Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 15. szám

ÉSZAK - MAGY ARORSZAG 4 1982. január 19., kedd A képernyő előtt HfS ­Megkezdődött hát a Riporter kerestetik újabb vetélkedŐBO­rozata. két héten belül megismerhetjük a teljes mezőnyt, ki-ki kiválasztja, ki mellé ál] oda, kinek szurkol, kit látna majd legszívesebben riporterként a képernyőn az elkövetkező évek­ben. A Riporter kerestetik korábbi sorozatai igen tehetséges embereket hoztak és a Magyar Televízió munkatársai között nagy számban találhatók az ily’ úton megismert és televíziós egyéniséggé nőtt egykori pályázók. Horváth János, Tóth Ká~ roly, Déri János, Horváth Péter, hódi György és még jó né- hányan így kezdték akárcsak a most éppen a vetélkedő mű- sorvezetőjeként szereplő Feledy Péter. Bizalommal és érdek­lődéssel nézzük hát az elődöntőket, hogy megismerhessük a nyilvános versenybe jutott tizennyolc fiatalt. Az első hatot már ismerjük a szombati adásból, s láttuk-hallottuk azt is, a zsűri miként vélekedett eddigi produktumaikról. Nem a kö- tokedés szándéka mondatja, hiszen több észrevétellel egyet kell értenünk, de az életük első riportjait készítő fiatalok még nem kész riporterek és talán akadt olyan észrevétel is zsűri­tag, vagy azok részéről, amely ehhez az első jelentkezéshez k'csit kemény volt; a hibák és manírok, amelyek ezekben a vizsgariportokban előbukkantak, a régi televíziósoktól örök­lődtek, a napi tévés gyakorlatban találkozhatunk nem eggyel közülük, ugyanakkor például egyetlen észrevétel nem hang­zott el a vágásokkal, a rendezéssel kapcsolatban. Például amennyire igaz, hogy a riporter nem figyelt a feleletre, ha­nem előkészített kérdéseivel haladt tovább, annyira igaz az is, hogy a vágás a feleletet nem egy esetben lemetszette. Bi­zonyára országszerte tetszett az első versenyző riportja az öreg guberálóval. Jól sikerült riport, de olyan téma, amely szinte ,.pofon csapja” a versenyzőt: itt vagyok készen, csak nyúlni kell értem; ideális riportalany kínálkozik, ezt megcsinálni való­ságos ziccer-szerep, ahogyan azt színházban mondanák. Meny­nyivel nehezebb azt bogozgatni, miért húzódoznak újabban a fiatalok a műszaki felsőoktatástól, a mérnöki pályától! Meny­nyire más egy ismert színházi rendezőt megszólaltatni és egy munkásszállás közművelődési lehetőségeit firtatni! És így to­vább. A pályázók többsége rokonszenvesen mutatkozott be. s talán nem is volt közöttük olyan nagy különbség, mint a zsűri ítéletében megmutatkozott. Jövő szombaton újra megnézünk hat pályázót. Déry Tibor 1955-ben írta az 1952-ben játszódó Vendéglátás című novelláját, amelyből most Makk Károly készített tévé- lilmet. Harminc év távlatából az azóta felnőtt generációknak ma már talán hihetetlennek is tűnik, hogy 1952-ben egy ide­látogató olasz mérnök előtt így alakoskodtunk, ennyire fél­tünk apróbb igazságok felfedésétől, legyen az akárcsak egy Kossuth-díjas esztergályos meglehetősen régi, rossz lakásá­rak megmutatása is. A Vendéglátás kapcsán a híres Patyom~ kin-faluk jutnak a néző eszébe, amikor is csak színházi dísz­letekhez hasonló homlokfalakat épített Patyomkin herceg Katalin cámő félrevezetésére. Nálunk is sok minden volt, amivel büszkélkednünk nem lehetett 1952-ben és ha valami módon külföldi szem vetődött annak közelébe, hát megmoz­dultak felső szervek a látszat megmentésére — de csak a lát­szatért —, hogy kedvezőbb legyen rólunk a kép, még ha alap­vetően hazug is. Egy ilyen esetet láttunk, s a kortárs nem ké­vés hasonló példát említhet a korból, ha nem is pontosan így történteket, de lényegében olyanokat, amelyekben a kényel­metlen valóság elleplezésére hasonló Patyomkin-akciókat haj­tottunk végre. Szerencsére, ma már szinte anekdotának tűnik mindaz, amit Déry oly szomorú valóságfeltárással és most Makk oly keserű iróniával láttatott. Töröcsik Mari megkese­redett, majd rövid órákra felcsillanó reményű és újra vissza­zuhanó munkásasszonya, Garas Dezső ügybuzgó csinovnyikfi- gurája, Jozef Kroner élettől meggyűrt munkása, Pécsi Ildikó hivatainoknóje remek alakítások voltak. A Vendéglátás-beli történés talán nem a legfontosabb vonulata az ötvenes évek elejének, de mindenképpen jellemzője. Harminc év múltán ilyen művészi megfogalmazásban emlékeztetni rá nem okta­lan. És a Vendéglátás mindezen túl értékes tévéfilm élményét is nyújtotta. Budapesttől Szingapúrig kísértük nyomon Vitray Tamással a MAHART Vörösmarty óceánjáróját, meg legénységét a Tengerre, magyar! négy adásában. Ha szerkezeti egyenetlen­ségektől nem is mentesen, de színesen mutatta meg a hajó és dolgozói életét, és nem kevés érdekességet az érintett útból. E tekintetben a két utolsó rész volt az érdekesebb. Képes úti­napló szerepre vállalkozott a négy adás. Ezt jól teljesítette. Benedek Miklós Mennyit ér a szellemi munka? A kérdésre adódó "válaszra manapság nagyon kíváncsiak a taktaharkányi Petőfi Termelőszövetkezet­ben, hiszen a Budapesten a hercegkúti tsz-szel közösen olyan tevékenységet alakítot­tak ki, amely elsősorban a szakmai hozzáértésen, s ter­vező munkán alapul. A két mezőgazdasági nagyüzem jól hasznosítja a népgazdaságnak azt az elvárását, hogy a szövetkezetek elsősorban olyan ipari, szolgáltató te­vékenységet alakítsanak ki, amelyekre eddig nem akadt vállalkozó. A közös ágazat jelenleg Ifi szakembert, első­sorban mérnököket, s szá­mítástechnikusokat alkalmaz, akik a megrendelők igénye alapján programozzák be a kisebb teljesítményű számí­tógépeket. A vállalkozás munkája kiterjed olyan megbízásokra is, amelyet kü­lönböző fővárosi vállalatok kérnek, hogy technológiájuk folyamatait módosítani tud­ják. Így egy-egy üzemrész­ben, csarnokban kamerákat helyeznek el, s szinte lény­képezik a műszakok munká­ját. Az állásidők elemzéséből kiderül, hogy milyen a mun­kaintenzitás s a gyártófo­lyamat mikor kényszerül szü­netre anyaghiány miatt. A több ezer adatból számítják ki a vállalkozás szakemberei azokat a gátló tényezőket, amelyek megszüntetése ese­tén a munka hatékonysága nőni fog. Ma este a képernyőn; Nem Amflcor a Jegesmedvék fel­cseperednek — ez a címe a harmadik folytatásához érke­zett NSZK-tévéfilmsorozat mai ötvenöt percének, amelyben nyomon követhetjük Lieven úr bonyolult kalandjait, te- kergős útjának hihetetlen, ám szórakoztatóan tálalt fordula­tait. Akik nézik a sorozatot, azoknak nem kell külön aján­lás. Elöljáróban — íme —egy kocka a mai filmből, amely az első műsorban 20 órakor jelentkezik. kei! mindig kaviár TársadaEni munka Patakon A társadalmi munka mi»-; den évben nagy segítséget je­lent Sárospatakon is a vá­rosfejlesztési. -szépítési fel­adatok elvégzéséhez. Az időn­kénti virágosítási, parkgon­dozási munkákon kívül ma­radandó létesítmények, így új játszóterek, fásított terek, gyermekintézmények is bizo­nyítják. mennyire szeretik a patakiak nagy múltú váro­sukat. A tanács ez idén is számít a lakosság ilyen jellegű tá­mogatására. Az 1982. évben 10,8 millió forint értékű tár­sadalmi munkát irányoztak elő a tervben, s ez félmil­lióval több az előző évinéL Az egy lakosra eső társadal­mi munka értéke eléri a 709 forintot. Japán módszer Tarcalon Dolgozzon otthon Hívja a 36-351-et! Automata telefon-üzenet­rögzítővel zárás után is ügy­felei rendelkezésére áll az Állami Biztosító Miskolc vá­rosi Fiókja. A beérkező tele­fonhívásokat, különféle kár- bejelentéseket az üzenetrög­zítő magnószalagra tárolja, a munkanapok kezdetén pedig visszahallgatják a szalagot és nyomban megkezdik a kár­bejelentéssel, illetve kárren­dezéssel kapcsolatos intézke­déseket. Érdeklődésünkre dr. Föve- nyessy József, az intézmény igazgatója elmondotta, hogy több más vállalathoz, intéz­ményhez hasonlóan az év ele­jétől a biztosító is áttért az ötnapos munkahétre. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy szombatonként valamennyi egység és fiók zárva tart, reggel fél 8 és 12 óra között azonban a miskolci városi fiókban ügyeletet tartanak, ahol az ügyfelek kárt jelent­hetnek be, felvilágosítást kér­hetnek és biztosítást köthet­nek. oinoszáp A szabad szombatokkal kapcsolatban azonban felhívta a figyelmet egy már régeb­ben bevezetett és most még jelentősebbé váló szolgáltatá­sukra, a telefon-üzenetrögzí­tő automatára, amely éjjel­nappal az ügyfelek rendelke­zésére áll. Az automata a kö­vetkezőkre „kíváncsi”: név, lakcím, telefon, milyen bizto­sítással rendelkezik az ügy­fél, milyen kár érte és me­lyik a legalkalmasabb idő­pont arra, hogy a kárszakértő felkeresse. A szombattól hétfő regge­lig érkező üzenetek, illetve kárbejelentések feldolgozását a hét első munkanapjának reggelén azonnal megkezdik és ha telefonnal rendelkezik a kárbejelentő, nyomban „visszajelzést” is adnak. Az automata üzenetrögzítővel lé­nyegében élővé és állandóvá vált a biztosító ügyeleti rend­szere, hiszen a 36-351-es te­lefon bárhonnan, bármely időpontban hívható. Érdekes, főleg Japánban honos módszert valósítottak meg a közelmúltban a tar- cali Tokaj-hegyaljai Terme­lőszövetkezetben. Ennek lé­nyegét két szóval ki lehet fejezni: dolgozzon otthon, így például termelőmunkába tudták leap csői ni a gyes-en levő kismamákat, s azokat az asszonyokat, akiket a ház­tartás, eddig nem engedett dolgozni. A szövetkezet kis ráfordítássá! központi fotó­laboratóriumot hozott létre, ahol grafikus s fényképész alkalmazásával a megrendelt matricákat, figyelmeztető fel­írásokat, dobozcímkéket a nyomtatásra . elő tudják ké­Űj ABC-áruház épül ebben az esztendőben Alberttele- pen. Az új létesítmény meg­építéséhez, amely várhatóan ez év őszére befejeződik, a szíteni. Mivel kis szériákról van szó, a nyomdaipari vál­lalatok nem, vagy drágán vállalták ezeket a munkákat, amit Tarcalon bedolgozói rendszerrel, lényegében házi- iparilag olcsón valósítanak meg. A munkát vállaló het­ven asszony a szövetkezettől a húzópadot, a festékeket s a mintát ábrázoló szitát kapja meg, s ráérő idejében, erejétől függően műanyagra, papírra, lemosható matricák­ra nyomja azokat. Az üzemág az elmúlt évben hatmillió fo­rintos árbevételt, s közel 1,5 millió forintos nyereséget hozott a szövetkezetnek. nagyközségi tanács hatmillió forintot biztosított, és térítés- mentesen adja az építésre al­kalmas területet is. Új áruház épül Játék a jégen Jóval fagypont alá süllyedt szombaton a hőmérő higany- száia. A kazincbarcikai Kun Béla Általános Iskola kis- és nagydiákjai mégsem a tévé­nézést választották hét végi programul. Szombaton dél­utánra hirdette meg ugyanis az iskola úttörőcsapata a ha­gyományos „Játsszunk a jé­gen” vetélkedőt. Hagyomá­nyos bizony; mert már évek óta korcsolyapályává változ­tatják az iskolaudvar egy ré­szét, amikor mínuszba megy át a hőmérséklet. S ha van korcsolyapályájuk, az már csak természetes, hogy leg­alább egy alkalommal monst­re programot is szerveznek. Azaz: jégre csalnak minden­kit, aki él és mozog. Ezen a szombaton négyszáz diákjukat sikerült kicsalo- gatm a szobából. Legalább ennyien vettek részt a gyor­san pergő, sok ügyességet kí­vánó játékokban. Korcsolyá­val és korcsolya nélkül. Ügy állították ugyanis össze a vetélkedőszámokat, hogy a nézők is kimelegedhessenek — s ne csak a buzdítástól. Volt aztán így kötélhúzás, aminek egyszerre akár ötve- nen is nékirugaszkodhattak. Vállalkozó volt bőven, néha egymástól alig fértek a kö­télhez. A legtöbb feladat vi­szont — természetesen — a korcsolyásoknak jutott. Oly­kor — mint felvételünk is bizonyítja — nemcsak lábra, kézre is jutott belőle. Ta- licskázni pedig néha még tornateremben sem olyan egyszerű dolog. Volt azután még szánkóhú­zás, s kötélbe kapaszkodó kis társukat is be kellett jut­tatniuk a célba. Az iskola pedagógusai úgy állították össze a programot, hogy le­hetőleg minél többen „szó­hoz jussanak”. Ezt a törek­vésüket illusztrálva mondjuk el: ezer darab csokoládé ta­lált evőgazdára az eredmény- hirdetések után. S talán mondani sem kell; bőven fo­gyott a forró teából is,- ame­lyet a szülők osztogattak. A barcikaiak jeges játékát jó példának tekinthetjük. Sok szülő, pedagógus önfeláldozó munkájával alakították ki, s tartják rendben a pályát. Kellemes időtöltést, egészsé­ges kikapcsolódást biztosítva ezzel az iskola gyerekeinek. S nemcsak a szabad időben teremtettek lehetőséget e té­li sport gyakorlására: tan­órákon — testnevelésórákon — is szorgalmasan róják a köröket, gyakorolják , a jé- gen-mozgást. Tehetik, mert a testnevelési szertárban jó né­hány pár korcolyacipő is van. így minden gyereknek jut, vagy saját, vagy kölcsön­be adott. S a teabevételből — egy forintért kaphatnak a gyerekek egy nagy bögrével — újabb felszerelés vásárlá­sát tervezik. Nos. ha úgy tét» szik, ez az ötletük is köve­tésre méltó, mert életre való. S mert a szülők összefogása, sePÍtőkészsége a everekek -a- vát szolgálja. A s7.ombati ve­télkedő pedig arra is jó pél­da, hogy télidőben is lehet — ilyen vagv olvan címmel — egy egész iskolát megm - gató soorldélutánt szervezni. S a mozgás mellett a vidám­ságot is biztosítani lehet.. 1 (cs. a.) Rövid határidőre, soron kívül vállalunk villanyszert F ■ Megrendelő cím: TEMPÓ Általános Szolgáltató Ipari Szövetkezet 4401 Nyíregyháza, Mártírok tere 9. I. em. Pf.: 120 Telefon: 11-914 — Részlegvezető

Next

/
Thumbnails
Contents