Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-11 / 290. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. december 11., pántéi: Van „kaptafa”... Nyitottabb gondolkodás kell Mottó: Ha azt akarod, hogy egy éhező csillapítsa az éhségét - adjál enni neki halat. De ha azt akarod, hogy sohase éhezzen — akkor tanítsd meg halászni. * Korábban már beszámoltunk róla, hogy megyénk harmincegynéhány népművelője útra kerekedett, hogy Szolnok, Bács-Kiskun, Baranya, Zala és Nógrád megye közművelődési intézményeiben megtapasztalja azokat az új törekvéseket, amelyeket szakmai berkekben , „nyitott ház”, illetve „előtér” kísérletként ismerhettek meg az érdeklődők. Ez új törekvések alapállása röviden az, hogy a művelődési otthonhálózatban folyó tevékenység megmerevedett, formálissá vált, szükség van tehát a tevékenységrendszer megújítá- ; sára. Néhány jellemző „nyi- ; tást” korábban már felvázoltunk e hasábokon, teljességre nem törekedve, hiszen az ígéretek szerint még hátra volt egy összejövetel: a látottak, hallottak megbeszélésére. az érdemes tapasztalatok itthoni felhasználásá- : nak összegzésére. | Ennek ideje most jött el, e hét elején Leninvárosban találkoztak az említett úton résztvevők és a tapasztalat- csere szakmai vezetője, Varga Tamás, a Népművelési Intézet művelődési otthoni i osztályának helyettes vezető- I je. * ,í — Sokszor hivatkozunk arra, mi népművelők — mond- I ta a résztvevők egyike —, hogy az objektív lehetőségek nincsenek biztosítva munkánkhoz. Vajon igaz-e ez az állítás? Nem igaz, kollégák, azért nem igaz, mert az utunk során nem egy olyan intézményben tapasztaltunk elismerésre és követésre méltó munkát, ahol semmivel nem jobbak a tárgyi, objektív feltételek, mint nálunk. Azt mondom tehát, hogy a szubjektív feltételek hiányoznak nálunk: ha ugyanis ezek meglennének, az adott körül- méhyek között mi is éppúgy lehetnénk sikeresek és eredményesek, mint például a Zala megyeiek. Mindezt azzal állítom, hogy meg lehet cáfolni ... Nos, míg ezek a gondolatok elhangzottak, bizonyos voltam benne, hogy a jelenlevő gyakorló — vagy irányításban részt vevő — népművelők elő is hozakodnak cáfolattal; előkerülnek az ismerős sirámok: nincs pénz, elavultak a közművelődés intézményei (épületekben) és így tovább ... Nem így történt. A hallgatások mögött kutatva arra jutottam:a több napos, fél országot átfogó ta- pasztalatcsere-út egyik haszna máris tettenérhető: láthatta mindenki, aki ott volt, hogy nem minden a csodapalota, hogy aki keres, az talál, aki kopogtat, annak meg- nyittatik ... * De akkor mi a baj nálunk? Ebben a megyében „rosszabb” emberek élnének, mint a meglátogatottakban? Bizonyára nem erről van szó. Talán akkor, ott jobbak-felké- szültebbek a népművelők? Ezt sem lehetne jó lel ki ismerettel mondani. De azért... van itt valami, lehet. Legalábbis erre utal az a tény, hogy a leninvárosi megbeszélés, eszmecsere témái között újra és újra visszatért a népművelő személye-sze- mélyiségének kérdése. És munkát meghatározó szerepe. Ez utóbbi nagyon erőteljesen „felvonult” már út közben is, nevezetesen Jász- szentgyörgyön. A kérdés így hangzott: jó-e. hasznos-e, ha egy népművelő, hobbija révén is, alapjaiban meghatározza a művelődési házban folyó tevékenységet? Nem azzal jár-e ez, hogy ha — mint ott is — elmegy a népművelő („továbbáll”), akkor összedől minden?! Legalábbis időlegesen. Borsodi volt a kérdező, s itteni kollégája válaszolt neki, mondván: nem baj. mert ami van, ami elkezdődött, az tovább él, valamilyen formában folytatódik. A lényeg a mozgásban, a valamit-megmozdításban van. Dehát hogyan is kellene mozgásba hozni egy adott településen élőket; hogyan kellene élettel „bezengetni” a művelődési házakat? A lenin. városi megbeszélésen egyetértés volt abban: az