Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
1981. december 31., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Mi hangzott ei megyénkről? — Megyénk, Borsod-Abaúj- Zemplén, az ország egyik leginkább iparosodott vidéke, azonban mezőgazdasága sem elhanyagolható, hiszen mező- gazdasági területének nagysága az ország első három megyéje közé sorolja. Sajnos, a mezőgazdaság eredményei alapján történő besorolásunk korántsem ilyen kedvező, hiszen a termelés hatékonysági mutatói igencsak, alacsony szinten állnak. E gondolatokkal kezdte felszólalását a termelőszövetkezeti mozgalom jövőt formáló fórumán, a mezőgazdasági- szövetkeze tele IV. kongresszusán Hartman Bálint, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a TESZÖV elnöke. Munkahelyén, az edelényi Alkotmány Tsz elnöki irodájában, a ÍV. kongresszusról beszélgetve elmondta, hogy szólhatott volna a megye kedvező adottságú vidékein levő néhány gazdaság nagyszerű eredményeiről, idei rekord- terméseiről is, de ezen a fórumon a megye mezőgazdaságának jellemző gondjait „illett” ismertetni. —- Mint közéleti vezető és mint közel két évtizede mostoha adottságú vidéken dolgozó tsz-elnök, miben látja — a megyei „átlagot” tekintve — az alacsony hatékonyság okait? — Jól ismerem a kedvező adottságok közötti gazdálkodást is. Az Alföldön éltem, s mint fiatal szakember, ott kezdtem a munkát. Tizenkilenc éve kerültem a dombvidékre, s azóta együtt élek e táj mezőgazdaságának gondjaival. De visszatérve a kérdésre, amint a kongresszuson is •elmondtam: megyénk párt-, állami, szövetkezeti vezetőit régóta foglalkoztatja az alacsony hatékonyság okainak feltárása, a negatív hatások részben, vagy egészben történő felszámolása. Az objektív okok közé sorolható a mintegy 50 százalékot kitevő lejtős területi arány, az évenként 25—30 ezer hektárt, de néha ennél is többet károsító ár- és belvízkár, valamint az alacsony termőképességű talajok nagyságrendje, amit jól bizonyít, hogy megyénk földjeinek átlagos aranykorona értéke 30 százalékkal alacsonyabb, mint az országos átlag. — Az objektív tényezők mellett, mi a véleménye az ember, a vezetés szerepéről? — Nyilvánvaló az embei meghatározó szerepe a termelés eredményeiben. Rendkívül döntőek az emberi tényezők, de meg kell jegyeznem, ssznsán hogy véleményem szerint a legmostohább adottságú tsz- ekben igen nehéz „helyére tenni” ezt a kérdést. Nagyon pozitívnak tartom, hogy megyei vezetésünk az utóbbi időben igen nagy gondot fordít arra, hogy a generációváltás során megfelelő képzettségű és gyakorlattal rendelkező, bátor kezdeményezőkés/aégű szakemberek kerüljenek a szövetkezetek élére, akiknek vezetésével elkerülhetnek a holtpontról. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi években 52, nagy gyakorlattal rendelkező, magas szinten képzett vezető került a szövetkezetekéiére. — Az előző tervciklus során úgy értékelték, hogy megyénk szövetkezetei a gazdaságirányítás reformja során jól éltek az önállósággal, a termelési színvonal növekedésével arányban nőtt a szövetkezetek nyeresége. Mi okozta, hogy ezt követően romlott a hatékonyság? — Az utóbbi években szövetkezeteink az országos átlagot is meghaladó növekedési ütem ellenére, nem tudták a kedvezőtlen körülményeket s a költségek növekedését —, amelyek itt fokozottabban jelentkeztek —, ellensúlyozni. Egyre több lett a pénzügyi hiánnyal záró termelőszövetkezet. Különösen nagymértékűvé vált a differenciálódás a rendkívül mostoha időjárású 1980-as évben, amikor több, mint 40 tsz zárta az évet pénzügyi hiánnyal, ezzel szemben mindössze hat tsz képezte a megyei fejlesztési alap 65 százalékát! itt kell ismételten megemlítenem a Bodrogköz, a Taktaköz és Dél- Borsod „vizes” gondjait. E korábban jól, biztonsággal termő területeken, az évenként keletkezett ár- és belvízkárok töhb .százmillió forintot, tesznek ki. A jövőre nézve biztató az a segítség, amit kormányunknak az a döntése jelent, mely szerint belátható időn belül, rendkívüli állami támogatással, megvalósul a Bodrogközben a komplex melioráció, mégpedig olyan nagyságrendben, amelyre egy-egy tájegységben még sosem került sor. Ugyanilyen megoldást kíván a jövőben a Taktaköz és a dél- borsodi területek vízrendezése is. — A Bodrogköz milliárdos nagyságrendű „helyreállításán” túl mit várhatnak megyénk gyenge jövedelmű, mostoha adottságú szövetkezetei a helyzetük javítására hozott új gazdasági szabályozóktól? — Bízunk abban, hogy a megyénkben ide sorolt 58 mezőgazdasági szövetkezet termelési színvonalának emelését, erősödését és stabilizálódását fogja e szabályozás eredményezni. A jó végrehajtás érdekében a megyei párt-, tanácsi vezetés és a TESZÖV is megtette a szükséges intézkedéseket. így például: megalakultak azok a bizottságok is, amelyek a besorolt szövetkezetek vezetőivel közösen meghatározzák a teendőket, s felkérik a szilárd, valamint kellő Szellemi és anyagi tőkével is rendelkező szövetkezeteket a gyengébbek támogatására, gyümölcsöző együttműködések, társulások létesítésére. — Szólt-e a kongresszuson és mit, az alaptevékenységen kivüli, az úgynevezett ipari tevékenységről? — Elmondtam, hogy az alaptevékenység fejlesztéséhez okvetlenül szükség van rá, s bizony e téren jó néhány évi „hátrányt” kell ledolgoznunk. Az utóbbi három évben már jelentősen előre léptünk e tevékenységi kör bővítésében. A nagy erőfeszítések eredményeként, csak 1981-ben — az előzetes adatok szerint — közel másfél milliárd forinttá] nő ezen „új” ágazat árbevétele. A megyei vezetéssel együtt őrködüink azon, nehogy ez a dinamikus fejlődés az alaptevékenység rovására menjen, s annak segítése helyett elhanyagolást eredményezzen. — Végezetül arra kérünk rövid választ, hogy mit vár a TESZÖV elnöke és az edelényi Alkotmány Tsz elnöke 1982-töl? — Ami a közeljövőt, az 1982-es évet illeti, biztos vagyok abban, hogy megyénk termelőszövetkezeti parasztsága élni és nem visszaélni fog az, új szabályozás adta lehetőségekkel. Amint azt az elmúlt ősz munkája, a biztató alapozás, a minden eddiginél több búzavetésünk is bizonyítja, dolgozó parasztságunk a párt gazdaságpolitikájával való teljes azonosulását fejezi ki azzal, hogy mind a gabona-, mind a húsprogram maradéktalan megvalósításához adottságainál is nagyobb mértékben fog hozzájárulni. Es ne vegyék szerénytelenségnek; hogy megemlítem: mostoha dombvidékünkön, az edelényi Alkotmány Tsz-ben nem maradt mélyszántátlan tábla, s az eddigi 800 helyett 1200 hektárnyi gyönyörű bű- zavetésünk telel a hó alatt. Pozsonyi Sándor A mai követelményekhez igazított szabályokat és új előírásokat léptet hatályba 1982. január 1-től az a törvényerejű rendelet, amellyel az Elnöki Tanács — keddi ülésén — módosította az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló alapjogszabályt, az 1961. évi VII; törvényt. A témában illetékes tárca, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezető szakemberei arról adtak tájékoztatót, hogy a törvénymódosítás alapvetően kettős célt szolgál: egyfelől az eddiginél szigorúbb legyen az erdőterületek védelme, másfelől a törvény— az ágazati irányítás elveivel és jó gyakorlatával összhangban — vertikálisan összefüggő termelési ágként kezelje és szabályozza az erdőgazdálkodást, az úgynevezett elsődleges faipart és a faanyagvédelmet, valamint ezek központi és területi igazgatásának szervezetét. A törvényerejű rendelet a jövőben az erdőtörvény hatályát kiterjeszti a belterületen levő erdőkre is. Itt is alapvető követelmény, hogy a belterületi erdők töltsék be elsősorban közjóléti és környezetvédelmi rendeltetésüket, továbbá, hogy ezekben az erdőkben is a valamennyi erdőre előírt szakszerű erdő- gazdálkodást folytassák. Üj rendelkezés, hogy erdőnek más szerv — nemcsak állami szerv — tulajdonába,, kezelésébe, használatába átadásához. továbbá belterületbe vonásához hozzájárulás szükséges, mégpedig a Minisztertanács hatáskörében kijelölt szervek valamelyike részéről. Előírja a tvr. azt is, hogy az erdők fokozott védelme érdekében minden esetben hatósági engedély szükséges a művelési ág megváltoztatásához, az erdők termelésből kivonása vagy természetben való megosztásához. Az új jogszabályok ezen engedély mellett — a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméhez hasonlóan — a terület és a rajta levő faállomány igénybevételéért járó ellenértékén felül azt is előírja, hogy térítési dijat kell fizetni erdőnek — beruházási célra — termelésből való kivonása, továbbá időleges igénybevétele esetén. E differenciált térítési összeg fizetésének kötelezettsége — a szakemberek véleménye szerint — ösztönző hatással lesz az egyes' gazdálkodó és más szervezetekre, hogy erdőterület-igényüket a legszükségesebb mértékben korlátozzák. Sokakat érintő előírás, hogy egyes esetekben, például természetvédelmi érdekből az erdőben, fásításban — például külterületi fasor, facsoport, kisebb erdőfolt tekintetében — a virág, a gyümölcs és a gomba szedése korlátozható vagy megtiltható. A korábbi törvényi előírásokhoz képest kiegészítő rendelkezés, hogy az erdőgazdálkodás, valamint az elsődleges faipar és a faanyagvédelem területi igazgatási, hatósági feladatait az erdőfelügyelőségek látják el. Kél nemzedék A képen egy komlóskai dédmamát, a 76 esztendős Fehér Dávidnét és dédunokáját örökítettük meg. A nénit ottjártunkkor régi szokásokról faggattuk. Velünk együtt a kislány is figyelmesen hallgatta a dédi igaz meséit. Például ezt: — Karácsony estéjén annyi szalmát, amennyi egy liba alá elég, behoztunk a szobába. s azt az asztal alá tettük. Az ünnep másnapiénak reggelén a szalmát az eladó lánynak össze kellett sepernie és ki kellett vinni a kertbe. Ha akkor kakasszót hallott, az azt jelentette, hogy a következő évben férjhez megy ... Fotó: Fojtán László zervezetért Az ifjúság mindig jelen volt a magyar történelemben. 1956-ban előbb előretolt hadállásként, utóbb védőpajzsként használta fel többségében jószándékú tömegeit az eltakarodó ellenforradalom. Nagyrészt megtévesztett ifjúság, becsapott nemzedék kereste az eltévelyedések okait és jövője lehetőségeit november 4-e, a fegyveres ellenforradalmi csoportok felszámolása után, a népi hatalomhoz hű erők újjászerveződésével, a tragikus események okozta társadalmi és emberi zűrzavar legyűrésével együtt. A mai, nagyobb társadalmi terheket cipelő generáció ifjúkorát és a tényleges valóságot hazudtolnánk meg, ha elhinnénk azt, amivel az ellenforradalmár „politikusok’ és „ideológusok” ámították magukat, hogy az ifjúság mellettük állt és többségük a szocializmus ellen volt Az is tény ugyanakkor, hogy az ellenforradalom fegyveres leverését követő hónapokban a fiatalok körében nehezen ment a politikai felvilágosítás. Erőteljesen hatott még közöttük a külső imperialista és a belső ellenforradalmi — elsősorban nacionalizmussal és revizionizmussal fűszerezett — propaganda hatása. Sokan nem értették az események igazi lényegét, visszahúzódtak, és olyanok is akadtak néhányan, akik a népi demokrácia ellenes tevékenységüket folytatták az ifjúsági rétegszervezetekbe . beférkőzve. Éles politikai harc folyt,' akárcsak más társadalmi területeken, az ifjúság frontján is. Az ellenforradalom fegyveres leverése után megalakult ifjúsági rétegszervezetek a problémák ellenére is alkalmas eszköznek bizonyultak ahhoz, hogy az ifjúság nagyobb része ne kerüljön' az utóvédharcot folytató ellenforradalom befolyása alá. Kezdetben ugyan erőteljesen hangsúlyozták „függetlenségüket”, idővel azonban — megtisztulva az ellenforradalmi elemektől — alapvetően elfogadták a párt politikai útmutatásait. A párt ugyanis — újjáalakulásának első pillanatától kezdve — nagy figyelmet fordított az ifjúságra. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1956 novemberének első felében létrehozta a párt Ifjúsági Titkárságát majd decemberben az Ifjúsági Bizottságot. Vidéken és a fővárosban dolgozni kezdtek az if júsági titkárok és; az akkori erőviszonyoknak megfelelően a pártszervezetek mellett ifjúkommunista aktívacsoportok jöttek létre Ezeknek a csoportoknak jelentős szerepe volt a politikai felvilágosításban és annak megértetéséljen, hogy a rétegszervezeti fonna viszszalépés az ifjúság politikai, mozgalmi szervezésében, mivel nem tudja kiküszöbölni az ifjúság megosztottságát, nem képes maradéktalanul megvalósítani az ifjúság egységét. A nagyobb politikai tapasztalattal rendelkező, főleg ifjúkommunista fiatalok körében is egyre jobban felerősödött az egységes ifjúsági szervezet létrehozásának igénye, de a politikai, gazdasági fejlődés, a társadalmi viszonyok normalizálódása is a párt vezetésével dolgozó egységes ifjúsági szervezet megalakítása felé mutattak. Mind többek meggyőződésévé vált, hogy a korábbi ifjúsági szervezet, a DISZ gyengesége nem az egységességében, hanem — az ellenforradalom aknamunkáját is megkönnyítő — politikai hibákban és torzulásokban gyökerezett. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának iránymutatásai alapján 1956 decemberében a párt Ifjúsági Bizottsága problémákat és teendőket felmérő munkát végzett, amelynek tapasztalatait az ifjúság helyzetéről szóló jelentésben összegezte. A fiatalok csoportjaival, aktivistákkal, a rétegszervezetek vezetőivel és másokkal folytatott megbeszélések azt mutatták, hogy a túlnyomó többség szándékával megegyezik egy olyan, a párt politikáját elfogadó, magát a párt ifjúsági szervezetének tekintő egységes ifjúsági szervezet létrehozása, amely a fiatalok tömegeit nyíltan és következetesen kommunista szellemben neveli. Akadtak persze olyan vélemények is. amelyek a rétegszervezetek fenntartását tartották volna jobbnak, sőt bizonyos álláspontok a KISZ és a rétegszervezetek egyidejű létezését képviselték. A párt Ideiglenes Intéző Bizottsága, majd 1957. február 26-i határozatában Ideiglenes Központi Bizottsága már kimondta: létre kell hozni a párt ifjúsági szervezetét. Az ifjúság helyzetéről szóló jelentést, amely részletesen kitért az októberi eseményekre és abban az ifjúság egyes csoportjainak szerepére, foglalkozott a fiatalok helyzetével és az ifjúság szocialista szellemű nevelésével, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. márciusában vitatta meg és Kádár János kezdeményezésére az egységes kommunista ifjúsági szövetség megalakítása mellett foglalt állást. Ez a politikai dokumentum az ifjúság nevelésének néhány , kérdéséről és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításáról szóló határozat fontos hozzájárulás volt a társadalmi konszolidáció folyamatához. Pontos megfogalmazása, nyíltsága és realitása kétséget nem hagyó módon tette helyére az ellenforradalom és az ifjúság kapcsolatát. Kimondta, hogy a magyar ifjúság jelentős része jóhiszeműen, a hibák kijavításáért lépett fel, de megmozdulásaival, nagy többségének akarata ellenére, megtévesztve, az ellenforradalmárok céljait segítette elő. Súlyos hibát követtek el viszont mindazok, akik a fiatalok közül az ellenforradalom oldalán mentek harcba. A jelentés az ifjúság helyzetéről szólva őszintén kitért az 1956-ig követett ifjúságpolitika eredményeire és az ifjúság jogos sérelmeire is: „A lakáshiány miatt a családalapítás Budapesten és az ipari városokban súlyos nehézségekkel jár. Az utóbbi években több ezer, általános iskolát végzett ifjú számára nem tudtunk megfelelő továbbképzést és foglalkozási lehetőséget biztosítani. Nehézségeink vannak a gimnáziumot és egyetemet végzett egyes fiatalok megfelelő elhelyezésével is. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány arra törekszik, hogy a hibákat és a gazdasági helyzetből fakadó nehézségeket orvosolja. Ehhez azonban szükség van az ifjúság munkájára is.” A párt határozata nyomán felgyorsultak a kibontakozást mutató események. Megalakult a KISZ Országos Szervező Bizottsága, majd 1957. március 21-én a budapesti Városi Színházban, a mai Erkel Színházban a párt és a kormány vezetőinek jelenlétében Komócsin Zoltán, az OSZB vezetője hivatalosan is bejelentette a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulását. A KISZ megalakulásának időpontja, a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének 38. évfordulója egyúttal kifejezésre juttatta az új ifjúsági szövetség törekvéseit: a forradalmi hagyományok örököseként, folytatójaként, nagy ívű programmal a szocialista Magyarországért. A KISZ I. országos értekezletén 1957. októberében az ifjúsági szövetség létrehozását. szervezeti-tartalmi megerősödését a párt. az egész magyar kommunista mozgalom jelentős győzelmeként értékelte. A párt első titkára így jellemezte ezt: „íme, hét hónap alatt megszületett a KISZ — egy új, nagy erő, amely új ereje a pártnak, új ereje a Magyar Népköztársaságnak és új ereje a magyar ifjúságnak is. Mindnyájunknak egyetértésben azon kell dolgoznunk, hogy ez az új, nagy és komoly erő még nagyobb legyen és a napirenden levő feladatokat mindig helyesen oldja meg.” Dr. Csikós József!
