábor hadaihoz csatlakozott. Amikor Bethlen meghalt, Rákóczi Györgyöt hívták meg erdélyi fejedelemnek, így Lorántffy Zsuzsanna 1630. október 1-én három fiával egy időre elhagyta Patakot és Erdélybe ment. Férje oldalán tevékenyen részt vett a családi birtokok kormányzásában, majd a Habsburg-ellenes hadjáratok idején a katonafogadásokban és csapatszervezésben. Kitűnő gazdász és kertész, emellett intézte a Béccsel és Konstantinápollyal folytatott kereskedelem ügyeit is. Rákóczi leveleiben joggal '.evezte őt hűséges „gazdaasszonyának”. Lorántffy Zsuzsanna azonban gazdasági, kereskedelmi, hadszérvező tevékenysége mellett sem hanyagolta el a szellem művelését. A sárospataki főiskola mellett támogatta a kolozsvári, debreceni és gyula- fehérvári református főiskolákat. Gazdag ösztöndíjakat adományozott a holland és angol egyetemeken tanulóknak. A református teológiai könyvek kiadását a pataki családi és a gyulafehérvári fejedelmi nyomda útján segítette. Férje halála után 1648-ban Zsigmond fiával visszaköltözött Sárospatakra. Életét ezután már csak a tudománynak, a pataki iskolának, a jótékonyságnak szentelte. Ő hívta meg Patakra 1650-ben a XVII. század legkiválóbb pedagógusát, Comeniust, s a kollégiumot a református egyházi és pedagógiai megújulási törekvések középpontjává építették ki. S itt, szeretett városában hunyta le szemét 1660. április 18-án, hátrahagyva gazdag életművét. És ehhez az életműhöz hozzátartozik Lorántffy Zsuzsanna egyéni irodalmi munkássága is. Medgyesi Pál 1640-ben megjelent Szentatyák öröme című művében az egvik részletet ő írta. Vanoviczai János fehér barát is említ egy Lorántffy-művet, amit 1658-ban Rómába magával vitt. Ennek címe Szent léleknek származásáról, sajnos, egyetlen példánya sem maradt meg, kézirata pedig elveszett Lorántffy Zsuzsanna legismertebb műve a Móses és az Prophéták, 1641-ben jelent meg Gyulafehérvárott. Keletkezéséről tudni kell, hogy a fejedelmi udvarban az asztal körül hitvitákra, elsősorban a jezsuita Vásárhelyi Pálnak szánt feleletként, s a kálvinista hitelvek bizonyítására a fejedelemasszony a Szentírásból idézeteket gyűjtött össze. Ezeket Medgyesi Pál, a fejedelemasszony udvari papja nyomatta ki. Erre válaszként a nagyszombati jezsuiták 1642- ben Nova Transylvaniea címmel gúnyiratot jelentettek meg. Ebben szerepelt a következő gúnyvers is: „Már a hit szekerit egy kanczaló rántja, / A konty alatt nagy haj, s rövid elme hajtja, / Viszi, de nem tudja, gyeplőt, asszony tartja, / Szedjétek lőcseit, j szegét, — porrá rontja. / A sértő kiadvány miatt maga a fejedelem, I. Rákóczi György fordult panasszal III. Ferdinándhoz, s kérte e könyv összegyűjtését, a szerzők megbüntetését A per azonban minden eredmény nélkül szűnt meg. Ónod szülöttének, Patak nagyasszonyának érdemeit azonban sem ez, sem más támadás, vádaskodás nem tudta csorbítani. Tettei évszázadok múltával, új generációk mércéjével is kiállták, kiállják a próbát. Gaal Mózes találóan írta róla: „Bölcs asz- szony volt és jó asszony volt: ez az ő élete történetének rövid foglalatja”. Hajdú Imre Újra: Riporter kerestetik Ma délután rövid előze-' tes tájékoztatás látható a képernyőn, majd január 16- án, mához egy hétre újra felhangzik a Riporter kerestetik szignálja. ■ Nemes versenybe, „harcba” indul az a szerencsés tizennyolc ifjú és lány — a lányok érdeklődése most nagyobb volt az előző versenyekénél! —, akit hatszáz jelentkező közül erre legalkalmasabbnak ítélt a szakmai zsűri, meglehetősen nehéz és kemény szűrővizsgák után. Különféle írásos és szóbeli .feladat megoldása után alakult ki a most már nyilvános vetélkedő mezőnye. A nézőközönség számára is tág lehetőséget biztosítanak: a beküldött szavazatokkal a néző is a finisbe segítheti a számára legrokonszenvesebb, leginkább talpraesettnek tűnő fiatalokat. s ezzel beleszólhat a zsűri munkájába. A zsűri elnöke Pálfy József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. Az egyenként kilencven perces adások a tervek szerint a következő módon oszlanak meg: három elő- és középdöntő, illetve két döntő hivatott gondoskodni a televíziós utánpótlás „megoldásáról”. A három elődöntő szombat délutánonként jelentkezik majd a képernyőn. Első alkalommal az új budapesti Sport- csarnokból, valamint a városligeti műjégpályáról. Ezt követő alkalommal a zalaegerszegi Csipkeház és az új nyíregyházi művelődési központ lesz a RiDorter kerestetik vetélkedő elődöntőjének színhelye, ma jd harmadik alka'ommal a bonyhádi művelődési ház és a budapesti taxisok központja. Az elődöntőkön elsősorban a riportkészítés a vetélkedő fő feladata, a középdöntőben pedig a tévés- újságírói ismeretekből való számot adás. A nézők adnak megbízatást egy-egy munkára az új tehetségeknek.