eddigi, formákba kényszerített módon és továbbra is a résztvevőket „passzív partnerként” kezelve nem megy a dolog. Már rég nem elég ismeretterjesztő előadásokra, műsoros estekre, rendezvényekre hívni é's várni az embereket. A népművelő dolga és hivatása nem az, hogy saját ismeretei; bevett szokások alapján „kialakítsa” a közművelődési célokat-prog- ramokat. Nem „kegyes adományozóként” kell dolgoznia; hanem a környezetében élő emberek szokásait, életmódját, műveltségi szintjét megismerve — szolgálnia kell; helyzeteket teremteni, amikben alakíthatók, fejleszthetők a készségek, képességek; gazdagíthatok a haszonná váltható ismeretek. Ki kell lépni a megcsontosodott tevékenységrendszerből; az immár a munka gátjává lett formalitásokból; a hangzatos, de éppígy semmitmondó feladatkijelölésekből és „elszá- molás”-szokásból. Ami nem jelenti azt, hogy most már ki kell söpörni a művelődési házakból a szakköröket, klubokat, előadásokat, művészeti csoportokat. Jelenti viszont azt, hogy jobban kell alkalmazkodni az adott környezethez. minden képességet mozr- gósítani kell a valóságos igények kitapintására. A népművelő egyedül nem képes minderre, fogalmazódott meg Leninvárosban, de a tapasz- talatcsere-út során is ezt lehetett tapasztalni. A jászkis- éri igazgató így fogalmazott: „Nem is pénz-, hanem emberigényes munka ez”. Mondta ezt ő, ott, ahol egyedüli főhivatású népművelő. De mondhatta nyugodtan, mert több tucat segítője van; a pedagógusok mindenekelőtt... A leninvárosi tanácskozásmegbeszélés végül is nem hozott konkrét eredményeket; hogy ki mit hasznosít majd a látottakból-hallottakból, az később fog kiderülni. A jobb munkához mindenesetre van egy „kaptafa”: a nyitottabb gondolkodás. Ténagy József Tegnap óta látható G. Kuba Eszter kerámiáinak kiállása A Ganz-MÁVAG Vörösmarty Művelődési Központban tartót ták meg a palesztin festészeti kiállítást. A palesztin fórra dalmi festészetet tükröző kiállításon több mint 60 kép sze repelt. A képen: joseplu Armen: Anya és gyermeke. Palesztin festészeti kiállítás Halmi szíiiiÉt Madách Imre nevével fémjelezve idén már 16. alkalommal rendezik meg Balassagyarmaton az irodalmi színpadok találkozóját-feszti- válját. A szokásoknak megfelelően, a rendezők minden év elején egy meghatározott témakörben várnak jelentkezéseket. forgatókönyveket, az idén a Romániában élő népek irodalma volt a kijelölt válogatási „terület”. A ma. december 11-én kezdődő bemutatókra az előzsü- rizés alapján 12 együttest hívtuk meg az ország különböző részeiről. Megyénket a kazincbarcikai Égre*/ Béni Művelődési Központ és Könyvtár Teátrum együttese képviseli az irodalmi színpadi napokon. Csíki László: Az idegen című színművének előadásával. ff „farai Jókai” August Senoára, a „horvát Jókaira” emlékeznek halálának 100. évfordulója alkalmából Pécsett. A nagy horvát író ugyanis egy időben a mecsekaljai városban diákos- kodott. A Művelődési Minisztériumnak, a Magyar írók Szövetségének, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének és Pécs város Tanácsának rendezésében december 12-én 17 órakor irodalmi műsorra kerül sor a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével a Tüzér utcai mozgalmi házban. tasoli. Meifánszky. az Két árj és egy ismételten kiadott, nagy értékű művészeti kötetet tett közzé a napokban a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Mindhárom — egyéb értékei mellett — ajándéknak is igen alkalmas. Ikonok könyve a címe Rúzsa György nagyszabású művének, amely Románia, Bulgária, Jugoszlávia ás Görögország népeinek ikonfestészetét tárgyalja. Bemutatja a Magyarországon található és a szerb ikonfestő iskolához tartozó ikonokat is. Elemzi az ikonfestészettel összefüggő legfontosabb eseményeket, valamint az ikonfestészeí kapcsolatait más művészeti ágakkal, az ötvösséggel és a freskófestészeltel. A hatalmas kötetet gazdag jegyzet- anyag, névmutató és 360, nagy méretű, színes reprodukció teszi teljesebbé. A ki - adó ezt a kötetet a téli könyvvásár keretében adta közre. Mednyánszlcy László közel fél évszázados, folytonos vándorlással töltött művészélete során nem törődött műveinek megőrzésével, így Európa számos országában — Ausztriában, Szlovákiában, Franciaországban, Olaszországban szóródtak szét. További nehézséget jelent az életmű feldolgozásában, hogy többnyire nem szignálta és nem datálta festményeit, ily módon műveinek jelentős része azonosíthatatlan, lappang, hozzáférhetetlen a kortárs kutató számára. A most, a téli könyvvásárra közreadott Mednyánszky László- album fiatal művészettörténész szerzője, Sarkantyú Mihály így a hagyományos monografikus feldolgozás helyet; inkább Mednyánszky egyes képlipusainak változását, a különféle variánsokat veszi sorra, meglevő ismereteink újszerű csoportosításával rajzolja meg a századforduló nagy, magányos festőóriásának a pályáját. A kor történelmi. társadalmi hátteréből kiindulva, ismertetve az akkor divatos eszmeáramlatokat, szembesítve mindezt a festű Naplójában leírtakkal, plasztikusan rajzolódik ki a Med- nyánszky-művekben manifesztálódó életszemlélet, ezért sok vonatkozásban értékes, új szempontokat kapunk az életmű megítéléséhez. Az albumban a legtöbb jelentősnek tartott Mednyánszky-mű reprodukciója megtalálható) 18 nagy méretű színes kép, 54 kis méretű ka faló dús kép és 22 szövegközti grafika teszi színesebbé a kötetet. Az Országház című nagy méretű album. Egry Margit és Markovics Ferenc műve már az elmúlt évben megjelent, de régen el is fogyott. Az iránta megnyilvánuló nagy érdeklődés kielégítésére adta közre most a kiadó második kiadásban, angol, francia, német és orosz nyelvű ismertetővel bővítve. A szöveges anyagon kívül 63 nagy mére'tű színes fotó segít mind jobban megismertetni és megismerni ezt a csodás építményt. Rend a pataki határban Az öreg néni ke, a sokszoknyás parasztasszony harang- szerűen szétterülő bő szoknyáján színes mázas képekben elevenednek meg az életút legfontosabb állomásai. A kerámia figura meilett meg ott láthatók a képekről szinte „lelépett”, önálló figuraéletre kelt életmozzanatok: ott a Mátkapár. az Anyaság, a kukoricát morzsoló asszony, a Dologidő, a Pásztor, a kettős öregség, és ott a halál is a koporsóban fekvő emberalak és mellette a két siratóasszony formájában. Egy másik nagyobb összeállításon a régi paraszti lakodalom áll a tárlatlátogató előtt: az asztal körül négyen is emelgetik a poharat, előttük táncoló pár, egy férfi újabb hordót hoz, s ott állnak a zenészek, húzzák-fúj- ják a talpalávalót. Sajóbá- bonyban, az Észak-magyarországi Vegyiművek Déryné Művelődési Ház új kiállítótermében láthatók ezek a megkapó kerámia figurák és kompozíciók — sok más társukkal együtt. Tegnap délután nyílt meg Saióbábonyban G. Kuba Eszter oécsi keramikus kamara- kiállítása. amelyen közel fél- •záz munkájával mutatkozik be. A megnyitón diavetítés útján ismerkedhettek a megjelentek G. Kuba Eszter itt nem látható munkáival is. Pécs elég messze esik ^Sa- jőbábonylól, Borsod megyétől, de G. Kuba Eszter kötődik ide: több alkalommal volt az encsi járási országos amatőr álkorótáborban, nem egy munkájához itt nyert ihletet. A Pécsi Kesztyűgyár tervezője, napi munkája is sok ízlést, művészi ötletességet követel; a képzőművészettel diákkorában Lantos Ferenc országos hírű szakkörében ismerkedett, a kerámiához pedig a Zsolnay- gyárban végzett politechnikai gyakorlat hozta közel, meg Kulutácz Mátyás népi keramikus. akitől a korongolást tanulta el. Díjakat nyer lcesz- tyűmodelljeivel a BNV-ken, és munka után agyagot gyúr, korongok népi ihletésű figurákat tervez, anyagba fogalmazza képzeletvilágát. Megtanulja a mázas technikát. És megszületnek kerámia-szülöttei. Eddigi munkásságából ad értékes ízelítőt a sa.jóbábonyi kamarakiállítás. A tárlaton látható munkák elsősorban korongolással készült alkotások, de láthatók — mintegy vázlatokként — szoborszerűen felrakott kisplasztikák, meg kombinált eljárásokkal készült művek, egyes figurák, páros és többrészes kompozíciók, egymást kiegészítő, „mesélő” sorozatok. A már említett lakodalmas és életkénes kompozíció sorozaton kívül meg kell állni a látogatónak a Csicsóné három lánya című figuránál, a mézeskdlácsos mesterséget idéző alakoknál — a mézeskalácsom mesterség éppen olyan kihaló, mint a fazekasság, mondja G. Kuba Eszter —. a Bábos madonnánál, a Ringatónál. Rézi néninél, a gönci .ihletésű faliképeknél — Vásározó fazekas és Fazekas- né — és igencsak figyelmet érdemelnek a koron goit lábosok, nveles-füles edénvek. fűszertartók, tálak, gyertya- tartók egyebek. Vissza-visz- szah ívnak a figurák, népi bájuk, színviláguk, a korongolás és a szobrászat megkapó ötvözete, az alkotó lát- tatásmódja. Szép válogatással, értékes anyaggal mutatkozott be Sa- jóbábonyhan G. Kuba Eszter. Tárlata december 20-ig tart nyitva. Érdemes felkeresni. (bcncdck) A hegyek felől süvít, dudál az északi szél, s a havat ide- oda kotorja a bodrogközi földeken. Bár még több esett volna! — mondogatják a sárospataki tanyavilágban. — Kell nagyon a hót.akaró, hogy mindjárt a tél elejétől kezdve védve legyenek a sűrűn kikelt, szépen zöldellő vetéseink a fagy ellen. Ha valahol, akkor itt, a Bodrogközben igen nagy szükség van erre, hiszen az itteni gazdaságoknak a bélés árvíz miatt ugyancsak meg kell küzdeniük minden évben a kenyérnek valóért. Különösen olyan időjárás esetén, mint amilyen 1980-ban sújtotta őket. amelynek „örökségét” 1981-ben is viselniük kellett, s bizony nem sok remény volt arra, hogy a múlt évben rájuk szakadt nehézségek következményeivel idén sikerül megbirkózniuk. — Szó, ami szó, nem nagyon bíztunk benne — erősíti meg Soltész Gábor, a sárospataki Kossuth Tsz elnökhelyettese. — Emberemlékezet óta nem küszködtek annyit a Bodrogközben a belvízzel, a süppedős, ingoványos talajjal. nfinl 1980-ban. A múlt év őszén emiatt nemcsak vetni nem tudtunk szinte egy talpalatnyit sem, hanem mélyszántást sem lehetett végezni még a tél beálltával sem. így hát igen-igen rossz indulással kezdhettük ezt a végéhez közeledő 1981-es esztendőt. — De a csapás, megpróbáltatás megsokszorozza az erőt. nagyobb szorgalomra, fegyelemre készteti az embert. Ez történt nálunk is. s kedvező időjárás mellett a tsz-tagok összefogása, t egyel mezett. szorgalmas munkája átsegített a nehézségeken. Ügyannyira, hogy ilyenkor, ősz végén — nem is tudom, mikor volt ekkora rend a határunkban, mint ez idén. — Az őszieket idejében az utolsó szemig mind betakari- tott.uk. Aztán rendben vagyunk a vetésekkel is. Soha annyi búzát nem vetettünk a tsz megalakulása óta, mint ezen az őszön: a tervezett 1400 helyett 1655 hektáron. A legmegfelelőbb időben, kitűnően megmunkált földbe került a jövő évi kenyerünket biztosító búzamag. És rekordot értünk el a tekintetben is, hogy december 1-re elvégeztük az összes mélyszántást. amit csak terveztünk, s kihordtunk minden istállótrágyát, ami csak volt a telepeinken. Erre más években — a hosszúra és későre nyúlt betakarítás miatt — csak télen tudtunk sort keríteni. — így most a melléküzemeken kívül az apróhomoki, rózsási, bodroehalászi állattenyésztésben és a gépiavító műhelyekben folvik a munka. És természetesen a központban. ahol a vezetők és a szakemberek a zárszámadást és a lövő évi tervet készítik. IVImdon1 egybevéve, nvueodtan elmondhatjuk: a iól végzett munka tudatában. bizakodással nézünk 1982 elé. a. j.
