Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

1981. december 5., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 w Égett a Gigant — Kétszázhatvan liter gázolaj volt benne. - Mutatta Oláh Pál. - Ügy fújt ki belőle a gőz, mint egy gejzírből. Nem tudom, hogy ér­tem le, de tény: ez az egyetlen út volt lefelé ... (Fotó: Fojtán László) Melyik a „legmárkásabb” megye? Műszerfal, lámpák sokasága. Kiss Tiborné a mixelőgépnél. Ferenczi Sándor a mezőőr ezen a napon akkorát kiál­tott, mint talán még életé­ben soha: — Menj le onnan te őrült! Mindjárt robban! Ugorj mái'! Oláh Pál: — Egy csatta- nást hallottam. Azt hitteng, lerepül a fülke. Kiugrottam a kombájnból, körbejártam. Nem láttam semmit. Már vissza akartam ülni, mikor fejembe villant: szentséges ég, nem jár a motor. Föl­másztam a hágcsón. Éppen altkor csapott ki a motor­házból a láng. Visszacsúsz­tam az oltókészülékért. Annyit használt, mint ha­lottnak a csók. Ahol a gáz érte, visszanyomődott a tűz. Odébb újra lobbant. Ugrál­tam a kombájn tetején és tudtam, ha elégnek a hid­raulika vezetékek, a kiömlő olaj begyújtja a kombájnt. Egyszer csak egy szisszenés, s vége. Mérgemben a föld­höz vágtam — három méter magasból — a kiürült tűz­oltókészüléket. Ott álltam, s meredten bámultam a lángo­kat. Akkor kezdett ordibál- hi a mezőőr. • Ferenczi Sándor soha éle­tében nem taposta még így a pedált. Magában fohászko­dott, talán hangosan: (— csak meg ne égjen, jaj, csak meg ne égjen. Minek ma­radt ott fönt.) A kemény föld úgy rázta, hogy majd elharapta a nyelvét. Rohant riasztani, segítséget kérni. A kombájnos: — Eszembe villant, nem maradhatok itt fent. Reggel tankoltam. Két­százhatvan liter gázolaj volt a tartályban. Le akartam mászni a hágcsón, amikor látom, a festék is izzik. A hidraulika-olaj begyulladt, lassan a motor alá került. Az üzemanyag tartályra. Mi­re ez eszembe' jutott, tud­tam, baj van. Abban a pil­lanatban elégett a tartály műanyag dugója, s mint a gejzírből tört elő a gőz. A mai napig nem tudom, ho­gyan jutottam le. Biztos, hogy a lépcsőn, de égési seb nélkül ezt megúszni, szinte hihetetlen. Tóth József műhelyvezető: — Mint egy partra vetett hal, úgy kapkodta a mező­őr a levegőt. Mutogatott a szájára, a bicikli balra, ő meg a falnak dőlt, mi csak hüledezve néztük: ennek az­után mi a sürgős? Végül ki tudta nyögni: Ég a Gi­gant ... Kormos István az ágazat­vezető: — Éppen az ajtón jöttem ki. Azonnal a Közép­ső-rét felé néztem. Mintegy hatalmas máglyából, úgy go- molygott a füst. Tudtam, nagy a baj. Rohantam. Be az irodába. Azonnal telefo­náltam a tűzoltóknak. In­kább ösztön volt ez, á men- 'tés ösztöne, logikuson gon­dolkodva: vesztett volt az ügy. Ennek ellenére: még jó. hogy. nem törtem el a lá­bam. Molnár Tibor gépkocsive­zető: — Miért kellett volna szólni nekünk? Rohantunk magunktól. Mire kiértem a műhelyből, (ahol akkor fe­jezték be a kocsi javítását), azon veszem észre magam, hogy már a platón ül vagy három ember, s a többiek úgy hányják rá a tűzoltó palackokat menetközben, hogy nem győzték felkap­kodni a lábaikat. Beletapos­tam a gázba... Ez a fából készült Hemád- híd annyira ócska, hogy a sofőrök legszívesebben be­hunynák a szemüket, ami­kor a csigánál is lassabban átdöcögnek. — Hát most ezt nem néz­tem. Az embereket se mö­göttem. Ahogy utána gondo­lok, ugyancsak kapaszkodni­uk kellett. A kombájnos: — Álltam ott a gép mellett és károm­kodtam. Egyebet nem tehet­tem. Lángolt, mint a fák­lya. Vártam a többieket, de tudtam, hiába. Mire kiérnek ócskavas lesz az egész. Csak a váza marad. Amikor meg­pillantottam a kocsit, fel- ujjongtam. Az első, ami eszembe jutott: jól taposhat­ta a mezőőr a pedált. A sofőr: — Odaálltunk a kombájn mellé, hogy a pla­tóról tudják oltani a tüzet. Nem lehetett felmászni a kombájnra, úgy próbálták visszaszorítani a lángokat. Amikor úgy, ahogy sikerült, átugrottak. Én meg csavar­tam a kormányt, rohantam vissza újabb készülékekért A műhelyvezető: — össze­szedtünk addigra mindent, amit lehetett Megkezdődött a téli ara­tás az ország legnagyobb ösz- szefüggő nádrengetegében a Fertő tavon. A négyezer hek­tárnyi nádasban több mint tíz nagyteljesítményű géppel láttak munkához a nádarató brigádok, a levágott vízinö­vényből a tavaszig pedig két­millió kévét kötnek. A kombájnos: — Már úgy nézett ki. hogy eloltjuk. Csak a füst dőlt a motor­házból. De kifogyott mind a tizenöt palack. Az az át­kozott tűz mintha megérez­te volna, még magasabbra csapott. Kínunkban lapáttal törni kezdtük a fagyott föl­det. Hánytuk rá, de a rö­göktől mintha jobban égett volna. A sofőr: — Ekkor érkez­tem másodszorra. Gázzal, porral, kézzel, lábbal újból nekiestünk. Az egész szövet­kezetben nem volt több pa­lack. És egyszer csak ebben a porfelhőben, ordítozásban azt vesszük észre, hogy nincs láng. Elkezdtünk re­ménykedni. A kombájnos: — Néztünk egymásra. Felsóhajtottunk. Erre fel az átkozott kup­lungból megint felcsapott a láng. Én meg a fejemre csaptam, s odarohantam a tócsához. Ami a kezünkbe akadt, azzal kezdtük tömi a jeget. Fél vödörrel ha tud­tunk meríteni, — de azt sokszor —, s végül csak si­került valahogy elfojtani. Ott füstölgött a kombájn. Már láng nélkül, de a fém­részek zöme még izzott. A sziréna hangja már közel szólt. Kormos "stván: — Fél­tünk, hogy bármelyik pilla­natban ismét lángra kap. Hiszen már a hátsó gumikö­peny is égett. Egy ilyen kombájnban rengeteg gyú­lékony anyag van. Megér­keztek — végtelen nagy megkönnyebbülésünkre — a tűzoltók, s lelocsolták. Olyan pattogás, sistergés volt, hogy rossz álmomban se fordul­jon elő. Azután vége lett. A kombájnos: — Ezt csak másnap hittem el, amikor a kombájnt bevontattuk. Az­óta csak tűzről álmodok. Ennyi a Bison Gigant kombájn kigyulladásának története. A résztvevők két dologról nem tudnak szá­mot adni: mennyi idő alatt oltották el a tüzet, s miért mentek a gép közelébe, ha tudták, hogy frissen van fel­töltve és bármikor robban­hat. A vizsolyi Lenin Ter­melőszövetkezet dolgozóiról ezért készült az írás. Min­den magyarázat nélkül. — kármán — A nádat a Fertői Nádgaz­dasági Vállalat fertőszent- miklósi feldolgozóüzemében válogatják, osztályozzák és dolgozzák feL A fertői nád feldolgozva félkész és kész­termék formában jórészt a nyugat-európai országokba kerül. Ugyancsak zavarba hozná egy vetélkedő részvevőit, ha megkérdeznék, melyik me­gyéből ered a népszerű üdí­tőital-család, a Márka. Nos, Borsodban kezdték meg a gyártását 15 évvel ezelőtt, a sályi Bükkalja Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezetben. A szövetkezet az Eger—Mátra- vidéki Borgazdasági Kombi­náttal társulva létesítette az üzemet. Az egy literes Már­ka üdítőt most is Sályban palackozzák, ám azóta újabb teret nyert megyénkben az országosan kedvelt üdítő. Ta­valy szeptemberben, Mályi határában átadtak egy ma­gasan automatizált üzemet, amely hogy el tudja látni nagykereskedelmi szerepkö­rét, ideális, hőtemperált rak­tárakkal is rendelkezik. Na­ponta, három műszakban 180 ezer palack Márkát állítanak itt elő. Ez az üzem látja el a borsodi, a hajdú-bihari, a szabolcs-szatmári és időnként a nógrádi boltokat, vendég­látóipari egységeket A rak­tárakban a saját vállalat és a társvállalatok borai, pezs­gői, pálinkái. Megkezdődött a szezon. De­cemberben megkétszereződik a borforgalom, kiürül a pezs­gőraktár készlete, ilyenkor azok a családok is vásárol­ják a szeszes italokat akik egész évben elkerülik az italgondolákat A Törley és a pécsi pezsgőcsalád, vala­mint néhány állami gazdasá­gi pezsgő alkotja a készle­tet összesen 13 fajta. Azt mondják, nem kell hiánytól tartani Szilveszterkor. Kecskeméti László üzem­vezető az új üzem megszer­vezésének élményeiről be­szél: — Az alapítvány ket­tős célt jelölt meg számunk­ra: a gazdasági feladatok el­látásét és munkalehetőséget a mályi és nyékládházi házi­Pályázat A nyers- és alapanyagok világpiaci árának növekedé­se szükségessé teszi az ész­szerűbb felhasználást, a ta­karékosságot. A fajlagos anyagfelhasználás javítására kidolgozott program ered­Az Unió Áfész és a Vasas Művelődési Központ közös rendezvénysorozata, a Kert­szövetkezetek Akadémiája, immár harmadik esztendeje nagy népszerűségnek örvend a miskolci kistermelők, kert­barátok körében. A kéthe­tenként megrendezésre ke­rülő szakmai előadássorozat, gyakorlati bemutató legköze­lebbi rendezvényét decem­ber 6-án. vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel tartják a meg­szokott helyen, a Vasas Mű­velődési Központban. Ez al­kalommal a zöldségtermesz­tés tárgyköréből hallhatnak előadást az érdeklődők. A asszonyok számára. Nagy­szerűen sikerült a tavaly őszi próbaüzemelés, már rég­óta száz százalékos az üzem gyakorlati kihasználtsága, te­hát a teljesítmény tovább nem fokozható. Kitűnő kis közösség kovácsolódott össze, kellemes környezetben dol­gozunk. Fiataljaink — ők vannak többségben — pezs­gő KISZ-életet teremtettek maguknak, nemrégiben meg­alakult a pártalapszerveze- tünk is. Sportolunk, foci­zunk, kézilabdázunk, aki ügyetlenebbnek érzi magát, kocog. Ideális helyen épült fel az üzem, csend és nyu­galom van a telepien. A tizennégy hónapos üzem máris jőnéhány újítást tud felmutatni. Automata fény- érzékelő kapcsolókat helyez­tek üzembe a műszakiak, százezer forinton felüli ener­giamegtakarítást eredménye­zett. Nem újítási téma, hi­szen beruházást igényel a folyékony cukrot előállító ap­parátus. Répacukor helyett ezentúl kukoricából állítják elő az édesítő szert. Csökken ezáltal az előállítási költség és higiénikusabbá válik a technológia. Szerettük volna megtudni, hogyan készül a Márka. Kér­désünkre kérdéssel válaszol­tak: Miért, a Coca-Cola cég elárulta a receptorát? A Már­ka is szabadalom és az elké­szítési módja hétpecsétes ti­tok. És ki merné állítani, hogy a cola népszerűbb ma Magyarországon, mint a Már­ka? Ha receptor?-titkok at nem is hozhattunk Mályibóí, egy-két érdekességet, vállalati titkot sikerült megtudnunk. Révai László vezetőhelyet­tes elmondta, hogy a cit- rus-alspanyagokból készült Márkák csupán húsz száza­lékát adják a termelésnek. ményes megvalósításának se­gítésére az Ipari Minisztéri­um — a társintézményekkel és a társadalmi szervekkel együtt — országos pályáza­tot hirdetett. A pályázat kiírói főként házikertek zöldségtermesz­tése címmel hazánk egyik legismertebb zöldségtermesz­tési szakembere, dr. Nagy József, a Kertészeti Egyetem docense tart előadást, ismer­tetve a legkorszerűbb, leg­gazdaságosabb eljárásokat, módszereket. Ezen a rendezvényen érté­kelik Miskolc város kister­melőinek tevékenységét, majd az illetékes szervek — a vá­rosi tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a MÉSZÖV, az Unió Afész — a legeredményesebb kertbará­tokat elismerésben