Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-17 / 295. szám

1931, december 17., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 TÖBB ELLENŐRZÉST - HA KELL BIRSAGGAL! Nemrégiben a Miskolci Rá­dió Fórum adásában szó volt a felnőttek és a gyerekek szabálytalan, nemegyszer balesetet előidéző közlekedé­séről. Sajnos nap, mint nap tanúi vagyunk az ilyen fe­gyelmezetlenségnek, s bizony nemegyszer csak a szerencsén és a gépjárművezetők óvatos­ságán múlik, hogy nem tör­ténik szerencsétlenség, fin is amondó vagyok; a figyelmez­tetés helyett végre hatáso­sabb eszközt, pénzbüntetést kell kiszabni. A szép szó, úgy tűnik, semmit nem hasz­nál, percenként teremtenek balesetveszélyes helyzeteket a fegyelmezetlen gyalogosok. Az Ady-hídnál, a Búza tér­nél csak kevesek mennek át az egymáshoz közel levő zeb­rán, legtöbben inkább vá­lasztják — lustaságból vagy nemtörődömségből — a két kijelölt gyalogátkelőhely kö­zötti útszakaszt, vagy éppen futnak át az autók között. Ezzel viszont nemcsak a sa­ját testi épségüket kockáz­tatják. A hirtelen fékezésre kényszerülő gépjárművezető talán még meg t.ud állni fék­távolságon belül, de az utá­na következő gépkocsi, vagy gépkocsik már könnyebben összeütközhetnek, s így vét­len emberek élete, testi ép­sége kerülhet veszélybe —az anyagi kárról nem is szólva. Ezt is kell látni a szabályo­kat semmibe vevő gyalogo­soknak! Közlekedésünk rend­jének biztosítása érdekében tehát az illetékeseknek az ed­digieknél sokkal szigorúbban kellene eljárni velük szem­ben. Mindannyiunk érdeké­ben ! Kovács János Miskolc BECSÜLJÜK JOBBAN EGYMÁST... Talán nincs is olyan nap, hogy he ne térnénk egy fű­szer-csemege boltba, s néha csak nézelődni, egy-egy ru­házati, vagy cipoboltba, El­mondhatjuk tehát, hogy a kereskedelmi dolgozókkal szinte rendszeresen találko­zunk. S hogy ez a kapcsolat mennyire kihat közérzetünk­re, azt talán nem is kell mondani. Nem mindegy ugyanis, hogy kedvesen, fi­gyelmesen és türelmesen szólnak-e hozzánk, vagy mennyire készségesek, hogy elégedetten menjünk ki a boltból. Oda ugx/anis öröm­mel és szívesen tér vissza az ember, ahol a szó igaz értel­mében kedves vevőnek te­kintik. Hajlamosak vagyunk azonban arra — s ezt őszin­tén meg kell mondani —, hogy bizony mi vásárlók is nemegyszer türelmetlenek vagyunk, megfeledkezünk ar­ról, hogy az udvariasság ré­szünkről ugyancsak elvárha­tó. Kereskedelmi dolgozóktól hallottam, hogy bizony elég. ha egy nap csak egy gorom­ba. igazságtalanul sértegető vevővel van dolguk, mert az szinte egész napi munkájuk­ra kihat, s nehezen tudják ilyenkor már a többi vásárlót a joggal elvárt türelmesség- gel, figyelmességgel kiszol­gálni. — Igaz, hogy nehéz a munkánk, de szívesen csi­náljuk, De az is igaz. hogy csak úgy lehet jó, kellemes a kapcsolatunk, ha kölcsönö­sen becsüljük egymást. így nem fárasztó, idegesítő a ki­szolgálás és a vásárlás — mondta az egyik eladó. A kölcsönös tiszteletre és bi­zalomra vevők és eladók kö­zött, különösen ilyenkor az ünnepek előtt, még nagyobb szükség van. Zsúfoltak az üz­letek, hiszen az ajándékozás őröméből mindenki ki szeret­né venni részét. Az elhatáro­zás pedig nem mindig köny- nyű, kinek, mit, mennyiért vegyünk, önmagunknak is segítünk tehát azzal, ha az el­adók munkáját becsülve, ud­variasak. türelmesek va­gyunk, Így azzal az érzéssel mehetünk be egy-egy üzlet­be, hogy vásárlásunkhoz jó partnert találunk bennük. B. K. Miskolc ILLETÉKES VÁLASZOL Lapunk november 19-i szá­mában „Polimer-kazetta zsákbamacska módon ?!...” címmel közöltük Kolozsi Ist­ván kazincbarcikai lakos le­velét, melyre a Vasvill Ke­reskedelmi Vállalat kereske­delmi főosztályvezetője, Sol- czi Lajos válaszol: »Minősé­gi kifogás esetén az alábbiak szerint köteles cserére a bolt: a vásárló által bemutatott blokk alapján, a hibás kazet­táról kiállítja a bolt a „Jegy­zőkönyv vásárlói minőségi kifogás elintézéséről” c. nyomtatványt és azt beküldi a nagykereskedelmi vállalat­hoz. Egyidejűleg a bolti kész­letből, s ha az nincs, akkor az áru értékével kártalanítja a vevőt.« Deák Imréné, a Váralja Lakásfenntartó Szövetkezet gond nokságvezetője vá laszol lapunk november 12-i szá­mában Kökai Istvánná és tiz aláíró nevében „Hideg a lép­csőhöz” címmel közölte kre: ,,Október 3-án levélben leér-' lük a megyei Távhöszolgálta- tó Vállalatot a lépcsőházak fűtésére, de azt a választ kaptuk, hogy azért nem fű­tőnek, mert a külső hőmér­séklet azt nem teszi indokolt­tá, bár így is a teljes fűtési díjat fizetnünk kell. Szep­tember 7-én az Árpád utca 82. szám alatti ház hibabe­jelentőjén szerepel az ajtó- üveg kitörése. Három napon belül megrendeltük e mun­kát, amelyet november 5-én el is végeztek. Sajnos, az 5 milliméteres síküveg gyakran tartozik a hiánycikkek közé, s így hiába is sürgettük a be- üvegezést. Amikor a levélíró panasza a lapban megjeleni, a lépcsőházakban már volt fűtés, az üvegezés is megtör­tént. Az üvegkárok megelő­zésében, illetve csökkentésé­ben sokat segíthetnének a la­kók, A 28 lépcsöházunkban tucatszám törik ki ismeretlen személyek az ajtó- és ablak­üvegeket, de furcsa módon a lépcsőházban lakó szövetke­zeti tagok közül soha senki nem látja, kik okozzál; a 2—3 négyzetméter felületű, nagy csörömpöléssel járó üvegki­töréseket. Sok a kárt okozó személy. Az üvegtöréseken túlmenően üzemképtelenné teszik a személyfelvonókat, leszerelik a világítási burá­kat, leszerelik a villanykap­csolókat, és így veszélyhely­zetet teremtenek, Ügy néz ki, hogy rendészt kell alkalmaz­ni, aki a szövetkezeti tagok helyett vigyáz a saját tulaj­donukra, értékükre. Szövet­kezetünknek nagyon sok többletköltséget jelent a hiá­nyok pótlása. Könnyű arra hivatkozni, hogy vásároljunk és tároljunk például üvege­ket, De kérdezzük, miből, amikor jelenleg is, például a levelet aláírók között is van olyan személy, aki több mint 8 ezer forinttal tartozik, szö­vetkezetünknek. Az Árpád út 82-es számú épületben is sok a tartozás, jelenleg is 4 hó­napi hátralék van, s az épü­letnek saját bevételéből kel­lene fedezni a kiadásait. Sze­retnénk ezúton is kérni szö­vetkezeti tagjaink segítségét, megértő támogatását, közös érdekeink védelmében.” A gondok már a telekvá­sárláskor elkezdődlek. IJamar kiderült ugyanis, hogy a ta­karékos évek alatt összegyűlt pénzből csak a község külte­rületén tudnak telket venni. A többnyire személyi tulaj­donban levő belterületi in­gatlanok ára ugyanis öt esz­tendő alatt kétszeresére emel­kedett. Márpedig nemcsak munkahelyük és az óvoda kö­zelsége miatt szerettek volna belterületen élni. hanem azért is, mert a nagyközség pere­mén levő telkek kívül esnek a közműhálózaton. Mint azt a népi ellenőrök — a magánépítkezés feltéte­leit elemző vizsgálatukban — több helyen megállapították, sok településen a magánerő­ből építkezők legnagyobb gondja az építési telek kiala­kítása Megfelelően közműve­sített telek ugvanis kevés van a beépíthető területeknek csaknem 25—30 százalékai még minimális alapközmű­vekkel sem látták el. Ezek építése meglehetősen költsé­ges, és mivel a közművek le­fektetése sok esetben megha­ladja a tanácsok erejét, ezek n kiadások gyakran a magán­építkezőket terhelik. Ugyan­akkor az elmúlt években a családi ház építésére alkal­mas telkek iránt növekedett leginkább a kereslet. S a telek még csak az in­duláshoz elég. Példák soka­sága bizonyítja, hogy a ma­gánerős építkezés napjaink­ban meglehetősen nagy és sokrétű, próbatétel elé állítja az építkezőket. Pedig köztu­dott, hogy a jelenlegi terv­időszakban lakásépítési prog­ramunk megvalósításában az eddigieknél nagyobb szerepet kap a magánkezdeményezés. Korántsem lehet hát közöm­bös. hogy e cél megvalósítá­sában milyen feltételeket tu­dunk biztosítani az építke­zésre vállalkozóknak. A feltételek megteremtése nélkül nemigen remélhetjük, hogy a terveknek megfelelő­en épülnek majd a lakások, családi házak. Mert aligha leap további lendületet az építkezéshez az a munkás, akinek a napi nyolc órai — olykor éjszakai — munka után szabad idejének jelentős részében építőanyag után kell szaladgálnia. Az elmúlt évek­ben ugyan jelentősen javult a TÜZÉP-telepek választéka, ez azonban nem nyújthat vi­gaszt azoknak, akiknek eset­leg hetekig kell egy-egy ab­lak-, vagy ajtókeret után sza- ladgálniok, akik olykor he­tenként kétszer-háromszor utazgatnak a szomszédos köz­ségekbe és városokba egy vasgerendáért. Mert az ellá­tás színvonalának javulása ellenére előfordul, hogy az építőanyagok időleges hiánya hetekig késlelteti az építke­zést. Késlelteti és költsége­sebbé teszi, mert az utazásra és szállításra fordított összeg is növeli az építkezők ki­adásait. E gondon az ellátás jobb megszervezésével és az előjegyzési rendszer további kiszélesítésével lehetne eny­híteni. Takarékszövetkezetek Ssrssian Ma már kétszáznegyven asszony dolgozik óbban a hét varrodában, amelyeket a kö­zelmúltban alakított ki a hernádkércsi Béke Termelő­szövetkezet. A kedvezőtlen adottságú gazdaság, mivel az alaptevékenységből nye­reséget nem tud biztosítani, gyorsított ütemben épiti ki melléküzemágait, hogy ter­melését jövedelmezővé tegye. A felmérések alapján hét községben volt szabad női munkaerő, akik betanítás után szívesen dolgoznak a varrodákban. Legnagyobb megrendelőik közé a Salgó­tarjáni Ruhagyár, a bútoripa­ri vállalat, a Váci Kötöttáru­gyár tartozik, de varrnak ru­hákat szovjet, sőt svéd ex­portra is. Képünk a szentist- vánbaksai varrodában ké­szült. Éves mi ériéit a megyei A Vöröskereszt megyei ve­zetősége tegnap tartotta az idei évzáró vezetőségi ülését, ahol első napirendi pontként Krasznai Gáborné megyei titkár tartott beszámolót, az 1981-es év munkájáról, a cen­tenáriumi évben végzett fel­adatokról. A beszámoló fog­lalkozik a középfokú taninté­zetek Teszortfelelőseinek kép­zésével a vöröskeresztes moz­galomban, amelynek nyári táboroztatásos képzése me­gyei kezdeményezés, szem előli tartva a felnőtt aktivis­ták utánpótlásának kérdését. Az elmúlt év kiemelt felada­tai közé tartozott — a cente­náriumi rendezvények mel­lett — a krónikus beteg gyermekek nyári üdültetése, a rokkanlak évének rendez­vényei, a véradó-mozgalom aktivista hálózatának foko­zottabb szervezése, a társ­szervekkel együtt rendezett tanfolyamok. A hozzászólásokat követő­en centenáriumi emlékérme­ket és Kiváló Vöröskeresztes Munkáért kitüntetéseket ad­tak át a kiváló munkát vég­zett aktivistáknak. A költségek növekedése ugyanis korántsem lehet kö­zömbös az építkezők számá­ra. Igaz, az OTP jelentős mértékű hitelekkel segíti a családi ház építésére vállal­kozókat, és munkásaiknak se­gítséget nyújtanak' az üze­mek, vállalatok is. Ám a műnk áslak ás -épí tés re fordít- ható vállalati kölcsönök vé­gesek, és az e célra fordít­ható összeg nagysága függ az üzem eredményeitől is. A népi ellenőrök vizsgála­tából az is kiderült, hogy ma a magánerőből építkezők rit­kán veszik igénybe az építő­ipari szövetkezetek munká­ját. Egyrészt azért, mert így az építkezés költségesebb, másrészt, mert a szövetkeze­tek sem mindig vállalják egy- egy családi ház felépítését. Marad hát a kalákában tör­ténő építkezés. Megszámlál­hatatlan családi ház épült már fel baráti segítséggel, és nyilván nem mindig a leg­nagyobb hozzáértéssel. Mindezek a tényezők hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a ma­gánerőből építkezés ma még gyakran meghaladja az épít­kezők anyagi és fizikai ere­iét. Pedig lakásépítési prog­ramunk megvalósításában a lövőben az eddigieknél na- gvobb szerep iut maid a ma­gánerős építkezésnek: ehhez az elkövetkezendő időben te­hát szervezettebb segítségre lesz szükség. ... Az a törvény, amely a ta­karékszövetkezetek helyét, szerepét határozza meg a népgazdaságban, a társadal­mi, politikai feladatok végre­hajtásában, kimondja: a ta­karékszövetkezeti mozgalom célja és alaptevékenysége a takarékbetét gyűjtése, a ta­karékos életmódra való neve­lés, különféle kölcsönök nyúj­tása és az alaptevékenységet kiegészítő egyéb szolgáltatá­sok fejlesztése. Borsodban az első takarék- szövetkezetek 25 évvel ezelőtt alakultak meg. Ma már 21 szövetkezeti központ, 49 ki- rendeltség és 21 betétgyűjtő pénztár szolgálja 322 telepü­lésen a lakosságot. Az elmúlt évtizedek alatt e szövetkezeti formánál jelen­tős fejlődésnek lehettünk ta­núi. A takarékszövetkezetek kiállták a próbát, megfelel­tek és megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelye­ket a népgazdaság és a la­kosság elvár tőlük. Nemcsak a szövetkezetek hálózata, de az általuk nyújtott szolgálta­tások köre is bővült. Növe­kedett a bizalom irántuk, amit az is fémjelez, hogy az ügyfelek szívesen keresik fel a takarékszövetkezeteket és kérik közreműködésüket ügyes-bajos gondjaik megol­dásához. Van, aki megtakarí­tott forintjait helyezi el itt takarékbetétben, mások köl­csönöket igényelnek házépí­téshez, mezőgazdasági terme­léshez, vagy éppen személyes dologi kiadások fedezéséhez. A megtett út eredményei mindenekelőtt adatokkal, té­nyekkel tanúsíthatók. Csak az elmúlt öt évet alapul vé­ve, elmondható, hogy a be­tétállomány a duplájára, 912 millió forintra növekedett. E tekintetben a legjelentő­sebb fejlődés a sajókazai, a felsőzsolcai, a hangonyi, a mezőkeresztesi, valamint a taktaharkányi takarékszövet­kezetnél volt tapasztalható. Megyei szinten a kölcsönként felhasználható alap 40.6 szá­zalékkal, a részjegyalap 40 százalékkal és mindezzel együtt a taglétszám 34 száza­lékkal növekedett. S ami lé­nyeges: figyelemre méltó a gazdálkodás hatékonysága, amiben elsősorban a tarcali, a Kenézlői. a felsőzsolcai. a mezőkeresztesi, a bogácsi és a ricsei szövetkezet járt az élen. A kormány hitelpolitikai irányelveinek megfelelően a megyében működő takarék- szövetkezetek nagvmértékber segítették a mezőgazdaság’ termelést, a kisállattenyész­tést. a lakásprogram végre hajtását. Csak a mezőgazda­sági célra nyújtott hitel az elmúlt öt év alatt 93 száza­lékkal volt nagyobb, mint ko­rábban. Elmondható tehát, hogy az V. ötéves terv során a takarékszövetkezetek ered­ményesen növelték társadal­mi bázisukat, a tagság lét­száma folyamatosan növeke­dett, bővült a szolgáltatások köre. Mindez jó alapot szol­gáltat ahhoz, hogy a VI. Öt­éves tervet további sikerek reményében kezdhessék el. A takarékszövetkezetek ál­tal összeállított, a VI. ötéves tervre vonatkozó feladatok­ból kitűnik, hogy a taglétszá­mot a jelenlegihez képest 19 százalékkal, a részjegyalapot 21.6 százalékkal, a betétállo­mányt pedig 42,8 százalékkal akarják növelni. A jelenlegi ötéves terv első évének ta­pasztalatai arra engednek kö­vetkeztetni, hogy e célok re­álisak, maradéktalanul meg­valósíthatók. A feladatok végrehajtásá­ból jelentős részt vállalnak a fiatalok, akiknek aránya, a szövetkezet dolgozóinak lét­számát alapul véve, 50 száza­lék. A takarékszövetkezeti hálózatban dolgozó fiatalok súlya, szerepe tehát jelentős, ami abban is kifejezésre jut, hogy a vezetők és a tapasz­taltabb dolgozók figyelemmel kísérik munkájukat, a maga­tartásukat, pályafutásukat. Mind szélesebb körben ala­kult ki a patronálási mód­szer, a pályakezdő fiatalokkal való aktív törődés, a segít­ségnyújtás a munkahelyen való beilleszkedéshez, a szak­mai tudnivalók elsajátításá­hoz. Jó dolog, hogy a fiatalok bérezése is megfelel a min­denkori követelményeknek, igazodik iskolai végzettségük­höz és szolgálati idejükhöz is. Nem maradnak ki a külön­féle juttatásokból, a végzett munka alapján történő elis­merésből. Akik tanulni akar­nak, ehhez minden segítséget megkapnak. Jelenleg is 19-en vették igénybe ezt a lehető­séget. elsősorban a mezőke- resztesi, a bogácsi, a hango­nyi és a tállyai takarékszö­vetkezetnél. Á fiatalok álta­lában nemcsak részfeladato­kat látnak el, hanem felelős beosztásban is, felelős megbí­zatások végrehajtásában is megállják helyüket. Mind­ezekről és a fiatalokat álta­lában érintő kérdésekről szó esett legutóbb az ifjúsági parlamenten is, ahol megvi­tatták tennivalóikat, a . gon­dokat és mindazt, aminek megoldás.. a fiatalokkal együtt a takarékszövetkeze­tek kollektívájára vár. A megyében működő taka­rékszövetkezetek szerves ré­szei a gazdasági építő mun­kának és annak, hogy a la­kosság igényeinek a kielégí­tése — a takarékszövetkeze­tek közreműködésével is — mind színvonalasabb legyen. T. F.

Next

/
Thumbnails
Contents