Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 1981. november 7., szombat A szovjet békepolitika a nyolcvanas években s Irta: Púja Frigyes külügyminiszter ▲ nemzetközi helyzet a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején feszültebbé vált. Ez nein váratlan jelenség, már 1977—78-tól kezdve megfigyelhető volt a nemzetközi légkör romlása, hűvösebbé válása. Mi ennek az oka? Röviden szólva: ez az ok az amerikai vezető körök külpolitikájának, az enyhüléshez való viszonyának a megváltozásában keresendő. Az Egyesült Államok vezető csoportjai a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első felében elszenvedett kudarcokért az enyhülést tették felelőssé. A szélsőséges imperialista körök irányt vettek a hidegháború valamilyen új változatára, megpróbálják megállítani a szocializmus, a haladás térnyerését, meggyengíteni a szocialista országokat, a békéért és a biztonságért küzdő erőket. Módszereik nem mondhatók eredetieknek. Találkoztunk ezekkel néhány évtizeddel korábban, a hidegháború tobzódása idején. Ennek a politikának a fő jellegzetességei a következők: — A fegyverkezési hajsza újjáélesztése, a katonai fölény megszerzése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival szemben. Mellékcélként szerepel a szocialista országok gazdasági „elvéreztetése” a fegyverkezési versenyben. A katonai fölényre támaszkodva aztán az erőpolitika eszközével szeretnék politikai engedményekre kényszeríteni a szocialista országokat, de nemcsak azokat. Mindebből következik, hogy a leszerelési tárgyalások szükségképpen lelassulnak, megtorpannak, vagy lehetetlenné válnak. — Az i imperializmus katonai aktivizálódása a válságövezetekben; harcának erősödése a haladó mozgalmak ellen, a szocialista és más haladó országok befolyásának visszaszorításáért. — A szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak szűkítése; a gazdasági embargó, a megkülönböztető intézkedések szélesítése. — Hidegháborús jellegű politikai és propagandakampányok kibontakoztatása a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió nemzetközi céljait és törekvéseit az amerikai fordulat sem változtatta meg. A szocializmus első országa most is elsősorban azért küzd, amiért a korábbi években harcolt: a béke megőrzéséért, a biztonság megszilárdításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelés egyes problémáinak megoldásáért, a válságövezetekben felgyülemlett feszültségek okainak kiküszöböléséért, a normális államközi kapcsolatokért. Melyek a szovjet külpolitika legfontosabb feladatai a nyolcvanas évek elején? A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA MEGFÉKEZÉSE, ELŐRELÉPÉS A LESZERELÉS ÜGYÉBEN A Szovjetunió arra törekszik, hogy meghiúsítsa az amerikai vezető körök azon törekvését, hogy az Egyesült Államok katonai fölénybe kerüljön a Szovjetunióval szemben. A katonai erőviszonyok nem változhatnak meg. Szovjet részről határozottan leszögezték; a Szovjetunió nem engedi megbontani a kialakult katonai erőegyensúlyt. A szovjet kormány hajlandó a tárgyalásokra az amerikai féllel a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről, megőrizve az eddig elért megállapodások pozitív elemeit. Az amerikai huzavona miatt ezek a tárgyalások esetleg csak 1982 tavaszán kezdődhetnek meg. Az Európában levő és ide szánt középhatótávolságú nukleáris rakéták tárgyában a tervek szerint november 30-án kezdődnek meg a szovjet—amerikai megbeszélések. A megegyezés e rendkívül fontos kérdésben csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok kormánya beleegyezik abba, hogy a tárgyalásokba az előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközöket is bevonják, mert amennyiben ezek kiesnének a korlátozás hatálya alól, az Egyesült Államok fölénybe kerülhetne Európában. A Szovjetunió minden bizonnyal folytatja a lelassult vagy félbemaradt, a leszerelés körébe tartozó kérdések megtárgyalását a genfi Leszerelési Bizottságban, kétoldalú alapon és más módon. A leszerelés egyes problémáinak megoldása nehéz, bonyolult feladat,. Am mindent meg lehet oldani, ha megvan a kellő politikai akarat. Nem hanyagolható el annak a milliókat átfogó új békemozgalomnak a hatása sem. amely mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat-Európában kibontakozik az amerikai vezetők által ösztönzött fegyverkezési verseny ellen. A leszerelési intézkedések csak a kölcsönösség és az egyenlő biztonság elve alapján dolgozhatók ki és fogadhatók el. A Szovjetunió ezen az elvi alapon áll. Minden olyan törekvés, amely mellőzi ezt az elvet, eleve kudarcra van ítélve. A VÁLSÁGÖVEZETEKBEN TAPASZTALHATÓ BÉKE- ÉS HALADASELLENES AKTIVIZÁLÓDÁS MEGFÉKEZÉSE A közel-keleti krízis, űj válsággócok körvonalainak kirajzolódása az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl körzetében, az imperializmus és a pekingi hegemonisták nem deklarált háborúja Afganisztán ellen, a kínai vezetők indokinai mesterkedései, a fajüldöző dél-afrikai rezsim támadása Angola ellen, a latin-amerikai népellenes, reakciós erők aktív amerikai támogatása — mind-mind azt a veszélyt rejtik magukban, hogy szélesebb fegyveres összeütközéssé fajulhatnak. A válságövezetek egy részében jelentősen megnövekedett amerikai katonai aktivitás veszélyezteti a békét és a biztonságot, ezért a Szovjetunió arra törekszik, hogy mielőbb rendeződjenek ezek a konfliktusok. A Szovjetunió számos javaslatot tett a válsággócok felszámolására. A Camp Da- vid-i különalkuval szembeállította az ösz- szes érdekelt fél részvételével összehívandó nemzetközi értekezlet gondolatát, amelyen az ismert elvek alapján rendezhető lenne ez az akut probléma. A Perzsa-öböl és az Indiai-óceán körzetében jelentkező problémák megoldására maga Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs tett javaslatot. Ismeretesek az Afganisztán körüli helyzet rendezésére vonatkozó szovjet kezdeményezések, az a támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújt az indokínai országoknak a helyzet rendezése érdekében. Mindez bizonyítja, hogy a Szovjetunió kész megtárgyalni az egyes konfliktus-gócokban kialakult helyzetet, és megegyezésre jutni az összes érdekelt országgal. Joggal merül fel akkor a kérdés: miért halogatják a megegyezést az imperialista hatalmak és a pekingi hegemonisták? Erre csak egy a válasz: azért, mert a halogatástól befolyásuk kiterjesztését remélik. A szovjet vezetők természetesen jól tudják, hogy milyen fontosak a világhelyzet alakulása szempontjából a szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatai, ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. E két nagy ország kapcsolatainak javulása a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés folyamata kibontakozhatott. Éppen ezért a Szovjetunió állhatatosan törekszik arra. hogy ne romoljanak tovább az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai, ellenkezőleg, azok javítását kívánja. A Szovjetunió a többi fejlett tőkés országgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, Franciaországgal, Angliával, Japánnal és más tőkés országokkal is kapcsolatai bővítését tűzte ki célul. Ám, ahogy mondani szokták, kettőn áll a vásár! Fejlődni fognak ezek a kapcsolatok, ha az adott töltés országok vezetői is ezt akarják és ellenkezőleg: szűkülni, ha hidegháborús irányzatok nyernek teret a nemzetközi politikában. A Szovjetunió külpolitikája — éppen mert középpontjában a béke és a biztonság megszilárdításának célja áll — széleskörű támogatást élvez a szocialista országok, más haladó országok, a haladó és a békéért küzdő mozgalmak, sok százmillió ember körében. A Magyar Népköztársaság kormánya egyetért a Szovjetunió külpolitikai célkitűzéseivel, és a maga szerény eszközeivel teljes támogatást nyújt azok valóraváltásához. Központi telep épül... A Patyolat Vállalat központi telepe, amely a miskolci Győri kapuban üzemel évtizedek óta, a megnövekedett igényeknek már egyre nehezebben tud eleget tenni. A helyiségek szűknek és korsze- rütlennek bizonyultak az elmúlt években, ezért szükségessé vált egy új, modern telep építése. Képünkön már kirajzolódnak a Patyolat Vállalat központi telepének körvonalai a Sajó-parton. Fotó: Temesi László Mindig kiegyensú Iyozoíta n A munkanap itt reggel háromnegyed hétkor kezdődik. A D1GÉP pártbizottságának munkatársai összejönnek Bégjük János párt titkár szobájában. Ez a negyedóra amolyan hajrá előtti könnyed, kötetlen lélegzetvétel. — Mi újság elvtársak? Hogy vagytok? Szokványkérdés és közhellyé kopott az utóbbi években. Különösen az olyan vezetők szájából, akik valójában. nem várnak választ, csupán le akarják ezzel tudni a „jó munkahelyi kapcsolatot”. Itt azonban nemcsak lehet, hanem kell is válaszolni a kérdésre. Mindenkinek saját érdeke. Elmondhatja, ha esetleg rosszul aludt az éjszaka, nem jó a közérzete, ha adott időben neki kell mennie a gyerekért, vagy mondjuk beteg az asszony, s ki tudná hirtelen felsorolni mi minden adódhat egy kis kollektívában. De bármi adódik, ilyenkor rendezni lehet úgy, hogy azután egész nap zökkenőmentesen dolgozhasson az apparátus. — A napi munka jó indítását igen fontosnak tartom — mondja Begyik János. — Nélkülözhetetlen a munkatársaimmal való közvetlen kapcsolat is, hiszen később a nap folyamán egymásra már alig juthat időnk. Ezen a pénteken fogadóórája volt a pártbizottság titkárának. Milyen ügyekkel jönnek ide az emberek? A témák ugyancsak sokszínűek. — Az apósom nagyobb öszszeggel tartozik ... szükségem van a pénzre, nem akarok hivatalos eljáráshoz folyamodni ... de valami kis ráhatás mégis kellene. Elvtársak vagyunk, a titkár elvtárs segítségével csak hamarabb szót érthetünk __ — Azt a selejtes anyagot nem kell újra beolvasztani! Megpróbáltam átkovácsolni, szerintem úgy használható. Vizsgáltassák meg, készítettem néhány darabot.... Két férfi kér segítséget: — Technológusok vagyunk. A termelésben szeretnénk dolgozni. Közvetlen termelő- munkán. — És mi a probléma? — Nem tud megegyezni a két gyáregységvezető, ahol most dolgozunk és ahová mennénk, az a két vezető. Beszéljen velük, ne húzzák- vonják az ügyet. Mi szeretnénk átmenni a másik gyáregység be... Amíg nincs újabb látogató, Bégjük Jánoe a korábbi ügyek elintézése után érdeklődik. A dolog azért nem ilyen egyszerű, mert akad kérés, amit már első hallásra úgy bírál el, hogy nem tudja teljesíteni. Ezt megmondja. Vagy azért nem teljesítheti, mert nincs igaza a dolgozónak, vagy azért, mert ismerve a gyár helyzetét, a termelési körülményeket, tudja, hogy a kérés ellentétes a gyár érdekeivel. — Nem hálás dolog ugyan — mondja a párttitkár —, de kell olykor nemet is mondani. Tapasztalatom szerint ezért nem haragszanak meg. Jobb mint a hitegetés. Nyolctól kilencig megbeszélés van a vezérigazgató szobájában. A téma a tegnap délutáni ügy folytatása. Hogyan alakítsák ki az 1982. évi ösztönzési rendszert. A november 1-én életbe lépett közgazdasági szabályozók 18 millió forintos csökkenést jelentenek. Ezt valahogy ki kell védeni ... Ismét a párttitkár szobájában vagyunk. Van egy kis idő rá, hogy róla, magáról beszélgessünk. Üjságírói ál- szemérmesség lenne úgy beállítani a dolgot, mintha életünk során most találkoznánk először. Az elmúlt évtized, a munka, a tanulás már korábban lehetővé tette, hogy tudjam róla: 1955-től párttag, hogy három gyermek apja, s hogy 1976-ban befejezte a politikai főiskolát. De mi volt azelőtt? — Esztergályos ipari tanuló voltam 1951-ben itt a DIGÉP-ben. Azóta itt dolgozom. — Milyen munkaterületeken? — Először a tmk-gyáregy- ségben... több gépen is, gépiesztergán, gyalun, fogvésőn, majd gépi bevizsgáló voltam. — A mozgalmi munka? — A KISZ-bizottság függetlenített munkatársa lettem 1963-ban, majd egyéves pártiskolára mentem, utána lettem a KISZ-bizottság titkára. majd a pártbizottság politikai munkatársa. Azután következett a politikai főiskola, s megválasztottak a pártbizottság titkárának. — És a munkásőrség? — Igen, 14 évig aktív tagja voltam a munkásőrségnek! A KISZ-bizottság titkára szakítja meg a beszélgetést, a Magj'ar Ifjúság legújabb számát hozza be, s felhivja a párttitkár figyelmét az egjrik cikkre. Ezzel vége is a csendes perceknek, mert a munka nem állhat meg egy riport kedvéért. Kulik István, a gazdaság- politikai munkabizottság titkára jön a délutáni bízottá sági üléssel kapcsolatban. — Rendben van az előterjesztés? — Igen, egy dolog kivételével — veszi kézbe a gépelt anyagot Bégjük János, aki a munkabizottság elnöke is egyben. — Hogyan kell ezt érteni, hogy a vállalat energiaköltsége 2,8 százalékkal túlteljesült? Nem a megtakarításra gondoltok? Telefon annak, aki ezt a részt fogalmazta. Kijavítják a szöveget: „A vállalati energiaköltség I—III. negj’ed- éves szinten 2,8 millió forinttal túlteljesült.” A délutáni munkabizottsági ülésen már a pontosított szöveg alapján tárgj'alnak majd. Ismét a telefon. Dr. Énekes Sándor vezérigazgató tájékoztatja a pártbizottság titkárát, megkezdik az ügyviteli rendszer felülvizsgálatát. Közeleg a dél, de még egy program íiátra van. Az egyik gyáregység tevékenységét vizsgálja majd a helyszínen a végrehajtó bizottság. Négy hét múlva. Bégjük Jánossal kimegyünk a gyáregj’ségbe. ahol már vár a párttitkár es a gyáregységvezető. Elmondják hogyan állnak a jelentés előkészítésével, s kapnak né- hánj' pontos útbaigazítast a terjedelemre és az anyag felépítésére vonatkozóan. — A gondjaitokat is fogalmazzátok bele — hangzik a biztatás — mindent, ami probléma, ami esetleg hátráltatja a jobb munkát. A testület nemcsak az eredményeket akarja regisztrá’ni, hanem segíteni is akar Ezt csak akkor lehet, ha semmit sem hallgattok el... Ebédelésre már nem is jut idő. Kezdődik nemsokára a munkabizottsági ülés. A postát azonban még át kell nézni. S itt van egy táviratszöveg is, amin helyenként még javít a pártbizottság titkára, mielőtt feladják. Címzett a Vologdai 23-as goiyóscsa- págygj’ár kollektívája, akiket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából szívből köszönt a DIGÉP dolgozói nevében a gyár vezetősége. Adainovics Ilona