részesítik. mert a hazai gyümölcsízeket jobban kedvelik a fogyasz­tók. Révai László szerint a bányavidékeken a színes Márkát kedvelik, a miskol­ciak, barcikaiak, leninváro- siak, sátoraljaújhelyiek, pa­takiak a szőlőízesítésű üdí­tőt szeretik legjobban. A to­nic elsősorban az értelmisé­giek körében kedvelt, és fő­leg az I. osztályú éttermek, eszpresszók rendelik. Azt is megtudtuk, hogy immár hétéves a Márka­kupak akció. Érezhetően megnövekedett azóta a fo­gyasztás. A budapesti Hege­dű utcai telepre tonnaszám­ra érkeznek a kupakkülde­mények- A postások zúgolód­nak is, értelmetlennek tart­ják a kupakküldeményeknek ezt az özönét. Néhány kéz­besítő azonban bevallotta, maga is kupakgyűjtő, tehát megrögzött márkás. Furcsa kettősség jellemzi az egri borkombinátot. Egy­részt teljes mellbevetéssel harcol az alkoholizmus el­len, nagy összegeket fordít a Márka reklámozására. Másrészt meg szeretné elad­ni a borait, pálinkáit is. Er­re a célra nem jut a rek­lámra fordított összegből, az alkoholos italokat a minő-- séggel igyekszik piacon tar­tani. Kecskeméti László el­mondja, hogy nemrégiben értékes leletre bukkantak egy romos egri pince feltárása közben. Egri vizet találtató egy ősi, homokfúvásos pa­lackban és még egy sérült^ ám használható receptorát isi Az ital analizálásakor és a receptúra megfejtésekor dob-' bentek rá a szakemberek,' hogy ez az Egri víz, nem az az Egri víz. Azonnal módo­sították a technológiát és ma már egy valódi, igazán 1877- ből származó recept szerint készítik a barátok mediciná­ját. Az új ital merőben kü­lönbözik a régitől. Sokkal „elegánsabb”. Az előállítása költségesebb ugyan, hiszen két érig érlelniük kell, még­hozzá nem is akármilyen he­lyen. Az érlelésben rejlő le­hetőségeket egyébként nem­csak ennél az egy terméknél aknázza ki a kombinát. Jö­vőre olyan borpárlattal je­lentkeznek, amelynek a mi­nőségét a francia konyaké­hoz merik hasonlítani. A tit­ka: 6—7 év érlelési idő. Az ára minden bizonnyal na­gyon magas lesz. Kizárólag nagy ünnepekre, díszes asz­talokra való ital, olyan, ami­ből már egy korty is derűt oszt... Lévay Györgyi olyan módszerek, megoldá­sok kidolgozását várják, ame­lyek a kohászatban, a mű­anyag-, textil-, papír-, fa-, üveggyártásban és -felhasz­nálásban jelentős népgazda­sági megtakarítást eredmé­nyeznek. A javasolt módsze­rek a jelenlegi technológiák­ra, termékekre vonatkozza­nak. s a pályázat tartalmaz­za a megvalósítás feltétele­it, ezen kívül az elérhető anyagmegtakarítás mennyisé­gét és értéket, valamint a szükséges beruházás, fejlesz­tés és élőmunka költsiégeit. Az anyaetakarékosság nem mehet a minőség rovására, s a pályázóknak figyelembe kell venniük az energiagaz­dálkodási, biztonságtechni­kai, és környezetvédelmi szempontokat is. A pályázatokat — melyek­nek beküldési határideje 1982. április 30. — szakmai bíráló bizottság ériékeli. A beérkező oálvamunkák díja­zására és megvételére őro ezer forintot szánnak Az eredményt 1982. június 30-ig hirdetik ki. r Elellenőrzés X BEFAG olaszliszkai fűrészüzemében évente 22 000 köbméter fe- íyöt dolgoznak fel fűrészáruvá. Legkisebb termékük a „szabolcsi” nlmáslóda-elem, amelyből 213 000 darab láda készítéséhez elegen­dőt gyártanak. A munka megkívánja a különböző fűrészek élezését, köszörülését, amit egy, erre a célra készült műhelyben végeznek el. Képünkön: Bazsa Miklós, a kösiörülögépröl lekerült szalagfűrész­lapot ellenőrzi. Fotó: Kozma István Nádaratás Fotó: Laczó József anyagtakarékosságra Kistermelők jutalmazása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents