Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 19S1. december 6., vasárnap Bulgáriai vázlat Mezey István rajza Hunyadi István: Igazság szerint, alig tudok rólad valamit. Nem ismerem sződligeti otthonod, ahol egyedül élsz, talán kerted is van, talán nincs. A folyópart előrebukó fűzeit látod ablakodból vagy a Naszályt. Naponta eljársz a közeli városba, a gyárba. Kezeid széles, paraszti kezek, de ujjaid túl hajlékonyak, . simák ahhoz, hogy keményebb munkára használd. Nem tudhatok rólad csak annyit, hogy egy szőke kisfiúval szálltál fel Siófokon. Ahogyan nézted, az anyák rejtélyes-sugaras tekintetével, végigsimítottál a legényke csupacsont vállán, s ahogyan csókolgattad, ki kellett találnom, hogy a fiad, akivel ritkán vagy együtt. Te se lehetsz több huszonhat évesnél, félig gyerekasszony, habár zöldes szemeid sűrű megalkuvásokról, de szigorú'önfegyelemről is vallanak. Szép is vagy, ahogy a virágok lenyesett szárral kerülnek kosarakba, hogy ideig-óráig pompázzanak. Arcod se mindennapi. Keskeny, ideges orrvonalad, az ajkak közötti játékos hajlatoddal, lágyan előreszökő álladdal, koromfekete, merev fürtjeiddel. Minden más lényegtelenné oldódott körülötted, mozgó sziluettekké, nem vettél tudomást útitársaidról. Kizárólag őmiatta voltál jelen, a szőke kisfiúért. Később megszólítottalak: — Honnan, Erzsiké, és hová? Megütődve néztél rám, de gyanakvás nélkül. — Miből tudja, hogy Erzsiké vagyok? — A monogramról. A re- tiküljén az E betű. — Hát persze. Nem nehéz kitalálni. Résnyire nyitottál ablakot, egyre tágult az a r'és, titkolózás nélkül, mintha magad akartad volna fölfedni intim gondjaidat. Talán idősebb korom is egyik érved volt, hogy megbízhatsz bennem. Emberfeletti, nehéz ter- heden akartál könnyíteni? Lehetséges. Gyanútlan voltál, nem sejtetted, hogy érdeklődésem több egyszerű férfikíváncsiságnál. Amit megtudtam rólad, szokatlan erőfeszítés, szüntelen ismétlődő próba, hogy anyának megmaradhass. Nagybe- rényből származtál Sződli- getre. Anyád és a „dédi” itt élnek Somogybán, vállalták apátián fiad, mivel elváltál, egész embert követelő munkát végzel, s a nagyszülői gondoskodás szükségből pótolhatja az anyait. Mégse nyugodtál bele, hogy elszakadjon tőled Janika. Vágyakoztál utána. Ezért ingázol kéthetenként, szabad szombatodon és megtoldod ünnepeid a hétfői nappal. Kisfiad hozod és viszed, hogy anyáskodhass. Közel hét órát utazol busszal és vonaton, s a rövid lejáratú örömért többször is fordulsz. Nem tör össze az út, még annyira fiatal vagy, nevetgélsz is, mire ne futná erődből azért, aki csak a tiéd. Meghökkent csodálat lepett meg engem, vizsgálódót, szándéktalan vallomásoddal, Te, ismeretlen Erzsi. Nem tudtál róla, hogy alig járható mágasságba emelkedtél. így mesélted: — A fiam játszópajtásáról is gondoskodtam, elhívtam mellé Erikát. — Ki az az Erika? — A Túri Erika, Jani féltestvére. férjem új házasságából. ö háromesztendős. — De Erzsi — néztem rá megiiíődve. — Ne haragudjon a furcsa kérdésemért: szereti maga azt a kislányt? — Mint a magamét — felelte. — Hiszen egy apától vannak. Semmiről se tehet az a csöppség. Miért ne szeressem? Jani és Erika egymáshoz tartoznak ketten. Ne érezzék ők a szülői viszályt, össze kellett kötnöm, amit a változékony férfitermészet és az emberi törvény szétválasztott. Kifelé, a tünedező fák irányába fordultál, eltöprengtél kicsit. Szádról se hervadt le a mosoly. Aztán tovább játszottál Janikéval. Simái Mihály: Készül a tél Készül a tél holotti ingnek Beletörődő fák között árnyékok foghatatlan csöndek Megborzongok Beöltözök Emlékeid mögöttem mennek Hófúvás karján fölkering zörögve megveri a mennyet egy agyonmosott gyereking Anyácska változtat-e rajtad hogy már nem vagy s én még vagyok Ki állíthat meg hogy ne varrjod a meggyvirág-patyolatot a váltás-inget a tavaszt hadd higgyem — visszaváltozhatok Cseh Károly: Napló A földre huHó levél zaja szívzöreje a mindenségnek S punt lapon a szavak a rózsán apró bogarak feketéllnek Bordóidon hideg fut végig mint pohár oldalán a vízcsepp Átlátszó vagy már és törhető valaki lassan kihörpintget Valahol érted veszekszik a párnával tíz ujj mert üres S asszonykéz mosta fehér inged kitűzte föléd a szerelem A fiatalemberrel nem sikerült beszélnem a munkahelyén. A kollégái mondták: már hiába keresem it.t, november 1-től — sokuk meglepetésére — megvált a gyártól. Sőt, az új munkahelye címét sem tudják megadni, legjobb lesz, ha otthonában keresem fel. Azt azért még diszkréten megsúgták, hogy a fiú kiváltotta az iparengedélyét — maszek lett. Annak idején az üzemben nagyon sok jót mondtak erről a fiatalemberről. Dicsérték szaktudását, lelkesedését, s nem sokkal azután, hogy a gyárba került, megválasztották KISZ-titkárnak is. Érthető kíváncsisággal várakoztam tehát lakótelepi otthonának ajtaja előtt. Az otthon Fiatalasszony nyitott ajtót, s kedvesen tessékelt a vendégszobába. Ízlésesen berendezett lakás; modem bútorok, az egész falat elfoglaló könyvszekrény, tele könyvvel, folyóiratokkal. Televízió, rádió, magnetofon. Az ablak mellett pedig a férj munkájának fontos kelléke, a rajzasztal. Nem lepődött meg, amikor elmondtam jövetelem célját. Egyet kért: ne em-' lítsem a nevét, s ha lehet, eddigi munkahelye, az ottani kollégák, főnökök is maradjanak névtelenek. Egyébként hajlandó elmondani eddigi életének hiteles történetét. A továbbiakban nevezzük őt egyszerűen Tamásnak. A szülői ház — Egyedüli gyerek vagyok, nagyon jó módú családban születtem. Édesapám húsz évig gyárban dolgozott, 1952-ben váltotta ki az ipart; Én akkor kétéves voltam. Visszaemlékezve a gyerekkoromra: nagyon szép volt. Mindent megkaptam, sokkal többet, mint a velem egykorú pajtásaim. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, úgy gondoltam, építészmérnök leszek. 1968-ban fejeztem be az építőipari technikumot. Akkor már nem volt kedvem a továbbtanuláshoz. Apám biztatott, váltsam ki én is az ipart, a szükséges indulótőkét tőlük megka3 D 1 pom. Akkor eszem ágában sem volt, hogy ezt az utat válasszam. Dolgozni akartam, közösségben, fiatalok között. Az egyik tervező vállalatnál helyezkedtem el, építész szerkesztői beosztásban. Az első munkahely Tamás kilenc évig dolgozott a vállalatnál. Elismerték. hogy jó szakember, kiemelt fizetést kapott. Érdekelte. amit csinált, lelkesen vetette magát az új építészeti eljárások kidolgozásába. A siker: Kiváló Dolgozó kitüntetés. Ekkor már komolyan szóba került az is. hogy mérnöki oklevél nélkül tervező beosztásba helyezik. Felterjesztették a második Kiváló Dolgozó kitüntetésre is. — Ezt már nem kaptam meg — emlékezik vissza Tamás. — Ugyanis elmentem a vállalattól. Talán hálátlanság volt, de kaptam egy olyan ajánlatot, amelynek nem tudtam ellenállni. Kilencszáz forinttal magasabb fizetésért otthagytam a tervezőket. Akkorra már megszületett a második fiam is, kellett a pénz... A több bérért szinte semmit sem kellett csinálnom, leszámítva az első két hónapot, amíg belejöttem az új munkaköri feladatokba. A munkámat két-három óra alatt elvégeztem, utána felpattantam a kismotoromra, s sorra látogattam a környékbeli kisiparos ismerőseimet. Sokat győzködtek, hogy hagyjam ott ezt a munkái, társuljak valamelyikükkel. Akkor még mindig nemet mondtam. Tamás ezt a munkahelyét is a magasabb fizetés reményében eserélte fel egy másikkal. Igaz, hogy itt a főnökkel való személyes ellentétek is közrejátszottak az elmenetelében. — A főnököm elismerte, hogy jó szakember vagyok, de perspektívát, nagyobb fizetést már nem tudott biztosítani. Ekkor már a jövedelmemet kiegészítendően, maszek tervezéssel is foglal koztam. Idő közben ugyanis megkaptuk ezt a szép két és fél szobás szövetkezeti lakást. megint csak kellett a pénz. Én nem tudom hogy mások hogy csinálják, de nekünk a havi tízezer forintból nem tellett beugróra, bútorra. Eladtuk a szüleimtől kapott kocsit — amit itt lát, minden abból van. Megint másutt — Az új munkahelyemen kétszáz forinttal lett több a pénzem. Láttam, itt érdemes foglalkozni az újítással, megpróbáltam én is. Sikerült. Tizenkétezer forinttal honorálták az ötletemet. A következő évben viszont négy újításomat utasították el. Az egyik döntéssel egyetértek, az valóban munkaköri kötelességem volt. De a másik kettő? Betelt a pohár. Éppen aznap délelőtt, amikor a határozatot kézhez kaptam, találkoztam az egyik katonatársammal. Ö jól kereső kisiparos, sokat cukkolt már engem a fizetésemért. Ismét megkérdezte: nem akarok-e társulni vele? Hát akartam. Ennyi az egész. Kikértem a munkakönyvem, egy hónap múlva már kezemben volt az ipar- engedély ... , A feleség — Hát igen. A feleségem- V mel volt egy kis nézeteltérésem. Ö egészen másfajta elveket vall. Tanárnő. Szenvedélyesen szereti a szakmáját, nyelveket tanít. Próbálom meggyőzni arról, hagyja ott az iskolát, adjon itthon órákat. Akkor több ideje lehetne a mi gyerekeinkre is. Eddig még nem sikerült meggyőznöm. Neki szüksége van a többi ötszáz gyerekére is. Este itthon dolgozatokat ír az új módszertanról ... Dcvald Hedvig Zende Ádám és felesége, Ilonka már hónapok óta éltek lakótelepi lakásukban úgy, hogy nem történt velük semmi. Se jó, se rossz. Felkeltek, Ilonka tornázott, megreggeliztek, majd Zende vagy bement az intézetbe, vagy sem. Ha összevesztek, olyankor annyira gyűlölték egymást, hogy kénytelenek voltak mindig sietve kibékülni, mert „különben erkölcstelen volna a további együttélés”. Zende Ádám kutatómérnöki állása is oka volt annak, hogy aránylag sokat voltak együtt otthon, no, meg. az is, hogy Ilonkának már jó ideje nem sikerült „képességéhez és képzettségéhez” illő állást találnia. 1 Ettek, ittak, szeretkeztek a lakásban. Aztán egyszer- csak elkezdtek vágyódni régi, elhagyott barátaik után. Erre az estére végre bejelentkezett Máder Laci és a felesége. Zendéék délután húst sütöttek, takarítottak, megfürödtek, majdnem szeretkeztek is, de közben, Zende ironikus megjegyzése miatt, valahogy elment a kedvük az egésztől. Beesteledett. „Mintha vasárnaponként gyorsabban sötétedne...” — mondta, vagy inkább mormolta ZenApátí Miklós: de. Ilonka gyorsan lecsapott a mondatra, ízekre szedte, bebizonyította, hogy a mondat értelmetlen és fölösleges és furcsamód, Zende számára úgy tetszett, mintha mindez rá, Zende Ádám kutatómérnökre vonatkozna. Ezt mindenesetre kikérte magának, valamint azt is, hogy vele, a családfenntartóval egy állástalan laboráns liba így beszéljen. Ilonka berohanta szobájába, és jól hallhatóan sírvafakadt. Zende Ádám ilyenkor 'értelmetlennek és fölöslegesnek érezte egész eddigi és további életét, és még az is megfordult a fejében, hogy ennyi erővel akár Ilonka nélkül is élhetne. Rágyújtott, noha Ilonka már évek óta próbálta leszoktatni a cigarettáról, mind ez idáig kevés eredménnyel. Zende egy ízben teljes három hónapig nem dohányzott, az ételek ízét újra érezni kezdte, harapni tudott volna a friss levegőből, de sajnos, egy baráti borozgatás során rágyújtott. És másnaptól újra fújta a füstöt, rendületlenül. Ahogy most is. Már nagyon várta Mádért, és Ircsít, a feleségét. Talán ötöt-hatot szippanthatott a cigarettából, amikor fölpattant Ilonka szobájának ajtaja, és Ilonka halkan, de érthetően, sírástól és gyűlölettől masza- tos arccal annyit mondott Zende Adámnak: „És vedd tudomásul, hogy meg foglak csalni!" — „Kivel?” — kérdezte vissza Zende, reflexszerű gyorsasággal. „Má- derral, ha érdekel, a Máder- ral, a barátoddal!” Ilonka újra magára csukta az ajtót, Zende ott maradt saját föl nem tett kérdéseinek hálójában, némán és ta- pinthatóan ártatlanul. Odakinn harangoztak „Hét óra...” juttatta eszébe a harang, „lassan jönniük kell”. Csöngettek. Ilonka berohant a fürdőszobába, magával rángatva hosszú ruháját, azzalanyii- vánvaló szándékkal, hogy rendbehozza kisírt arcát, és hogy felöltözzön „Szóval tetszeni akar ez a kurva .. gondolta tovább a dolgot Zende. és ment ajtót nyitni,-, — Pontosak vagytok . mosolygott a barátjára. Szerette ezt a bebemőt műr vészembert, a Mádért. — Mint a halál — mondta Máder és nevetett. Ircsí is mosolygott, de ő inkább elbújt a mosolya mögé. Mán der nevetése kitárulkozás volt. ártatlanság, derűs otW honiasság a világ dclsai közt. Ircsi egy kicsit elbújt Máder háta mögött is. alacsonyabb veit a szekásosr nál. ..de a kelleténél nem”, mondta már résen Máder, és onnan kérdezte: — És Ilonka? — A fürdőszobában. Renoválja magát, azt hiszem. — Még nincs rászorulva... — morogta Máder udvariasan, mivel a fürdőszoba ajI
