Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

1982. január 6., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG S

A takarékosság útját járva

Prémium

kerestetik

Az elkövetkező hónapokban kockáztatni kell

Novajidrányban a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben ezelőtt három évvel közel ötmillió forintos nyereséggel zárták a gazdálkodást. A rá következő évben 3,8 millió forint jövedelmet mutatott a pénzügyi mérleg. Az elmúlt esztendőt illetően, a közeledő zárszámadáson, már csak kétmillió forintos nyereségről adhatnak számot. Az eredmény csökkenéséből adódik a következtetés: a szövetkezetben évről évre romlik a pénzügyi helyzet. Budai Istvántól, a gazdaság elnökhelyettesétől ezért kérdeztem meg, valóban ilyen egyértelmű a kép?

— Inkább azt mondanám, hogy sikerült teljesen kicsavarni a citromot. Évekkel ezelőtt, az állam prémiummal kezdte ösztönözni a tejtermelés fokozását. Mi akkor minden erőnkkel igyekeztünk kihasználni ezt a lehetőséget. Egymás után két évben is 30 százalékkal növeltük a termelést, a harmadik esztendőben 15-tel, de még tavaly is 4 százalékkal sikerült több tejet termelni, mint az azt megelőző évben. Kezdetben kétmillió forint körüli prémiumot kaptunk, de ez napjainkra 300—350 000 forintra olvadt. Vagyis, ahogy csökkent a tejprémium összege, úgy csökkent a szövetkezet nyeresége is. A jelenlegi magyartarka állományunkból „kihoztunk” mindent. Sajnos, a 3300 literes tehenenként! átlagnál — állategészségügyi problémák miatt — nem fejhetünk többet. A termelés fokozásához teljes állomány- cserére, s fajtaátalakító keresztezésre van szükség. Ha ezeket megvalósítjuk, négy év múlva, ismét nőhet a termelés.

És addig? Megelégszenek az árunövény-termesztés jövedelmével? Egy olyan haszonnal, amely az elmúlt esztendőben a költségek növekedése miatt erősen mérséklődött? Vadász István, a gazdaság főagronómusa:

— Egy mázsa búzát 245 forintért, egy mázsa kukoricát pedig 270 forintért állítottunk elő. Véleményünk szerint, ettől jóval olcsóbban termelhetnénk, de sajnos az 1980- as évben az időjárás alaposan felborította terveinket, s ezek 1981-re is kihatottak. A kukorica annyira későn érett be, hogy 250 hektáron nem tudtuk megforgatni a talajt. A napraforgó és a tavaszi árpa egy része így tavaszi szántásba került, ami eleve hátráltatta a növények fejlődését, s ráadásul a szárazság még alaposabban megcsappantotta reményeinket. Ezekről a táblákról a tervezett termés- mennyiség felét tudtuk betakarítani.

Magyarán: az időjárásnak sikerült úgy közbeszólni, hogy az előzetes számításokat felrúgta. Akkor mi a biztosíték, hogy idén ez nem fordul élő?

— Az, hogy ősszel sikerült a búzát optimális időben elvetni, s ugyanakkor minden talajmunkút elvégezni. Most előnyben vagyunk, meg tudtuk alapozni hozamaikat. Ráadásul egy olyan ösztönző rendszer lépett életbe, amely, ha teljesen talán nem is pótolja a tejprémiumot, alaposan növelheti a növénytermesztés árbevételét. Ha a gabonaféléknél az elmúlt öt évben elért átlagot tíz százaléknál jobban tudjuk fokozni, akkor jelentős nyereségre tehetünk szert. Ennek érdekében 110 hektárral vetettünk több búzát, s emeltük a kukorica vetésterületét is, ugyanakkor a tavaszi árpa termesztésével felhagyunk.

Egy pillanatra megütköztem, hiszen szakmailag ei're a tájkörzetre éppen a tavaszi árpa vetését, s a kukoricaterület csökkentését ajánlják.

— Már három éve próbálkozunk az árpával, s egyszer sem hozta azt, amire számítottunk. A kukorica viszont hatvan mázsát is teremhet. A mi későn száradó, erdei és Hernád-völgyi tábláinkon eddig még nem tudtuk márciusban az árpát elvetni. Pedig ez van előírva. A kukoricát a rövid tenyészidejűt, nagyobb biztonsággal termeszthetjük, s mivel az ösztönző rendszer össztermésre számol, igyekszünk a hozamokat fokozni. Mivel a mi szövetkezetünk csak mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, illik minden támogatási formát kihasználni, amivel az ágazat jövedelme fokozható.

Az, hogy prémiumot kerestek — s találtak — nem jelentheti az egyoldalú hozamszemléletet a mindenáron való átlagnövelést, hiszen a költségek állandó emelkedése előbb-utóbb gátat szabna a hatékonyságnak. Erre mondta a főagronómus:

— Olyan arányt kefl találná a hozamok árbevétele s a költségek között, ahol a kettő különbsége a legnagyobb. Ebben az évben erőteljesen1 törekszünk arra, hogy a termelésre felhasznált pénzt, a költségeket csökkentsük. Megszigorítjuk az üzemanyag-felhasználást. A téli nagyjavításoknál nem az alkatrész- cserét, hanem az alkatrészfelújítást premizáljuk. 300— 400 000 forintot takarítunk így meg.

Persze a költségtakarékosság a vezetői döntésekben mutatkozik meg a legjobban. Az elkövetkező hónapokban kockáztatni kell, az agronó- musok felelőssége nő, hiszen nekik kell dönteni például abban, hogy melyik táblát szántják, s melyiket tárcsázzák. Ez első hallásra könnyűnek, egyszerűnek hangzik. Pedig nem így van.

— Eddig a hagyományokhoz híven, minden táblát megforgattunk. Most arra kell törekedni, hogy egy munka- műveletet kihagyjunk, hiszen akkor annak költsége nem terheli az ágazatot. Ha a tarlót elég megtárcsázni, nem fogjuk szántani. Ugyanez vonatkozik a gépvásárlásainkra

is. Idén például kétszáz forint körül akarjuk megtermelni a búza mázsáját. Ezt csak akkor érhetjük el, ha alacsony értékű gépekkel dolgozunk, amelyeknek amortizációja nem terheli a költségeket. Nyolc kombájnunkból hatnak például eszmei értéke van. Ha pedig gépet vásárolunk, a legolcsóbbat vesszük. Mindez természetesen megköveteli a kifogástalan téli nagyjavítást. De ezt odafigyeléssel, erre való ösztönzéssel meg lehel oldani.

Mi mást is lehetne ehhez hozzátenni, mint azt, hogy van még tartalék ott, ahol a költségek emelkedését, szorítását, csak visszaszorítással, ésszerű, fokozott takarékossággal akarják ellensúlyozni. És, ha ezt teszik, biztos jó úton járnak.

— kármán —

Idényszállókban

Téli

foglalkoztatás a Balatonnál

Gombóciraemet rendezett be a Hungarhoíeks két balatoni

idényszállodája, a balatonfüredi Annabella és a balatonalmádi Auróra Hotel konyhájában a dolgozók téli foglalkoztatására. Száz dolgozóval kezdtek el a termelést és a saezonelőkészítés időszakáig, március közepéig folytatják. Burgonyape- hely felhasználásával naponta 250 mázsa szilvás gombócot állítanak elő és küldenek hűtőkocsikban a hűtőipari vállalatnak, ahol mély- hűtik, csomagolják és eljuttatják a hazai és külföldi megrendelőkhöz.

Méretellenőrzés

A miskolci MEZŐGÉP Vállalat forgácsolóüzemében NSZK-exportra hidraulikus dugattyúk, *ata- mint targonca alkatrészek készülnek. Várkonyi Endre forgácsoló szakmunkás, univerzális palástkö- szörii gépen menetes csap méretellenőrzését végzi. Fojtán László felvétele

Jó eredmenyek, biztató évkezdés a lakáskarbantartóinál

(Folytatás az 1. oldalról) tavaly kifizetett számla egyben sorsjegy is volt. A január 3-án tartott húzás szerint így nyert 2 ezer forintot Nagy József (Testvérvárosok u. 4.); 3 ezer forintot: Tóth Zoltán (Lányi Ernő u. 15.) és 5 ezer forintot, illetve megfelelő értékű líiunka elvégzését Szántó Zoltán (Vörös ta. 23.).

