Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1981. december 11., péntek Épei picsiÉi értekezlet a Munkásőrség Orszígos lözpanilábi Kádár János felszólalása (folytatás az 1. oldalról) jelenlegi szintjét, a m a-— szovjet együttműködés ered­ményes és dinamikus fejlő­dését a politikai, a gazda­sági, a tudományos és a kul­turális élet minden területén, amely teljes összhangban áll a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus elveivel, a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésével. A kormányfők részletesen megtárgyalták Magyarország és a Szovjetunió gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működésének kérdéseit. Meg­állapították, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban a két ország gazdasági kapcsolatai fejlesztésének változatlanul legfontosabb tényezője a gyártásszakosítás és a ter­melési együttműködés bőví­tése, s ezen az alapon a köl­csönös áruszállítások növelé­se. A két ország kölcsönös szállításainak értéke öt év alatt eléri a 34 milliárd ru­belt. Áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió gazdasági és műszaki­tudományos együttműködésé­nek fő irán3'ait 1990-ig meg­határozó, hosszú távú gyár­tásszakosítási és kooperációs program megvalósításának kérdéseit. Megállapodtak, hogy együttműködnek olyan — a két ország népgazdasá­ga számára nagy horderejű — feladatok megoldásában, mint az energia- és fűtő­anyag-, a nyersanyag-gazdál­kodás javítása, a műszaki- itudományos kutatás és fej­lesztés hatékonyságának nö­velése, a gépgyártás műszaki színvonalának emelése az elektronika és a számítás- technika eredményeinek szé­les körű alkalmazásával. A timföld- és alumínium­termelés területén 1986 után­ra is meghosszabbítják és bő­vítik az együttműködést. Folytatják az együttműködést a közúti járműiparban, a hír­adástechnikai és műszeripar­ban, a vegyiparban, a köz­szükségleti cikkek gyártásá­ban, a könnyű- és élelmi­szeriparban, továbbá a mező- gazdaság területén az állat- és baromfi tenyésztési ipari komplexumok létrehozásá­ban. A kormányfők megerősí­tették: a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió egyaránt érdekelt a gazda­sági kapcsolatok pótlólagos bővítésében. E célból meg­vizsgálják az együttműködés új lehetőségeit a termelési kapacitások fejlesztésében, hogy a szükséges árukból minél jobban kielégíthessék a két ország igényeit. Meg­állapították, hogy az együtt­működés olyan formáinak átültetése a gyakorlatba, mint a kooperációban részi vevő ágazatok és vállalatok közvetlen gazdasági kapcso­latainak fejlesztése .és elmé­lyítése, közös vállalatok lét­rehozása, nagymértékben elő­segíti a gazdasági kapcsola­tok és együttműködés szélesí­tését. Magyarország és a Szovjet­unió nagy jelentőségűnek tartja a KGST tevékenysé­gében való részvételt, a szo­cialista gazdasági integráció fejlesztését, amely külön-kü- lön minden testvérállam és az egész szocialista közösség haladásának állandó ténye­zője. A felek a jövőben is hozzájárulnak az együttmű­ködés mechanizmusának to­vábbi tökéletesítéséhez, a gazdasági kapcsolatok fej­lesztése legkorszerűbb for­máinak alkalmazásához, a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás lehetőségeinek még teljesebb kihasználásá­hoz. Kifejezték meggyőződésü­ket hogy a KGST-tagorszá- gok párt- és állami vezetői­nek tervezett felső szintű ta­nácskozása új lendületet ad a szocialista közösség gazda­sági együttműködésének to­vábbi elmélyítésével össze­függő fő kérdések megoldá­sához az 1980-as évekre. Megerősítették, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is szi­lárdan a szocialista közösség egységének és internaciona­lista összeforrottságának ál­landó erősítésére törekszik; a Varsói Szerződés keretében aktív és egyeztetett külpo­litikai tevékenység folytatá­sára, a nemzetközi problé­mák megoldásában az együtt­működés elmélyítésére törek­szik a nemzetközi béke és biztonság, az államok kölcsö­nösen előnyös és egyenjogú együttműködésének fejleszté­se érdekében. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott véle­ménycsere során a felek ko­moly aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi helyzet éle­ződése miatt, amely — az imperialista és hegemonista erők politikájának következ­ményeként — az enyhülés megtorpanásához, a nemzet­közi légkör romlásához, a há­borús veszély növekedéséhez vezetett. Különösen veszélyes az USA jelenlegi irányvona­la, amely a fegyverkezési hajsza ütemének és méretei­nek fokozásával katonai erő­fölényre tör és megpróbálja rákényszeríteni akaratát más államokra és népekre. Szintén veszélyes a neutronfegyver gyártásáról hozott döntés és a NATO határozata az új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétaeszközök nyugat-európai telepítéséről. Az imperializmus legag- resszívebb köreinek e tervei­vel és akcióival szemben áll a szocialista közösség álla­mainak következetes külpoli­tikája. Magyarországnak és a Szovjetuniónak eltökélt szán­déka, hogy szoros egységben a többi testvéri országgal és együttműködve minden béke­szerető erővel folytatja erő­feszítéseit a feszültség csök­kentéséért, az enyhülés meg­őrzéséért és elmélyítéséért, a- fegyverkezési hajsza korláto­zását és megszüntetését szol­gáló hatékony intézkedések el­fogadtatásáért, valamennyi földrész államai békés együtt­működésének fejlesztéséért. A Magyar Népköztársaság nagyra értékeli és támogatja a Szovjetunió lenini békepo­litikáját, az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott bé­keprogramot. A kongresszu­son előterjesztett konstruktív javaslatok járható utat mu­tatnak a komoly politikai tárgyalásokhoz, a jelenlegi nemzetközi helyzet legégetőbb problémáinak megoldásához, az államok közötti bizalom és kölcsönös megértés légköré­nek megteremtéséhez. A Szovjetunió és a többi szocialista ország újabb kez­deményezéseinek, továbbfej­lesztett és bővített javaslatok megvalósítása kedvező felté­teleket teremt a párbeszéd fenntartásához, a katonapoli­tikai konfrontáció megszün­tetéséhez, a háborús konflik­tusok és feszültséggócok mi­előbbi felszámolásához, a bé­ke megszilárdításához. A nyolcvanas évek béke­programja megvalósításának újabb jelentős politikai ese­ménye volt Leonyid Brezs- nyev látogatása a Német Szövetségi Köztársaságban. A nemzetközi kapcsolatok fejlő­désének jelenlegi feszült és rendkívül felelősségteljes pil­lanatában e látogatás külön­leges jelentőségű a kelet— nyugati kapcsolatok és a vi­lágpolitika alakulása szem­pontjából. A Leonyid Brezsnyev által előterjesztett új javaslatok megfelelnek az Európában élő százmilliók érdekeinek, a kontinens valamennyi állama számára egyenlő biztonságot szavatolnak, és a legégetőbb problémákra irányulnak. Ne­vezetesen arra, hogy Európa megszabaduljon az atomhá­ború fenyegetésétől, és meg­állapodás szülessen az euró­pai célpontokra irányuló mindenfajta atomfegyver szá­mának csökkentéséről. A felek kifejezték remé­nyüket, hogy a nyugati or­szágok kellő figyelemmel és objektivitással foglalkoznak az új szovjet kezdeményezé­sekkel. A magyar kormányfő hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság üdvözli a szovjet—amerikai tárgyalások felújítását, a közép-hatótá­volságú nukleáris eszközök problémájáról Európában. A magyar és a szovjet fél e tár­gyalások célját abban látja, hogy szilárd európai erő- egyensúly mellett, a nukleáris fegyverzetek alacsonyabb szintjén, valamennyi európai közép-hatótávolságú nukleáris eszköz, és a földrész stratégiai helyzetét meghatározó min­den tényező számításba véte­lével erősödjön Európa né­peinek és államainak bizton­sága. Magyarország és a Szovjet­unió síkraszáll a stratégiai fegyverek korlátozása folya­matának folytatásáért — az eddig elért eredmények meg­őrzése mellett —, továbbá az utóbbi időben megszakított vagy befagyasztott fegyver­zetkorlátozási és a leszerelési tárgyalások felújításáért, és kifejezi készségét e tárgyalá­sok sikeres befejezésének elő­mozdítására. A felek áttekintették az európai biztonság és együtt­működés megszilárdításával összefüggő kérdéseket, és ál­lást foglaltak a helsinki zá­róokmány valamennyi elvé­nek és ajánlásának követke­zetes megvalósítása mellett, megerősítették törekvésüket a madridi találkozó eredmé­nyes befejezésére. Kiemelték annak fontosságát, hogy meg­állapodás szülessen az euró­pai katonai enyhülés és le­szerelés kérdéseivel foglalko­zó konferencia összehívásáról. Ehhez kedvező feltételeket teremt a Szovjetuniónak az a készsége, hogy az ország egész európai területére ki­terjeszti a bizalomerősítő in­tézkedéseket, amennyiben a nyugati államok is megfele­lően kibővítik a bizalomerő­sítő intézkedések területi ha­tályát. Magyarország és Szovjet­unió megengedhetetlennek és a béke ügyére nézve veszé­lyesnek tartja az USA Kuba elleni fenyegetéseit és pro­vokációit, változatlanul támo­gatásáról biztosítja a kubai nép harcát szuverenitásának és függetlenségének megvé­déséért. A közel-keleti helyzet éle­ződésével kapcsolatban a fe­lek megerősítették, hogy az átfogó, igazságos rendezésnek az a reális útja, ha vala­mennyi érdekelt fél — így a Palesztinái Felszabadítási Csütörtökön elutazott Bu­dapestről Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Kommunista. Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke, aki az MSZMP Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A szovjet miniszterelnökkel együtt elutaztak a kíséretében levő személyiségek. A Szovjetunió miniszterel­nökét és kíséretét ünnepélye­sen búcsúztatták a Ferihegyi repülőtéren. A magyar, szov­jet és vörös zászlókkal, üd­vözlő feliratokkal díszített repülőtéren felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegy­sége csapatzászlóval. A búcsúztatáson megjelen­tek: Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Méhes La­jos, ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Borbándi János, Faluvégi Lajos és Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyette­sek, továbbá a kormány több más tagja, köztük Púja Fri­gyes külügyminiszter, s ott voltak politikai, társadalmi, állami életünk más vezető személyiségei. Jelen volt az ünnepélyes búcsúztatáson Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai és Vlagyimir Pav­lov, a Szovjetunió budapesti Szervezet, a palesztínai nép egyetlen törvényes képvise­lője — részvételével nemzet­közi konferenciát hívnak ösz- sze a Közel-Keletről. E ren­dezés feltétele az izraeli csa­patok teljes kivonása vala­mennyi 1967-ben megszállt arab területről, a Palesztinái arab nép törvényes nemzeti jogainak — köztük az önál­ló, független állam létrehozá­sa jogának — elismerése, a térség valamennyi állama szuverenitásának és bizton­ságának szavatolása. A délkelet-ázsiai helyzet­ről szólva a felek teljes tá­mogatásukról biztosították a vietnami, a laoszi és a kam­bodzsai nép harcát független­ségének megszilárdításáért, a térség békéjének szavato­lásáért, és erőfeszítéseit a jó­szomszédi viszony és együtt­működés kialakítására a kör­nyező országokkal. Határo­zottan visszautasítják az úgy­nevezett kambodzsai kérdés ürügyén folytatott intrikát és manővereket, támogatják a Kambodzsai Népköztársaság kormányát, az ország egyet­len törvényes képviselőjét, amelynek az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetek­ben is joga van képviselni Kambodzsát. A felek határozottan elítél­ték az imperialista reakció­val egyre szorosabban össze­fonódó, jelenlegi kínai ve­zetők hegemonista, nagyha­talmi politikáját, amely mé­lyen ellenséges a szocializ­mus érdekeivel, a népek fel­szabadító harcával, és a bé­ke ügyével szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szolidaritá­sáról és támogatásáról bizto­sítja Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek küzdelmét az imperializmus, a neokolo- nializmus és a faji elnyomás ellen; nemzeti felszabadulá­sukért és függetlenségük megszilárdításáért. A felék' 'mégeíégedéssél ál­lapították meg, hogy a meg­beszélések valamennyi megvi­tatott kérdésben teljes nézet- azonosságot tükröztek, s a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri barátsá­gának erősítését és sokolda­lú együttműködésének fej­lesztését szolgálták. Nyikolaj Tyihonov, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevében hivatalos baráti látogatásra hívta meg a Szovjetunióba Lázár Györgyöt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. nagykövete. Ott volt Nyiko­laj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői fő- parancsnokának magyaror­szági képviselője, valamint az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet Déli hadsereg- csoport magas rangú képvi­selői, élükön Vlagyimir Szi- venok vezérezredessel, a had­seregcsoport parancsnokával. A díszegység parancsnoka jelentést tett Nyikolaj Tyiho- novnak, majd felcsendült a magyar és a szovjet himnusz. Nyikolaj Tyihonov Lázár György társaságában eltépett a katonai díszegység előtt. Üttörők virágcsokrot nyújtot­tak át a Szovjetunió minisz­terelnökének, aki úcsút vett a magyar közéleti vezetőktől, valamint a szovjet nagykö­vetség és kolónia, továbbá az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet Déli hadse­regcsoport parancsnokságá­nak képviselőitől. A vendé­gek repülőgépe néhány perc múlva a magasba emelkedett. * Nyikolaj Tyihonov a repü­lőgép fedélzetéről táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, Losonczi Pálnak és Lázár Györgynek, a szívélyes és baráti magyarországi fo­gadtatásért Megyei parancsnoki érte­kezletet tartottak csütörtökön a Munkásőrség Országos Köz­pontjában. A testületnek ked­ves vendége volt: a tanácsko­záson részt vett Kádár János, A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkárát — akit el­kísért Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Borbándi János, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese — Borbély Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Munkásőrség orszá­gos parancsnoka fogadta. Kádár János meghallgatta az országos parancsnok tájékoztatóját a testület éle­téről, tevékenységéről, arról, hogy a munkásőrök — már elmondható —, sikerrel teljesítették 1981-es feladatai­kat. Az alegységgyűlések be­fejezéshez közeledő soroza­ta jó fórumnak bizonyult a számvetésre, az esztendő ér­tékelésére. A munkásőröket — akik önként vállalt hivatásu­kat teljesítik — a párt politi­kája iránti elkötelezettség jellemzi, biztonsággal, nagy jártassággal kezelik a rendel­kezésükre bocsátott korszerű technikai eszközöket. Helyt­állnak a kiképzésben éppúgy, mint munkájukban a gép mö­gött, vagy a katedrán, a föl­deken, vagy a tervezőasztal­nál. Az országos parancsnok el­mondotta, hogy a Munkásőr­ség megalakulásának közelgő 25. évfordulójára készülve, jubileumi emlékjelvényt ala­pítottak a negyedszázada szolgálatot teljesítő munkás­őröknek, majd a Központi Bi- ' zottság első titkárához cím­zett levél kíséretében — e ■ jelvényt elsőként Kádár Já­nosnak nyújtotta át. Nemcsak az elhangzottak­ra válaszolva, mintegy a láto­gatás tapasztalatait is sum­mázva kért szót Kádár János. Megalakulásának közelgő ne­gyedszázados évfordulójára készül a Munkásőrség, így a Központi Bizottság első titká­ra is e 25 esztendő néhány ta­pasztalatát idézte fel. Emlékeztetett arra, hogy az 1956 decemberében született központi bizottsági határozat a leglényegesebb foglalata annak a politikának, amely- lyei az ellenforradalommal szemben felvettük a harcot. Ez a határozat ma is érvé­nyes, következetes, az idővel megújulásra képes politikát hirdetett meg. Amire pártunk akkor kötelezettséget vállalt a nép előtt, azt beváltotta. Harcunk a munkáshatalom védelméért indult s jogos büszkeséggel adhatunk szá­mot az eltelt időről, pozitív A Minisztertanács csütör­töki ülésén Lázár György tá­jékoztatást adott Nyikolaj Tyihonovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének hazánkban tett hivatalos, ba­ráti látogatásáról. A kormány a tájékoztatót jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács határo­zatot hozott az 1982. évi nép- gazdasági tervről és a végre­hajtással kapcsolatos felada­tokról, valamint a terv célja­it szolgáló hitelpolitikai irány­elvekről. A kormány áttekintette az ötnapos munkahét bevezeté­sével kapcsolatos eddigi ta­pasztalatokat. Megállapította, hogy az áttérés időarányos feladatait zökkenőmentesen megoldották. November vé­géig 900 ezer dolgozónak biz­tosították a heti két pihenő­napot. 1982. január 1-től to­vábbi 3 millióan térnek á* az ötnapos munkahétre. A Minisztertanács úgy határo­zott, hogy a központi állam- igazgatási és igazságszolgálta­tási szervek 1982. február 1­mérleget vonhatunk meg a negyedszázad minden eszten­dejéről. Nem a teljesség igé­nyével, de az út főbb állomá­sait felidézve: leraktuk a szo­cializmus alapjait, megváló-1 sítottuk a gazdaságirányítási reformot, világpróbát kiálló eredményeket mutathatunk fel a kultúrában, a tudo­mányban, számos, az élet mi­nőségét meghatározó terüle­ten. E megállapítások hitelé­hez nem kell statisztikai ada­tokat felsorakoztatnunk. Negyedszázados politikánk eredményeként — folytatta Kádár János — a magyar nép nemzetközi megítélése is meg­változott, munkával, harccal kivívott rangunk van a világ­ban. Ez hozzátartozik mun­kánk értékeléséhez, még ak­kor is, ha tudjuk, az összkép nem mindig, s nem minden­ben olyan szép, mint amilyent határainkon túl ma már al­kotnak rólunk. Az azonban vitathatatlan: hazánkban szo­cialista célok köré tömörült széles népi, nemzeti egység van, eredményeink az egész nép munkájának, erőfeszíté­seinek gyümölcsei. Mi tagadás, ma nehezebb körülmények között kell él­nünk. De társadalmi, gazda­sági fejlődésünk menetét tár­sadalmi egyetértés támogatá­sával alapozta meg pártunk) XII. kongresszusa, s ez a tár­sadalmi egyetértés ad jogot az optimizmusra. Terveink reá­lisak, komoly erőfeszítéssel, az eddiginél jobb munkával valóra válthatók. Szorosan ide tartozik: az emberek fél- tik-becsülik, amit elértünk; bíznak a pártban, a vezetés­ben. Olyan erő ez, amely a szigorúbbá vált gazdálkodási feltételek közepette is fejlő­désünk motorja, záloga. — Munkásőreink nagysze-j rű emberek — mondotta Ká­dár János —, nem nélkülöz­hetjük odaadásukat, tenniaka- rásukat, tapasztalataikat. A Munkásőrség szép tradíciók­ra tekinthet vissza, a testület erkölcsi, politikai állapota, felkészültsége nem hagy kí­vánnivalót maga után. A né­pi hatalom védelmében szü­letett, edződött, s ezért fogal­mazhatjuk meg így: a Mun­kásőrség a magyar szocialista társadalmi rendszer intézmé­nye. Amikor megalakult, a törvényes rend helyreállí­tásában volt nagy szerepe. Ma már nekünk is, s azoknak is, akik feladataikat az acélkék! egyenruhát viselve teljesítik, azon kell munkálkodnunk, hogy vívmányainkat meg­őrizzük — hangoztatta Kadar János, majd tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözle­tét, kérve a parancsnokokat, adják át egységeiknek a jó­kívánságokat. tői térjenek át az ötnapos munkahétre. A tanácsok, va­lamint a többi államigazga­tási szerv és intézmény a rö- videbb munkahetet felügye­leti hatóságaik irányelvei alapján vezeti be. A) kormány áttekintette a főváros és az öt kiemelt nagy­város tömegközlekedésének) javítására hozott határozatok végrehajtásának tapasztalata­it. Megállapította, hogy a terv­szerű fejlesztés és a forgalom­szervezési intézkedések ered­ményeként általában javul­tak az utazási feltételek, csök­kent a járművek zsúfoltsá­ga és az utazással töltött idő. Határozatban hívta fel a fő­városi és a megyei tanácsok figyelmét, hogy jelöljék ki azokat a munkahelyeket és ;n- tézményeket, amelyeket be kívánnak vonni a lépcsőzetes munkakezdésbe. E munkál t.v tők az érintett közlekedési vállalatokkal kötött meaálla- podásban rögzítik a munka­kezdés és befejezés időpont­ját, amitől egyoldalúan nem térhetnek el. Illést tartott a Miniszferfasács

Next

/
Thumbnails
Contents