Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-28 / 23. szám

1982. január 28., csütörtök

ÉSZAK • MAG YARORSZAG 3

Megkezdődnek a zárszámadások

É

hét végén megyénkben is sor kerül az első zárszámadó közgyűlésekre. Pénteken a kenézlői Dózsa Tsz-ben,

majd szombaton a sajópüspöki Sajóvölgye Tsz-ben vitatja meg a tagság e legjelentősebb fóruma a végzett munkát és a terveket

A zárszámadások mindig is fontos, ünnepi eseményei voltak a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. Régebben — különösen sikeres gazdálkodás esetén — főleg az ünneplés dominált, hiszen ilyenkor került sor az éves kereset, a részesedés zömének kiosztására. Az utóbbi esztendőkben azonban egyre inkább munkajel- legű fórummá nőtt a zárszámadás, ahol a vezetők beszámolója alapján múltat mérlegel, egy esztendő munkáját értékeli, s jövőt kovácsol, azaz az újabb év tervét, tennivalóit vitatja meg, s emeli a közösség törvényévé a tagság.

Az idei zárszámadásoknak országszerte, s megyénkben is különös jelentőséget ad, hogy a mezőgazdasági szabályozó rendszerben változások történtek. Ezért a jövőt is másképpen, gondosabban kell tervezni: nagyobb önállósággal, szigorúbb gazdasági fegyelemmel.

A nehéz, de megyénk termelőszövetkezeteinek zömében sikeresnek mondható, nyereséggel zárt esztendő végén egyetlen zárszámadáson sem szabad megfeledkezni arról, hogy közös gazdaságaink is egyre nagyobb mértékben érzik a világgazdaságban végbement kedvezőtlen helyzet rossz hatásait. Ennek nyomán, ennek kivédésére, áthidalására történtek a változások a mezőgazdasági szabályozó rendszerben. A szabályozók „szigorodása” — ami a legtöbb gazdaságban azzal jár, hogy növekszik a költségszint, csökken a jövedelmezőség — arra kell, hogy ösztönözze szövetkezeteinket: keressék, kutassák s jó, okos gazda módjára aknázzák ki tartalékaikat. Ahhoz, hogy sikeres legyen ss kies esztendő is, egyetlen termelőszövetkezetünkben sem hiányozhat a bátor kezdeményezőkészség, az ésszerű kockázatvállalás, a rugalmasság, a piaci kereslethez való alkalmazkodás. És természetesen nem hiányozhat az előző esztendőnél is jobb munkaszervezés, a szorgalom, a minden körülmények között való helytállás.

A zárszámadások előtt — megyénk szövetkezeteiben érdeklődve — nem véletlenül tapasztaltuk, hallottuk szinte mindenütt azt, hogy a mostani számvetések fő jellemzője nem annyira a visszatekintés lesz az elmúlt gazdasági évre, hanem inkább a hogyan tovább útjának keresése, meghatározása. A közgyűlések, küldött- gyűlések, a szövetkezeti demokrácia e fórumainak jó munkáját elősegíti, hogy biztató az indulási alap, hiszen gazdaságaink legtöbbjében nemcsak eredményesen zárják az elmúlt évet, de jól is alapozták az idei esztendő gazdálkodását. Hogy csak néhány példát említsünk: a bekecsi Hegyalja Tsz-ben például az előző év nagy „felfutása” után is sikerült a termelést további 20 százalékkal növelni, s túlszárnyalják a 40 millió forintos nyereségtervet; a krasznokvajdai Bástya Tsz-ben — az előző esztendők súlyos gondjai után — a termelési érték a tavalyi 109-ről 130 millió forintra, a nyereség pedig 7-ről mintegy 10 millió forintra növekedett.

A megyénkben az elkövetkező napok- 1 ban, hetekben zajló zárszámadásokon és tervtárgyaló közgyűléseken a legfontosabb most az, hogy a beszámolók „tükrözzék” a valós képet, a tennivalókat, és a részt vevő tagság tisztában legyen a feladatokkal éppen úgy, mint a lehetőségekkel, és ismerje a nehézségeket, a gondokat is, amelyeken úrrá kell lennie.

Ü».

Élelmiszer-gazdaság

lej folyamatosan, jó minőségben

Kunsági gomolya, habosított túrókrém, Daniella túróhab stb. a Borsod megyei Tejipari Vállalat termékeinek teljes felsorolása helyett egy „megállapítás”: iél van. A tél pedig a téli örömök mellett a disznóölések ideje. Ilyenkor még inkább aktuálissá válik a szólás — miszerint nem csak disznósajt van.

Hogy miért mondjuk mindezt? Talán mert oly sokat hallunk, olvasunk, beszélünk az úgynevezett egészséges fogyasztói, illetve táplálkozási szokásokról és oly keveset teszünk érte.

Aki jól jár...

Amíg például egy nyugateurópai országban átlag 300 liternek megfelelő tejet, illetve tejterméket fogyasztanak el, addig mi magyarok mintegy 180 liternyit iszunk és eszünk meg fejenként. Ösztönző felhívásunkban nem csekély annak a megfontolásnak a szerepe sem, hogy a tej és tejtermékek — azonkívül, hogy igen értékes tápanyagokat tartalmaznak — államilag dotáltak. Aki tehát sók tejterméket fogyaszt az jól jár, hiszen fogyasztásának egy részét az állana fedezi.

Lakatos Árpádot, a Borsod megyei Tejipari Vállalat főmérnökét arról kérdeztük, milyen volt az elmúlt év és mit terveznek az idén. Kérdéseink kiindulópontjául az élelmiszer-gazdaság fontosságának elismerése szolgai. Ezenkívül az a tény, hogy hazánkban a tejipar — az élelmiszeriparon belül — egyenletesen, de csak köze- • pesen fejlődik.

Ahhoz persze, hogy a Borsod megyei Tejipari Vállalatot elhelyezhessük a megfelelő koordináta-rendszerbe, hogy nagyságát, helyét meg- katározhassuk, jó tudni: működési területe Borsod megye egészére és Heves melts'6 egy részére terjed. A

vállalat alig több, mint ezer dolgozója 1 milliárd 600 millió forint értékű terméket állít elő.

Értékesebb tej

A miskolci tejüzemhez a polipackos tejtermékek; a kakaó, az iskolatej, a vaj- gyártás, a Gervais-termékek, és nyáron a „tejbőség” idején, még a takarmánytejpor gyártása is kötődik. Az egri üzem nevét arz étkezési túróval kapcsolhatjuk össze. Sátoraljaújhelynek a trappista sajt a specialitása, míg Mezőkövesdet — tejipari vonalon — a kunsági go- moiya és a göcseji csemege fémjelzi. Ózd „csupán” kereskedelmi, áruelosztó szerepet tölt be.

Tavaly a mezőgazdasági nagyüzemektől és a kistermelőktől mintegy 136 millió liter tejet vásároltak fel. Nem hagytak íelvásárolat- lanul egy litert sem. Borsod megye földrajzi adottságát, aprófalvas településeinek nagy számát ismerve elképzelhető, hogy nem volt ez könnyű feladat és nem is olcsó dolog.

Ennek ellenére az idén a vállalat több tejet szeretne felvásárolni. És tegyük hozzá : nemcsak többet, hanem jobb minőségűt, mikrobioló- giailag értékesebbet. Hiszen kiváló minőségű készterméket csak jó alapanyagból lehet gyártani.

Drágább, de olcsóbb

Ma még lehet, hogy ez csak vágyálom... Ez idő szerini hazánkban ugyanis elsősorban a tej magas zsír- tartalmát fizetik meg, ám annak mikrobiológiai értékelése elmarad. Ügy tűnik, 1983 januárjától itt is kedvező változás történik. A mikro- biológiailag is értékelt tejet — amennyiben az első osztályú minőségű, tehát alacsony csíraszámú — literemként egy forinttal magasabb áron vásárolják fel.

Látszólag ez plusz kiadós a tejiparnak, az államnak. A valóságban azonban visszatérői az egészségesebb, jobb késztermékben, de a tejipar veszteségeinek csökkentésében is. Ma még mintegy 5 százalékra tehető — gyakorta a kelleténél magasabb csíraszám miatt — a vissza- áruzásra kerülő tejtermékek mennyisége. Ez értékben, csak ennél a vállalatnál legalább 20 millió forintot tesz ki és akkor még nem is szóltunk a feleslegesen lekötött termelőberendezésekről, az elpazarolt energiáról, a« oda- és visszaszállítás költségeiről.

A vállalatnak a termékszerkezet-átalakításra, a minőség javítására, az energiatakarékosságra való törekvése és ezen a téren eddig elért eredményei csak dicsér- hetők. Hasonlóan elismerésre méltó a vállalat; piac- szemléletű gondolkodása. így például az, hogy egy deci fel- vásárolatlan tejet sem hagynak sehol — erre utal a 360 tejgyűjtő csarnok, ami körülbelül háromszorosa az országos átlagnak, de az is, hogy a kereskedelmi partnereiknek biztosítják a rendelések operatív változtatását. Például a pénteki kiszállítást, csütörtök kilenc óráig módosítani lehet. Nemcsak rajtuk múlik tehát, hogy friss, jó legyen az ára. És ez előremutatóan jó dolog.

*

Aki ma a mezőgazdasági termékek feldolgozása, szállítása, hűtése, raktározása, csomagolása terén számottevőbb tapasztalatot, jelentősebb előnyt szerez, az talán a jövőt nyeri meg.

Közismert, hogy a világ élelmiszer-termelése elmaracT a szükséglettől. Így élelmiszer-gazdaságunk — és a tejipar is ehhez tartozik — gazdaságossága. versenyképessége, a kapacitások mérete hosszú távon a holnapot jelentheti.

Baehcct Miklós

Kendi Mihály lezárta a nitridáló kemencét, amelyben a szerszámok élettartama megkétszerezhető.

Jó, ha pörög az árammérő...

Sokat, és sokan gondolkodtak azon a Csavaripari Vállalat 2. számú Ongai Gyárában. hogyan teremtsék meg az ötnapos munkahét bevezetésének feltételeit. A szakemberek kiszámították: a termelésből harminc nap esik ki. A feladatok viszont nagyobbak az idén, az itt gyártott kötelemekre változatlanul nagy az igény, több mint hat százalékkai nagyobb termelési értéket kell előállítaniuk.

Lukács László, a gyár igazgatója elmondotta: ebben az évben 357 millió forint termelési érték előállítását -várja a gyártási az ország, s ez nem kevesebb, mint egymilliárd 611 millió darab csavar elkészítését jelenti. Többet, s jobban termelni akkor sem egyszerű feladat, ha ugyanannyi idő áll rendelkezésre, mint korábban. A gyárnak emellett még egy sajátos gonddal kell megküzdenie: több mint ezerkétszáz dolgozójuk 56 településről jár be. A munkakezdést lépcsőzetesen oldották meg eddig, s ezután is nagy összhangra lesz szükség, hogy a megnövekedett feladatokat rövidébe idő alatt kifogástalanul teljesítsék. A gyárban már az elmúlt év augusztusában felméréseket készítettek; a gvár vezetői a dolgozók véleményére voltak kíváncsiak, tőlük akarták hallani azokat a javaslatokat, amelyek a jobb munkát lehetővé teszik. A kérdőíves felmérés egyértelműen bizonyította: a gyárnak vannak még tartalékai, az eddigi módszereken a nap minden órájában lehet és kell is változtatniuk. Szocialista brigádvezetők értekezletén, termelési tanácskozáson, műszaki konferencián született meg a döntés.

— Mit emelne ki ebből az igazgató?

— Sajátos módszerekkel

próbálkoztunk a munkaidő mérésére — mondja Lukács László. — Alapul a villamos energia fogyasztását mérő berendezéseket vettük. Megfigyeltük, hogy' bár a munkaidő hat órakor kezdődik, a csúcsfogyasztás mégis hét órára tehető. Kilenc órá- is egyenletes, megfelelő fogyasztást mértek a berendezések, ám kilenctől ismét csökkent, a villamosenergia- f el használás. Ekkor tartják dolgozóink a reggeli szünetet. A következő csúcsfogyasztást tizenegy órakor mértük. Ezután, sajnos, ismét csökkent a villamos energia felhasználása. Ezt persze nem az ésszerű takarékoskodás eredményezte. A dolgozók akkor már hazafelé készülődtek

__A délután

i műszakban pedig még ennél is kedvezőtlenebb kép tárult elénk. Mindezek megszüntetésére konkrét ígéretet kaptunk a dolgozóktól. Azóta valóban kedvezőbb adatokról adhatunk számot.

— Acs ongai gyárban csali- nem négyszáz termelőberendezésen ckjlgo-znak, a gépek régieb, gyakori a meghibásodás.

— Ez így igaz — jegyzi meg az igazgató. — Ám t artalékaink itt is vannak. Eddig az volt a gyakorlat a gyárban, hogy a gépeket munkaidő alatt javítottuk. Januártól viszont a karbantartó szakemberekből egy komplex, tizenkét tagú brigádot szerveztünk, akik éjszaka fogják elhárítani a géphibákat. Az ő feladatuk lesz a rangsorolás is. A termelékenyebb gépek javításáé az elsőbbség.

— A dolgozók eddig egy negyedév termelési feladatait ismerték. Ügy tudom, ebben az évben nagyobb perspektívát tárnak mind a

termelést közvetlen irányító, mind pedig a termelésben részt vevő szakemberek elé.

— A perspektíva egy negyedévvel megnövekszik — mondja az igazgató. — Az üzemrészeknek féléves terveket adunk. A jobb előkészítés érdekében, a dolgozókkal is ismertetjük távlati feladatainkat. Az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy egy szakmunkás ne ismerje a másnapi munkáját. Az anyagot, a szerszámot ennek megfelelően kell előkészítenie mindenkinek.

— Különösen a melegüzemben volt nagy eddig a szerszámkopás. Mit tettek a szerszámok élettartamának növelésére?

•— A legtöbb tartalékaik ebben rejlik. Kidolgoztunk egy új eljárást, amely lehetővé teszi, hogy a szerszámcserék feleannyi időt vegyenek igénybe, mint korábban. A gyárunkban tevékenykedő gépipari tudományos egyesület tagjai felvették a kapcsolatot a Nehézipari Műszaki Egyetemmel. Ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy sikerült megoldanunk egy nitridáló berendezés beüzemelését, amely a szerszámok élettartamának megkétszerezését teszi lehetővé. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy 900 Celsius-fokra fölmelegítjük az anyagot, s gáz formájában nitrogént viszünk be egy zárt rendszerbe, amelynek hatására a szerszámok felülete f ölkemény edik, és kopásállóbbá válik. A beruházás G00 ezer forint befektetést igényelt, a költségek viszont már az idén megtérülnek. A módszer tökéletesítésére törekszünk. A hangsúlyt most a boridálás kidolgozására tesszük. Ezzel a módszerrel ugyanis lehetőség nyílna a szerszámok élettartamának megháromszoro- zására is. A haszon percekben. s forintokban mérhető.

— A gyárban az új munkarendnek. követelményeknek megfelelően üzemszervezést is megvalósítottak. A gépek többsége új helyre települt.

— Az áttelepítésben a gyár dolgozói egy emberként vettek részt. A budapesti gyárból olyan berendezéseket telepítettünk ide. amelyek kihasználtsága ott nem volt megfelelő. Számunkra viszont mind az eljárások, mind a termelékenység növelését teszik lehetővé ezek a géoek. Tetszetősebb, s jobb minőségű termékeket tudunk előállítani ezeken a gépeken. A munkafogásokai még Budapesten sajátítótták el dolgozóink. így a beüzemelést zökkenőmentesen sikerült megoldanunk.

Üj gépekkel gazdagodott a Csavaripari Vállalat 2. számú Ongai Gyára. Lekhner János technikus a sikmenetköszörű-gépen dolgozik.

Déváid Hedvig fotó: Laezó József

i