Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

T98t. december 13., vasórnrrp tSZAX?MAGYARORSZ«G 7 7* A szendi nyíresuta Az épület mellett nagy halomban fehéres ruhájú nyírfaág. A kuszáit vessző- tömeget egy férfi bontogat­ja, miközben kezével egy­szerre egy-egy maroknyit rendezget. Segít ebben a csattogó metszőolló is. tor­mát, rendet teremtve a nyírág kuszaságában. E férfi dolga az előkészí­tés. Az ő kezéből ugyanis a kiválogatott, metszéssel alakított ágak átkerülnek másokhoz, kik szorosra, szinte gúzsba kötik a nyír­fákon oly gyakran megcso­dált, kecsesen lengedező gallyakat. Ez utóbbiak a munkájuk­hoz használt kötelek egyik végét az ereszaljhoz rögzí­tik, míg a másikat a cipő­jükhöz kötik, átvetve a láb­fejen. Amikor a maroknyi nyírág végre rendezetten összeáll, a lazán tartott kö­télen hurkot formálnak, eb­be dugják az ágcsomó met­szett végét, majd egy láb­mozdulattal feszesre húz­zák a kötelet. A hurok rá­szorul az ágcsomó végére, azt szilárdan megtartja, ugyanakkor a felszabadult kezek dróttal szorosan és véglegesen átkötik, rögzítik a kötél hurkából kiszaba­dulva egyébként ismét csak vesszőkre széthulló csutát. Mert ami itt készül, úgy­nevezett nyircsota, nyírsep­rő. Márcsak az összekötö­zött végét kell baltával egy. formára vágni, s lehet kö­tegelni, előkészítve az el­szállításhoz. Csuda egyszerű, mégis ál mél kodásra késztető ez az egész tevékenység, amit Ra- kacaszenden az egyik ud­varon láttunk. — Az Erdei Termék Vál­lalat megrendelésére ké­szítjük a nyírcsutát már évek óta — sorolta az egyik gazda, Takács Istvánná. — Éppen holnap jön az autó­juk az újabb szállítmányért, ezért is igyekszünk annyi­ra vele... Takácsoknak, s a többi ezzel foglalkozónak afféle késő őszi-téli munkaalka­lom a nyírseprőkészilés. — Ameddig van alap­anyag, nyírág, addig csinál­juk. A nyires területeket a vállalat vásárolja meg, a férjem letermeli, itthon pe­dig megkötjük. Az uram egyébként most is odavan anyagért. A csutakötés bármennyi­re is egyszerűnek tűnik, kézügyességet, gyakorlatot kíván. — Aki már érti a mód­ját, az egy nap három­száz darabot is elkészít Persze a teljesítmény attól is függ, milyen a hozzávaló anyag. Látja, ezt is egy em­bernek előbb elő kell ké­szíteni, különb«» nemigen haladnánk vele. A nyírseprőkészítés tér- igényes. ■ A hozzávaló anyag nagy helyet foglal el, s ezért legjobb a szabadban, az ud­varon csinálni. Ottjártunk- kor még hómentes, kelle­mes időben dolgoztak Ta- kácsnéék. Mondta is az asz- szony: — Mennyivél má- sabb, könnyebb így csinál­ni, mint a hidegben, hó­ban ..." Azóta persze Rakacaszen-’ den is változott az idő, s hó is van, hideg is. Nem hiszem azonban, hogy emi­att Takácsék abbahagyták volna a nyírcsutakészítést •»*) E. Kovács Kálmán Két Volt egy dongó meg egy légy, tovább is van, mondjam még? ; Komaságot fogadtak, minél többet lopjanak. Bondőtöltő kalandra,’ kiszálltak a piacra. Finom malac- pecsenye, ! erre inni kellene. Ott a tüzes tokaji, nekiláttak nyakaink A fejűit be megy a szesz, mft gondoltok, most-mi lesz? Vali egy dongó meg egy légy, tovább is van, mondjam még? Irodalmi baranaoiások Á bükki novellista A bükki „novellistát”, akinek írásait Ve­res töri álnéven közölték a korabeli vidéki és fővárosi lapok, Szalóczy Bertalannak hívták. Megyeszékhelyünk, Miskolc szülötte ő, e városban látta meg a napvilágot 1842. június 20-án. Iskoláit előbb a helybeli re­formátus gimnáziumban, majd Sárospata­kon a főiskolán végezte. Mint református lelkész hagyta el Patakot, s előbb Tisza- dorogmán, majd Bőcsön volt lelkipásztor. Pintér Jenő irodalomtörténész szerint, ezt az állást 1873-ban Borsodgeszten is betöl­tötte. Böcsre 1894-ben került Szalóczy, s rá egy évre, 1895. november 2-an ott hunyta le szemét ' " ' ............... —.1 I A feljegyzések szerint magába zárkózó. ‘ szerény igényű férfiú volt. Családot nem alapított, életét csak a munkájának és az irodalomnak szentelte. Az irodalmi mun­kássága versírással indult. Költeményeit ; leginkább a Hölgyjulár közölte. -Később át- ' pártolt a novella műfajhoz. Tárcáit, el be- í széleseit nagy érdeklődéssel várták az cl- j vasók a Miskolcban, a Miskolc és Vidéké- j ben és a Borsodmegyei Lapokban. Emellett í a Fővárosi Lapok és a Vasárnapi Újság is i rendszeresen közölte írásait. Szalóczy Bertalan keveset, ugyanakkor ’ arnnál szebb dolgokat írt. írásait nem csu- i pán a hiteles korrajzi és néprajzi' értékek í jellemzik, hanem az író vonzó mesemonda- í sa es költői szelleme is. Novelláiban az 1867-es kiegyezés koráról hiteles, ma már t történelmi, néprajzi értékű képet lestett. ; Ugyanakkor a kisváros és a falu népe. a •• gazdálkodók, mesteremberek alakjai eleven ; erővel lépnek elő elbeszélő munkáiban. „Alakjait az egyszerű vidéki népéletből | vette... Jó témaválasztó, hősei éleiét mély j humánummal és művésziesen tudja elmon- j$ dani. Sólya Dani, János, Az utolsó kozák című elbeszélései felérnek Vadnay. Baksay | legjobb novelláihoz, A százas bankó című t pedig kesernyés .humorával Mikszáthnak is í dísze lehetne” — írta róla 1942-ben Csorba j Zoltán. Nem véletlen, hogy a Bükk novellistája. ; Szerette ezt a vidéket, az erre élő embere- J két. A Gólyajáráskor című elbeszélésében | így ir a Blikkről: „Ez a mi Bikkünk pedig [ olyan, hogy aki annak szelíd halmai között 1 lakott valaha, soha el nem feledi annak le- ; vegőjét. mint. aki a Tisza vizét itta. Akár a ; Tisza vizét igya, akár a Bikk levegőjét szív­ja valaki: megmozdul annak szíve...” Szalóczynak könyvalakban két kötet el­beszélése jelent meg. Az első 1885-ben Szombathy László kiadásában, Képek cí­men, a második 1891-ben a Szépirodalmi Könyvtárban Elbeszélések címen. Mindezek ellenére Szalóczy érdemeit a kortárs irodalom nemigen ismerte el. Ha­lála után egyedül Vadnay Károly méltatta, aki a Fővárosi Lapok egyik, 1895. évi szá­mában a következőket írta róla: „Ebben a szűkkörű életet élt, nagyon szerény falusi papban olyan poéta-lélek repült el a föld felszínéről, aminöt a természet jókedve is csak nehezen tud új porhüvelyben pótolni.” Hajdú Imre , A kivetett Fecske Csaba: söté len Jccwtt őrlik önmagának árnya elpattant nem ragyog szíva izzószála kihalt mellékutcán toppannak léptei múltból vtsszahangzó hava ngszó kései a csorbult világot maga mögött hagyva hiányát mibennünk semmi sem takarja A főnököt megvárták az iroda előtt. Valakivel tele­fonon beszélt, már trikóra vetkőzött, es kél szaki ácsorgóit mögötte. Látható­an a barátai. Ez most ilyen fals meló. „A munkát sen­ki sem vállalta a rakodók közül, fonok, és hal ugye, én megszerveztem a hatás­körömben a javasolt: ösz- szegért. Természetesen. Igenis, főmérnök elvtárs”, Pattogott a telefonnal a ke­zében. „Igenis, a legnagyobb rendben lesz, természete­sen, úgy, ahogy gondolod”, egv meghajlás, egy szalu- tálas félmondatonként „Tér... vasárnap reggelig befejezve és nincs kocsiál­láspénz. Minden a legna­gyobb. Tér... Szervusz”. Kattant a kagyló, feloldód­tak a köpcös marionett mozdulatai. Lesöpri tagjai­ról a láthatatlan drótszála­kat.. No, ez. derék, állt meg előttünk. Teljesen átválto­zott. Értve vagyok igaz, le. hát akkor mi itt kilencen. Egymást követve ki ban­dukoltunk a vagonokig. A kerekek kitámasztva, a iiolt- vágányon ott sorakoztak a sápadibarna színű vagonok, egy, kettő, három. négy. Te­hát négy csoport lesz, ma­gyarázta a főnök, és termé­szetesen mindenki úgy vi­gyáz, mini a htmes tojásra, egv kvarceső ára huszon­nyolcezer forint. Keresztesi a kis Szabóval az utolsó vagonhoz került. Nagy csattanással nyílt, az ajtó, a főnök mindegyikbe I bekukkantott, mintha ke­resne valamit. Semmi ez, mondta a kis Szabó, amikor megemelték az elsőt. Nincs ez talán negyven kiló se. Keresztesi nézte az ormótlan furcsa­ságokat. az alakja olyan, mint egy túlméretezett por­celán kacsa, a közepe szét­terül, öblös, nagy. kerek domborulat, a két vége pe­dig ellentétes irányban meg­hajlik. Látta ezeket a kvarc­csöveket egybeépítve a só­savgyárban. Ott egészen másként néztek ki és itt is másként kézbe fogva. Meg­indultak lássál az elsővel, ö araszolt hátul, átnyalá- bolva fogta az aláhajló vé­gét, míg a kis Szabó óva­tosan lépdelt a lépcsőn az elejével. Meglehetősen unalmas meló ez, gondolta a fiú a hatodik, vagy hetedik for­dulónál. Körülnézett a va­gonban, úgy tűnt, mintha egyet sem vittek volna még el, á kacsák feltornyozva sorakoztak valami habszi­vacsba ágyazva a vagonban. Keresztesi nyaka megizzadt, az a rohadt, hogy nincs ezen az órmótlan kacsán fogás. Este hét óra tájban meg­álltak pihenni. Talán felét, ha kihordták, a főnök szem­revételezte a vagonokat. Ez lassan fogy fiúk, mondta, nem bírják reggelig éllen, szomjan. Valaki menjen el és hozzon felvágottat meg kenyeret Összedobták a pénzt, a kis Szabó ajánlko­zott, majd 6 megveszi, és kisvártatva el is rohant. Fél órába sem telt, már jött is, a hóna alatt egy kétkilós kenyérrel, és felszeletelte- tett másfél rúd sopronit. A fiúk a rámpán ülve hallga­tagon ettek, Hagyári és Ká_ lázi a ' vagonokat bámulták. Keresztesi úgy érezte, a kar. ját mázsás súlyokkal vonz­za a föld. de nem szólt. Hozhattál volna egy kis tütüt. futja a vadpénzből, amit majd a melóért ka­punk. nevetett egyikük. De a mondásnak nem volt si­kere, túl fáradtak voltak hozzá. Keresztesi arra gon­dolt, legjobb lenne abba­hagyni. lemenni az öltöző­be és felvenni a ruhát, de sajnálta itthagyni a pénzt, ötszáz forint az ötszáz fo­rint. A többiek nyomában bot­ladozva, megindult az el­lenségesen várakozó vago­nok felé, úgy érezte, egy­szerre megnőtt az órmótlan kvarccsovek súlya. Agyába valami tompult reményte­lenség telepedett, ezt a munkát sohasem fejezik be. Nem tudta, hányat fordul­tak a vacsora óta, új kvarc­cső terpeszkedett köztük, óvatosan ereszkedtek le az alagsori raktárlépcsőn. Elöl a kis Szabó váratlanul meg­ingott, vállával oldalra dőlt, a lomha kvarckacsa meg mint valami tehetetlen ál­lat, nekikoccant a forduló falának. Á fémes hang ki­szakította Keresztesit a tom­pult féléber állapotából, visszarántotta a csövet, amely kicsúszott az alul ál­ló kezéből, és hangos csat­tanással a lépcsőre zuhant. Barmok, állatok, ordított a főnök, ott termett mellet­tük, ezt jól megcsináltátok. Ennek az ára huszonnyolc­ezer forint és hogyan szá­molok el vele? A főnök két barátja is megbámulta a cserepeket, kis ideig" hümmögtek. ez sajnos, oda van, de hát gye­rünk tovább, nem érünk rá itt nézelődni. Keresztesi és Szabó újra besorjáztak a többiek mö­gé. Vajon mi lesz most? Ki fizeti ki a kárt, suttogta a kis Szabó. Mór közeledett az éjfél, amikor a lépcső fordulójá­nál. ugyanott, ahol ők el­ejtették. egy újabb testes kvarccső puffant. Az üzem­vezető félresöpörte a cse­repeket, most nem károm­kodott, nem szidott senkit, az arca mozdulatlan ma­radt. Két fordulóval vittek le utána, Keresztesiek fél­reálltak, várták a követke­ző- párt. jött is az üzemve­zető a barátjával. Elöl a séf, kövérkés testén feszü­lő trikó, a hátán és a hó- naalján folyt az izzadság. Rohadt egy meló, sziszegte a társa, de hát csinálja az ember azért a kis vadpén­zért. Az elölálló talán vála­szolni akart, oldalt fordí­totta a fejét, Keresztesi csak a lába csusszanását hallot­ta. s látta, amaz eltorzult I arccal Keresi az egyensúlyt, * majd mint a lassított film. j nél. meghajlott a teste, ol- j: dalra dóit, és végigzuhant \ a földön. Mögötte hangos csattanással ért földet a kvarccső, tenyérnyi dara­bokra törve. A fiún valami nagy­0 nagy nyugalom öm­lött végig, ha a főnök is benne van. már nem le­het nagy baj. Majd meg­oldják valahogy, hogy ne keljen kifizetni, a kárt Szótlanul dolgoztak tovább, f Már pirkadt. amikor befe- f jezték. A fiúk. mint egy > vert sereg, némán vonultak j az öltözőbe. Letusoltak. fe!_ # vették a ruhájukat, és szót- 5 lanul hazaindultak. Két napié nem szólt hoz- 1 zajuk senki. Csak egymás között suttogtak, valami jegyzőkönyv félét vettek fel. • amit maid alá kel! írni, | hogy már a vagonban tö- 8 rőt l volt az áru, és akkor talán. De a pénzről többet j; nem beszélt senki. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents