Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-10 / 263. szám
1981. november 10., kedd ^ ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A íolesvaiak új aranya Az ásó újra — ki tudja már hányadszor — megcsörren. — Fene ebbe a fránya kőbe — hallom bosszankodni az egyik asszonyt. Amikor meglát, nevetve hozzáteszi: — Ügy látszik, valamikor itt aranybánya lehetett... Tény, a táblának ezen a szakaszán sűrűbben forgatnak ki kisebb-nagyobb kődarabokat a tolcsvai telepítők ásói. A hajdani aranybánya azonban mégsem valószínű, hiszen annak idején báró Walbott Kelemen is búzát, kukoricát termesztett ebben a Rányi- táblában. — Én, mint félkezes még arattam is itt — bizonygatja a többieknek egy másik asszony, Körtvélyessy Gusztávnc. Sok búza azonban nem teremhetett ezeken a földeken! Ezt bizonyítja a most látható kép is: fekete ribiszkét telepítenek a Rányi-táb- lába. Fekete ribiszke Tolcs- ván? A történelmi borvidék szívében? Első pillanatban szokatlan, furcsa ezt tudomásul venni. Mindez azonban csak addig tart, amíg nem halljuk Kiss Istvánnak, a tolcsvai Békeharcos Tsz fiatal elnökének érveit: — Nincs ebben semmi szentségtörés. A fekete ribiszke olyan sík, „szoknya” területekre kerül, amelyek minőségi szőlőtermesztésre még itt Tolcsván sem alkalmasak. Bizonyság rá, hogy a régi világban is ezeket a területeket mindig szántóként művelték. Persze úgy, ahogy. Ugyanis szántónak sem túlzottan alkalmas területek. Ezért kezdtünk el számolni. Szántóként egy hektárról 10—12 ezer forint értéket tudtunk betakarítani. közei hasonló ráfordítással. Magyarul : semmi nyereséget nem termeltünk. — A fekete ribiszke telepítésével ez a helyzet változni fog? — Igen, hiszen ezért is döntöttünk a telepítés mellett. Ez a gyümölcs rendkívül keresett exportcikk. Még a levelét is megveszik. Évente egy hektárról 65—70 ezer forint érték kerül le, a nyereség pedig minden költséget leszámítva 25—30 ezer forint körül alakul ... A tolcsvaiak ribiszke-telepítését az elmondott érvek mellett más is indokolta. A fekete ribiszke júliusban, a jövő tavasszal eltelepítendő A kereskedelmi szakcsoportok tevékenységét a lakosság fogyasztói érdekvédelmét vizsgálták meg a népi ellenőrök a mezőkeresztesi és mezőkövesdi áfész egységeinél. A hét egységet érintő vizsgálat során felmérték, milyen körülmények között történik az áruk átvétele, hogyan állítják be a mérlegeket, milyen azok hitelessége, valamint azt hogy az áruk átvételekor és eladásakor figyelembe veszik-e a szavatossági időt. A mezőkövesdi áfész egységeiben több alkalommal végeztek úgynevezett próbavásárlást amelynek során két helyen is találtak lejárt szavatosságú árut, és akadt példa a helytelen árazásra, illetőleg a mérleg rossz beállítására is. Volt üzlet, ahol már az áru odaszállításakor lejárt az igényelt termék szavatossági ideje. Természetesen ezeket a cikkeket az ellenőrzést végzők azonnal kivonatták a forgalomból. Találtak szavatossági időn túli árut a mezőkeresztesi áfész egységeinél is. Azt is megállapították, hogy az áruk átvétele felszínes, a figyelem jószerivel csak a mennyiségre terjed ki, így meglehetősen szeder pedig augusztus végén érik. Korábban ez a kis gazdaság csupán a szőlőszüret után, október végén, novemberben jutott lényegesen nagyobb árbevételhez. S így. az előzőleg jelentkező költségeket bankhitelből kellett finanszírozniuk. Most viszont a ribiszkéből, szederből két-há- rom hónappal korábban, mintegy ötmillió forint árbevételhez jutnak, s ez a szövetkezet esetében nem lényegtelen. Persze, akik ismerik a bogyós gyümölcs-termesztést, azok tudják, hogy jelentős kézi munkaerőt igényel. Különösen áll ez a szüret idejére. Gondoltak erre Tolcsván? Lesz elegendő munkaerő? — Számításaink során természetesen erről sem feledkeztünk meg. Szőlőültetvényeink egy részének, a sok kézi munkaerőt igénylő 2,40-es sortávolságú szőlőknek korszerűsítését már a jövő tavasszal megkezdjük. A gene- vai kettős függönyt (GDC) vezetjük be, 4,80-as sorközökkel. Ennek kézi munkaigénye lényegesen kevesebb. Ugyanakkor a 2.40-es szőlőkből mintegy 20 hektárt háztáji művelésre osztunk ki. Egyszóval a szőlőből felszabaduló munkaerő átkerül a ribiszkésbe. Ezenkívül — mivel Tolcsván még akad szabad munkaerő — melléküzemágakat létesítünk, mégpedig olyan formában, hogy az év nagy részében ott dolgozó „ipari munkásokat” a kampánymunkák idején a ri- biszkésben foglalkoztatjuk. Utoljára hagytam, de talán leglényegesebb, hogy a termesztésnél a hűtőiparral kooperálunk, s a termés 85—90 százalékát speciális betakarító kombájnnal kívánjuk leszüretelni ... Ez év tavaszán már 22 hektár fekete ribiszkét telepítettek a tolcsvaiak. A tavaszi telepítés eredése 98 százalékos, s olyan szép, hogy a MßM szakemberei szerint országosan is mutogatni kellene. Ennek pedig pofonegyszerű oka van. Az elnök mondja: — Minden ültetvénytelepítés lényege az indítás. 1-logy milyen a talajelőkészítés, a forgatás, a talaj tápanyag-feltöltése. Fontos a jó minőségű szaporítóanyag, és az ültetés minősége. Mi mindezekre tavasz- szal és most ősszel is nagyon ügyeltünk, illetve ügyelünk. gyakorta előfordult, hogy minőségileg kifogásolható árut is átvettek. A többcsatornás beszerzésnek köszönhető, hogy jó a kenyér- és zöldségellátás. Megfelelő nagyságúak a tároláshoz szükséges raktárak, bár a mezőkövesdi 20-as számú ABC-üzlet raktárát szükséges lenne bővíteni. Számos mulasztást tapasztaltak a vizsgálat alkalmával a megrendelésben. Ugyanis valamennyi boltca jellemző a több tételből álló hiánycikk. Nescafé, sósrúd-pattinka, babérlevél, kisdobozos húsos- konzerv, biopon, unifix, szifonpatron, ruhacsipesz és még sok más cikk hónapok óta nem kapható. Az akadozó áruellátás régóta probléma. Jóllehet az alapvető élelmiszerek biztosításra megfelelő, a vizsgálat: összegezéséből mégis az derül ki. hogy a korábban fellelhető hiányosságokat mindezidáig nem szüntették meg az érintett egységekbe». A szervezettséget, az „ügyelést” mi is látjuk a Rányi- táblában. Minden brigád mellett (8—10 fő) ott találunk egy irányító szakembert is. Pontosan kitűzött sorok mindenfelé. Három méter sor-, 70 centiméter tötávolság. Az ültetési mélység ugyancsak az előirt. A tömbök katonás rendben sorakoznak egymás mellett. Egy tömbben 24 sor található, mégpedig a jó beporzás érdekében a következő fajtasorrendben: 9 sor Fertődi 1-es, 3 sor Wellington, 3 sor Neoszüpajuscsajasz- ja, 3 sor Silvergieter, 3 sor Neo. 3 sor Wellington. S a következő tömbben mindez ismétlődik elölről. ' Most az őszön újabb 23 hektáron kerül földbe a fekete ribiszke szaporítóanyaga. — Maga minderről hogyan vélekedik? — kérdem a tsz egyik alapító tagját, a többiekkel most is aktívan együtt dolgozó K. Kovács Józsi bácsit. — Jó lesz — válaszol sokatmondó tekintettel. — Drága dolog kérem ez a fekete ribiszke. Sokan mondják, hogy kiváló. Gyógyszer, szörp, s még ki tudja, mire jó. — Tudják, hogy finom bor is készíthető belőle? — kérdem az öreg mellett levőket. — Az meglehet — kezdi komolyan Szalánczy Józsefné, de aztán kitör belőle a jókedv: — Én azonban már megmaradok a törkölypálinkánál. A szövetkezel TOT-küldöttjét, Orovecz Jánosnét arról kérdem, hogy tegnap, a telepítés első napján mit teljesítettek. — A mi 8 fős brigádunk 1800 oltványt ültetett el. — S ez pénzben mit jelent? — Azt is kiszámoltuk. A tegnapi napra 158 forint jár fejenként. Indulásnak — később is kezdtünk a munkához — nem rossz. Aztán lesz ez több is! — Ebben az „aranybányában”? — a korábbi megjegyzésükre utalva kérdem. Mert újra hallom, hogy az ásó követ ért. — Ebben hát! — bizonygatják erősen a többiek is. — S nem csupán most, később méginkább. Ha majd az ültetvény termőre fordul. Mert akkor valóban aranybánya lesz! Hajdú Imre Gyapjúszenyegek Szikszóról Gyapjúszőnyegek szövését tervezik beindítani a szikszói Béke Termelőszövetkezetben. Az új üzemág érdekessége, hogy alapanyagként a mellékterméknek számító fej-, has-, s lábbőrt használná fel, amelyet a helyi Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalatnál készítenének elő fonásra. A szőnyegeket üzemépület nélkül, otthon. bedolgozói rendszerben, házi készítésű szövöpadokon készítenék el, az erre vállalkozó asszonyok. A szövetkezet kétszáz asszonynak nyújt lehetőséget a szabad idő pénzzel mérhető hasznosítására. Gombát termeszt Bombát termeszt, egyelőre csali kísérletképpen egy régi tiszatarjáni magtár 200 négyzetméteres pincéjében a tiszakeszi Tiszamenti Tsz. A „konténeres”, azaz zsákokban termesztett csiperkét a tervek szerint Miskolcon és a tsz kazincbarcikai, valamint Tiszakesziben levő saját bolthálózatában fogja értékesíteNEB-vizsgálat a fogyasztói érdekvédelemről Szelvénybővítés Feketevölgyön az M—6-os front alapvágatában dolgozik az Április 4. szocialista brigád. A kollektívát az üzem vezetése szelvény- bővitéssel bizta meg ezekben a hónapokban. Képünkön Varga Béla brigádvezető és Vincze István vájár vosiámot tesznek a he. lyére. kiállítás Diósgyőrött A mai kohászok merőbe» más körülmények között gyártanak vasat, acélt, mint egykori elődeik. Ennek bemutatására vállalkozott a Lenin Kohászati Művek, amikor a 100-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel közösen pályaválasztási kiállítást szervezett november 9-én az intézet előcsarnokában. A pedagógusokkal érkező gyereksereg — miskolci és a környékbeli települések általános iskolai tanulói — zsúfolásig megtöltötték az előcsarnokot, bogy meghallgassák Sípos István, az LKM öntöde gyáregység főmérnökének megnyitóját és megtekintsék a magas színvonalon bemutatott kohász szakmák szerszámait, berendezéseit, gyártmányait és bejárják a tanműhely impozáns csarnokát, ahol a leendő szakmunkások sajátítják el a különböző mesterségek fogásait. A kiállítás — amely a pályaválasztási hónap nyitányát jelenti Diósgyőrött — december 16-ig tekinthető meg minden munkanapon 8—14 óráig Miskolc, Téglagyár a. 2. sz. alatt. Cipőfelsőrész Tiszakesziből Műtőséi és szakképzettség Az új gazdasági szabályozók hatása sok tekintetben új követelmények elé állította a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi üzemegységének dolgozóit, vezetőit is. Az új követelmény ebben az 500 dolgozót foglalkoztató termelőegységben elsősorban a minőség tekintetében jelentkezik. Az üzem ugyanis nagymértékben bekapcsolódott, a Minőségi Cipőgyáron belül a tőkés export teljesítésébe, ami a korábbiaktól eltérően azt jelentette, hogy a tiszakeszi- eknek egy alapos termékszerkezet-váltást kellett, megvalósítaniuk. Az itt készített cipőfelsőrész többsége egymástól esztendővel ezelőtt még műanyagból készült, ebben az évben viszont valamennyi terméküket bőrből készítik. A tőkés piac követelményeit, már ami a minőséget illeti, maradéktalanul ki kellett elégíteniük. Ennek megfelelően sok tekintetben fejlődött, gyarapodott az egység. A követelmények ugyanis ott csapódnak le, ahol a termékeket készítik, a szalagok mellett, a gyártó csarnokban. — Két év távlatából elmondható; ha minden tekintetben nem is, de eleget tudtunk tenni a minőségi követelményeknek — mondja Lökő Gyula üzemvezető. Bekövetkezett egy úgynevezett minőségi stabilizálódás, sikerült elérnünk egy közepesnél valamivel jobb szintet. Korábban ugyanis gyártottunk nagyon jó minőségű felsőrészt, és nagyon rossz minőségűt is. Természetesen a rossz minőség anyagi következményeivel is számolnunk kellett, hiszen a selejtet soha nem lehetett elfogadható áron értékesíteni. Tény viszont, hogy most a Tiszakesziben készült cipőfelsőrészeket elfogadja az igényes piac is. Elfogadja, méghozzá elfogadható áron, ugyanis a Minőségi ( Cipőgyár, ahol végül is aj késztermék készül, meglehetősen tetemes tőkés exportot bonyolított le. A tiszakeszi üzemegység viszont a cipőgyár egyik legnagyobb termelőegysége. Az 1. fél évben több mint 680 ezer pár felsőrészt készítettek, az éves terv összesen 1 millió 152 ezer felsőrész gyártását irányozza elő. Várhatóan sikerrel teljesítik kötelezettségeiket, bár korántsem szűntek meg azok a gondok, amelyek tulajdonképpen fennállása óta akadályozzák a folyamatos munkát a tiszakeszi üzemben. Ez a gond elsősorban a magas fluktuáció és a szakképzett munkaerő hiánya. Bár a magas fluktuáció valamelyest enyhült ebben az évben, de azért korántsem megnyugtató a helyzet. Néhány évvel ezelőtt évenként 180—200 dolgozó kérte ki munkakönyvét, s ugyanennyi új dolgozót kellett felvenni, hogy biztosítani tudják a folyamatos munkát. Természetesen az új felvételesek betanítása sem történt minden gond. probléma nélkül. Ebben az évben javult a helyzet, csökkent a fluktuáció; egységesebbé vált a kollektíva. — Üzemünk csaknem 100 százalékban nőket foglalkoztat. Ebből következően évenként számottevő a gyermekgondozási segélyben részesülők aránya. Most 60 kismama tartózkodik gyes-en, s akik visszajönnek, azoknak egyműszakos munkát kell biztosítani, örülünk azoknak, akik visszajönnek, de hát a foglalkoztatásuk gondot is jelent, már ami az egy műszakot illeti Keressük a megoldást, amelyre két lehetőségünk is van. Jövőre korszerűsítjük a meglevő futószalagokat, ami annyit jelent, hogy a .íelenlegi kötött ütemhez képest jövőre 20—25 százalékkal nagyobb létszámot tudunk foglalkoztatni. A másik lehetőség a jelenlegi szalag mellett a gyártócsarnok bővítése, ehhez viszont beruházás, pénz kell. A döntés nem rajtunk múlik, hanem a Minőségi Cipőgyár vezetőin, s bizonyára helyesen döntenek majd. Mindenesetre meg kell oldanunk a gyes-ről visszatérő kismamák foglalkoztatását A szakképzett munkaerővel szűkösen ellátott tiszakeszi üzemben nemcsak a gyes-ről visszatérő kismamák foglalkoztatása okoz gondot, hanem éppenséggel az. hogy a megnövekedett követelmények teljesítéséhez a jelenleginél képzettebb szakmunkásokra lenne szükség. Most ugyanis a teljes létszám mindössze 10 százaléka rendelkezik szakmunkás-képesítéssel, a többiek betanított, vagy segédmunkások. Az üzem jövője, a fejlesztés lehetőségei megkívánják, hogy változtassanak ezen az arányon. Ehhez viszont tanulni kellene. Az üzem ösztönözné is a tanulást, erre anyagilag is lenne lehetőség, de jelenleg nincs hol. Cipőfelsőrészszakmunkás képesítést csak Martfűn, vagy Budapesten lehet szerezni, de érthető okokból — nagy a távolság —. az ezzel járó kötelezettségeket. senki sem vállalja szívesen. A megoldás az lenne, ha a mezőcsáti járásban lehetőséget találnának, vagy teremtenének a szakmunkásképzésre, vagy az üzemben dolgozó betanított munkások továbbképzésére. — A továbbképzés, a tanulás a jövőt illetően döntő, meghatározza az üzemegység további sorsát — mondja az üzemvezető. — Ennek hiányában nem tudok ugyanis elképzelni semmilyen tevékenységbővítést az üzemben. A gondokon persze próbáluiJc enyhíteni, itt házon belül is. A helyi általános iskolával együttműködve egy szakkört hívtunk életre. Két éven keresztül a gyerekek ismerkednek az üzemünkkel, bejárnak szakköri foglalkozásokra. Ebben az évben 10 kislány már munkát vállalt nálunk, s közülük néhányan fontos munkahelyen dolgoznak. Jövőre egy budapesti szakmunkás- képző intézet egy kihelyezett tagozatában itt Tiszakesziben próbáljuk megoldani a továbbképzést. Ezek csak próbálkozások, s hosszútávon nem jelenthetnek ió megoldást. Sz. D,
