Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

1982. január 20., szerda ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 Vizsgálat, szerződéses Ízletten A pamutfonóban Ákos Margit, a miskolci pamutfonoda elöfonósa, a November 7. szocialista brigád vezetője, oki ai elmúlt évben kiemelkedő átlagteljesítményt ért el, jó minőségű terméket gyártott. Képünk munka közben készült róla. Fotó: Laczó József Budapesti tudósítónktól Pillantás a íéne Növekedjen az üzletvezetők önállósága, legyen nagyobb az anvagi érdekeltségük, a kereslethez jobban igazodjék az áruellátás, javuljanak a vásárlási körülmények. Töb­bek között e célok érdekében tette közzé 1980. szeptember 30-án rendeletét a Miniszter- tanács. Merőben új formát sorakoztatott az eddig ismert állami, szövetkezeti és ma­gánkereskedelmi mellé: meg­született a szerződéses üze­meltetési forma. Mindez hoz­zájárult ahhoz, hogy növe­kedjenek a vállalati és a népgazdasági bevételek, egy­szerűsödjék a vállalati köz­ponti irányító munka és ad­minisztráció. BORSODI TAPASZTALATOK Az 1980-as év végétől ta­valy februárig 57 kiskereske­delmi és 20 vendéglátó egy­séget ajánlottak fel megyénk­ben a vállalatok szerződéses üzemeltetésre. A vendéglátó üzletek iránt élénkebb volt az érdeklődés, kevesebb ru­házati. iparcikk- és élelmi­szerbolt kelt el a versenytár­gyalásokon. A Borsod megyei Keres­kedelmi Felügyelőség az él­múlt év novemberében vizs­gálta a szerződéses formában üzemeltetett vendéglátó és kereskedelmi egységek mű­ködését. Áttekintették az áru­ellátást. a kiszolgálást, a for­galom alakulását, vizsgálták a környezeti kulturáltságot, nem utolsósorban a fogyasz­tói érdekvédelmet. Az eddigi tapasztalatok szerint mind a lakosság el­látása, mind a vállalatok szempontjából kedvezőnek ítélték meg a kereskedelmi felügyelők az új üzemeltetési formát. Emelkedett a forga­lom, amely a választék bő­vítésének, az árukínálat Ja­vításának az eredménye. A szerződéses boltvezetők a nyitvatartási időt is a vevők, a vendégek igénye szerint szabták meg. „ÜGYESKEDÉS” ITT ÉS OTT * 1 Az idegenforgalmi fősze­zonban 19 szerződéses üzle­tet ellenőriztek a kereskedel­mi felügyelők. A fogyasztói érdekvédelem tapasztalatai ezekben az üzletekben már nem olyan kedvezőek. Csak egyet említsünk: a próba- vásárlások egyharmadában megkárosították a vendége­ket, átlagosan 5 forint 80 fil­lér összeggel. Néhány üzlet­ben még a saját felvásárlású vegyes gyümölcspálinkát is szilvapálinkaként árusítot­tál:. a kaszinórum árát „fel­kerekítették”, de előfordult szűk mérés és minőségrontás is. A szeszes ital értékesítésé­nek tilalmát 3 vendéglátó üz­letben szegték meg azzal, hogy a szeszkorlátozás idejét nem tartották be. A miskolci Mignon presszóban pedig reklámfeliraton hirdette a vezető: „Akció! Akció! Itt igyon! Szesz régi áron!” 1 Egyes termékek árkialakí­tása még több problémát okozott, mivel az ellenőrzött vendéglátó üzletek több mint 17 százalékában helytelen árakat állapítottak meg. A Borsodi Vendéglátó Várhegy vendéglőjében például nyers füstölt kolbászt állítottak elő. A helytelen haszonkulcs meg­állapítása miatt, a 421 kiló kolbásznál az árdrágítás ösz- szege 12 639 forint volt. Jó példákkal is bőven ta­lálkoztak a felügyelők. Több üzletvezető saját pénzéből vásárolt asztalokat, székeket, mélyhűtöládát, grillsütőt. A melegkonvhás üzletekben bő­vült az ételválaszték, ezek közül is kiemelkedik a Mis­kolci Vendéglátó Vár étter­me. Itt hatféle levest, 16-féle készételt, háromféle főzelé­ket, hétféle gyúrt, főtt tész­tát. nyolcféle savanyúságot kínálnak az étlapon, másod- osztályú áron. A főtt sertés- csülök mellett megtalálható a kakukkfűvel ízesített tarja­szelet pirított velővel is. NYESEGETNI A VADHAJTÁSOKAT A vizsgálat során feltárt szabálytalanságok megszün­tetése érdekében a Borsod megyei Kereskedelmi Fel­ügyelőség több intézkedést tett. A kisebb hiányosságok leküzdéséért a helyszínen ta­nácsokat adtak, a szabályta­lanságok miatt több dolgozót írásban figyelmeztettek, több mint húsz dolgozót összesen 46 000 forintra bírságoltak meg. Mégis, a felügyelők véle­ménye szerint csak a vad­hajtások nyesegetésére volt szükség. Mert az igazság az, hogy a szerződéses üzemel­tetési forma bevezetése me­gyénkben is új színt hozott a kereskedelembe, különösen a vendéglátásba. Ez utóbbi területen váltott ki legna­gyobb érdeklődést mind a szakemberek, mind a vendé­gek részéről. Összességében pedig javult a fogyasztói ér­dekvédelem is. Mikes Márta ________________________ kor az áruház zárva van, akkor a környék kisebb üz­leteiből szerezhetnék be a szükséges dolgokat, örülünk a plusz napnak, mégis örö­münk akkor lenne teljes, ha ezzel az egy nappal többet, és nem pedig úgy mint most, ke­vesebbet tölthetnénk együtt család tagjainkkal. * Kürti Istvánná az iparcilck- részlegnél dolgozik, az aján­dékosztályon : — Nálunk nincs ok a pa­naszra— szól mosolyogva az asszony —, hiszen a már megszokott minden második heti szabad szombatunk meg­hagyása mellett kapjuk a sza­bad napot. Igaz, hét közben az eddiginél később érünk haza rövidebb az idő gyere­keink iskolai élménybeszá­molójának meghallgatására, de majd megszokjuk ezt is. Hiszen, ha jól használjuk ki a szabad napunkat, akkor a szombatokon nem kell annyi házimunkát végezni, és ezzel valóban megszaoorítiuk a közös programok óráinak számát. Drótos Józsefné a vasáruk­nál van: — Nem olyan veszélyesek ezek a hétköznapi hosszabbí­tások, mert annyi időnk min­dig van, hogy a kisebb be­vásárlást elvégezzük. A muh- kahelyekéhez hasonlóan, ne­künk, háziasszonyoknak is át kell Rzem’eznünk az otthoni teendőinket., hogy a mind­annyiunk örömét szoioáló új­donság bevezetése valóban elérje célját és tartalmasab­ban, hasznosabban tölthessük el megnövokedett szabad időnket.. Monos Márta Az ember saját környeze­tét, a mindennap látott dol­gokat nem tartja érdekesnek, hiszen az úgyis olyan, ami­lyen. Ám annál élénkebben reagál a megszokott környe­zet hirtelen megváltozására, egy addig nem hallott zajra, eltávolított fára, kőre, útra, épületre. Ugyanígy az olyan dolgokra is, amik nem hiá­nyukkal, hanem létezésükkel tűnnek szembe, módosítva az addig megszokott képet. Így vagyunk ,a Marx tér­rel hosszú-hosszú évek óta. Az ember tudomásul vette, hogy az a fa, az az oszlop ott áll, ahol tegnap, a múlt héten, tavaly. De mostanában nincs a helyén semmi. Azaz, a régiből nagyon sok minden eltűnt, új dolgok nőttek, nő­nek a földből, föld alól. Bi­zony, az utóbbi pár évben — amióta esténként rossz vilá­gítás mellett porban, néha tócsákban, kövek, tégláik, va­sak, deszkák között sűrű em- berxömegben botorkálunk, amíg megkerüljük a teret, hogy elérjük a messze ke­rült trolit, villamost, egyál­talán átjussunk a nagy for­galmú csomóponton — meg­izzadunk. Biztos, hogy ez a mostani térátépítés, szándékosan nem rekonstrukciót, felújítást írok, mert ez nem a régi fel­újítása, hanem egy sosem­volt csomópontegyüttes lét­rehozása, a tér eddigi törté­neténél: legjelentősebb állo­mása. Néhány éve a KRESZ- ben még úgy tanultuk, hogy Budapest körforgalmú cso­mópontjainak egyike a Marx tér. Azelőtt meg nem is volt körforgalom, csak sima ke- I reszteződés közlekedési lám­pákkal, még korábban pe­riig forgalomirányító rend­őrrel. , Anélkül, hogy túl messzire visszamennénk, elég csupán • arra utalnunk, hogy amikor Klösz György, a neves fo­tográfus 1877 táján nagy, üvegleiriezes kamerájával len­csevégre kapta a Nyugati pályaudvar előtti térséget, azon bizony még négy-öt mé­ter mély, 15—20 méter szé­les szárazárok húzódott sár­ga orgona-, kökény- és rez- gőnyárfa-bokrokkal. dús fű­vel, totyogó apró libákkal, kacsákkal és a rájuk ügyelő bőszoknyás, kantusos, befont hajú kis libapásztorlánnyal. A bokrok mögött pompázott a párizsi G. Eiffel építővál­lalat tervei szerint 1877-ben elkészült — az akkori Euró­pa egyik legkorszerűbb fej­pályaudvarának számító — Nyugati nagycsr oka. Az új körút rohanvást ha­ladó építése aztán elnyelte a barátságos kis ligetet. A szá­razárkot, a valamikori Duna- holtágal feltöltötték, de előbb végighúzták benne a csator­narendszer fő ágát. A széles, észak—déli út, Pest ősi kive­zetője, a Váci körűt és az építés alatt álló Nagykörűt találkozásánál már a múlt század hetvenes éveinek vé­gén eléggé tágas keresztező­dés alakult ki. 1876-ban megnyílt a Margit-híd is, de a tér még jó néhány évtize­dig csal: kereszteződés ma­radt. Aztán hamarosan követke­zett a ház — a Zrínyi Nyom­da mai épülete —, amelynek harmadik-negyedik emeleté­ről hála Korbnak és Giergl- nek, a két tervezőnél:, no meg a Légrády testvéreknél:, az igényes és főleg gazdag megrendelőknek, ma is ki­pillanthatunk az előttünk ki­bontakozó új térre. A java­korabeli nyomdaépület (az alapkőletételtől a kulcsátadá­sig egy év telt el mindössze, ez az építési tempó még 1895- ben is gyorsnak számított!) sok mindent látott, időben többet, sokkal többet, mint mi. Látta az ezredforduló karneváljait, a tereken, utcá­kon, később az angyalföldi proletárok 1912-es nagy tün­tetését, a szemközti pályaud­varról az első világháború frontjaira induló katonatö­megeket, az 1918-as ősziró­zsás forradalmat, Hock Já­nost, a Nemzeti Tanács 1918- as elnökét mindenképpen, aki e téren mondott lelkesítő be­szédet, a 19-es vöröskatonák menetelését. Aztán a darutol­lasokat, az Árpád-sávosokat, a keki, a csukaszürke és a más színű egyenruhákat... De mert a ház csak állt, s egykedvűen nézett le a térre, büntetésül háromszáznál több nagy lövedék csapódott bele 1944—45 telén. Elpusztult a teljes felső emelet. Talán va­laki, aki most szemközt, lent a téren formálja a betont, még emlékszik az újjáépítés­re, esetleg részt vett a nyom­daépület felújításában is. S talán azt is tudja: e szobák­ban Mikszáth Kálmán évekig lakott, e falak között sokszor megfordult Ady, Karinthy, Kosztolányi, Stollár Béla és mások. A térről pedig — kiderült —, hogy még neve sincs, ezéi-t 1914 őszén elnevezték. Har­mincegy évig Berlini térnek hívták, 1945. április 17-től Marx tér a neve. Szóljunk kicsit a jövőről. Ez annál in­kább is indokolt, mert ez a jövő pillantásainktól kísérve egyre határozottabban látszik fent és ha a tér alá me­gyünk, látható a föld alatt is. Részben a régi trolibusz­végállomás helyén magaso­dik az új Metró-Skála acél­váza. Az emeletek födémjei készen vannak, a csontváz öltöztetése folyik. Valahol hátul az acélrengeteg mélyén több liftakna épült. Készen vannak a szilárd lépcsők, ki­rajzolódnál: a mozgólépcsők keretei. Mekkora lesz az áru­ház? Összehasonlításul, a bu­dapesti Skála nagyáruházban 14 000 négyzetméter vásárló- területen közlekedhetünk, a Metró-Skála 22 000 négyzet­méteres lesz. A Sugár Áru­ház után az ország második legnagyobb áruháza lesz, de nem kétséges, a forgalma, centrális elhelyezkedése mi­att, rekordot dönthet. Akik szeretj ül: a teret, s még mos­tani összevisszaságában is el­igazodunk benne, nem jár­hatjuk körbe anélkül ezt az épülő acélkolosszust, hogy ne mozdulna meg bennünk va­lami. Egy icipici melegség, egy örömrezdülés: ez a mi­énk, ez bennünket emel, mindannyiunkat gazdagít. Ez sehol másutt nem látható, csak nálunk, csak erre a tér­re jellemző. , A pillantás pihenés nélkül futhat tovább, hiszen elké­szült a téráthidaló felüljáró. Fent narancssárga lámpasor; alatta autók fénycsíkjai, lej­jebb újabb, keresztirányú Cénysávok, sárga, fehér, piros villódzás, meleg fényt ontó kandeláberek. Hol van már a tér szégyene, az llkovies, a részeggyár, a mocskot és bűzt okádó lebuj? Nem, senkinek sem hiányzik, de az is hoz­zátartozik a tér történetéhez. A helyén hamarosan autók futnak. És lent a mélyben, több mint hét emeletnyire a tér alatt? Ide már pillantás sem hatol le. A csend, a sötétség, a hideg és a nedvesség biro­dalma volt, amíg a metró ide nem ért. Az észak—déli szárny egyik legfontosabb ál­lomása. aluljárórendszere épült itt ki majdnem telje­sen. Csak az állomás felirata árulja el majd az idegennek, hogy fent a főváros' legkor­szerűbb tere fogadja az érJ kezűket Vélemények az „ötnaposról” a Akkor dolgoznak, amikor mások pihennek a Az otthoni teendők átszervezése Az ötnapos munkahétről hallhatunk a rádióban, infor­málnak bennünket a televí- ztéban, az újságokban. Be­szélünk róla, mert a megva­lósítás mikéntje mindany- nyiunkat egyformán érdekel, hiszen megszokott életfor­mánk, szokásain!: átalakítá­sával jár. Ez némelyütt zök­kenőmentesen megy, másütt viszont gondokat, problémá­kat vet fel. Erre kerestünk és találtunk példát a minap Le- ninvárosban, a Sajó Áruház­ban, ahol az ötnapos munka­hét bevezetése meglehetősen eltérő véleményeket váltott ki az ott dolgozók körében, n * — A kereskedelemben fog­lalkoztatottak akkor dolgoz­nak, amikor mások pihennek — mondja Sárasi Pál. az áru­ház vezetője. — A pihenőna­pokon vásárolják be a dolgo­zók a hétköznapoktól eltérő­en azokat a ruhadarabokat, bútorokat, amelyek kiválasz­tása több időt igényel, avagy a közeli névnapokra, szüle­tésnapokra szánt ajándéko­kat. Ezt figyelembe kellett vennünk az ötnaoos munka­hét bevezetésénél, amelynek kidolgozása nem kis felada­tot jelentett. Már csak azért sem, mert a Sajó Áruház két részre oszt­ható, a Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat és a Borsodi Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat termékeit áru­sító részlegre. S hogy miért okoz gondot a kettétagoló- dás? — A ruházati részlegnél harmincnégyen, az iparcikk­nél harmincán dolgoznak. Az áru jellegénél fogva, a ruhá­zatinál egy időben többen dolgoznak. Részben a vagyon­védelem, részben pedig a za­vartalan eladás biztosítása miatt. Így aztán az itt dolgo­zóknak eltérően az iparcik- kesekétől, másként alakult a szabad napjuk. A hét minden napján nyit­va tartó áruház dolgozóinak egyik fele minden második szombaton, másik fele min­den harmadik szombaton szabad. Hogyan fogadták ezt az asszonyok, mivel a dolgo­zók 99 százaléka nő. — őszintén szólva, én job­ban jártam azelőtt — mond­ja Celvikker Zoltánná, aki a cipőosztályon dolgozik. — Az­előtt minden második hét szombatján otthon voltam a családommal együtt. Most vi­szont, igaz. hogy minden har­madik héten három napom is szabad egymás után, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy a másik két szombati munka­nap mialt kevesebb hét vé­gét tölthetek a gyerekekkel és a férjemmel. A jelenlegi be­osztás szerint a . férjemmel , legközelebb valamikor már­cius végén töltjük együtt a hosszú hétvégét. — Nálunk is két gyerek van — folytatja Bene Csabáné, a férfi kötöttáru részleg dol­gozója. — Kétségtelen, nagy örömet jelent a heti szabad nap. ám a mi örömünket csorbítja kicsit a beosztási rendszer. Véleményem, és so­kunk véleménye szerint ru­galmasabb megoldást kellene alkalmazni. Arra gondolok, hogy valamennyien szíveseb­ben vállalnánk a meghosszab­bított nyitvatartást. ha min­den második szombatunk sza­bad lenne. Nem hiszem, hogy lényegesen csökkenne a for­galmunk. És a vásárlók sem járnának rosszul, mert ami-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents