Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1981. november 7., szombat VLAGYIMIR LUGOVSZKOJ: LENIN Szülőhazám ezer folyója csontig fagyott e zord napon. A könny az arcokat befolyta, míg olvasták a mondatot. Nem, nem. Csodát mi nem reméltünk, kimúlt a fény a Kreml felett, de az, kiért úgy sírt a népünk, nem halt meg: el nem feledett. ö friss erő, a fénye józan, ilyent nem tör halál se meg. Orosz hazám! Sok nemzetedben nincs még fiad hűségesebb. Benne dalolt e nemzedéknyi tudás, a szív, szem, értelem, nagy neve, ím, Vlagyimir Lenin, maga: élő történelem! Teremtve pártot választott ő egy addig még nem járt utat, az ész, a hit, az akarás, hogy mind,egy reménnyé forrjanak. S a párt, mint kézről kézre fáklya, szent tűz, hős, férfias dolog, s ő él. A pártigazolványban Leninnek szíve ott dobog. Elsárguló lapok közt csönd van, a könyvespolc, akár a por. Időnk tüzes villáma csillan, dörejjel elvonult a kor. Ö — rajzban él és fémszoborban, de vérlökés és mozdulat, ő él: a tette!, hittel, szóval alkot — teremtő gondolat. Az álmai — mint szárnycsapások, időnk kiáltó hangja száll, nekünk bőséget, boldogságot hoz jókedvű munkánk ma már. Sok eljövendő nemzedék is mint fényt fogadja majd szavad, te nagy Lenin, mester, zseni, a szívben élsz, mint akarat! Elment. Jégzajlás hírhozója, a ködbe fénysugárt vetett. Mint virágok a napkorongra, fordulnak rá emberszívek. Velünk van ő, élők közt járó, mert nemzedékekből beszél. E drága név vöröslő zászló. Világ fölött száll. Szítja szél! (Konczek József fordítása) BORISZ NECSERDA: A csend harangját félreverni Nem lehet. Ez a dolgok kezdete. A jövőt e csend némasága rejti És most dönthetsz: újrakezded-e? íme a kenyér és íme az agyag. Formálj dobogó szívet belőle. (Gyermeki munka ez, balgatag, de a szándék mégsem olyan dőre). Csak költő keze keltheti életre! G a holt anyagból halkan földereng a Teremtő munka titkos fémjele. Rajta hát. Kezdődjön újra a pör. Ember vagy, ki pusztít és teremt. Meríts a forrás éltető vizéből! (S. Benedek András fordítása) NOVEMBER November 7. Feledy Gyula rajza Fesztivál- krónika Napjainkban folynak országszerte a harmincegyedik alkalommal megrendezett szovjet filmek fesztiválja eseményei, bemutató- sorozatai. A MOKÉP ebből az alkalomból adta közre Ábel Péter A szovjet filmek fesztiváljának története című összeállítását. A kitűnő filmtörténész szerző visszatekint a magyar nép és a szovjet film kapcsolatainak előzményeire. az l!)09-es első orosz filmbemutatókra, a Tanácsköztársaság idején kialakuló kapcsolatokra, a Horthy-évek alatti szilen- ciumra és az 1941-es nemzetközi vásár szovjet pavilonjában látható filmekre, majd a felszabadulást követő években erősödő kapcsolatokat elemzi. Az első filmszemlét 1948- ban tartották, s innen már szinte naptári pontossággal követi a kötet a magyar néző és a szovjet film kapcsolatának ünnepi mozzanatait, s túl a krónikasze- rű felsoroláson, az egyes rendezvényekről rövid értékelést is ad. Így jut el a nagy sikerű tavalyi fesztivál krónikájához, az ott bemutatott filmek rövid méltatásához és a napjainkban folyó ünnepi sorozat főbb eseményeihez. A kiadvány a filmbarátok számára értékes és hasznos segédanyag. A Solohov novellája elé Három gomb Mihail Solohov legelső novelláinak egyike. Még néhány hasonló, útkereséséről tanúskodó elbeszélést írt, mielőtt biztos kézzel hozzákezdett volna az annyira jellegzetes solohovi művek — elbeszélések, regények — alkotásához, amelyekben korának és pátriájának, a Don-vidéknek gigantikus és kis emberi történéseit örökíti meg, amelyekben kitárul a táj, érzi az ember a szél, a föld szagát, látja, ahogy a lemenő nap utolsó sugara egy halom törekre vetődik; amelyekben pontosan motivál minden emberi cselekedetet, olyan emberek cselekedeteit, akikből összeálltak b vörös és fehér osztagok, csapatok és hadseregek, a két tábor, amely a történelmi vízválasztó két oldalára került. Ez a kis elbeszélés a hozzá hasonlóan városba, tanfolyamra került jóeszű fiatalok életének állít emléket, akiknek a forradalom adta meg a tanulás, a feltörekvés lehetőségét, s akik továbbvitték az Októberi Forradalmat. szánt a kezében maradtam. A nő gazdám után köpött, engem meg a földhöz vágott. Hosszas hányódás után kötöttem itt ki. , És nekem bizony, bárki bármit mondjon, nem jelent perspektívát, hogy valami bug- risnak a nadrágján díszelegjek; bizony, gyakran megfordul fejemben az öngyilkosság .gondolata. Mondókája végeztével egy hatalmas könnycsepp gördült ki a csontgomb szeméből. — E-eegen, komoly dolog a szerelem. Én hajdanában egy vörös parancsnok, Bu- gyonnij-sapkáján pompáztam. Ott voltam a Vrangel Először ketten voltak. Az egyik csontból készült, nagy volt, enyhe kölniillat lengte körül, arisztokratikusan ingerült, megvető kifejezés ült az arcán. A másik aprócska volt, fából készült, vörös posztóval vonták be. Az utolsót, a harmadikat, amelynek acélkék volt a színe, és acélból is készült, csak a napokban szedték fel valahol. Aztán a reggeli söprés, takarítás után a házmester sodort magának egy cigarettát, akkor, a kapadohánnyal együtt markolta ki a zsebéből. Durva, dohánytól barnára festett ujjai közt forgatta egy darabig, aztán minden különösebb teketóriázás nélkül odadobta az ablakpárkányra. — Anna, leszakadt a gatyámról a gomb, helyette varrd föl ezt! A kékes gomb nagyot toppantott az ablakpárkányon: — Aggyisten, elvtársak! A vörös enerváltan mosolygott, a csontgomb képén megvető grimasz futott át. A házmesterlakásban, a nyirkos, hűvös ablakpárkányon he ve rés zve, kelletlenül, igaz, de azért csak szóba elegyedtek egymással a gombok. — Ah, uraim, csoda, hogy élek azok után, ami velem történt — kezdte úrias af- fektálással a csontgomb. — Verítékszag, kapcabűz, valami sajátos paraszti légMihail Solohov: Három psi (A Pokrovszkij szakérettségi-tanfolyöm résztvevőinek) kör, ah, ez már több a soknál!... Még két hónapnak előtte is fenn éltem a harmadikon, egy káprázatos felöltőn. Tulajdonosunk dúsgazdag gyáros volt. a múlt rendszerben, most valami trösztnél sikerült elhelyezkednie. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy még mostanában is mennyi pénze volt. Gyakran megesett, hogy aktatáskájából zizegő, finom papírra írt számlákat vett elő, s közben ezt suttogta: „Előbb-utóbb a GPU kezére kerülök ...” És ilyenkor remegett a keze. Esténként bérkocsin egy színésznőhöz hajtottunk. Hatalmas ösz- szegeket költött erre a nőre a mi gazdánk. Egyszer a szokottnál is tovább ko- csikáztunk; végül a kaszinónál szálltunk ki. „Gyerünk” — sziszegte a nő; megragadott engem, és én általam az ajtó felé rángatta a gazdánkat. „Bűnbe akarsz vinni!” ... kiáltott fel a gazdánk, és kitépte magát a nő kezéből. Én vielleni hadjáratban, harcoltam Mahno ellen. Golyók süvítettek el mellettem. Perekopnál majdnem kettészelt egy kozák szablya. Mindez tovaszállt, mint valami kellemes álom ... Beköszöntött a békeidő ... Az én parancsnok gazdám matematikát és egyéb bölcs dolgot tanult; alattam főtt a feje. Aztán megismerkedett valami kis gépíró nagyságával, és odadobott mindent... Egyre lazábba vált a fonal, amelyik engem tartott, én meg kifakultam, a gazdám látva, hogy milyen szánalmasan fityegek a sapkáján, legyintett és Trockijról motyogott valamit. — Burzsoá zagyvaság a trockizmus! — mosolyodott el ironikusan a harmadik. — Annak, hogy én idekerültem, sokkal prózaibb okai vannak. Én egy szakérettségis komszomolistának a nadrágján voltam. A csontgomb megvetően edhúzta a száját, a vörös zavarában még jobban elvörösödött. — Az én gazdám — folytatta a fémgömb — fürtös hajú, makacs homlokú, köpés tekintetű fiú volt. Megszállottan tanult. Amikor a tanulás engedte, vagont rakott ki a pályaudvaron. Közben az Ifjú Gárdát énekelte. A legszükségesebb beszerzendői közt vásárolt egy nadrágot is, s ezen a nadrágon töltöttem be hivatásomat. Azt nem mondhatnám, hogy kizárólag az ő személyét szolgáltuk volna. öt, hozzá hasonló derék parasztfiú is igényt tartott a szolgálatainkra. Kinek mikor szüksége volt rá, az vette fel a nadrágot. A fürtös fejű sokat olvasott. Mind többször bízták rá, hogy beszédet mondjon az alapszervnél. Ha nem jutott eszébe a megfelelő kifejezés, akkor egy jó nagyot rántott a nadrágján. Gyakran persze huzigálta is; ezt azért csinálta, mert üres volt a hasa. Egyszer aztán egészen elszoniyolodva, nekibúsulva jöttek haza a fiúk. Meg kellett venniük a Történelmi materializmus című tankönyvet, és elő kel leit fizetniük a Fiatalok Prav-/ dájára, de nem volt egy fillérjük sem. Akkor a fürtös fejű belém csimpaszkodott, és határozottan azt mondta: „Fiúk, vagy befejezzük a tanfolyamot, vagy megtartjuk a nadrágot. Nyomás a zsibvásárra!” A fiúk nagy kacagás, viháncoiás közepette lerángatták róla a nadrágot. Ekkor szakítottak le engem is . .. Félóra múlva a padlón hasalva az én gazdám fölolvasta a Történelmi materializmust; én meg azt gondoltam a prices alatt; „Ha majd egyszer nagyszerű harcos kommunista válik ebből a fiúból, abban bizony nekem is lesz némi részem __” — Na, persze, persze . 13 dünnyögte a csontgomb, nem minden rosszindulat nélkül. A fémgomb köpött egy nagyot, s mint akinek nincs több mondanivalója, hátat fordított a másik kettőnek. Bratka László fordítása
