Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 $981, november 14*. szombat, Ahogy a téesz dolgozik., Nyílt nap a me%ogazdaságii an November 16-22: fi sagyar lépiai hete a rádióban Elérhető közelben Az új Sárospataki Képtár Szerencs felől már befutot­tak a buszok. Hoztak vagy nyolcvan diákot. Jöttek rajta szerencsiek, meg a völgyből valók. De velük jöttek a tá­volabbról, vonattal érkezők, merthogy Miskolcról is akadt érdeklődő a gyermekvárosia­kon kívül is, akik a saját au­tóbuszukkal érkeztek. Gyors ellenőrzés — az iskolák előre jelezték, ha küldtek nyolca­dikosokat —, a Heves me­gyeiek alighanem a későbbi vonattal jönnek, meg azok is, akik Miskolcon túlról, Sajó- szentpéterről és még távo­labbról érkeznek. Semmi baj, egy busz maradt a szerencsi állomáson, az iskolában meg nem okoz bonyodalmat, ha részletekben érkeznek... Nyílt nap volt az abaúj- szántói Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- tanuló Intézetben. A part­ner állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek első szóra kölcsönöztek buszt — mond­ta Jánosi József, az intézmény igazgatója. Máskülönben ne­hézkes lenne az ideérkezés, az iskola után pedig egyre nagyobb az érdeklődés ... A végső számadásnál most is kiderült, többen jöttek, mint amennyit vártak... Az isko­la nyílt napján legalább 130 ■—140 diák fordult meg. — Az utóbbi években — mondta Jánosi József — egyre kevesebb gondot oko­zott a jelentkezés. Az egész megye a beiskolázási körze­tünk. — De rendszeresen van­nak hevesi, szabolcsi tanuló­ink, sőt, még pesti diákunk is: Az érdeklődők is megta­lálnak minket, no és az sem mellékes, hogy hogyan dol­gozik a téesz, amely a közel­ben van ... Ahol gyenge, on­nan nemigen jönnek hoz­zánk. De ahol virágzik, erős az állattenyésztés, onnan rendszeresen jönnek diákja­ink ... No és a városokból. Sokan először a kiskutyájukon pró­bálják ki állatszeretetüket Az hozza őket e területre. Persze egészen más az, mint mondjuk a juhtenyésztés vagy a szarvasmarhatartás. Éppen ezért, nem árulnak zsákba­macskát: nemcsak a szépet és a jót mondják el, a nehezét is. Például: az állattenyésztés­ben a pontosság, a megbízha­tóság az egyik legfőbb mér­ték. Milliós értékeket bíznak rájuk, a feledékenységért nagy árat kell fizetni. Meg hogy a jószágnak karácsony­kor, vasárnap is enni kell ad­ni, hajnalban. És itatni is kell... És nem elég az ódat szeretete... A velük való fog­lalkozás komoly felkészültsé­get kíván . . A közismereti tárgyakat sem lehet félvállról venni. A jelentkezők többsé­ge többnyire szereti a bioló­giát. Ez természetes. Csak­hogy az iskolában a kémiai ismeretek is jó megalapozott­ságot kívánnak. Ez viszont nem eléggé köztudott. .. Nem véletlen, hogy az abaűjszán- tói nyílt napon — ahol forgó­színpadszerűen a közismereti tárgyakról és oktatásukról, az állattenyésztésről, valamint az iskola életéről hallhattak egy-egy teremben, hogy vé­gül feltegyék a maguk kér­déseit — a kémiáról talán több szó esett, mint a bioló­giáról. Viszont felnőttek s gyerekek — mert az iskola örömére egyre több szülő is érkezik egy-egy nyílt napra, s a szülők jelenléte az érdek­lődés egyfajta garanciája — hallgatták önfeledten a ter­mészetjárásaikon rögzített madáresicsergést.., Mert­hogy ilyen is van, s ilyen is kell. Papa, mama, s mint később kiderült, az egyszem fiú Ózd- ról jött. Éjszakás műszak után indult útnak a családfő. Hogy honnan az érdeklődés? Amit ők tudnak; a gyerek már kétéves korától órákon át volt képes lesni az állato­kat. Mondjuk egy hangyát.. A barátság azóta fokozódott. Jól tanul egyébként a gyerek, s most, hogy körülnézték az iskolát, meghallgatták a kí­vánalmakat, meg is nyugod­tak; érdemes lesz szorítani a felvételiért. Az iskolában egyébként ál­lattenyésztő és mezőgazdasá­gi áruforgalmi szakközépis­kolai osztály van. És három szakmunkástanuló osztály: kisállattenyésztők, sertés-, juh tenyésztők és szarvas­ma rha-tenyésztők. A jelent­kezésekre nincs panasz, a fel­vettek felzárkóztatása pedig „belügy” az igazgató szavai­val élve. Remek tantestület, összehangolt munkára kész. A közelmúltban egyébként nézték: az elmúlt öt évben végzettek hogyan boldogul­tak? Meglepően jó a pályán maradásuk. S bár — az igaz­gató szavaival élve — nagyon kedvesen tanácsolták, még többet kellene segítenie az iskolának a beilleszkedés elő­készítését, tulajdonképpen itt sincsenek nagy gondok. Sok diákjuk visszamegy a régi lakhelyére... Változik a világ — morfon­díroztam magamban. Eszem­be jutott ugyanis, hogy volt idő, nem is olyan régen, ami­kor lasszóval „fogta” szak­embereit a . mezőgazdaság. Persze a mai, nagyüzemi ál­lattartás körülményei változ­tak a legnagyobbat talán. A munka körülményei alapve­tően ... És persze az iskolá­nak is megvan a maga tekin­télye, amire ügyel. Túl azon, hogy izgalmas, érdekes diák­életet is kínál a.maga szak­köreivel. A nyílt napon büszkén mu ­tatták: a sertéscsontváz saját készítmény. Az lesz a szarvas­marha-csontváz is — részben már összerakásra várnak a csontok. Negyvenezerbe ke­rülne, de ritkán lehet kap­ni ... Aki pedig egyszer részt vett egy ilyen csontváz ösz- szerakásában, alighanem fór­ral indul az agrármérnökin .. Mert tanulóikból egyre töb­ben jutnak fel felsőfokú in­tézetekbe is. Példaként rá. egy ilyen volt tanítvány-tanár beszélt, a KISZ-titkár kis­lánnyal az iskola életéről. Meg a kollégiuméról, mert­hogy el ne feledjem, az is van. Csutorás Annamária Hétfőtől vasárnapig ren­dezik meg a Magyar Rádió­ban a magyar népdal hetét. Az évek óta visszatérő, im­már hagyományos népzenei rendezvénynek az idén két momentum ad sajátos színe­zetet : a Bartók-centenárium és a Röpülj páva népdalének­lési verseny nyomán kiala­kult vita. Ennek megfelelően állították össze a hét prog­ramját is, amelynek — töb­bek között — észak-magyar­országi vonatkozásai is lesz­nek: 21-én tájegységünk ze­nei hagyományaiból hangza­nak el dalok. Szűkebb pátri­ánkat a barkóság, a Bodrog­köz és a Cserehát dalai kép­viselik ebben a műsorban. De más műsorban, a néphagyo­mány őrzőinek felvételei kö­zött hallható lesz majd Sivák Barnabás, egy másik adásban pedig Mazsaroff Mária sze­repel nyilvános hangverse­nyen. Találkozásom a népze­nével címmel ismert művé­szek és tudósok beszélnek zenei élményeikről, Kodály- művek hangzanak el, meg­hallgathatjuk a legismertebb zeneszerzők népzenei feldol­gozásait, több hangverseny élvezői lehetünk, s sok más népzenei vonatkozású adást hallgathatunk meg novem­ber 16-tól 22-ig a Magyar Rá­dió három adójának műso­raiban. 41m fiatebercs A' miskolci József Attila Könyvtárhoz tartozó gyer­mekkönyvtárban — a Szent- péteri kapui szolgáltatóház­ban — kiegészítették a dia­tárat és napjainkban csaknem négyezer diatekercs áll az ér­deklődők rendelkezésére. Képzőművészeti, űrkutatási, földrajzi témák, írók, művé­szék életrajzai, történelmi té­mák, regényadaptációk és igen sok mese színes diate­kercseit kölcsönözhetik ki egyhetes időtartamra magá­nosok és közületek minimális térítés ellenében. Egy évvel ezelőtt, 1980 no- vem bérében a Sárospataki városi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának, majd a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak az előbbit megerősítő határozata pontot tett egy hosszan tartó átalakulási fo­lyamatra, és rögzítette, hogy az egész sárospataki képtári együttes az egységes Borsod megyei Múzeumi Szervezet­hez tartozik. Az eltelt egy esztendő alatt építési munkák folytak és szervezési intézke­dések történtek. Dr. Ssabad- falvi Józseffel, a Borsod me­gyei múzeumok igazgatójá­val ezeket vettük számba. Akik az elmúlt hónapokban Sárospatakon jártak, a Ká­dár Kata utca 14. előtt — márpedig ott igen sokan jár­tak, hiszen ott visz az út a várhoz —, láthatták az átépí­tési munkákat. A terv szerint még ebben a hónapban vár­ható a felújított épület mű­szaki átadása és ezt követő­en mód nyílik a Sárospataki Képtár belső berendezésének elkészítésére, installálására, és az első kiállítás előkészíté­sére. A felújítást a Borsod megyei Tanács maximális tá­mogatásával a sárospataki ta­nács végeztette el. Most, amikor már elérhető közelben van a Sárospataki Képtár méltó otthonának birtokbavétele, érdemes át­tekinteni, miként is alakul majd a pataki műkincsek el­helyezése, egyáltalán, az új intézmény miként funkcio­nál majd. A Kádár Kata utca 14. sz, alatti épület lesz a Sárospa­taki Képtár központja. Itt kap helyet egy munkaszoba, itt helyezik el a képtár közel háromezer darabos műtárgy­gyűjteményét, mert a Rákó- czi-várban levő jelenlegi tá­rolóhely túlzsúfolt, nem is kicsit nyirkos, fűthetetlen szobácska és ott a nedvesség máris komoly kárt tett pél­dául a Domján-grafikák- ban, amelyek közül több megrongálódott és restaurá­lásra szorult. Ebből a veszé­lyeztetett helyzetből a mű­tárgygyűjteményt ki kell menteni. Az új épület első funkciója e gyűjtemény biz>- tonságos tárolása lesz. Ugyan­csak ide kerül Andrássy Kurta János szobrászművész gyűjteménye. A most 70 éves művész gyűjteményével kap-" csolatos függő kérdések a közelmúltban a megyei és a helyi illetékes vezetők meg­beszélésén tisztázódtak, a gyűjtemény megfelelő elhe­lyezést nyert. Ugyancsak ebben az épü­letben a következő év tava­szától mód nyílik időszakos kiállítások rendezésére. így ez az épület — amely ismét- lendő, nagyon frekventált he­lyen van, a város vendégei szinte kivétel nélkül meg­fordulnak előtte —, hármas feladatot tölt be: a Sárospa­taki Képtár központja, az Andrássy Kurta-gyűjtemény otthona és időszakos kiállí­tások helye. E központon kívül a Sáros­pataki Képtárnak még l$ét kiállítóhelye van a városban. Az egyik az úgynevezett Szinnyei-ház, az ősi kollégium közelében, amelyben a Dom- ján-gyűjtemény változó anya­ga látható. 1981-ben ugyan­is már, felújították a művész-, szel egyetértésben, de a kö­zeljövőben újrarendezik, mert oda kerül az eddig Mis­kolcon bemutatott Toldi- anyag. A másik kiállítóhely a Rákóczi-várban van, ahol jelenleg a Klinkó-gyűjte- mény, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum numizma­tikai kiállítása látható, de a megyei múzeumi igazgatóság tervei szerint a jövő tavasz­tól a várban állandó kiállí­tást rendeznek be. Ez jó­részt a Sárospataki Képtár törzsgyűjteményéből — bele­értve a Klinkó- és a Béres Ferenc-gyüjteményt is — áll, másrészt pedig o XX. századi képzőművészeti anyagokból. így gyakorlatilag a központ­tal együtt három kiállítóhe­lyen várják a sárospatakiakat és a városba látogatókat a képtár műtárgyaival, állandó és időszakos kiállításaival. Természetesen az új szer­vezet működtetéséhez nem elég maga a gyűjtemény, anyagi ellátottság és szemé­lyi ellátottság is szükséges. Amikor a bevezetőben emlí­tett tanácsi állásfoglalásnak megfelelően, 1981. január 1- én a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság Sárospatak vá­rostól átvette a képtárat, a szűk és a korszerű működte­téshez összehasonlíthatatlanul alacsony anyagi hozzájárulás mellett egy munkatársat és néhány teremőrt kapott. Most a Borsod megyei Tanács biz­tosítja a megfelelő, a korsze­rű működtetéshez szükséges létszámot, lesz egy műtörté­nész, egy gyűjteménykezelő- tárlatvezetö, megfelelő számú technikai személyzet (pénztá­ros, teremőr stb.j. Biztosítottnak látszik hát a Sárospataki Képtár korszerű működése. Mivel a szakmai irányítást a Herman Ottó Mú­zeum képzőművészeti osztá­lya látja el, s így mint egy­azon megyei múzeumi szer­vezet két tartóoszlopa íveli át a megye képzöművészeti-mú- zeológiai tevékenységét, a Sárospataki Képtár és a Her­man Ottó Múzeum Képtára, a megyei múzeumi igazgató­ságtól várhatjuk a választ, miként képzelik a képtár mű­ködését Patakon. Dr. Szabad­falvi József ezt így fogalmaz­ta meg: — Szeretnénk, hogy ez a képtár magas szinten lássa ei Sárospatak lakosságának képzőművészeti szolgálatát, elégítse ki képzőművészeti igényeit; épüljön be a város gazdag közművelődési-művé­szeti életébe; épüljön be a vá­rosba, alkalmazkodjék a helyi idényekhez, a város idegen- forgalmához, tartson jó kap­csolatot a társintézmények­kel. Másrészt legyen kisugár­zó hatása a tájra; lássál el, segítse, koordinálja a szom­szédos zempléni területek képzőművészeti munkáját, se­gítse az ott jelentkező kép­zőművészeti igények kielégí­tését, elsősorban Sátoraljaúj­hely, Erdőbénye, a későbbi­ekben Pácin kiállítási, kép­zőművészeti, ismeretterj esz­tési, művészeti-közművelő­dési, tárlatrendezési és szer­vezési törekvéseit (bcncdek) INGRID BERGMAN . C Életem .. ­... 0 ' 28. Színpadon Párizsban Anatole Litvak és én jól kijöttünk egymással, bár őt nyugtalanította, hogy las­san tanulom a szövegemet. Egy napon látta, hogy a szövegkönyvvel a kezem­ben ülök egy sarokban. Lelkes volt, megdicsérte a szorgalmamat. Nem volt erőm ahhoz, hogy bevalljam neki, a „Tea és szimpátia” című színdarab szövegét tanulom franciául. Egy pá­rizsi színház felajánlotta, hogy játsszam el benne a főszerepet. Mikor az „Anasztáziát” leforgattuk, visszamentem Párizsba, és tudtam, hogy elkerülhetetlen Róbertéval a szakítás. A „Tea és szim­pátia” egy fiatal, interná­tusbán nevelkedő fiúnak a története, aki azt hiszi, hogy homoszexuális. Rober­to olyan ember volt, aki­nek nagyon ellenszenves dolog volt a homoszexuali­tás ! Amikor Robertinót svájci vagy angol interná­tusba akartam küldeni, mindig nagyon meghara­gudott. Mi? Ezekben az in- ternátu sokban kezdődik — tombolt. így azután Rober- tino soha nem részesült in- ternátusi taníttatásban. Rossellini a jelenlétem­ben olvasta el a forgató­könyvet egy párizsi szállo­dai szobában. Amikor a vé­gére ért, felállt, a szöveg­könyvet a falhoz vágta, és azt mondta, ez a legócs­kább darab, amit valaha is olvasott. Az nem is lehet kérdéses, hogy ilyesmiben játsszam-e. De nem sikerült lebeszélnie a darabról. A premier estjén az öl­tözőmben tilt, és olaszul jósolt. Megkértem, hogy legalább franciául mondja, mert francia színpadra fo­gok állni. Hevesen mondta tovább az anyanyelvén: Nem kell félnem, nem fo­gok sokáig a színpadon áll­ni. Legfeljebb tíz percig. Megkövültem. Lámpaláza- san mentem ki a színpadra. De minden jól ment. Az utolsó jelenetnek is vége lett, láttam, hogy Roberto a kulisszák mögött áll. Part­nereimmel álltam a szín­padon, valóban ünnepeltek minket. Felálltak a nézők, tapsoltak, üvöltöttek, bra­vőt kiabáltak, egyszerűen nem engedtek le bennünket á színpadról. Mikor egyszer egyedül álltam a színpadon, Róbertot láttam szemben velem. Találkozott a pillan­tásunk. Egymás szemébe néztünk, és ebben a pilla­natban tudtam, hogy vége a házasságunknak, még ak­kor is,- ha továbbra is egy­más mellett élünk. A párizsi színházi játék­kal új élet kezdődött szá­momra. A gyerekek nálam voltak, Roberto több hó­napra el akart utazni, hogy filmet forgasson Indiában. Egyedül magamra voltam utalva. Négy év óta először. Nekem kellett döntéseket hoznom. De boldog voltam. Jól éreztem magam. A da­rab siker volt. Kollégáim a szünetekben az öltözőmben gyűltek össze, és pikáns vicceket meséltek. Jól szó­rakoztak rajtam, mert még mindig elpirultam. De az el­fogódottságom napról nap­ra egyre jobban feloldódott, végül én is úgy nevettem, mint ők. « Következik: VÁLJUNK EL p Átadnánk Miskolc I., Attila u. 8. irodaépületünk kezelési jogát, térítés ellenében. Felújítás szükséges Érdeklődni: 36-512., hétfőtől péntekig 7—15 óráig

Next

/
Thumbnails
Contents