Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4

1981. december 6., vasárnap

Hiányolni a lehetőségeket, vagy élni vele?

Fórum után

Az értelmes é i ele rt

r

Irta: Soltész István, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese

I

ndokolt szerénység vezérel bennünket, ha a magyar sajtó napján nem önmagunkról, betűbillentyűkkel, mikro, ionokkal, monitorokkal dolgozó újságírókról és nyomdászokról, rendezőkről és szerkesztőkről, hangmérnökökről és vágókról beszélünk, hanem az ügyről, amit szolgálunk és amelyre önkéntesen, nem formálisan, hanem szocialista kötelességtudatta) felesküdtünk.

Ez az ügy a szocialista tájékoztatás ügye. Volt, amikor talán okkal nevezték az újságírót hazánkban is hivatásos dilettánsnak, író-kisiparosnak, ólomlángossütőnck, mert maga a politika volt megkérdőjelezhető. Ma már hitele van hazánkban és külföldön a magyar szocialista tájékoztatásnak, mert hitele van pártunk és kormányunk politikájának. Szakadatlan erőfeszítéssel igyekszünk megszabadulni a szellemi konfekciózástól, amely rossz és használhatatlan sablonokkal, leegyszerűsítő, valóságidegen képletekkel próbálja megmutatni az egyáltalán nem egyszerű, formákba, dogmákba nem szorítható életmozgást.

Miért beszélünk szakadatlan küzdelemről, amikor tudjuk, hogy a jó politika helyes tájékoztatáspolitikai elveket is vall: sehol és senkinek nem szívesség, hanem kötelesség a nyílt, az őszinte, a kellemetlen dolgokat sem megkerülő informálás, a beavatás.

Azért, mert furcsa, elfogadhatatlan, de magyarázható módon' még elég sokan vannak, akik szívesebben és könnyebben fogadják el a kényelmesen használható kész formulákat, semmint maguk is gondolkodásra kényszerüljenek. Jócskán akadnak olyanok is, akik kőnél keményebb anyagba, valami különleges acélba vésett tízparancsolatokat követelnek a szocialista élet, a szocialista munka, magatartás fejlesztése érdekében a politikától, az újságírástól, a tájékoztatástól is. Mintha az élet, a szocialista építés olyan egyszerű volna, hogy idézetekkel, örökkévalónak minősített tételekkel mindent megmagyarázhatnánk, mindent megoldanánk. Pedig így semmit. Ha Lenin ma élne, sok mindent tenne, de egy dolgot aligha. Önmagát sohasem idézné. Éppen ő tanít bennünket arra és ebben mutat leginkább példát a leninizmus, hogy a marxizmus nem más, mint tudományos válasz a kor új kérdéseire. Éppen Lenin emelte fel intőén az ujját: „A szocializmust nem szabad ünnepi színekkel festett szentképként kezelni”.

Népünk, pártunk éppen annak köszönheti az elmúlt huszonöt esztendő sikereit, hogy folyamatosan visszatért ahhoz, amit látszólag már elvégzett, alaposan megbírálva a kísérletek gyengeségeit, gyatrasá- gait. Alighanem legfőbb vívmányunk, hogy feltárjuk hibáinkat és nyíltan beszélünk róluk, mert tudjuk: így, csak így van esélyünk a hibák leküzdésére is.

Nincs szégyellnivalónk. Nem azért nem dicsekszünk, hogy ezzel pótoljuk vívmányainkat, ország-világ előtt nyilvánvaló sikereinket. Megteremtettük a hont, ahol ,,nem sír a bánat”, ahol annyira a népé már az ország, a szocializmus, hogy „bárhová indul is, a cél felé halad”. Tiszteljük ezeket a sikereket, de nem ragad el bennünket olyan mámorító érzés, miszerint már tökéletesek vagyunk. Nem képzeljük, hogy nincsenek új és nagyon nagy gondjaink, szorítóan nehéz feladataink. Nem hisszük, hogy könnyedén átszökkenhetünk az új feszültséghalmokon és azt sem gondoljuk, hogy mi vagyunk a követendő csodamodell.

Tudjuk — és ennek szellemében tájékoztatunk —, hogy az halad előre, akinek van képessége, rugalmassága figyelembe venni a szüntelenül és nem mindig kedvezően változó körülményeket, az eredményekből származó új igényeket, a ma és a holnap reálig lehetőségeit. Az tud érdemlegesen tenni, aki nem fojtja el vágyait, nem felejt el ember módjára álmodni, de aki soha nem téveszti össze a valóságot ábrándjaival. A korrekciós lépésekre, az önkontrollra a hatalom megragadásakor és a szocialista építés minden szakaszában ugyanúgy szüksége van a társadalomnak, mint az embernek a természetes mozgásra. Nem felejtjük el azt a történelmi tapasztalatot, hogy a baj akkor kezdődik, ha megakad a szocialista építés reformok útján való önfejlődése.

A tájékoztatás is abból indul ki, hogy a szocializmus történelmi vitalitása az emberek tömegeiben, a szocializmusban egyenrangú szövetségesek gondolkodó, vitatkozó és alkotóan cselekvő sokaságában gyökerezik. Hogy a szocializmus igazi megtartója és fejlesztője az emberek jóra fogott ereje. Minél mélyrehatóbb a forradalmi átalakulás, minél nehezebb és -szövevényesebb a feladat, annál több erőre, annál nagyobb demokráciára, tehát annál alaposabb, pontosabb és gyorsabb tájékoztatásra van szükség.

De a tájékoztatás, a sajtó nem akar senki helyett gondolkodni. Korunk új kérdéseire együtt kell keresnünk a választ, a megoldáson együtt kell töprengenünk, fáradoznunk. A tájékoztatás sürgető és nehéz feladata segíteni, információkkal megalapozni, véleménycserével világossá tenni ezt a közös társadalmi gondolkodást, az okos és egységes cselekvés előfeltételét. Hisszük, hogy a sajtó is sokat segíthet abban, hogy az emberek jól érezzék magukat társadalmunkban, a szocializmusban — beleértve a munkahelyeket is — és ennek eredményeként készek legyenek gondolkodni, cselekedni. Közös boldogulásunkért n§ csak azt tegyék meg, amire kötelezik őket, hanem mindazt, amire lehetőségük van.

J

ól tudja minden újságíró, szerkesztő, tévé- és rádióriportéi-, nyomdász és hangtechnikus, újságkézbesítő és tájékoztatási szervező, hogy a cikkek, műsorok önmagukban nem váltják meg a világot, de az élteti hivatástudatukat, hogy a hiteles, a jót pártoló szocialista sajtó, az emberközpontú tájékoztatás ki tudja tágítani az emberek életterét. És segítséget nyújthat ahhoz, hogy mindenki felkészültebbnek, egy kicsit erősebbnél« is tudja magát napjaink próbatevő küzdelmeiben, így mindannyiunk élete érdekesebbé, értelmesebbé válhat.

Egységesebben...

A téeszek

és a közművelődés

Á

llapokban a KISZ vezetőképző iskolán levő fiatalok megtiszteltek azzal, hogy művelődéspolitikai fórumukra engem is meghívtak. Elsősorban film- kritikusi tevékenységem indokolta ezt a meghívást, de adódtak kérdések a kulturális újságírás más területével kapcsolatban is, és jutott bőven mondanivaló a velem együtt meghívott muzeológusoknak, és KISZ megyei bizottsági tisztségviselőnek.

Nem volt érdektelen, ösz- szerakr.i a 20—28 év körüli fiatalok kérdéseit, mert azok bizonyos érdeklődési kört árulnak el, ugyanakkor azt is, hogy az adoti témakörökben milyen jártassággal rendelkeznek. S mert a jelenvolt fiatalok többségben kisebb-nagyobb ifjúsági egységek szellemi-politikai irányítói is, érdeklődési körük, felfogásuk nem közömbös. Kár, hogy a fórumok kialakult rendszere szerint elsősorban írásban beadott kérdésekre kell a meghívottaknak — tudásuk szerint: bölcsen, vagy kicsit kényszeredetten — válaszolni és alig- alig akadt élőszóban feltett kérdés, mert így a mintegy 80 fiatal tulajdonképpen egy arc nélküli tömeget jelentett, választ nem a kérdező kapott, hanem mindenki, ami talán nem lenne baj, de nem lehetett ezzel a módszerrel a viszontkérdés lehetőségével élni. (Persze vannak olyan periférikus kérdések, amelyeket talán nem is szívesen tennének fel élőben, mint például: „Támogatja-e a KISZ a nudizmust?”, amelyre a kérdező is ráírta, hogy „tárgytalan”, de mégis eljuttatta a vendégekhez a cédulát, de nem ez a jellemző.)

Érdemes néhány főbb gondolatcsoportot kiragadni: a kritika helye, feladata a napi sajtóban; igen sok kérdés hangzott el a filmekkel, a filmforgalmazással, a nehezen érthető művekkel kapcsolatban; sokakat izgatott a falusi közművelődés, a falusi művelődési házak munkájának elégtelensége; mivel foglalkozik a múzeum, hol van a múzeumok helye művelődéspolitikánkban? Erre is többen kerestek és vártak választ. Volt aki a rendszeres könyvkritikákat hiányolta a lapokból, mondván, hogy azok több fiatalt serkentenének olvasásra. Mások konkrét műveket hiáAmikor nyaranként beszámolunk arról, hogy a megyei művelődési központ megrendezte a népművelők, közművelődésben dolgozók alap- és továbbképző tanfolyamait, akkor e híradásból mindig kimaradnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kultúráim bizottságának tagjai; a nekik szóló, részükre szervezett találkozás. Ennek oka igen egyszerű: a nyár a mezőgazdaságban a gazdasági munka főidénye. Ezért — most már mondhatni szokásosan — őket ősz végén, télen invitálja meghívó a szakmai-módszertani képzést nyújtó tanfolyamra.

Ezeken az alkalmakon nem csak i „hallgatnak” a résztvevők. nem csupán hozzájuk szólnak az előadók — ők maguk is megfogalmazzák saját munkájuk gondjait és eredménveit. lev volt ez az idei talállcozáson is. A tapasztalatokról beszél ffettönk

Kovács Tetvánpéval. a megyei művelődési központ módszertani csoportjának

munkatársával.

— Ötödik a'ka'nmmal szervezte meg, a TESZÖV-vel

nyoltak, illetve a boltokból hiányzó könyvekkel kapcsolatos kérdéseket vetettek fel. Hiányolták a diósgyőri várból a könnyűzenei programokat. Egyetlen szó sem esett viszont a komoly zenéről, a. színházról, a képzőművészetről, a televíziónak filmen, szorosabban játékfilmen kívüli tevékenységéről. Nem lehetett érzékelni pontosan, vajon előre behatárolták-e a fórum szervezői a kérdésköröket, vagy a fiatalok érdeklődési köre zárta ki az említett témákat.

A kérdésekből sok mindenre lehet következtetni. Miután elmondtam, hogy a napilapbeli film- és tévékritikának szerintem az a feladata, hogy a néző, azaz a befogadó és az adott mű jobb egymásra találását segítse, segítsen a nézőnek a mű mondandójához közelebb kerülésre, később egy cédulán az a megjegyzés érkezett, hogy hálátlan dolog lehet ezekkel a kritikákkal kísérletezni, ez legfeljebb ellenszenvet válthat ki.

Sajátos módon szinte egyértelműen visszautasították a magvasabb filmeket, azokat, amelyek valamilyen együttgondolkodást kívánnak, amelyekben a „sztori” felső rétegeit le kell hántani, hogy a mondandóhoz eljussunk. Miért vonzóbbak a nyugati filmek, mint a hazaiak? — kérdezték. A szovjet filmekkel kapcsolatosan megnyilvánult vélemény pedig nagyon elgondolkodtató. Egyet mindenképpen tanúsít; akik a kérdést feltették, távolról sem ismerik a mai szovjet filmművészetet, hanem valami harminc év előtti be- idegzettség alapján vélekednek róla, jóllehet, ők fiatalabbak, mint maga a vélemény.

Sokféle gondot jeleztek a művelődési házakkal kapcsolatos megnyilvánulások. Mert például elhangzott olyan kérdés is, meg lehet-e szüntetni művelődési házat, mert az egyik faluban a gazdálkodó szerv meg akarja szüntetni, szüksége van az épületre. Aztán megkérdezték, hogy a falusi művelődési házak működését ellen- őrzik-e, felfigyelnek-e rá, hogy azok vezetői dolgoz- nak-e valamit á fizetésükért. Egyáltalán a közművelődési törvény végrehajtása a falusi Intézményekben hogyan halad? Sokféle megalapozatlan hit, pletyka is él a fiatalokban, mint azt a könyvkiadással kapcsolatos egyik kérdés is bizonyította, és a könyvpropagandával, meg általában a művelődési propagandával kapcsolatban az tapintható ki a kérdésekből és egy-két élőszavas megszólalásból, hogy sokkal lcöny- nyebb rákérdezni valaminek

közösen, a művelődési központ a téeszek kultúrosainak tanfolyamát. Eddig Szerencs adott nekünk otthont, de a résztvevők már korábban is jelezték, hogy jobbnak látnák színhelyül Miskolcot, mert a szabad időben több lehetőség lenne kulturális rendezvényeken részt venni művelődési házakat meglátogatni. Ennek megfelelően a mostani tanfolyamunkat Miskolc-Tapolcán rendeztük mes további kérés volt. hogy az előadások rovására növeljük az úgynevezett bemutató foglalkozások számát. Ennek is eleget tettünk, s többek között íVv mentünk el eav este a postás fiatalok klubjá ba is. Hagyományosan megrendeztük a fórumot, mely a tapasztalatok összegezésére adott alkalmat.

— Mikről szóltak a résztvevők? Milyen gondok foga hiányára, mint tudomásul venni a létezését, vagy a propagandáját. Könnyebb hiányolni művelődési lehetőségeket, mint a meglévőkkel élni.

A múzeumokkal kapcsolatos sokféle kérdésből pedig arra lehet következtetni, hogy igen keveset tudnak a múzeumok munkájáról, a múzeumok és a nagyközönség kapcsolatáról, s éppen ezért nagyon jó, hogy például a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság most igen nagyarányú közművelődési munkába kezdett, s talán a KISZ-szel való kapcsolata során majd sikerül megdön- teni azt a téves nézetet, hogy a múzeum valami extrémi- tás, valami a gyakorlati életen kívüli látnivaló és tudatosítani, hogy a mindennapi művelődési élethez szervesen kapcsolódó közművelődésitudományos fórum.

Szinte minden kérdést érdemes lenne feljegyezni, mert mindegyik elgondolkoztatott, mindegyik elárult valamit a kérdező és környezete, valamint a művelődés viszonyáról. Persze azt sem lehet tudni, hogy egy-egy kérdés a jelenvoltak milyen hányadának a kérdése, de egyszer sem fordult elő, hogy valaki jelentkezett volna kiegészíteni a maga tapasztalataival társának a kérdését. Mindenképpen nagyon jó és hasznos volt ez a beszélgetés, mert egyrészt a jelenvolt muzeológusoktól a múzeumi vonatkozású kérdésekre rendkívül precíz, konkrét, tájékoztató jellegű eligazításokat kaphattak, az egyéb művelődési, illetve művelődéspolitikai kérdések körül kibontakozott válaszJáradat is talán szolgált nem kevés útbaigazítással, információval, és talán-talán segít műveket, tendenciákat másképpen látni. Egy bizonyos, a fórum, illetve a fiatalok kérdezős- ködése őszintének tűnt.

