Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-04 / 2. szám
F.SZAK-MAGYAROKbZAÜ 4 1982. január 4., hétfő Hangversenykrónika Hat év híján félezer esztendős ősnyomtatvány a Stuttgartban, 1438-ban készült Gaufredius Summája Egy múlt századi Petöfi- verskötet miniatúra kiadásban Lévay József Könyvtár, a miskolci iskolák muzeális gyűjteménye Az új zene hete Éppen fél évszázada, hogy gimnazistaként először tekinthettem szét a már akkor is több mint háromszázhetven esztendős múltat számláló könyvtár polcrengetegében. A jó emlékű Kosztolányi tanár úr volt akkor a református gimnázium könyvtárának vezetője, a könyvtárban dolgozott, ott javítgatta latin dolgozatainkat. A dolgozat!tizeteket kellett vinnem, így kerültem először e könyvek közé. Kosztolányi tanár úr szíves örömmel vette, ha diákjai el-elnézelőd- nek, tájékozódnak a könyvtárban, megszaporodó látogatásaikkal a könyvek barát- jaivá lesznek. Az 1560-ban alapított ősi miskolci gimnázium könyvtára magával az intézettel volt egyidős. Áhítattal és tisztelettel léptünk be mindig oda, A könyvtár helyén a Zrínyi Ilona Gimnázium tantermei van.~ nak, maga a bibliotéka elköltözött a Felszabadítók útjára, egy régi, egykori iskolaépületbe. Kapujánál szerény tábla hirdeti: „Lévay József Könyvtár, a miskolci Iskolák muzeális gyűjteménye”. Ma hat helyiségből és megfelelő raktárból, kiegészítő helyiségeit bői áll a könyvtár, küllemében a sokaktól látogatott közkönyvtárakhoz hasonlít. De csak küllemében. Itt lehet kutatni, elmé- lyülten tanulmányozni könyveket, lehet jegyzeteket készíteni, de kölcsönözni nem. És ez itt természetes. Nem oktalan azonban röviden arra is visszatekinteni, miként telt el fél évszázad e könyvtár életében. Kosztolányi tanár úrtól a harmincas évek második felében vette át a könyvtárat dr. Csorba Zoltán, aki nagynevű elődje munkáját híven folytatta. Néhány év múlva azonban közbeszólt a második világháború. A gimnáziumból hadikórház, meg átmeneti szállás lett, felszerelése meg könyvtára ide-oda hányódott, kallódott, nagyrészt szét is hordták. A Kosz- tolányi-íéle 1937-es katalógus 34—35 ezer kötetet említ, ezek jelentős része elhányódott, majd a háború után a megmentett anyag egy része átkerült a Sárospataki Nagykönyvtárba. Ma — a különböző vásárlásokkal együtt — mintegy 36 ezer kötet lehet a könyvtár állománya, amiből közel húszezer a rendben feldolgozott. Folyamatos munkával évi négyezer kötetet tudnak feldolgozni. Az éves beszerzési keret minimális, a könyvtár- fejlesztésnél elsődleges a ICosztolányi-katalógus alapján készített hiányjegyzéknek megfelelő pótlás, azaz a valaha már megvolt könyvek ú jra-beszerzése, amiben igen nagy segítséget kapnak a budapesti Központi Antikváriumtól. Természetesen más anyagot is vásárolnak, elsősorban felszabadulás előtti kiadású társadalomtudományi műveket, folyóiratévfolyamok hiányzó példányait, egyebeket. Dr. Kis József né, a könyvtár vezetője szívesen ismerteti meg az érdeklődő látogatóval a könyvtár kincseit. Többek között a talán legértékesebbet, amelyet „Miskolci Aidhelm-töredék a Vili. századból” néven ismer a tudományos világ. A kézirat- töredék a Justinian! Institu- tionum Libri IV. című könyv kötésében rejtőzött. E könyv 1693-ban Jénában jelent meg és 11147-ben ajándékozta a Református Gimnáziumnak Chyk Mihály, az iskola egykori tanulója, aki akkoriban Gesztelyen volt iskolamester. Itt látható Alvinczi Péter Az Űrnak szent vacsoráiról való rövid intés című, 1622-ben Kassán kiadott könyvének egyetlen ismert példánya, Kecskeméti C. János ugyancsak 1622-ben Kassán nyomtatott, Pázmány Péter kalauzának tizenharmadik könyvére való Felelet című könyve egyetlen ismert példánya. Vagy az ősnyomtatványok közül itt • van Gaufredius Summája, amelyet 1488-ban Stuttgartban nyomtak, s a világon eddig egyetlen ismert példány. De említhető egy múlt századi könyvmi niatúra is: Petőfi versei. És persze még hosz- szan lehetne sorolni a kincseket. A könyvtárban ma is áhí- tatos csend van. Vannak állandó, beiratkozott tagjai, de egy ilyen jellegű könyvtárnál nem a látogatottsági statisztikai számok a döntők. Elsősorban a társadalomtudományokkal intenzívebben foglalkozók járnak ide. (Egyik leggyakoribb vendég dr. Kiss Kálmán tanár úr, aki jóval túl a nyolcvanon, ma is töretlen kedvvel dolgozik, kutat; egykoron ő váltotta katedránkon Kosztolányi tanár urat a latinéra n.) A pedagógia, a filozófia, az irodalom- történet iránt érdeklődők járnak ide legtöbben, de sok orvos is, s újabban, mióta jogtudományi intézet is van egyetemünkön, a jogászok. Jönnek a kutatók az ország minden részéből. A több mint négyszázhúsz éves könyvtár vonzó a kutatóknak. Legutóbb egy debreceni kutató egy régi kéziratos kötetben két, eddig ismeretlen Csokonai-verset fedezett fel. A Lévay József Könyvtár munkája természetszerűen valami fajta zártsággal jár. A feldolgozó munka eleve zárt, az olvasótermi böngészés, visszavonult tanulás is csendet igényel. Ami itt folyik, mégsem független, mégsem különálló a környezettől. Mint dr. Kis Józsefné mondja, a közeljövőben előadássorozatot terveznek az iskola és a könyvtár történetéből, valamint szerepe] terveik között több kiállítás: szeretnék bemutatni a Széchenyi-vándor- kiállítás anyagát, a könyvritkaságok, a miskolci szerzők és nyomtatványok kiállítását, egy Arany János-emlékkiállí- tást. Tóth Sándor miskolci származású szobrászművész irodalmi témájú plakettjeit. És szeretnék, ha ez a könyvtár — a hivatalos nevének megfelelően — valóban az összes miskolci iskolák muzeális gyűjteménye lehetne a jövőben. • Más épületben, más keretek között él az ősi könyvtár. Ma is — mint kisgirr.nazista koromban — tisztelő áhítattal lépek be oda. A tudománynak és az egyetemes kultúrának a könyvtár polcain sorakozó kincseinek kijáró tisztelettel. Benedek Miklós Fotó: Laczó József Van valami furcsa paradoxon abban a mindenki előtt ismert:, de talán nem eléggé tisztázott körülményben, hogy míg például a költészet szinte naprakész gyorsasággal érintkezik közönségével, addig a kortárs zeneirodalom messze elmarad a nyilvánosság és közismertség eme fokától. A népszerűséget talán ne is említsük, hiszen annyi konvenció, félreértés adódik napjaink zenéje körül, elsősorban a befogadás (és elfogadás) gyakorlatában, hogy annak mérlegelése külön köteteket tenne ki. Nyilvánvaló, hogy a költészet és a zene közötti ilyesfajta összevetés túlságosan direkt és ellentmondásokkal terhes, azt azonban el kell ismernünk, hogy önmagában a zene, mint művészeti ág, semmiben sem népszerűtlenebb. mint szavakkal „muzsikáló” társa. Csak épp a zenei aktualitásokkal van némi probléma, éppen ezért nem hangsúlyozhatjuk eléggé az olyan kezdeményezéseknek, s kultúrmisszióknak a fontosságát, mint amilyen a Miskolci Űj Zenei Műhely, tevékenysége. December 4. és 20. között, ötéves fennállásukat ünnepelve, ismét egy rendkívül hasznos eseménysorozatot Igen élénk érdeklődés előzte meg a városi művelődési központ által rendezett karácsonyi koncer tet (ennek több éves hagyományát még az egykori Művészeti és Propaganda Iroda alapozta meg), sokan lie sem fértek december 15-én a Bartók-terembe. A vonzerő oka az ünnepi miliőn túl nyilvánvalóan az előadók népszerűségében keresendő: Lehotka Gábor orgoSokan vélekednek úgy, hogy a mostani fiatalok, a tíz—húsz évesek jóval fegyelmezetlenebbek, mint a középkorú nemzedék volt annak idején, és ezért mindenekelőtt az iskola a felelős, nem a család. Manapság mind gyakrabban tapasztalható az oktatási intézmények elmarasztalása az Ifjúság viselkedése, munkához való viszonya miatt. Azt hiszem, fölösleges volna felvenni a kesztyűt, harsányan és hosszasan bizonygatni, hogy a mai fiatalok nem rosszabbak, mint apáik voltak ifjúkorukban. Csak mások. De ha igaz is az elmarasztalás: az ifjúság mindig olyan, amilyenné a felnőttek formálják. Izgalmasabb kérdés ennél az, hogy az utóbbi időben helyesen neveljük-e gyermekeinket, állítunk-e eléjük erőfeszítésre késztető követelményeket? Az sem érdektelen társadalmi probléma, hogy végül is ki foglalkozzék a nevelésükkel: kizárólag az iskola? Netán a család? A társadalom ? Nem is egyszerű kérdések ezek, mégis hányán rávágják, szinte gondolkodás nélkül, talán a felelősség áthárításának szándékával: természetesen az iskola neveljen, elvégre ez a dolga, hiszen a jelenlegi hajszolt életvitel mellett a szülőnek nem jut ideje — vagy csak nagyon kevés — a gyerekével bajlódni munka után Kényelmes álláspont, mely nem számol a nevelés társadalmi jellegével. Mert az iskola nem egyedül és nem elszigetelten végzi az ifjúság Az új zene hete Miskolcon címmel olyan koncertprogra- mot állítotlak össze, amely századunk több jelentős stílusirányzatát kívánta reprezentálni. Respighitöl Pende- reckiig — mintegy húsz szerző műve hangzott el a négy miskolci hangversenyen, valamint a Magyar Rádió 3. programján sugárzott egyórás műsorban. A Selmeczi György által vezetett műhelyen kívül fellépett, a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ütőegyüttese Vrana József irányításával, de itt járt a kanadai Gropus 7 együttes és a Marosvásárhelyi Kamarazenekar; Pierre Hasquenoph zeneszerző viszont, aki „civilben” a francia rádió zenei osztályának vezetője, nyilvános főpróbán készítette fel a műhelyt Variációk 14 hangszerjátékosra című kompozíciójának magyar- országi ősbemutatójára. Valamennyi hangverseny magas színvonalú interpretációval, nemegyszer kuriózumnak számító alkotásokkal járt (az elsősorban rossz propagandából és szervezésből adódóan) csekély számú közönség kedvében. s a felvállalt, továbbá a teljesített program alapján Az új zene hete az év végi zenei rendezvények közül a legfonnált, és a Miskolci Bartók Kórus énekelt (néhány műsorszám erejéig a zeneművészeti szakközépiskola leánykarával egészültek ki), vezényelt Reményi János. ízlésesen megválasztott, alkalomhoz illő műsor — gregoriánok, Prae- torius- és Kodály-kórusok, Mendelssohn-. Viern-, Bach-, Pikéthy-orgonaművek —, valamint a kitűnő tolmácsolás bensőséges atmoszférát, emléoktatását-nevelését, hanem sajátos társadalmi munkamegoszlásban. Réges-rég óla. Példának okáért az utca éppúgy hatással van az iskolai tanulókra, mint a családi környezet, a sportegyes ület, a társadalmi szervezetek, illetve később a munkahely. Újabban egyre többször érezhetjük saját bőrünkön, hogy lám, mire megy az Intézményes nevelés, ha a társadalmi tényezők nem azonosulnak az iskola céljaival, elsősorban a közömbösségből fakadó, ez idő tájt terjedőben levő liberalizmus miatt. Mit is jelent a pedagógiai liberalizmus valójában? Némelyeknél elvtelen engedékenységet a fiatalság magatartási hibáival és munka- fegyelmének lazulásával kapcsolatban. a követelmények meglepően alacsonyra állítását, nemegyszer hangzatos jelszavak kíséretében. Másoknál a személyiség korlátlan kiteljesítésének követelése — amit „maradi szülők és vais- kalapos pedagógusok” mindén rendelkezésükre álló eszközzel megakadályoznak — csap át liberalizmusba. Riadalomra persze azét-1 nincsen ok. de hiba volna alaptalan riogatásnak tekinteni az iskolákból időnként ■érkező vészjeleket. A neveléssel szemben tanúsított közönv következménvei mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Elsüllyedtek volna a követelmények az iskolában, a mindennapi életben? Ki mer erre határozott igennel vagy nemmel válaszolni? Az biztos. környezetünk számos "Aidával illusztrálja, hoav rengeteg szülő nem kéri számon gyermekétől a kötelesség elkezetes koncerthangulatot teremtett. Kevésbé kidolgozott, színvonalában is mérsékeltebb benyomást tett a 22-i hangverseny, amelyre ugyancsak sokan voltak kíváncsiak. Először a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola női kara lépett fel, Fehér Ottó vezényletével Britlen Karácsonyi dalait énekelték, zongorán közreműködött Nadzon Gusztáv. Az est viszonylag legkiegyensúlyozottabb produkciója Vivaldi alkotása, A négy évszak volt, melynek hegedűszólamát Lenkey Csaba adta elő igen sok érett részlettel. A vonósegyüttes — a Miskolci Szimfonikus Zenekar debütáló Kamarazenekara — szépen megoldott zárlataival, s helyenként lágy, éneklő tónusával járult hozzá az interpretáció sikeréhez. Befejezésül. Pergo- lesi Stabat Matere hangzott el a nyíregyházi kórus, valamint a kamarazenekar előadásában, szólót énekelt nem túl szerencsés párosítással: Balatoni Évá, és változó színvonalon: Navits Emília, vezényelt — a Vivaldi-mű dirigenseként már megismert — Ko- váts Zoltán. Sajnos a Pergo- lesire jellemző édes melankólia, lírai kifejezésmód nemegyszer vontatott letargiává alakult át, több helyen — elsősorban a semleges karmesteri munka miatt — leragadt a zenekar, elbizonytalanodott a kórus. A hangverseny vitathatatlan érdeme és legfontosabb tanulsága viszont, hogy olyan helyi együttest üdvözölhettünk a pódiumon, amely képes betölteni azt a hiányt, ami a kamarazenekari művek — eddigi — mérsékeltebb jelenlétéből adódott, s a műfajt az újabb koncertgyakorlat végre a rangjának megfelelő színvonalra állíthatja. 1). Szabó Ede mulasztását. Ki ezért, ki azért. „A követelés: embertelenség” — értelmiségi körökben néha még ez a „['apadás” teória is elhangzik a szülői tehetetlenség mentségeként, holott semminemű alapja nincsen. Épp az ellenkezője igaz: a követelés emberi mivoltunkból következik, mert a munkával függ össze, ami tudvalevőleg emberi lényeg. Követelek, tőled, mert tisztellek — így hangzik a nagy pedagógus, Makarenko tanítása. A liberális nevelési nézetek a mai életnek afféle vadhajtásai, melyeket minél előbb le kellene nyesni: talán majd azok is ráébrednek ennek szükségességére, akik most lelkes hívei a túlzó engedékenységnek. akik közömbös szemlélői a fiatalok magatartási zavarainak. A rend. a fegyelem megszilárdításának pártján álló oe- dagógusok jó ügyet képviseld nek akkor, amikor egy tapodtat sem engednek abból, hogy a tanulóifjúságot kötelességtudatra. következetes helytállásra neveljék. Rend nélkül a szocialista demokrácia csak buborék, rend nélkül a szabadság is „szélbe írott betű csak”. Annak az értelmes társadalmi együttélésnek a megvalósításán kell fáradoznunk, amely a régi világ kaszórnva- fegvelmét. ahogy Lenin mondta. a munkások és a parasztok öntudatos fegyelmével helyettesíti. í*. K. L Dr. Kis Józsefné, a könyvtár vezetője és a nagy hírű kincs: a Miskolci Aldhelm-töredék a Vili. századból. Liberalizmus a nevelésben szerkesztettek. tosabb volt. ' Karácsonyi hangversenye«