E közösségben az is hagyományos, hogy jóelöre felkészülnek az új évre. Tavaly

— mindenkitől korábban — már szeptemberben megkezdték az 1982-es évi feladatok előkészítését. Ennek egyik része volt. hogy aki október

1—december 31-e között megrendelte az. ez évre esedékes munkát, húszszázalékos árengedményt kapott. Végeredményben 1982 biztatóan mutatkozik be; a szövetkezet teljesítőképességéívek 80 százalékát az egyéni és a közületi megrendelők lekötötték. Az új évet munkával kezdhették, úgy, mintha nem is került volna új dátum a naptár elejére.

A lakáskarbantartók élete

— belülről — korántsem

gondtalan. Az ötnapos munkahétté való áttérés 26 ezer óra munkaidőalap-kiesést okoz. Olyan erét, amely 4 millió forint termelési érték alkotásához elegendő. Ráadásul 4,8 százalékkal növelik az. órabéreket. Ezt csakis a munka jobb szervezésével, gyorsabb, pontosabb végzésével, a jó anyagellátással, a dolgozók és a vezetők egységes tenniakarásával tudják ellensúlyozni.

Az. új évet némi változtatással kezdik. A motorkerékpárjavító részleg ' veszteséges volt, különben se tartozik a „profilba”. A szövetkezet egyik dolgozója gebineslcént veszi út e részleget. Újszerű megoldásként foglalkoznak egy tervezői szakcsoport szervezésével. Igaz, szóltál; róla. hogy ne nagyon verjük dobra, hátha valami közbejön. Ám a kezdeményezés önmagában is dicséretes, hiszen a tervezői szakcsoport nemcsak a lakáskarbantartó, hanem más szövetkezet számára is előnyös, sokat tudna — létrehozása esetében — tud is segíteni.

(csb)

DIGÉP;

Felmérés

a melegüzemi dolgozók körében

A Diósgyőri Gépgyárban — a SZOT XXVIII. kongresszusa ide vonatkozó határozata értelmében — felmérték a melegüzemi dolgozók élet- és munkakörülményeinek helyzetét. A felmérés — amely kiterjedt a süllyesztékes kovácsüzemre, a sajtoló- és cső- karimaüzemre, a fekete hőkezelőüzemre, a rugóüzemre, a precíziós öntödére és a süllyesztékes szerszámokat gyártó üzemrészre — mintegy nyolcszáz dolgozót érintett.

Az egyik legfontosabb megállapítás: valamennyi melegüzemi munkahely nagyon veszélyes a DIGÉP-ben. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy' az elmúlt öt év alatt ezekben az üzemrészekben 531 baleset következett be. s ezek miatt több mint 11000 munkanap esett ki a termelésből ! Ezek a számok az egész gyár mutatóit kedvezőtlenül befolyásolják.

Az elmúlt tervidőszakban — állapította meg a felmérés — az „F” melegalakító gyáregység területén 131 millió forint fejlesztés, beruházás valósult meg. Ez azonban csak látszólag sok, csupán a szinten tartáshoz négyszer- ennyi(!) pénzre lenne szükség. A melegüzemek gépparkja ugyanis rendkívül elavult, a gépek es berendezések átlagéletkora 23 év. Igaz, a fejlesztések, a melegüzemi rekonstrukció nagy előrelépést jelentett a munkakörülmények javításában, ám még többre van szükség.

Foglalkozik a felmérés a melegüzemi dolgozók üzemegészségügyi és szociális ellátásával. jövedelmi helyzetével is. Minden remény megvan arra, hogy a felmérés tapasztalatait hasznosítva a gyárvezetés további intézkedéseket foganatosít a VI. ötéves tervidőszakban, amelyek az „F” gyáregység dolgozóinak helyzetét javítják majd.

Folyamatos megúinlással

Az elmúlt évek nehezebb gazdasági körülményei azt is bizonyították, hogy a politikai nevelő munkának, a párt- munkának jobban kell tudatosítania: versenyben maradni, versenyképesnek lenni — a hazai és a világpiacon egyaránt — nem önkéntes felajánlás, hanem kényszer. Versenyképesnek lenni azt is jelenti: mennyibe kerül az előállított termék (áru) és mennyiért lehe‘ (forintért, valutáért) eladni Ezek a kritériumok korántsem tudatosultak tömegméretekben olyan mértékben, mint ahogyan szerettük volna. Hiszen, ha megkérdezünk különböző szintű gazdasági vezetőket (és most nem olyan üzemekre gondolunk, ahol valós, objektív helyzetből, egyes ipar- ■ ágak válságából adódó nehézségek vannak). . hogyan dolgoztak: általában tonnákat, darabszámúkat, különböző mennyiségi mutatókat sorolnak. És ritkán teszik hozzá, hogy a terméket ek-. kor és ekkor elszállították a készáruraktárból. (Az ötvenes hatvanas években sok ilyen raktár épült, amelyek egy részéről napjainkban kiderült, hogy sokszor nagyobbak a kelleténél és ezekre a í>eruházásokra fordított pénz egy részét másra — esetleg korszerűbb gépekre — kellett volna fordítani.) A pártszervek egy része is hasonló módon (túlteljesítés, százalékok, a különböző eseményekhez kötődő versenyek helyezései) alapján ítéli meg, minősíti a gazdálkodást, tehát a' gazdaságpolitikai, segítő, ellenőrző tevékenységük sem mondható a legkorszerűbbnek.

Pedig napjaink gyakorlata igazolja, hogy sokszor a kevesebb is elég, nemritkán a soknál is többet ér. Éppen ezért a gazdálkodást segítő politikai munkának, a pártszervezeteknek is helyesebb azt vizsgálni: az adott gyár. üzem hogyan alkalmazkodott a piachoz, mennyire volta! rugalmasak stb., nem is soro lom tovább a minőség me! lett napjainkban már egy ki csit elkoptatott fogalmakat Az is igaz, hogy az eredményes. nyereséget hozó gazdái kodás nehezebb és ezt a tevékenységet minősítő, segítő politikai munka is bonyolultabb elemzést kíván. Elsősorban nem(csak) a dolgozóktól, hanem a gazdálkodás eredményességében (vagy eredménytelenségében) megnövekedett felelősségű vezetőktől. S nemcsak az igazgatóktól és párttitkároktól, hanem a középszintű vezetőktől (művezetők és hasonló beosztásúak), akik közvetlen termelésirányítóként naponta teremtik meg — vagy ‘próbálják megteremteni — azokat a feltételeket, amelyek között a munkások általában többet és jobban akarnak dolgozni.

Ezeknek a közvetlen termelésirányítóknak sok üzemünkben bizonyára több bér és nagyobb hatáskör is kellene, munkájukban sok még a tartalék, amelyeket —, ha a szükséges képességeknek nincsenek híjával — ma még sok helyen nem tudnak kibontakoztatni. Mint ahogyan sok tartalék van a megújulásra szoruló szocialista mun- :averseny-mozgalomban is, hiszen gyakori, hogy a formális vállalásokat formális értékelések követik: „ma mi. holnap ti és egy pár év alatt mindenki sorra kerül” gondolat jegyében A különböző évfordulókhoz kötődő mun. ka verseny-mozgalmak mellett —, amelyek az elmúlt években elévülhetetlen sikereket hoztak — a helyi gondok megoldását és általában — a változásokhoz jobban

igazodva — a vállalatok rövid távú feladatainak végrehajtását jobban segítő vállalások vinnék előbbre az eredményesebb gazdálkodást és a munkaverseny-mozgal- mat. így persze egyre gyakrabban előfordulna, hogy nem sorban adnák a kitüntetéseket. hanem azok kapnák a különböző anyagi és erkölcsi elismeréseket — esetleg többször egymás után —. akik a legjobbak voltak. Az ilyesféle megújulás teremti, vagy erősíti a már meglevő erkölcsi alapot, amely elengedhetetlen. hogy a rugalmas, újat akaró és újítani tudó gazdasági vezetők biztonságban tudjanak dönteni, azzal a tudattal, hogy a kollektíva támogatja törekvéseiket.

Ebben a tettekben megnyilvánuló egyetértés teremtésében. erősítésében, annak a tudatosításában, — hogy nem (csak) a mennyiségi, hanem a minőségi munka, a versenyképesség a döntő, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet megköveteli az állandó, folyamatos megújulást — tehetnek sokat, az eddiginél többet a pártszervezetek. A sikerek és az eredménytelenségek egyaránt rél- zik: jobban kell tudatosítanunk. a gazdasági élet sajátossága. hogy olykor bizonv- talan helyzetben, kockáztatva kell cselekedni, de nem lehet nem cselekedni ...

Petra József