E

gy cédulán azt kérdezte tőlem valaki, „ha egyszerű szemlélőként veti volna részt ezen a fórumon, milyen kritikát írna róla?” Miért írnék kritikát? — válaszoltam akkor, legfeljebb egy feljegyzést. Hát íme, a feljegyzés. Emlékeztetőnek, esetleg továbbgondolkodásra sarkallónak.

Benedek Miklós

lalkoztatják' őket otthon, saját környezetükben?

— Visszatérően szóba hozták a szociális és kulturális alap együttes képzésének problémáját. Bár erre is csak nyereség esetén van lehetőség, a kultúrbizottságok képviselői ügy vélik, hogy a fel- használásban aránytalanság van, a szociális kiadások „javára” . . . Ezúttal is problémaként vetődött fel a téeszek és a helyi művelődési in'' :- ménvek nem eléggé hatékony együttműködése; persze, ők is belátják, hogy a szorosabb kancsolnt kialakításában nekik is lépni kell... A tanfolyam e^yik célja, hogy a munka tér vek elkészítéséhez a szocialista brigádok vállalásainak ..iránvításához” segítséget adjunk a résztvevőknek: e téren továbbra is vannak problémák, hiszen megyei „szinten” nem lehet

azt megmondani, hogy hol mi a jó, hol mit kell tervezni és csinálni. Mi csak javaslatokat adhatunk, a többi az adott közösségben dől el.. Ez azt is mutatja — ez a probléma —, hogy több önállóság igényeltetik egy-egy termelőszövetkezet közművelődésének tervezésében és a végrehajtásban.

Arról, hogy végül is milyet speciális Vonások, milyen sajátos feladatok jellemzik a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben folvó közművelődési munkát. Barna Károlyi a mesvei művelődési köz- nont iPazfiatóhelvettesét kérdeztem: úgy is. mint a módszertani csoport vezetőjét úgy is. mint aki állandó részese volt a téeszek knltűro- sai tanfolyamainak, ö így összegezett:

— Már azt is nagy eredménynek tarthatjuk — öt

év távlatában —, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek döntő többségében van kulturális bizottság. Ez a tény azt bizonyítja, hogy nem hiába mondtuk évről évre a tanfolyamainkon megjelenteknek (és más fórumokon is) a közművelődési munka szervezettségének koordinációidnak szükségességét. A felnőttoktatásban, a tanfolyamok, szakmai képzések területén nyilván sajátos feladataik vannak a téeszek kulturális bizottsá fiainak: ezeket ők hatékonyabban és céltudatosabban tudták megszervezni, mint az adott telenülés mmtelődési intézményében dolgozók. Persze, ahol továbbra is etív emberre .testálnák” ezt a feladatot, ott sokkal nehezebben érnek célhoz, mini ott, ahol valóban egy bizottság működik, koordinál és

cselekszik. Mi, az elmúlt öt év során, közel kétszáz olyan emberrel találkoztunk tanfolyami képzés során, aki tesz, vagy tehet azért, hogy a termelőszövetkezetekben folvó közművelődési munka — sajátosságait megtartva — beépüljön az adott település egvséges közművelődési tevékenységébe. Ehhez az. is szükséges, hogy már a tervezéskor kontaktus leaven a nartnerek között: mi a főhivatású népművelőknek is mindig elmondjuk, miiven fontos ez az envüttműködés) A lövőben azt is szeretnénk) ha a gazdaságok vezetői és a kulturális bizottságokban dolgozik eev fittesen is többet találkoznának az aktuális oroblémák megvitatásakor; szükséges ez azért how tovább erősödiön a kollektív akarat és elhatározás. Ennek érdekében js kezdeménvezni fogunk fórumokat mert csak az efivfittes elhatározás és cselekvés hozhat a közművelődésben is eredménvt.

í

(t. n. j.) I