Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 198t. november 1., vasárnap azért dolgozni, mindennap többet tenni kész mai való­ságát. A Lenin nevét 1970 óta viselő szocialista váro­sét, melyről a térségben épült modern nagyüzemek­kel együtt azt mondta júliu­si látogatása során Kádár János elvtárs, pártunk Köz­ponti Bizottságának első tit­kára: „Ami Lenin városban felépült, az az itt élő em­berek és az egész- magyar nép nagy közös vállalkozá­sának szép eredménye. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy népünknek nem kell sajnálnia az ide befektetett forintokat. Az ilyen szocia­lista építkezés olyasmi, mint egy társadalmi kohó: kihat a közösségié, erősíti a szemléleti, cselekvési egy­séget.” Leninváros tehát nem­csak lakóhely, hanem köz­érzetet, ízlést, szemléletet formáló kulturális, társa­dalmi közeg is. Mikor és ho­gyan vált azzá, kinőve és kilépve az idetelepített üze­meket ellátó lakótelep sze­repköréből? E kérdésre Dóka Ferenc, a városi párt- bizottság első titkára és Lá­bas József, a városi tanács elnöke adta meg a választ. — Sokan vagyunk ebben a városban — mondta Dóka Ferenc —, akik negyedszá­zada itt élünk. Amikor ide­kerültünk, még valóban la­kótelep volt. Akkor sokan azért jöttek, mert a szocia­lista építésnek ez a lehető­sége munkahelyet, perspek­tívát, lakást, családi és egyéni boldogulást, szakmai fejlődést ígért és adott. Akik mindezt komolyan gondol­ták, megtalálták a számítá­sukat és lassan, szinte ész­revétlenül, de folyamatsze- rűen lelkes lokálpatrióták. lettek. Más városok — foly­tatta Lábas József — évszá­zadokat tudhatnak maguk mögött, az évszázadok a tör­ténelmi múlt, az értékren­deket is kialakították. Itt csupán két és fél évtizedről beszélhetünk, hagyományok nélküli városról. Leninvá- rost tehát önmagához kell hasonlítani! A mi értékren­dünk a szocialista gondol­kodás és életmódba magúnk teremtette hagyomány pe­dig az elmúlt huszonöt év. Kétségtelen; ígért valamit ez a város, és sokan van­nak, akik azért a valamiért, a jobb, < biztosabb egzisz­tenciáért jöttek az ország más tájairól. Az Alföld és a Dunántúl találkozott itt képletesen szólva; nem ke­vés az a család, amely hu­szonöt évvel ezelőtt afféle átmeneti megoldást keresett az ígért és talált lehetősé­gekben. Ma ezek a családok a legmélyebb, legerősebb gyökerei a városnak; ma ezek a családok már az itt Délelőtt a Széchenyi út«m LENINVA A hazánk történetében • páratlan meretű ipartelepí­tés, az ehhez kapcsolódó la­kásépítés, közmű- és intéz- menyhálózat-fejlesztés egyik példája Leninváros. A Ti- sza-parti metropolis; a fia­talok városa; a vegyipar és a viilamosenergia-ipar váro­sa; a szép terek, ligetek vá­rosa és a jövő városa... Ám vigyázzunk a jelzőkkel 1 Mert valamennyi ráillik ugyan, de leginkább a: di­namikusan fejlődő jelző fe­jezi lei a város mai valósá­gát; a városét, melynek he­lyén 25 esztendővel ezelőtt még szántóföld volt, rétek és legelők terültek el, és ahol az elmúlt negyedszá­zad alatt a szocializmus ki­tapintható valósága testesült meg. Leninvárosnak nincs múltja és nincsenek hagyo­mányai. Ennek a városnak rövid léptékű jelene és be­láthatatlan távú jövője van. Leninváros vitathatatlanul és egyértelműen a szocializ­mus szülötte. Milyen ez a jelen, és mit sejtetnek a jövőből a ter­vek, elképzelések? Ezt ku­tattuk a minap, a ma 22 ezer lakosú város egyik átlagos hétköznapján. A város alsó- és középfo­kú oktatási intézményeiben több mint 4000 fiatal ült az iskolapadokban, állt a tan­intézeti munkapadok mellé; a bölcsődék, óvodák udvara gyermekzsivajtól volt han­gos ezen a szép október végi napon. Leninvárosban, a fiatalok városában gyakor­latilag megszűnt az óvodai, bölcsődei elhelyezési gond: ma már ezek a gyermekin­tézmények nemcsak a dol­gozó szülők munkavégzését könnyítik meg, hanem egy­re jobban betöltik iskola- előkészítő funkciójukat, nem „gyermekmegőrző” he­lyek, hanem .személyiség- formáló otthonok. Az álta­lános iskolai tanulók nagy része a tanítási idő után napközi otthonos és menzai ellátásban részesül. A kö­zépfokú oktatási intézmé­nyek a helyi ipari üzemek részére végzik a szakember­utánpótlást: az elméleti és gyakorlati oktatást korsze­rű személyi és tárgyi felté­telek biztosítják. A város­képbe harmonikusan illesz­kedő 106. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet szak- tantermei, szertárainak fel­szereltsége jórészt az ipari üzemek támogatásával jött létre, 14 ezer kötetes könyv­tára pedig megyei viszony­latban is kiemelt lehetősé­get biztosít az itt oktatott 10 szakma eredményes el­sajátításához. És bár a város lakóinak túlnyomó többsége dolgo­zott, forgalmasak voltak az utcák. Leninváros ugyanis már hosszú idő óta a kör­nyező települések bevásár­lóközpontja, ahol számos szaküzlet, szolgáltató válla­lat működik. Jártunk a Sa­jó Áruházban, a Bükk ABC- ben; voltunk több kisebb üzletben, és az árubőség, a választék most is igazolta a tényt, miszerint: a város kiskereskedelmi forgalmá­nak fejlődése az elmúlt tervidőszak alatt valameny- nyi árufőcsoportban maga­sabb volt, mint a megyei és az országos növekedés üte­me. A szolgáltatásokat töb­bek között új Gelka-szerviz, Patyolat-szalon, a mintegy 200 dolgozót foglalkoztató építőipari és szolgáltató szö­vetkezet, csaknem 30 főál­lású kisiparos nyújtja. A városhoz kapcsolódó jelzők­höz odatehetjük a: virágos, tiszta jelzőt is. Az ingatlan- kezelésről, a korábban épült lakóházak felújításáról, a parkok, terek, utcák kar­bantartásáról és állandó szépítéséről a többszörös el­ismerésben • részesített vá­rosgazdálkodási vállalat gondoskodik. Leninváros ugyanakkor a térség gazdasági, foglalkoz­tatási központja is. A köz- művelődési, egészségügyi in­tézmények egész sorát ta­láljuk itt. A közeli telepü­lésekről naponta több ezer dolgozót hoznak-visznek az autóbuszok. Az egészségügyi ellátás korszerűsítését szol­gáló integrációs folyamat eredményeként a város egészségügyi hálózatának szakrendelései látják el a mezőcsáti járás 10 községé­nek lakosságát, a rendelőin­tézet működteti a járási tü­dőgondozó intézetet, a járási gyermekorvosi rendelőt, a járási hét végi orvosi ügye­letet és a járási nőgyógyá­szati szakrendelést. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának közelmúltban hozott 11/1981. sz. határo­zata tehát jogilag is rende­zett egy, már gyakorlatban érvényesülő folyamatot, mi­szerint: 1982. január 1-i ha­tállyal a mezőcsáti járás székhelyéül Leninvárost je­lölte ki és a járás nevét le- ninvárosi járásra változtat­ta. összefoglalva tehát: mit mutatott a leninvárosi lát­kép 1981. októberének vé­gén ? Életünk mai valósá­gát. A dinamikusan fejlődő jelzővel is illetett város az itt élő 22 ezer ember örö­meivel és gondjaival, sze­mélyes és közösségi ered­ményeivel és problémáival, élete és közérzete itt felvil­lantott'szeletével is mutatta a várossá nőtt településnek a fejlődéssel velejáró ellent­mondásoktól sem mentes, de a jövőt értő és ismerő, Ebben az évben kedves vendége volt a városnak: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára látogatta meg a fiatal város lakóit mának növekedése, az isko­lai oktatás tárgyi feltételei­nek állandó javulása, a bő­vülő kulturális és sportolási lehetőségek kézzelfoghatóan bizonyítják a vállalatok ré­széről megnyilvánuló segí­tőkészséget. A város jelenében hordoz­za jövőjét. Ezt körvonalaz­zák a VI. ötéves tervi és a város vezetői által megfo­galmazott távolabbi célok, elképzelések. A VI. ötéves terv — igazodva a népgaz­daság megváltozott egyen­súlyi helyzetéhez és a mér­sékeltebb iparfejlesztéshez — a korábbinál ugyan sze­rényebb városfejlesztést irá­nyoz elő, a fejlődés azonban továbbra sem lassul. A tár­sadalompolitikai célok va­lóra váltása újabb lehetősé­A tervek ígéretesek és szé­pek: a városközpontot úgy tervezték, hogy abban le­gyen helye minden, ideillő intézménynek. Már készül a monumentális Lenin-em- Iékmű is, amelyet a város­nál? ebben a modem, szép részében állítanak fel. * Beszámolónkat azzal kezd­tük, hogy a várost sokféle jelzővel illetik. A terjede­lemhez mérten, igyekeztünk a jelzők mögötti tartalmat bemutatni. Munkánk végez­tével magabiztos érzéssel írjuk le a következő jelzőt: Leninváros — szocialista város! (Leninváros, 198L okt 30J Ónodvári Miklós— Lovas Lajos született és felnőtt gyerme­keikért izgulnak, hogy be­kerüljenek a gimnáziumba jó szakképesítéssel az üze­mekbe, hogy lakást kapja­nak. hogy tovább terebélye­sedjenek a családi gyöke­rek. A gyökerek, melyek ma már ezer szállal kötik a családokat a városhoz. A település hírnevét an­nak idején' a Tiszai Vegyi Kombinát hárombetűs emb­lémája vitte ki a világba. Ma a várospolitika egyik célja, hogy Leninvárost — Leninvárosról ismerjék: eh­hez megvan a szellemi ka­pacitás, ezen fáradozik a műszaki és pedagógus ér­telmiség, ehhez járul hozzá a tudatos és tervszerű vá­rosfejlesztő tevékenység, amelyet a városszerető, a városáért lelkesedni, tenni, cselekedni tudó lakosság év­ről évre több és hatéko­nyabb munkával segít. Ez is élő hagyomány, melyet különösen az utóbbi évek kristályosítottak ki. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül azonban azokat a gyökereket sem, amelyek a város lakóit az üzemek­hez: a TVK-hoz, a két erő­műhöz, a kőolajfinomító­hoz, tehát a leninvárosi ipa­ri koncentrációhoz kötik, Hiszen a lakosság mintegy fele ezekben dolgozik. A munkahelyi környezet és közérzet kihat az otthoni életre, befolyásolja a lakos­sági kapcsolatokat is, a vá­ros párt- és állami vezeté­se is tisztában van ezzel és a munkahelyi érdekeket például figyelembe veszi a lakáselosztásnál. így gya­korta ismerősök körűinek egy-egy lakóházi környe­zetbe, ami egyik garanciája annak, hogy nem csukód­nak be az ajtók... A bér­háztömbök, a római szá­mokkal jelzett „szomszéd- sági egységek” nem bérház- kolóniák, amelyek — sajnos — több városra jellemzőéi?, hanem társadalmi egységek, pezsgő, eleven életét élő lakónegyedek. A város ve­zetői és társadalmi szerve­zetei, köztük a Hazafias Népfront ezt a hagyományt éleszti és ápolja tovább, ezt a kovászt erjeszti: ez az a kohézió, amely a város la­kóit alkotó tettekre serken­ti. És tettekre, újabb áldo­zatvállalásra serkenti az üzemeket. Huszár Andor, a TVK állami , díjas vezér- igazgatója szavak helyett egy sokszorosított tájékoz­tatót tett elénk. A novem­ber 7-e tiszteletére elkészí­tett és a napokban átadás­ra kerülő műjégpálya váz­latos rajzát. Építéséhez má­jus végén kezdtek hozzá, az öthónapos kivitelezési idő tehát önmagában is mutat­ja a kimagasló teljesít­ményt, a lelkes munkát, amelyet a kombinát dolgo­zói végső soron önmagukon és családtagjaikon keresz­tül a városért végeztek és az új létesítménnyel a vá­rosnak és környékének egy újabb szép ajándékot adtak. De a másik két nagyüzem; a Tiszai Hőerőmű és a Ti­szai Kőolajfinomitó sem fu­karkodik a támogatással Bár lehetőségeik, adottsá­guknál fogva kisebbek mint a TVI^-e, eddig is igye­keztek segíteni a város gya­rapodását. Erről magunk is meggyőződtünk, amikor megtekintettük az MHSZ épülőben levő új létesítmé­nyét, amely a leninvárosi szervezet bázisául szolgál az elkövetkező években. Ez azonban csal? egyetlen pél­da, hiszen a Tiszai Erőmű is jelentős összegeket bo­csát évről évre l?ulturális. sport- és jóléti célokra. A gyermekintézmények szá­gek feltárását igényli. Az eddiginél is nagyobb mér­tékben számítanak a nagy- vállalatok, üzemek anyagi támogatására, arra a társa­dalmi összefogásra, amely már eddig is oly szép sike­rek forrása volt. Bár a f«i- lesztési lehetőségek leszű­kültek, a város párt- és ál­lami vezetése nem mond la a kulturális és sportolási le­hetőségek bővítéséről. Kialakulóban van a vá­rosközpont, ahol már több középület: a tanácsháza. a oevásárlóközpont, a posta és a rendelőintézet műkö­dik. Ez a folyamat sem szakad meg, és belátható időn belül újabb funkcioná­lis létesítményeket emelnek. Bő az áruválaszték a város boltjaiban

Next

/
Thumbnails
Contents