Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-08 / 6. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1982. Január 8„ péntek Hideg is, meleg is Aztán elbúcsúztunk Mkr- tumjantól, aki egy nagy csokor rózsával együtt ólelt át a repülőtéren. Két óra múlva kiszálltunk Moszkvában. Félcipőben, kiskabátban, és egy nagy csokor rózsával. Mínusz 17 tok volt. A taxis megkérdezte, melyik szállóba parancsoljuk. — A GUM-ba! Megvonta a vállát, hiába, küliordiek, és elvitt a GU Álhoz. Bevásároltunk. Csupa téli holmit, bundas kabátot premgalierrai, prémes sapkát es váiinkit, hogy a lábunk se lazzon két napig, amíg Moszkvában tartózkodunk. Hiába, nagy ország, nagyok a távolságok és a különbségek az éghajlatban, az időjárásban. Aztán felszálltunk a budapesti gépre, bundás ka- bátoan, premes sapkauan es hahnacsizmaoan. Ferihegyen kinevettek. Kiskabátban, legfeljebb feloitooen, hajadonlovel fogadtak. Langyos, enyhe idő volt... nem érhetünk fel a Szovjetunióhoz az időjárás változásaiban ... Tél q Szovjetunióban Á bátrak még a jéghideg Bajkál-tóban is megmártóznak Téli séta Szibériában. Apa kislányával, s annak kedvenceivel, a barátságos medvével és kutyussal — Ne féljen az orosz téltől, megvan annak is az ellenszere. Majd megtanítom rá! — így vigasztalt házigazdám, Andrej Andrejevics Szomov, amikor savanyú orcával figyeltem a hőmérő higanyszálát, amely akkor, déltájban is mínusz 37 fokot mutatott szélmentes helyen. — Dobreutro! Kakszpal? — kérdezte a házigazda, és barátságosan hátba veregetett. Mondtam, hogy semmi vész, jól aludtam, de mi lesz ezután ? Semmi! Gyerünk mosakodni. Félmeztelen a vállamra csaptam a törülközőt, és indultam volna a fürdőszobába, de Andrej Andrejevics utamat állta. — Oda még nem, ki az udvarra, barátocskám. A ház férfinépe velünk tartott. A mínusz 42 fokos hidegben megmostuk arcunkat a hóval, bedörzsöltük egymást, hogy ki veresed- jünk, akár a rák, és futottunk be a fürdőszobába, a meleg víz alá. Az egész nem tartott addig, amíg tízet számol az ember. Azon a télen egy köhintés nem sok, annyi sem hagyta el a számat. Murmanszk, mert ott voltunk, kegyetlen tud lenni télen. Az egyik nap csendes napsütés, hogy égeti az ember arcát. A másik napon már vad vihar, tűkként szurkálják az ember szemét a parányi hókristályok. — Raz-dva, egy kis vodkát neki, majd elcsendesül a vihar! — mondta Andrej Andrejevics. — Egyszerre? — kérdeztem. — Egymás után, úgy használ — és elmesélte a másfél deci történetét. Az úgy volt, hogy a katona valahol Szibériában elakadt. A vonat fél napot vesztegeit a hóvihar miatt. Bement hát az állomásra és a büfében tanakodott. Menynyit kérjen, mennyit igyon? Nem ismerte a helyi szokásokat, megszólította hát az egyik helybeli vasutast. — Szi bírjak! Mondd már meg, mennyit kérjek a vodkából egyszerre? Egy decit, két decit? A szibériai megnézte. Látta, hogy nem odavalósi, hát felvilágosította. — Tudod, egy deci mifelénk, ebben az időben kevés. Ha két decit kérsz, az meg egyszerre-sok az emberfiának. Kérj kétszer másfél decit, az megfelel az itteni szokásoknak. A katona megfogadta a tanácsot és kikérte a kétszer másfél decit. Az egyik poharat ő, a másikat a vasutas ragadta meg. Ez hát a szibériai illendőség. — De mi most mind a ketten kétszer másfél decit iszunk — ellenkeztem Andrej Andrejeviccsel. — Ez meg murmanszki szokás, illendőség, hogy ne kelljen kétszer kérni, kétszer mozdulnia a kislánynak. Most, hogy már téma lett a vodka, megkérdeztem: valóban ellenszeren hidegnek? — Bizony, hogy az, barátocskám ! — De az orvosok mást mondanak, hogy megfagyunk. hogy csak ideig-óráig melegít. Andrej Andrejevics visz- szakérdezett: — Hol dolgoznak az orvosok? Meleg rendelőben, fehér köpenyben. Honnan is tudhatnák, mit segít a vodka a hidegben. Persze, azért tudnod kell, hogy nem a testünket, a lelkünket melegíti, barátocskám... * utaztunk JereNyárban vánba. Kiskabátban sétáltunk a Matenaradam előtt, a főtér hatalmas szökőkútja körül. Más alkalommal, de tél közepén megint északon jártunk. Feltűnt, hogy a templomok tornya hegyes, magasba nyúlik, sehol más vidéken nem látni ilyen építészeti stílust. Megmagyarázták, hogy az időjárás az oka. Télen akkora hó esik, hogy betakarja a házakat. Ha sürgömiyel, sürgős hírrel jön a postás a városból, természetesen sítalpon, torony iránt tájékozódik. A táviratot is itt ereszti le azon a hóba vájt aknán, amely a papiak ajtajához szolgál. A pap létrán kimászik a hó tetejére, és ö már tudja, hol találja meg a címzettet Az élelmiszert ősz végén, még a nagy havazás előtt előre megvásárolják. A ház hosszú folyosójáról nyílik a konyha, a szoba, az istálló, a szénatér, a magtár, a műhely, a darálóval. Gyertyával világítanak. Egész évben annyi birkafaggyú összegyűlik, hogy kár lenne kidobni, meg különben is: télen aludjon az ember, nyáron dolgozzék. Ez járja errefelé. . Egy öregnek — megszámoltam — hét fia és egy lánya volt. Valamennyi szeptemberben született alig néhány nap eltéréssel. Két fiú meg éppenséggel ugyanazon a napon ülte a születése napját. — Hát ez meg hogy van? — kérdeztem az apót, aki csak kinézetre volt öreg, egyébként ötven ha múlott. — Egyszerű a magyarázat! — mondta,' hamiskás mosollyal a szája szögletében. — Télen, januárban ráér az ember esténként, éjszakánként ... Hát ilyen az orosz tél, hideg is, meleg is. Attól függ. G. B. Gazdag zsákmánnyal térnek haza a jakutföldi vadászok Bruíyó János szovjet kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Bru- tyó Jánost, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökét a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának erősítésében szerzett érdemei elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést csütörtökön a szovjet nagykövetségen Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője, Somogyi Imre, a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, Nagy János külügyminiszté- riumi államtitkár, valamint a szovjet nagykövetség több vezető diplomatája. Aczéi György fogadta J. Orlovot Aczéi György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese csütörtökön fogadta Jurij Orlovot, a Szovjetunió Állami Televízió és Rádió Bizottságának elnökhelyettesét és Robert Rozsgyesztvenszkij szovjet költőt. A szovjet vendégek a Rozs- gyesztvenszkij költészetét bemutató rádiós irodalmi est alkalmából tartózkodnak hazánkban. Hazánkban járt Hy. Faggyejev Csütörtökön elutazott hazánkból Nyikolaj Faggyejev, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára, akivel budapesti tartózkodása során Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a KGST Végrehajtó Bizottságának soros elnöke, a KGST Végrehajtó Bizottságának munkájáról, az időszerű feladatokról folytatott megbeszélést. Dozier sorsa ismeretlen Az olasz rendőrség számos körzetben folytatta az elrabolt, az egyes jelentések szerint megölt amerikai tábornok holtteste utáni kutatást. Képünkön: fegyveres rendőrök egy Pádua környéki farm épületénél. (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes, a Vörös brigádok terrorszervezet szerdán telefonüzenetben értesítette egy római napilap szerkesztőségét arról, hogy kivégezték az általuk december 17-én elrabolt Dozier tábornokot, a NATO dél-európai szárazföldi csapatainak helyettes vezérkari főnökét, és hogy a tábornok holttestét a Pescarától 50 kilométerre fekvő területen rejtették el. Az olasz hatóságok kétkedve fogadták a hírt, és abban sem biztosait, hogy a terroristák valóban megölték a tábornokot. A hatóságok kétkedését támasztja alá az is, hogy Rómában és Padovában megtalálták a Vörös brigádok legújabb, harmadik közleményét Dozier elrablásáról. A közleményben nincs szó Dozier kivégzéséről, sőt a többoldalas írat szerint a tábornok ellen indított „proletár pernek” csupán az első szakasza fejeződött be. A közleményhez csatolták Dozier „kihallgatásának” ' jegyzőkönyvét is. Elhunyt Solti András Az MSZMP Miskolc városi Bizottsága, a Vasasszakszervezet Központi Vezetősége és a Lenin Kohászati Művek társadalmi és gazdasági vezetése megrendülve tudatja, hogy Solti András elvtárs, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, a Vasasszakszervezet Központi Vezetőségének tagja, a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottságának nyugalmazott titkára, 76 éves korában, január 4-én, türelemmel viselt betegség után elhunyt. Temetése ma. január 8-án pénteken 15 órakor lesz Miskolcon, a Szentpéteri kapui városi temetőben. * Alig néhány hete, 75. születésnapján bensőséges ünnepség, nagy tisztelet, és megbecsülés közepette veGe át Solti András elvtárs a Szocialista Magvarországért Érdemrendet. A munkás- mozgalom régi, kipróbált harcosának életútja és munkássága szorosan összefonódott a diósgyőri kohászoké- vaL Görömbölyi munkáscsaládban, 1906-ban született, kilencedik gyerekként. 1926- tól 1967-ig, nyugállományba vonulásáig dolgozott a kohászat területén. 1926-ban jegyezte el magát a munkás- mozgalommal, ebben az évben lett tagja a pártnak, elkötelezettje a szakszervezeti munkának. Harcos és következetes képviselője volt a munkások érdekeinek, vállalta érte a börtönt, az üldöztetést. A felszabadulást követően felelős társadalmi és gazdasági beosztásokban — főbizalmi, üb-titkár, osztály- vezető, gyárrészlegvezető, nagyüzemi szakszervezeti titkár — bizonyította osztályhűségét, a diósgyőri munkások sorsa iránt vállalt elkötelezettségét és felelőssegét. Kohásznemzedékek sora becsülte. tisztelte. Tevékenységét sok kitüntetéssel ismerték eL
